Vid József szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 31. évfolyam (Budapest, 1944)
Számok listája - 17. szám
ségben — benne vett minden igaz és helyes cél, amit ma a legszélesebb jobboldaliak hirdetnek." Sohase hittük volna, ha nem ő maga vallja be, hogy Milotay ennyire hiszékeny legyen s hogy egy egész nemzet átalakításának művét négy embertől remélje! Ha meg valóban úgy volt, akkor meg előre biztos volt, hogy nemcsak „elkéstek", de halva születtek! * Az Összetartás is mind jobban kezdi levetni az álarcot az Egyházzal szemben. Ezt nem azért mondjuk, mintha mást vártunk volna tőle, hanem mert nyílt ellenségeskedése a tűrhetetlenségig kezd fokozódni. Azt írja például egy történelmi visszaemlékezésében az 1938. évről: „A csendes alkonyatkor harangzúgás hallik. Templomok harangjai zúgnak, egy-egy községben öt is, — sok templom van — kórház egy sem... A világ papsága kongresszust tart. Hogy a hitét vesztett, káoszba fulladt emberi lelket megmentse. A háttérben gúnyosan mosolyog a zsidó, röhög, tudja, hogy ő elkárhozik, de ebben az életben övé a mennyek országa és nem hajlandó felcserélni fényűző életét, nem kell neki testvéri szeretet, hisz minden ember szereti őket a pénzükért. És ha nem, ők szívesen gyűlölködnének, ha hasznuk van belőle. Mert a haszon, a profit, ez adja meg életük értelmét, tartalmát és lényegét, ez pedig olyan világhatalmi tényező, amelyért még elkárhozni is érdemes." Íme, így fest a mi felejthetetlen eucharisztikus világkongreszszusunk az Összetairtás emlékében! * Eddig nem volt lehetőségünk a tömeges zsidó megkeresztelkedésekkel kapcsolatban véleményt nyilvánítani, mint ahogy egyáltalán sok olyan kérdés vetődött fel az utolsó hónapokban, melyekről szívesen beszéltünk volna, ha csak rajtunk állott volna. Most, hogy a megszólalhatás joga remélhetőleg számunkra is elérkezik, örömmel idézzük a Credo bölcs megállapításait, mint amelyek katolikus részről először láthattak napvilágot. A szélsőséges napilapokból olyan botrányosan felkavart kérdést a Credo így világítja meg: „A megkeresztelkedésre tömegesen jelentkező zsidók ügyéről cikkezett heteken át a sajtó egy része, heves hangnemben támadva elsősorban azt az Egyházat, amely a keresztségre jelentkezőket hittanulókul elfogadta és őket oktatásban részesítette. A kérdés körül annyi polémia fejlődött ki és még a jobbindulatúaknál is akkora szellemi zűrzavar keletkezett, hogy feltétlenül szükséges leszögeznünk az elveket és a tényeket is. Ezek pedig a következők:„ Nincs nyelv, faj, nép vagy vallás, amely kirekeszthető lenne a kereszténységből. Annak alapítója ezekkel a szavakkal küldte szét apostolait a világra: „Elmenvén pedig tanítsatok minden nemzetet, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében!" Az Egyháznak tehát kötelessége a kereszténységet terjeszteni és sem négert, sem botokudot, sem indiánt, sem hindut, sem arabot, sem eszkimót, sem bármi más fajt semmiféle faji hovatartozandóság címén, sem azon a címen, hogy népszerűtlen vagy károkozásra hajlamos faj, a kereszténységből ki nem zárni. Ha csak egyetlen ilyen kizáró rendelkezést hozna az Egyház, mondván, hogy ezt vagy amazt a népet kizárja a keresztségből, vagy akárcsak most kizárja, ellenkezésbe jutna alapítójának egyik legdöntőbb rendelkezésével és megszűnne igaz Egyház lenni! 2. Hogy a keresztelkedésre jelentkező zsidók közül most bizonyára nem egyet az a remény vezetett, hogy a keresztség felvételével elsősorban bizonyos korlátozó rendelkezések alól mentesül, nagyon valószínű. Azonban az Egyháznak — tekintve a keresztség szentségi jellegét és az azzal kapcsolatban az Egyházra rótt súlyos kötelezettséget — nincs más módja a jelentkező hitbeli őszinteségéről meggyőződni, mint magának a megkeresztelendőnek az a kijelentése, hogy hisz és őszintén, a természetfölötti okokból, az üdvösségért kívánja a keresztség szentségét. Az Egyház köteles a szentségeket kiszolgáltatni az értük jelentkezőknek, így a szentgyónást akár a rablógyilkosnak vagy mégsúlyosabb bűnösöknek is. Ha az, aki a szentséget fölveszi, nem belső hittel, nem a szentség felvételének megfelelően vette föl a szentségeket, az úgyis érvénytelen vagy szentségtörés, és az illető ezért borzalmasan nagy felelősséggel tartozik Isten előtt. 3. Azonban éppen azért, hogy a keresztségre most jelentkező zsidók közül emberi számítás szerint kiválogatódjanak azok, akik még eltitkolni sem tudják, hogy a keresztséget annak esetleges hasznáért veszik föl, az Egyház most rendkívül szigorúan szabta a feltételeket, és igen élesen vizsgálta és vizsgálja meg a keresztelendők alkalmasságát. Mindenekelőtt kizárta azokat, akik kellő figyelmeztetések után sem tanultak meg a templomban áhítattal és tisztességgel viselkedni, a hitoktatás ideje alatt tisztelettel és fegyelemmel lenni. Kizárta azokat, akik csak formailag akartak a hitoktatásokon résztvenni s elkéstek vagy minden második-harmadik órára jöttek el. Végül kizárta azokat, akik az oktatás hathavi próbaideje után sem mutattak fel kellő tudást hittani dolgokban, vagy megmutatták ugyan tudásukat, de a hit tételeit hányiveti modorban, fölényesen kezelték. A kívülálló nem is sejti, hogy ezeken a kizárásokon és a vizsgák után keresztségre nem engedéseken milyen óriási hányada rekedt fenn a keresztségre jelentkező tömegeknek. Nem igaz, hogy az Egyház ma ezrével kereszteli a zsidókat. A valóság az, hogy az egyik plébánián egy 160-as csoportból egyetlenegyet engedett keresztségre a plébános. Egy másik plébánián egy 200-as csoportból mindössze ötöt, és így tovább! Ahol pedig egyik-másik kritikátlan vagy részrehajló pap részéről jelentkezett könnyelműség, elnézés és kedvezés a kiválogatásban, ott az egyházmegyei hatóság könyörtelenül és büntetően is fellépett. A zsidóság tömeges jelentkezése és az Egyház magatartása ügyében íme, ez az elvi és gyakorlati valóság." Egyesek, akiknek eddig a magyar szellemi életben semmi szerepük nem volt, most egyszerre elhivatottnak érzik magukat a szellemi élet irányítására és megreformálására. S mert nem történik minden az ő akaratuk szerint, illetőleg semmi sem történik úgy, már fenyegetőznek és hatósági kényszert emlegetnek. Pedig az ilyen reformnak van egy régi jó bevált és természetes receptje: állítsanak ki nagy és hatásos irányító szellemeket és főként engedjék végre szabadon érvényesülni a tehetségeket! Ennyiből áll az egész nagy titok! * Nézzék csak meg például a rádió irodalmi műsorát. Vájjon mind írók valóban, akik ott szerepelnek és szellemi elkárhozottak, akiket onnan kirekesztettek? Emelkedett-e a fajsúly az új szelekcióval s az annyit sürgetett nemzeti összefogása az építő erőknek megtörtént-e? Elvégre a magyar rádió nem lehet csak bizonyos irányok jutalmazása, mint ahogy a múltban sem volt sohsem az. Hibák történhetnek s a favorizálás terén történtek a múltban is, de ez nem jogcím ugyanazon hiba elkövetésére vagy éppen még rendszerré tételére. Kár mindig azt csinálni, amiről előre bizonyos, hogy helytelen s ami előbb vagy utóbb, de keserűen megbosszulja magát! A „MAGYAR KULTÚRA" megjelenik havonkint kétszer. — Előfizetési ára egész évre 200, negyedévre 50, egyes szám ára 90 fillér. —Külföldre a portókülönbözet hozzászámítandó. — Csekkszám: 33,107. — Kéziratokat nem őrzünk meg s csak a porta mellékelése esetén küldünk vissza. — Levelekre csak válaszbélyeg ellenében válaszolunk. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Horánszky utca 20. Telefon: 131—205. — Kiadja a Pázmány Péter Irodalmi Társaság. — Felelős kiadó: Baranyay Lajos. — Felelős szerkesztő: dr. Nyisztor Zoltán. — Nyomatott: Korda R. T. nyomdájában. Budapest, VIII. ker. Csepreghy u. 2. (Felelős: Meininger Ferenc.) Újdonság! Varga László S. J. TÁJÉKOZÓDÁS című könyve ára 8'50 P, kötve 14'— P. A szerző egyéb megjelent művei: Keresztény felelősség I—II. kötet, . _ fűzve 1020 P, kötve 13 50 P. Uj társadalmi rend felé —'60 P. Kiadja a Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Budapest, VIII., Horánszky u. 20. Bangha Béla S. J.: JÉZUS istenségének bizonyítékai új kiadása, csak fűzve 8'60 P. Beszerezhető kiadóhivatalunkban. Búsz Lelkitükör huszadik kiadása megjelent. Fűzve 1500. Kapható: Pázmány Péter Irodalmi Társaságnál, Bpest, VIII., Horánszky u. 20. Dr. Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve 417 oldalon. Ára vászonkötésben 12.— pengő. Megrendelhető a Pázmány Péter Irodalmi Társaságnál, Budapest, VIII., Horánszky u. 20. 68