Magyar Vasutas, 1987 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-15 / 1. szám
1987. JANUÁR 15. SAJTÓSZEMLE Mit írnak rólunk? A vasutasok helytállásáról példaadó szolgálatáról, társadalmi-közéleti tevékenységérő szólnak az itt következő írások amelyeket megyei újságokba válogattunk. Mintegy 6,3 százalékkal nőtt 1986-ban a mi területünkön a tranzitforgalom. Ez a népgazdaságnak többlet devizabevételt jelent. Ennek a szállításfajtának a legjobb a vasút számára a nyereségtartalma is. Ha a ciklikusságot sikerülne megszüntetni az áruszállításban, gondjaink nagy része megoldódna. Állíthatom, az éves szállítandó árumennyiség egyenletes elfuvarozására elegendő a kapacitásunk. NÓGRÁD Impozáns látvány az ideiglenesen üzembe helyezett kereskedelmi telep Salgótarjánban, az állomásfőnökség területén. Mint azt Mester Istvántól, a beruházás műszaki ellenőrétől megtudtuk, a bejárás során meggyőződtek az ideiglenes forgalomba helyezés feltételeinek biztosításáról, s ennek alapján megindulhatott a szállítmányok ki-be rakása. A 93 millió forintos költséggel épített kereskedelmi telep régi gondokat old fel a megyeszékhely áruellátásának könynyítésében. A korábbi kettővel szemben négy vágányon folyhat a rakodás, ezzel mintegy megduplázódott a kocsiforgalom. Éjjel-nappali világítás biztosítja a folyamatos üzemet, s az évek óta mostoha szállítási viszonyok is megváltoztak. Az átrakásra váró áruk — különösen a nedvességet nem tűrő darabáruk elhelyezése is megoldódott, hiszen megépült egy fedett oldalrakodó. Mintegy 3 kilométer hosszúságú új vágányhálózat fektetését végezték el, segítve az üzemanyagtöltést és a teherjárművek, illetve a dízelmozdonyok javítását is.a brigádtól. Örömünkre szolgál Györgyfi Lászlóné brigádvezető tájékoztatója, amely szerint — a parádsasváriak megyére szóló felhívása nyomán — csatlakoztak az üveggyár Május 1. brigádjának mozgalmához. Kommunista műszak, társadalmi munka vállalásával kívánják elősegíteni, hogy mielőbb műveseállomáshoz jusson a Heves Megyei Kórház, illetve munkájuk ellenértéke korszerűbbé tegye az infarktusos betegek ellátását. A Martos Flóra brigád időközben vendégeskedett Parádsasváron is, hogy találkozzon a mozgalom elindítójával, majd tagjai ígéretet tettek, hogy a körzeti üzemfőnökség többi, összesen 77 szocialista brigádját igyekeznek e nemes ügy mellé állítani. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Dénesi Zoltán a békéscsabai vasútállomás szomszédságában nőtt fel. Naponta látta, hallotta a szerelvények érkezését, indítását. Nagyapja is vasutas volt, ő is ezt a pályát választotta. Elvégezte a vasútforgalmi szakközépiskolát, majd két évet dolgozott Békéscsabán. Közben szorgalmasan tanult és tisztképző tanfolyamra küldték. 1986 nyarán avatták tisztté, a Nyugati pályaudvar előtt rendezett ünnepségen. Ismét a békéscsabai üzemfőnökségen kapott beosztást és felelősségteljes munkáját példamutatóan, fegyelmezetten érzi. Az őszi szállítási csúcsán is becsülettel állt helyt. Hiátása ezt követeli meg tőle. "A vasúti szolgálat folyamatos:jel-nappal, ünnep és vasár.0 is dolgozni kell. Az utasok esik, ha fúj, hideg vagy meleg van, el akarják érni úticéljukit. Erről pedig a vasút dolgozóinak gondoskodni kell, mégzzá nagy fegyelemmel, balstmentesen. Azt mondja, szeretne bizonyíni és méltó maradni nagyapja ülékéhez. VAS NÉPE Amíg az ország lakosságának többsége ünnepelt, addig számos szolgáltató üzemnél, így a MÁV-nál, Volánnál és a postánál is helyt kellett állniuk az ünnepi szolgálatot teljesítő dolgozóknak. Kincs János, MÁV főmenetiányító tájékoztatása szerint a szombathelyi MÁV Igazgatósághoz tartozó vasútvonalakon nem volt fennakadás az ünnepeken a személyszállításban. December 23-án aránylag sok utas igyekezett a vonatokon úticéljához, de december 24-én, 25-én már csak 40-50 százalékos kihasználtsággal közlekedtek a személyszállító szerelvények. Aztán megint megnőtt a forgalom, ezért mentesítő vonatokat is indítottak. Pénteken 12 óra 50 perckor mentesítő gyorsvonat indult Szombathelyről a Déli pályaudvarra, s délután a Déli pályaudvarról is gyorsvonat indult Szombathelyre a Savaria expressz tehermentesítéséért. A MÁV gondoskodott a személyszállító vonatok megfelelő fűtéséről. DÉLMAGYARORSZÁG A szegedi napilag interjút készített Lovász Lázárral, a szegedi vasútigazgatóság vezetőjével. Az 1986. évi áruszállítás tapasztalatait Lovász Lázár így összegezte: — Talán az ötéves terv kezdeti bizonytalanságai miatt, az első félévünk nagyon-nagyon gyenge volt. Június végén, július elején kezdődött az élénkülés a forgalomban. Aztán megint volt egy hullámvölgy, és most, decemberben hallatlanul erős nyomás nehezedett ránk. Ezért bizonyos sorrendet — már csak a logika alapján is — fel kellett állítanunk. Pillanatnyilag az exportot tartjuk a legfontosabbnak. Belföldön nagyon odafigyelünk a lakosság ellátását szolgáló szállításokra. ÉSZAKMAGYARORSZÁG A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei napilap „Vezetőállásban” című képes riportjából vettük át az alábbi részletet: „Hajnali 4 órakor a Miskolc—Tiszai pályaudvarról kigördül a Budapestre induló személyvonat. A villamos mozdony vezére: Ihász Kálmán, miskolci fiatalember. A pályaudvart, a síneket, a mozdonyt fehér köd borítja. A nagy ködben az áramszedő hatalmasat „villámlik”. A vezetőfülkéből a pályát alig látni be 20-30 méterre. Ijedtségemet látva a mozdonyvezető megnyugtat: helyettünk a technika „lát”. A vezetőfülkében műszer jelzi a sínek melletti jelzőlámpák állását. Időnként éles sípolásba kezd az úgynevezett „éberségi és vonatbefolyásoló” készülék. Erre a jelzésre a vezető egy kapcsoló segítségével reagál, mert ha ezt nem teszi, akkor a mozdony automatikusan lefékez, és megáll. Akkor is működésbe lép az automata fékezőberendezés, ha a vonat egy pirosra állított jelzőlámpán véletlenül túlhalad. A vezetőfülkében rádiótelefon, tehát közvetlen kapcsolat Miskolccal, illetve a fővárosi központtal. Az állomásokon egy-egy álmos utas száll csak fel a vonatra, Hatvantól már élénkül a forgalom. A nagy köd ellenére is sikerült 10 perc késéssel a Keletibe érkezni. A vezér a mozdonnyal egy kis pihenés után, 10 órakor indul vissza Miskolcra. Ez már gyorsvonat...” NÉPÚJSÁG Levelet hozott a posta szerkesztőségünknek az MÁV hatvani körzeti üzemfőnökségén dolgozó Martos Flóra szociális MAGYAR VASUTAS SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A megyei napilap munkatársa Csapó Jánost, a körzeti üzemfőnökség szakszervezeti bizottságának titkárát a vasutasok szociális ellátásáról, érdekvédelméről, a munkaerő megtartásáról kérdezte. Csapó János a kérdésekre a következőket válaszolta: — Kezdjük az egyik legfontosabbal, a lakással. A családosokat igyekszünk vállalati segélyhez, lakástámogatáshoz juttatni. 1984-ben és 85-ben minden ilyen igényt ki tudtunk elégíteni; 80—140 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak dolgozóink — a szakszervezet véleménye alapján. Sajnos, 1986-ban már szűkösebbek voltak a lehetőségeink, rangsorolnunk kellett az igényeket. Az érdekvédelemhez azt hiszem szorosan hozzátartozik a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Szolnokon hétfőn és csütörtökön dr. Szabó Zoltán jogász a csomóponti művelődési házban egész nap dolgozóink rendelkezésére áll. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat természetesen ingyenes ... De térjünk vissza a munkaerő megszervezésének feltételeihez. Újszászon, a közlekedésgépészeti szakközépiskolában vasútforgalmi osztályt indítottunk ebben a tanévben. A körzeti üzemfőnökségen pedig 24 olyan szakképzettség nélküli fiatalt tanítunk — havi 1000—1500 forintos fizetés mellett, akik 18 éves korukra leteszik a forgalmi, a kereskedelmi és az egyéb szakvizsgákat. Hogy megmaradnak-e vasutasnak? Biztosíték nincs rá, de reméljük. KELETMAGYARORSZÁG Harminchét záhonyi vasutasbrigád nevezett a Váci Mihály Művelődési Központ és az SZMT által meghirdetett Igaz ez a szép című vetélkedőre. Az üzemigazgatóság legjobb nyolc ötfős csapata a közelmúltban mérte össze erejét. (A vetélkedősorozatban politikai, történelmi, zenei, honismereti és a mindennapok kultúrájával kapcsolatos feladatok szerepeltek. A kérdések összeállítói elsősorban nem a lexikális tudásra helyezték a hangsúlyt, hanem az élettapasztalatokon alapuló ismeretekre.) A gépesített rakodási főnökség Kállai Éva szocialista brigádja immár harmadszor egymás után megszerezte a győzelmet. Ezzel ők jutottak a területi döntőbe. Második a Csanády György, harmadik pedig az Illyés Gyula nevét viselő brigád lett. Összeállította: Hegedűs Ferenc Miniből — maxi A Vasutasok Általános Biztosító Egyesületét 1894-ben alapították azzal a céllal, hogy a kis fizetésű vasutasok támasza legyen. Az egyesület létszáma a századfordulóra elérte a 4500-at. A szervezés, a tagtoborzás mindig a helyi megbízottak segítségével történt. Később a vasúthálózat bővülésével gyarapodott a helyi megbízottak (szervezők) száma, és ezen keresztül, ha lassan is, de növekedett az egyesület taglétszáma, mely az 1920-as évek elején meghaladta a tízezret, 1928-ban pedig elérte a 14 ezret. A növekedés lehetővé tette az egyesület szolgáltatásainak a bővítését. Az 1929-30-as évek gazdasági és politikai jelenségei meghatározták az egyesület fejlődését. Az egyesület akkori vezetésének az volt a célja, hogy anyagi bázist teremtsen magának, hogy önállóbban gazdálkodhasson, ezért meglévő tőkéjét ingatlanokba fektette. A II. világháború alatt a taglétszám alig változott. A felszabadulás után az ország gazdasági életének a helyreállítása, mindenek előtt a vasút, az „ország vérkeringésének” megindítása volt a vasutasok fő feladata. Az egyesület belső ügyeire csak ezután gondolhattak, így hosszú idő telt el ahhoz, hogy a taglétszám újból emelkedhessen. 1955-ben széles körű szervezés indult, melynek eredményeként az egyesület taglétszáma év végére elérte a 62 ezret, a vagyona pedig a 42,98 százalékkal növekedett. A legjelentősebb fordulat a hatvanas évek végén következett be — a taglétszám meghaladta a 100 ezret — 1983-ban pedig elérte a 150 ezret. Nem a rivalizálás, hanem a közös cél — a vasutasok és hozzátartozóik szociális segítése — érdekében a központi szervezők és a helyi megbízottak odaadó munkájának eredményeként ma már 180 ezres taglétszáma van az egyesületnek. A fejlődésnek, a szolgáltatások bővítésének és korszerűsítésének, a bevételek növelésének meghatározó tényezője a taglétszám további emelése, melynek érdekében 1986 december 11-12-én országos tagszervezői értekezletet tartottak az egyesület balatonfüredi üdülőjében. Az értekezleten a vasútigazgatóságok szervezőin, számviteli vezetőin, az egyesület választmányi tagjain, ügyvezetőin kívül ott voltak a MÁV Vezérigazgatóság Igazgatási és Jogi Főosztályának képviselői, továbbá az Állami Biztosító képviselője. Az értekezleten értékelték az 1986. évi tagszervezési munkát, majd meghatározták az 1987. évi szervezési feladatokat. Az elhangzottakhoz huszonnégyen szóltak hozzá. Dr. Földesi József, az egyesület ügyvezető elnöke bejelentette, hogy a 200 ezres taglétszám elérését tűzték célul, ennek szervezéséhez az egyesület vezetősége és dolgozói minden támogatást megadnak. Anyagi erőiket, eszközeiket a jövőben is a vasutasok és hozzátartozóik szociális ellátására, segélyezésére kívánják fordítani. A választmány hozzájárul a személyenként kettőnél több tagság létesítéséhez. Ez azt jelenti, hogy minden vasutas a saját részére, valamint házastársa, gyermekei részére, akár ötszörös egyesületi tagságot is köthet. Ez esetben a szolgáltatások többszörösen illetik meg a tagjaikat. 1986 július 1-jétől lehetőség nyílt többszörös balesetbiztosítás kötésére is. Ezáltal a segélyek összege is a többszörösére emelkedik. Pályaválasztók, figyelem! A személy- és áruszállításban az egyik legfontosabb szerepet a vasúti közlekedés tölti be. Tegyük hozzá, hogy a vasút fejlődésében, korszerűsítésében megmutatkozó tendenciák, valamint az áruszállítás költségeinek összevetése a közúti áruszállítással azt mutatja, hogy a vasút szerepe távlatokban sem csökken. Ugyanakkor a technika fejlődése, az elektronika térhódítása egyre inkább kedvezőbb munkafeltételt teremt. Mindezek együttesen arra utalnak, hogy érdemes a vasúthoz kötődő szakmákat kitanulni. Ehhez a szándékhoz ad segítséget többek között a Mechwart András Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet is. Az intézet keretein belül vasútüzemi technikus, vasútgépésztechnikus, vasúti vontató és vontatott járműszerelő, vasúti távközlő és biztosító berendezési műszerész, dízelmozdony-szerelő, villamosmozdony-szerelő szakképesítést kaphatnak a tanulók. Az iskola címe: 1118 Budapest, Rimaszombati u. 2—8. Az iskola telefonszáma: 665-355. A beiskolázással, a tanulmányi idővel, a megszerezhető képesítésekkel stb. kapcsolatos bővebb felvilágosítást ad az iskola igazgatósága. Kocsitemető Rákosrendezőn Rákosrendező Vác felőli végén glédába állított 424-es kazánok, földön rogyadozó kocsiszekrények jelzik a bontó közelségét. A hegesztőpalackok mellett kéttengelyes tartályok sorakoznak. Fekete Mihály lángvágóval igyekszik egy jobb napokat megélt kocsit „meztelenre vetkőztetni”. — Nem veszélyes a tartályt lángvágóval melegíteni? — A kocsik kimosva érkeznek, inkább kívülről leselkedik veszély. Az olaj évek hosszú során lerakodott az oldalakra, a lemezek mögé, megesik, hogy belobban. Ilyenkor, ha nem vigyáznánk, könnyen az arcunkba csaphatna a láng. — Mióta csinálja ezt a munkát? — Tizennyolc éve. Annak idején gőzmozdonyokkal kezdtük, személykocsikkal folytattuk, és most a teherkocsik vannak soron. A gőzösök lassan elfogynak, ebben az évben talán tíz 424-est daraboltunk föl. — Melyik sorozatból vágott össze a legtöbbet? — Talán a 328-asból, meg a Trumanból, 411-esből. Később persze volt sok 375-ös, 442-es, meg 324-es is. Egy 424-est két nap alatt vágtunk széjjel, de addigra már vagonba is lett rakva. Mozdonyt nehezebb volt bontani, a teherkocsi meg az egészségre ártalmasabb. Negyedévenként járunk ólomszűrésre. Eddig két kollégámat tiltották el innen végleg, olyan rossz volt a vérképük. Valamikor adtak tejet védőitalként, de ez megszűnt. Állítólag beleépítették a fizetésbe. Egyébként nem dicsekedhetünk, hatezer forint körül jön össze. A szomszéd telepen a „kohászok” ugyanezt a munkát végzik, majdnem a duplájáért. — Mit gondol, sok vasúti jármű végzi még a maguk keze alatt? — Nem félünk, hogy munka nélkül maradunk . . . T. Z. Bontják a tartálykocsikat (A szerző felvétele)