Magyar Vasutas, 1987 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-15 / 1. szám
. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében az elmúlt időszakban széles körű mozgalom indult. Társadalmunknak napjainkban különösen a mértéktelen italozás ellen kell fellépni. Nem lehetünk közömbösek az alkoholos életmódot folytató munkatársaink iránt. Közösen kell segítenünk, hogy magatartásuk megváltozzon. Januártól — tiszta fejjel A Minisztertanács a 45/1986. (X. 30.) számú és a belkereskedelmi miniszter 12/1986. (X. 30.) számú rendeletben határozta meg a szeszes ital árusításával és fogyasztásával kapcsolatos, január 1-től érvényes szabályait. A munkahelyen szeszes italt árusítani és fogyasztani tilos. Ez a tilalom nem terjed ki a munkaidőn kívül, a munkahelyeken szervezett társadalmi rendezvényekre. Égetett szeszes italt azonban ilyen rendezvényeken sem szabad fogyasztani. Az ittasság szabálysértés Tilos szeszes italt árusítani és fogyasztani az egészségügyi, nevelési-oktatási intézményekben, ifjúsági találkozókon. A sportrendezvényeken, a nemzetközi ifjúsági táborokban és a tömegközlekedési eszközökön kizárólag alacsony alkoholtartalmú ital árusítható. Ilyen italnak kell tekinteni az alkoholtartalmú palackozott üdítőitalokat, sört, bort és egyéb italokat, feltéve, ha az alkoholtartalmuk a 12 térfogatszázalékot nem haladja meg. Munkanapokon a vendéglátó intézetekhez hasonlóan a kiskereskedelmi üzletekben (bolt, ABC) — a nemzetközi idegenforgalmi szempontból jelentős területen működők kivételével — sem árusítható reggel 9 óráig szeszes ital. A munkahelyek közelében a bejárattól számított 200 méteres körzeten belül kocsma nem létesíthető. A szeszes ital árusítására és fogyasztására vonatkozó előírások megszegése — a munkafegyelmi vétségen belül — szabálysértésnek minősül, és a munkavédelmi felügyelő az elkövetőt akár 10 000 forintig terjedő pénzbírsággal is sújthatja, vagy helyszíni bírságot szabhat ki. A dolgozó köteles volt idáig is munkára képes állapotban a kijelölt helyen és időben munkára jelentkezni és ilyen állapotban a munkaidőt tölteni. (Mt. 34. §. (1) bek.) A munkára képes állapot fogalmát a kollektív szerződés, a munkavédelmi szabályzat, a vasutasok esetében az F2-es számú utasítás konkrétan meghatározza. Az állami intézkedésekkel összhangban a Legfelső Bíróság a 18. számú irányelvében, amely az 1986. évi 50. sz. Magyar Közlönyben jelent meg, iránymutatást adott, hogy a független bíróságok miként segítsék a munkaidőalap jobb kihasználását és a fegyelmezett munkavégzést. Az irányelvekben hangsúlyozta a Legfelső Bíróság, hogy a fegyelmi felelősségrevonás ott lép előtérbe, ahol a dolgozó meggyőzésének már nincs eredménye. A fegyelmi vétségek közül szigorúan kell elbírálni az italos munkába állást és a szeszes ital munkahelyi fogyasztását. A munkahelyi szeszesital fogyasztása fegyelmi vétség még akkor is, ha a dolgozó attól nem került alkoholtól befolyásolt állapotba! Ha a dolgozó megtagadja, hogy az alkoholszondás vizsgálatnak alávesse magát, ez önmagában is alkalmas lehet a fegyelmi felelősségre vonásra. Szigorú utasítások Kifogásolta a Legfelső Bíróság a munkáltató azon gyakorlatát, amikor indokolt esetben sem alkalmaz felelősségre vonást. Ha a fegyelmi büntetést kiszabták, a bíróságok (nyomatékos ok nélkül) nem enyhíthetik azt. Ha a dolgozó vitatja az alkoholszondás vizsgálat pozitív eredményét, akkor kérheti a véralkoholos vizsgálatot. Az alkoholt fogyasztó dolgozó nem állítható munkába, illetve a munkától el kell tiltani, és a kiesett munkaidőre bér nem fizethető. A munkáltató által kiszabott fegyelmi büntetést a dolgozó megfellebbezheti a szolgálati hely mellett működő döntőbizottságnál. A munkafegyelem vállalaton belüli megszilárdítása természetesen nem az állami szerveknek, vagy bíróságoknak, hanem a munkáltatónak a feladata. A vasúti közlekedés területén alapvető szemléletváltozás következett be. A MÁV vezetői utasítások kiadásával és a munkavédelmi szabályzat módosításával igyekeztek megakadályozni az italozást. A vezérigazgatói utasítás a fegyelmi jogkör gyakorlói számára előírta, hogy a forgalom lebonyolításával közvetlenül összefüggő munkaterületeken dolgozók legkisebb ittasságát is a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel, az elbocsátással kell megtorolni. Szigorúan megtiltotta az ittas munkát az egyéb munkaterületeken is és az alkohol bevitelét a munkahelyekre. A központi intézkedések következtében az elmúlt évekhez viszonyított ittas esetek csökkenése mellett ugrásszerűen megnőtt az elbocsátások száma. 1987. január 1-jétől megszűnt a fegyelmileg elbocsátott dolgozó büntetésének legsúlyosabb vonzata. Ezentúl adható számára az alsó bérhatárnál magasabb személyi alapbér és jutalom is. Megmaradt azonban az az előírás, hogy az elbocsátás jogerőre emelkedésétől számított három évig úgy kell tekinteni a dolgozót, mintha még nem lenne munkaviszonya. (Mt. V. 72. §. (4) bek.) A munkában töltött idejét tehát figyelmen kívül kell hagyni a bérbesorolásnál. Ez hatással lehet a személyi alapbér mértékére, hiszen csak 15 nap alapszabadság adható számára. A felmondási idő két hét, és nem jár az esedékes jubileumi jutalom sem. A fegyelmileg elbocsátott dolgozó a büntetés jogerőre emelkedése után három évig a büntetés hatálya alatt áll. Ez azt jelenti, hogy a vasúttól elbocsátott dolgozót a MÁV három évig kívánja foglalkoztatni. Ez idő alatti újra alkalmazása tulajdonképpen a fegyelmi jogerejét — ami a MÁV-ot is köti — teszi semmissé. Gyakran előfordult, hogy az egyik üzemfőnök által elbocsátott dolgozót (akár másnap) a másik több munkabérért alkalmazta. Ennek megakadályozására 1969 óta egy vezérigazgatói utasítás az újraalkalmazást csak kivételes esetekben tette lehetővé. Nem érdemes kockáztatni A helyébe lépett új utasítás, amely az 1986. évi 36. sz. MÁV Értesítőben jelent meg, kivételt meg nem engedő módon előírta, hogy a MÁV-tól való elbocsátást követő egy évig a dolgozó egyáltalán nem alkalmazható. Az egy év letelte után lehet alkalmazni. Ehhez azonban szükséges az elbocsátás büntetést kiszabó vezető írásbeli hozzájárulása. Ha a MÁV-tól fegyelmi úton elbocsátott dolgozó már nem áll büntetés hatálya alatt, akkor az alkalmazása ügyében az illetékes vezető — a fenti kötöttségek nélkül mérlegelési jogkörében dönt. Mindenkinek meg kell tehát fontolnia, hogy a múló élvezettel kockáztassa saját és családja egzisztenciáját, elveszítse megszokott munkakörülményeit és a munkatársai megbecsülését. Dr. Szabó László MAGYAR VASUTAS Lengyel delegáció látogatása Szakszervezetünk meghívására kéttagú, vezető szintű lengyel vasutas-szakszervezeti delegáció tett látogatást hazánkban december 16-19-e között. Maciej Swiadowski, a lengyel vasúti építőipar dolgozóinak főtitkára és Aleksander Waleczki, a lengyel járműjavító-ipar dolgozóinak főtitkára látogatást tett a MÁV Építési Géptelepen, illetve a MÁV Északi Járműjavítóban. Vendégeink az illetékes területi intézőbizottságok titkáraival és a helyi szb-titkárokkal kölcsönösen kicserélték tapasztalataikat és megbeszélték a további együttműködés lehetőségeit. A delegációt fogadta Koszorús Ferenc főtitkár is. Felavatták Zay Dezső emléktábláját Születésének 100. évfordulója alkalmából 1986. december 1-jén Csillag László, a Dombóvári Városi Tanács elnöke leplezte le Zay Dezső emléktábláját, amelyet az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács és a városi tanács állíttatott. Zay Dezső az Osztrák-Magyar Monarchia hivatásos katonatisztje volt. Az őszirózsás forradalom idején az I. Honvéd Huszárezred főbizalmija, majd a Tanácsköztársaság ideje alatt a Dombóváron szervezett Vörös dandár parancsnoka lett. Egységében sok dombóvári vasutas is harcolt. Zay Dezsőt Simontornyán gyilkolták meg Prónay különítményesei 1919. augusztus 11-én. Zay Dezső nevét viseli a dombóvári vontatási üzemegység jármű-villanyszerelő KISZ- szervezete. 1987. JANUÁR 15. A MÁV lakáspolitikai koncepciója - Előtérben az önerős lakásépítés támogatása A Vasutasok Szakszervezete elnöksége a múlt év novemberi ülésén tárgyalta a MÁV lakáspolitikai koncepcióját. A vasút lakáspolitikája magában foglalja a mintegy 12 700 vállalati lakással történő gazdálkodást, valamint a vasutasok lakásépítésének, -vásárlásának támogatását. Napirendre tűzését indokolta, hogy a vállalati lakások fenntartása egyre nagyobb gondot jelent, s a dolgozók támogatását illetően is halmozódnak a feszültségek. A hosszú távra érvényes koncepció kialakítását ■nehezítette, hogy az 1988-ban várhatóan megjelenő lakásügyi jogszabályok teljesen új alapokra helyezik a lakásgazdálkodást, így az elnökség elé került előterjesztés a jelenlegi helyzet elemzéséből kiindulva csak a rövidtávú — 1987. évre érvényes — elképzeléseket foglalta össze. A MÁV lakásállománya kedvezőtlen képet mutat. Az összkomfortos lakások az összes lakásállománynak csak 9 százaléka, átlagéletkoruk pedig a MÁV-épületállagnál idősebb. A lakbérbevételek messze nem fedezik a fenntartási költségeket, annak csak 29 százalékát teszik ki. Az egységes és rugalmas lakásgazdálkodás ellen hat a MÁV-nál kialakult szervezeti felépítés. Az irányítás és végrehajtás szintjén egyaránt több szakszolgálat foglalkozik a lakásokkal. A lakások kezelését, fenntartását a pályafenntartási szakszolgálat, a bérlőkijelölést, a támogatások elbírálását a munkaügyi szervezet, az elidegenítést az igazgatási és jogi szakszolgálat, a lakbérek beszedését pedig a pénzügyi szervek végzik. Ez a négyes tagozódás nemcsak az irányítást, hanem a felelősséget is megosztja, s így nem egy esetben „a sok bába közt elvész a gyerek”. A tudatos és eredményes gazdálkodás megkívánja a szervezet átalakítását, egységesítését. A szervezeti felépítésből eredő megosztottság az egyik oka annak, hogy a vállalati lakások elidegenítése nagyon nehézkesen halad. A vállalat érdeke pedig az lenne, hogy lakásállományát a lehető legnagyobb mértékben csökkentse, hiszen sem pénzügyileg, sem kivitelezői kapacitás vonatkozásában nem tud megfelelni a kívánalmaknak. A lakások elidegenítésének gyorsítását szorgalmazza az a múlt év végén hozott intézkedés, miszerint az engedélyezés a vezérigazgatóságtól az igazgatóságok hatáskörébe került. Várhatóan nagyobb mozgás lesz a szolgálati lakások esetében is. Azokat, melyeknél a feltételek biztosíthatók (vasútüzemi területről történő leválasztás, a közművek elkülönítése stb.) s ahol az eladás jogszabályilag biztosított, átsorolják vállalati bérlakássá. A végrehajtás érdekében a közeljövőben elidegenítési terv készül. Az elkövetkezendő időszakban csökkentik az új lakások építését. Munkaköri-szolgálati és vállalati bérlakásokat csak az üzemi fejlesztések kapcsán, a legszükségesebb mértékben építenek, mert egy nagyobb volumenű építés újratermelné a jelenlegi gondokat. Ehelyett előtérbe helyezik a vasutasok kamatmentes kölcsönnel történő támogatását. Az állami és vállalati lakáspolitika egyaránt az önerős lakásépítés támogatását helyezi előtérbe. Az e célra rendelkezésre álló lakásépítési alap évek óta nő, 1986-ban már mintegy 255 millió forintot tett ki. Ennek ellenére az egyre növekvő dolgozói igényeket nem minden esetben tudják kielégíteni, így a kölcsönök odaítélésénél mindenképpen szükséges rangsorolni. Előtérbe kell helyezni az új lakás építését, illetve vásárlását, valamint a többlépcsős lakásjuttatási megoldásokat. A lakásárak nagymértékű emelkedése is indokolja a szövetkezeti lakásépítés mind szélesebb elterjesztését. A VII. ötéves tervidőszak során szövetkezeti formában kerülne sor Dunakeszin 300, a miskolci vasútigazgatóságnál pedig 41 lakás építésére. A Budapest X. kerületi tanáccsal kötött megállapodás alapján az úgynevezett „városzéli telepen” mintegy 100 vasutas lakáshoz jutásának támogatását tervezik. Az elnökség az előterjesztesben foglaltakat elfogadta, határozatában pedig felkérte a MÁV vezérigazgatóját, hogy a elidegenítésre szánt lakások adása, illetve a tanácsi szerve részére történő átadása érdekében a szükséges intézkedései mielőbb tegye meg. A koncédióban foglaltak végrehajtásáról ez év második felében tájékoztassa az elnökséget. Tivald Attiláné A járműjavító üzemek intéző bizottsága Pontos, gyors tájékoztatással megalapozza a jó döntéseket Szakszervezetünk elnöksége november 18-i ülésén vitatta meg a járműjavító üzemek intéző bizottsága munkájáról készült beszámolót, amelynek lényegét az alábbiakban ismertetjük. Az intéző bizottság jó együttműködést alakított ki az üzemek vezetőivel és a társadalmi szervezetekkel. Fontos törekvésük a termelékenység hatékonyságának növelése, a dolgozók szociális helyzetének javítása, illetve az elért eredmények megőrzése. Sokat tettek a balesetmentes munkáltatás érdekében is. Ennek ellenére még több járműjavítóban okoz gondot a zaj, a vibrációs ártalom, a légszennyeződés. Az intéző bizottság irányítja és koordinálja a járműjavítók szakszervezeti bizottságaiban tevékenykedő társadalmi munkavédelmi ellenőröket. Részben ennek köszönhető, hogy tavaly, az első három negyedévben — az előző év hasonló időszakához viszonyítva — lényegesen csökkent mind a balesetek, mind pedig a baleset miatt kiesett munkanapok száma. Sajnos a járműjavítóknál a táppénzhelyzet kedvezőtlenebb a MÁV átlagánál. Az intéző bizottság 12 831 szervezett dolgozó érdekeit képviseli. Az 1985-ös esztendőt mind a tíz üzem és üzem szinten teljesítette. 1986. első félévi tervteljesítése is összességében kedvező volt. A szakszolgálat mind a vontató, mind pedig a vontatott járművek nagyjavítási tervét teljesítette. Az intéző bizottság a szakszervezeti munkában fontosnak tartja az információ áramoltatását. Az alapszervezetek a bizalmiak és a főbizalmiak segítségével gyűjtik össze a tagság véleményét, s azt — saját tapasztalataikkal kiegészítve — juttatják el az intéző bizottság részére. A panaszokra, észrevételekre rendszeresen válaszolnak. Pontos, gyors tájékoztatással igyekeznek megalapozni a helyes vezetői döntéseket. A járműjavító üzemekben általában kedvező a szociáli helyzet. Korszerű öltözők, mosdók, étkezdék, bölcsődék, óvodák, munkásszállók, üdülők, kultúr- és sportlétesítmények állnak a dolgozók rendelkezésére. Az új érdekeltségi rendszer bevezetésével az üzemek nagyobb önállóságot kaptak. Az intéző bizottság ezért több hatáskört alapszervezeti szintre helyezett. Például a kamatmentes kölcsönök odaítélése. A beszámoló összességében leszögezte, hogy az intéző bizottság eddigi tevékenysége alapvető, minőségi változást eredményezett a járműjavítók dolgozóinak érdekvédelmében. Az intéző bizottság állásfoglalásai, határozatai szakszerűek és reálisak. Karácsonyi békeünnep December 19-én, pénteken, a bejárók, a kora reggeli utazók csodálkozó szemmel néztek körül a debreceni nagyállomáson. A zászló- és lámpafüzérdíszbe öltözött csarnokban ünnepi hangulatot varázsolt a felállított fenyőfa. Első látásra a karácsonyi ünnep jutott eszébe a felületes szemlélőnek. Jobban körülnézve azonban bárki meggyőződhetett róla, hogy többről van szó. A kék zászlók, a feliratok, a gyermekrajzok a békéről üzentek. Az egésznapos — reggel hattól este hatig tartó — színes programmal az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és az állomás vezetői a bejárók, ingázók érdeklődését kívánták felkelteni a béke ügye iránt. A felállított színpadon folyamatosan pergett a város neves művészeinek, művészeti csoportjainak műsora. Sokan tapsoltak a Csokonai Színház szólistáinak, az Úttörőház fúvószenekarának, a gyerekek körében is nagyon népszerű Resovszky együttesnek. Megható volt az autóbusszal odaszállított óvodások öröme, amikor felfedezték saját, vagy társaik készítette rajzát. A ráérő utas választhatott a várótermi nonstop filmvetítés műsorából, ahol Chiléről, a háborúról, a békéről és a barátságról mutattak be kisfilmeket. A békebazár kínálatában színes poszterek, jelvények mellett keresett könyveket lehetett kapni. A délután kiemelkedő eseménye a békegyűlés volt, amelynek szónoka dr. Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője. A szokatlan helyszínen és körülmények között közvetlen hangon szólt a nagyszámú közönséghez. Kifejtette gondolatait a bennünket is súlyosan érintő gazdasági válság és az esztelen fegyverkezés összefüggéséről. Megerősítette a jelenlévők reményét abban, hogy az erőegyensúly és a türelmes, tárgyalásokra épülő politika meggátolja, hogy veszélybe kerüljön a béke. A béke ügye a leghumánusabb cél, amelyért kötelességünk összefogva küzdeni a magunk és unokáink jövője érdekében. Nagy Ildikó