Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-30 / 75. szám

75. sz. 1861. — I. évfolyam. Szombat, márczius 30. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. KTINKATÁRBlmK HIRDETMÉNYEK DÍJA: """" 1 ~ME­GJELE?^"^ ITjtér 4. sz. I. emelet. ^ ,, . , , , . , . „ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. ünnep- és vasárnapot követő nanok kivé-KIADÓ-HIVATAL ^ kivö“30 ^ A 4 26 *k” *­*7* ^­­P­Ujtár 4. sz. földszint. a kiadó-hivatalhoz intézendők. ® 8y ®» példányok OSTERLAMM K. és LAMPEb ROBERT könyvkeresked?knél ELŐFIZETÉSI ÁR ! — I ^ 19 ujkrajczaron kaphatok, Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetést nyitunk , MAGYARORSZÁG­ apr.-jan. 3 havi folyamára 5 írttal, ,, Sept. 6 „ „ 9 ,, Hogy lapunkat az évnegyed kezdeté­vel t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentül­­előbbi beküldését s a czím olvasható fel­jegyzését kérjük. A .,Magyarország” kiadó­hivatala. FEST, márcziu­s 29. Külföldi szemle. A római megszállást illetőleg az Independan­­ceban ma különös részleteket olvasunk : Napoleon herczegnek a senatusban mondott beszéde után a franczia kormány tudatta Turinban, hogy visszavonja Rómából seregének egy harmad­részét s Szardinia egy engesztelékeny jellemű tábor­nokot kijelölhet a végett, hogy egy piemonti dandár élén a Francziaországba visszatérő csapatokat he­lyettesítse. Később megint hasonló helyettesítés tör­ténhetik s igy a franczia megszállás lassan-lassan megszűnik, a kivonuló franczia csapatokat a piemonti seregek pótolván. Ideiglenesen a szárd hadparancs­nokok Goyon tábornok alá lettek volna rendelve s ezért óhajtottak valami engesztelékeny szellemű pie­monti tábornokot. A franczia politika azonban egyszerre megvál­tozott és márczius 18-kán Párisból egy sürgöny érke­zett, melyben a turini kormány felszólittatik, hogy a fenebb emlitett tervet ne foganatosítsa, egyszersmind a franczia kormány azon szándéka is benfoglaltatott, hogy még növelni akarja a megszálló sereg létszá­mát. A párisi kormány t. i. attól tartott, hogy az osz­trák sereg támadó lépést tesz a Minciónál. A franczia politika ezen hirtelen változásának tulajdonítja az Indep. a turini miniszter-válságot. Mióta a kabinet újra megalakult, Turin és Páris között az alkudozá­sok ismét folyamatba létettek. A Patrie Cavour grófnak Audinot interpellátió­­jára adott válaszát más színben adja elő, mint ahogy azt a távirat jelentette. Cavour azt mondotta: „Olasz­ország, még azon esetre sem, ha anyagi ellenállástól nem volna mit tartani — még ezen esetre sem fog­lalhatja el Rómát Francziaország beleegyezése nél­kül. Ha Italia — úgymond — biztosíthatja a pápa függetlenségét, Francziaország többé nem ellenzi a bevonulást.“ Ennyi, a­mit a miniszterelnök mondott, de a vallásbeli szakadás (schisma) eszméjét meg sem említette. A római kérdést illető interpellátiók a turini parlamentben egyre tartanak. Legújabban Buoncom­­pagni szólalt fel. A baloldal tagjai azt kívánják, hogy Róma mint az olasz királyság fővárosa prodlamáltas­­sék s aztán kérjék meg Napoleon császárt, hogy vonja vissza a szent városból seregeit. Könnyű belátni — írja az Index., — hogy ez utóbbi javaslatot a kamara el fogja vetni. Varsóban némi sajnálatra méltó zavargás tör­tént , mi az orosz katonaságot könnyen beavat­kozásra indíthatta volna.­­ A tömeg egy nép­szerűtlen tábornok ablakait beverte. Valóban ör­vendeni lehet a hatóság mérsékletének, hogy katonai szigorhoz nem folyamodott. Ez másutt nem így tör­tént. Valamint azt is óhajtanunk kell, hogy a józan gondolkozású lengyel nép minden alkalmat kerüljön, mely által a katonaságot provokálhatná. Most még mindent az erkölcsi erő diadalától lehet várni. Az ittehoei tartományi gyűlés, mint tudjuk, a dán kormány alkotmány-javaslatát elvetette. Eg­­­gyel több szmptoma arra, hogy a német herczegsé­­gek viszonyát a dán kormányhoz aligha lehet békés úton eligazítani, hacsak a kopenhágai kabinet m­i­n­­dent nem enged. Belföldi szemle. — Pest városa választói azé hó 28-dikán foly­tatott tisztújitáson megválasztották : tanácsi főjegy­zőül Királyi Pált 2291, tervszéki főjegyzőül Nagy Károlyt 2218, főügyészül Thanhoffer Pált 1793, telek­­biróul Salacz Antalt 2264, főszámvevőül Krausz Jánost 2261, főorvosul Flór Ferenczt 1864, főmérnö­kül Szumrák Pált, alkapitányokul Sziklay Alajost 1664, Henzler Ignáczot 1538, Siebenliszt Antalt 1761, Keresztes Károlyt egyszersmind mezei kapitányul 2298 szavazattal. — Pest megyében országgyűlési képviselőkké választattak még : a dabasi kerületben Halász Boldizsár 1848-dikbeli képviselő; a keczeliben Zlinszky György. — Bácsm­egye rigyiczai kerülete Al­a­g­a Imre 1848-beli képviselőt választotta meg újólag, b. Rédl Lajos, ranggal kilépett osztrák százados elle­nében ; a kulai kerület Jámbor Pált, ifj. b. Rudics József ellenében; az apatini kerület S­i­m­i­c­s­e­t, La­­tinovics Móricz ellenében. — Temes megye lippai kerülete M­i­s­s­i­c­h János másodalispánt. — Zem­plén m­egyében a már említetteken kívül képviselőkké választattak még : a terebesi ke­rületben Pilisy Lajos, a homonaiban Búj­an­o­­v­i­c­s Frigyes, a megyaszóiban Szepessy. — Veszprém megye sz.-gáli kerülete Gaal Pétert választotta meg országgyűlési képviselőnek.­­­ Zalamegye tapolczai kerülete Bot­ka Mihályt. — Közép-Szolnokban, mint értesülünk, a kö­vetjelöltek : a tasnádi kerületben László Imre; a zsi­­bóiban Urházy, Zeyk Károly, Décsey; sz.-csehiben Fábián Dániel, gr. Toroczkay; Krasznában pedig: a krasznai kerületben Somfai László, Deáki Lajos és a román püspöki helyettes; a somlyaiban Bagozi Sán­dor és Bánfy Elek, vagy P. Szathmáry Károly. — Az országban alkalmasint egy választás sem folyt le nagyobb ünnepélyességgel, mint az abonyi. A esőzés miatt megromlott utak és szorgos munkaidő ellenére már jó reggel teljes számmal sereglettek be a választók a legtávolabb helységekből is, a lobogókon, — melyekkel a házak is egyenkint ékesítve voltak, csak egy név volt, Teleki Lászlóé. Az indóházhoz fogadására ment küldöttségben a választókerület minden helysége képviselve volt. A nagy hazafi meg­érkezvén, Antos János, táborkari honvédalezredes és aponyi birtokos üdvözölte lelkes beszéddel, melyet hely szűke miatt, fájdalom, nem közölhetünk. A gróf meghatottan válaszolt. Bevonulása a városba diadal­­ut volt, a nép ezrei kisérték és fogadták. Az abonyi nagy piaczon 10—12,000-en gyűltek össze. B. Orczy Béla választási elnök népszerüleg magyarázta meg a választási jog fontosságát s a törvények értelmében képviselő választására hi­vta­ fel a választókat, kik kérdéseikre folytonosan: »Éljen Teleki László !-val feleltek. A választók meghívására az ünnepelt kép­viselő lépett a tér közepén felállított nemzeti szinü szószékre s előadta politikai program­ját, a­­melyet a nép harsány éljenzései által vallott magáénak s bi­zonyosan magáénak fog vallani az egész magyar ha­za. A választási jegyzőkönyv elkészitése s hitelesitése után üdvözlő lövések és örömkiáltások közt a Rákó­­czy és Szózat hangjai mellett kisérte a nagy néptö­meg szállására (Antos János úrhoz) szeretve tisztelt megválasztott képviselőjét. Itt a zsidó község tisztel­gett s Pintér Samu következő szavakban fejezte ki hitrokonai érzelmeit: „Méltóságos gróf ur! Büszke lehet anyaváro­sunk Méltóságodat keblében elfogadhatni, még büsz­kébb oly ország- és világszerte hires fényes név által képviseltetni. De fájdalom, mi, e hon fiai, ámbár hű, ragaszkodó, de Mózes vallását követő fiai, ezen gyö­nyörben nem vehetünk részt, ha részesültünk is ha­zánk sanyaruságából és veszedelméből. Méltóságod hosszú évek alatt érezhette, mit teszen az, ha van az embernek szülőföldje, és mégis hazája nincs ! Még saj­góbb ezen fájdalom, ha egy egész nép homlokára sü­tik a sehonnai bélyeget és azon népet homál­lyal bo­ntják, míg magukra a nemzetekre a szabadság haj­­nala hasad. Méltóságod oly országokból jött, a­hol fényesen meggyőződhetett, hogy mind az, a­mit el­lenünk felhoznak, ármány és irigység koholmánya. Csak az vigasztal, hogy hazánkban is akadnak fér­fiak, a­kik értünk szót emelnek. Ma jutott nekünk azon ritka szerencse, ékes szavaiból érteni, hogy Méltóságod is tágasabb értelemben akarja az egyen­lőséget, úgy hogy egy néposztály se legyen a jo­gokból kizárva, mely e földet lakja. Egy hazafi már­is nagylelkűen nyilatkozott, hogy ha ügyünk meg­bukik, akkor nincs igazság; mi pedig nem akarjuk hinni, hogy egy Mátyás hajdani országából, azon or­szággyűlésből, hol egy Teleki László fényes neve ra­gyog, hogy onnét az igazság száműzve legyen. Ke­gyeskedjék tehát Méltóságod is,hogy ha a zsidóügy sző­nyegre kerül, az elnyomott emberiség pártját fogni, a miért is az Isten, az igazság Istene megóvja minden bajtól és az egész országban ezen szavak találnak viszhangra, hogy : éljen gróf Teleki László !“ Az éljent mindnyájan viszh­angoztatták; a gróf pedig fölemlítvén, mennyire tudja méltányolni, hogy az 1848—9-i harczban a zsidók közül is sokan ontották vérüket a közös hazáért, s azután többen — kiváló­­lag a journalistika terén — nagy buzgalommal mű­ködtek: ígérte, a­mennyiben ő hathat, azon fog lenni, hogy a zsidók a hazának többi polgáraival egyenlő jogokban részesüljenek. *) Ezt alább egész terjedelmében közöljük. Szer­k. Délben Antos J. ur mintegy másfélszáz teríté­kű lakomát adott, melyen a társas élet minden osztálya képviselve volt. — Egymást követték a lelkes felköszöntések, melyeknek sorát a szives há­zigazda nyitotta meg, előadván, mily szerencsésnek érzi magát a választó-kerület, midőn e válságos ne­héz napokban legfőbb kincsét, ereklyéjét, a törvény­hozási jogot oly képviselőre bízhatja, kinek múltja kezeskedik jövőjéért, s kinek a választáskor nyilvá­nított politikai hitvallása a választók szívéből lelké­ből van merítve. Ezután Teleki szólalt meg. „A fran­czia köztársaság elnöke egykor — úgymond — azon állításra, hogy a magyarok magukra le tudják győz­ni az osztrákokat, úgy nyilatkozott: azt hiszi, ő is ily nemzeti dicsekvéssel nagyítva szólna külföldön hazájáról. Ma már oly tekintélye van nemzetünknek, hogy egy európai combinatióból sem maradhat ki. Ezt nagyrészt a hazában bennlevők erős és hazafias magoktartásának köszönhetjük.“ A hazában bennlevő honfiakért s ezek egyik derék tagjáért, ki mint hon­véd is vitézül harczolt a haza szabadságáért, a házi gazdáért emel poharat. Az emigratióra s annak je­lenlevő tagjára mondott köszöntések után, Teleki másodszor a magyar nőket üdvözölte. „Nőtelen nemzet nem állhat fenn. A rómaiak, bár nem helyeselhető mó­don, a szabinusoktól vettek nőket maguknak, s csak azután hódították meg a világot. A lefolyt 12 szomo­rú év alatt sokat tettek a magyar nők is. Később a jelenlevő déli magyar hölgyekre, köztök a Teleki család lelkes nőtagjaira, a vendégszerető házi­as­­­szonyra, és anyjára b. Radák Istvánnéra, a kitűnő honleányra s a szűkölködők s köztök különösen az üldözöttek és honvédek titkos jóltevőjére ürítet­tek poharat. 1 5 órakor a kaszinó termeiben a honvédek segélyezésére műkedvelői hangverseny volt rendezve. — Este fényes tánczvigalom Kará­csonyi J. urnái melyben az összegyűlt fényes kö­zönséggel a város közszeretetű­ vendége is részt vett. — Ezalatt több ezerre menő nép nagyszerű fáklyás-zenével tisztelte meg választottját. Itt Szili István fejtegette, hogy a választók magukénak hiszik és vallják egyenkint mindazon nagy elveket,melyeket a t. h­onfiu választóihoz intézett beszédében előadott. Teleki körülbelül a következőket válaszolta: ö, hogy egyez választóival a rokonszenvekben, elvek­ben. Nehezek ez idők, de reménydúsak. Erősebbek vagyunk, mint 12 évvel ezelőtt. Az isteni gondviselés is mellettünk van. Kik képtelen rágalmakat szórtak ellenünk, kik kizsebelni, koldussá akartak tenni, kik ki akarták ölni, gyilkolni e nemzetet, maguk vesz­tették el hitelüket, maguk szegényedtek el, magukat gyilkolták, közel vannak a végveszedelemhez. Azon méltatlanságért, mit a szász kormány példátlan al­­jassága s a közvélemény óriási hangja által elitélt tette okozott, a mai nap nyújtja a legjobb vigaszt. Ha valami képes kibékülni sorsával, a mai feledhetlen nap az. Mindent elkövetett a választókerület, mi által őszinte, szívből fakadt érzelmeit a nagy hazafi iránt kifejezhesse. Az abonyi kaszinók tiszteletbeli elnö­kükké választották. A város tehetségéhez képest fényesen ki volt világítva, mi Abonyban még soha sem történt. Tudósítónk még csak azon, a nép han­gulatát jellemző esetet említi, hogy midőn Teleki estve szállásáról kiindult, a kapunál hosszú sorban leánykák állottak, kezekben égő gyertyával. Egy jelenlevő megkérdezvén e felöl az ott álló szegény földmivest, ez igy felelt: »Ezt biz, az én paraszt eszemmel gondoltam ki, hogy én is tehessek valami tisztességet.“ — A rác­­kevei kerület választására a válasz­tók oly nagy számmal jelentek meg, hogy nem fér­vén el a városban, köz­hajtás szerint a bálványosi puszta síkjára tétetett át, hová a hajóhídon átvonul­tak egy diszkapu alatt, mely »Éljen Nyáry Pál“ fel­irattal volt ékesitve. A választás egyhangú felkiál­tással s a legszebb rendben ment véghez. A megvá­lasztási jegyzőkönyvet egy selyem zászlóval együtt küldöttség vitte meg a megválasztottnak azon felké­réssel, hogy a kerület képviselését minden utasítás nélkül vállalja el.­­ A gödöllői kerület választása is a legszebb rendben és nagy lelkesedéssel folyt le, jóllehet előtte­­való nap valami zavargástól tartottak. Erre mutat legalább a váczi járás főszolgabirájának a maglódi elöljárósághoz a választást megelőző éjjel érkezett sürgönye, melyben — mivel bizonyos helyről vett jelentés szerint a maglódi választók fokosokkal és vasvillákkal szándékoznak a választás helyén meg­jelenni — a bu­’áknak szigorúan meghagyja, hogy még csak botocskákkal se merészeljenek megjönni. A maglódi tüntetés a választáskor csak annyiból ál­lott, hogy a biró, bizonyos Szpák, Sztrokay Bélát ajánlotta, de mindössze kilenczen lévén az ajánlott mellett, minden siker nélkül, s aztán e kilencz is Be­­niczky Ödönt éltette. A mi a fokosokkal s vasvillák­kal megjelenést illeti, ezt — mint Maglódról írják nekünk a maglódiak nem szándékoztak tenni, a jelentés tehát, mely a főszolgabíró fentebbi rendele­tére alkalmat nyújtott, alaptalan volt. A választást barátságos lakoma fejezte be. — Tolnamegye bonyhádi kerületében, mint a „M. Sajtódnak írják,­a választók Perczel Mórt akarták képviselőnek kikiáltani, ezen szándékuktól azonban elállottak, midőn értesültek az ünnepelt férfinak (test­vére, Perczel Pál által felolvasott) nyilatkozatá­ról, hogy ő a követi állást csak úgy fogadhatná el, ha honvédtábornoki egyenruhában ülhetne a képvi­selők közé, a­mi jelenleg nem lehet.­­ A nagy­ tapolcsányi kerület választásáról utólag írják nekünk, hogy az nem folyt le rendetlen­ség nélkül. Az előbb kitűzött követjelölt lemondván, az értelmiség mást állított fel, de az előbbi meg­bánva lemondását, elkezdett maga mellett dolgozni, s versenytársa ellen, mint tudósítnak, a vallás különb­ségével is izgatták a népet. A választáskor a két párt összeverekedett és sokan ott hagyták a választást. Az előbb kijelölt 658 szavazattal választatott meg 245 ellenében. A választás ellen kérvényezni fognak. A Szatmár m­egyének márcz. 18-án folytatott bizottmányi gyűlésében az országgyűlésre meghívó leirat vétetvén tárgyalás alá, annak az ország törvé­nyeivel ellenkező tartalma ellen jegyzőkönyvileg óvás tétetett , mert az felelős miniszter által nincs ellenjegyezve; benne a törvényesnek soha el nem ismert októberi diplomára történik hivatkozás ; az országgyűlésre a kapcsolt részek meg nem hivatnak; Erdély hallgatással mellőztetik; az országgyűlés nem Pestre hivatik össze; végre,mert annak koroná­zott király nem létében a nádor vagy országbíró által kellett volna megnyittatnia. Ez alkalommal a február 26-ki pátens is szóba hozatván,ez ellen Luby Zsigmond főjegyző indítványa folytán hasonlóg óvást tesz a megye, minden a birodalmi tanács, mint Ma­gyarországra nézve törvénytelen testület által ho­zandó végzéseket (melyben Magyarország különben sem akar részt venni) semmiseknek fogván tekinteni, mit jegyzőkönyvileg indokolva kijelent.Utasítást a me­gye nem ad követeinek, hogy azonban képviselői a megye politikai hitvallását annál tüzetesebben is­merjék s az erkölcsi támaszul szolgáljon, némi irány­pontokat vélt megállapitandóknak. Ezenkívül a me­gye felir Fiume ostromállapotának megszüntetése és Asboth Lajos honvédtábornok elfogatása tárgyá­ban, gr. Teleki Lászlót pedig üdvözlő-irattal tiszteli meg. Varasdmegye testvéri nyilatkozatát hasonlóval viszonozza. Felolvastatván a m. k. helytartótanács azon intézménye, mely szerint a megyei tisztviselők lakása felterjesztendő,erre tagadólag válaszol, a tör­vényb­es hivatkozással kimutatván, hogy ezen eljárás nem csak szokásainkkal, de törvényeinkkel is össze­ütközik. A megyei szükségek fedezésére az eddigi császári adónak tizedrészét fogják fizetni, a­mi vala­mennyi kiadást bőven fedez. — Győrm­egye bizottmányának e hó 27-kén zajos gyűlése volt. A két alispán s a tiszteletbeli fő­jegyző képviselőkü­t lévén megválasztva, kérdés tá­madt, ezeknek hivatala ideiglen helyettesítés útján, vagy pedig végleg, három évre választandókkal töl­­tessék-e be . A vita 9 órától 1-ig szenvedél­lyel s el­keseredéssel folyt s a végleges betöltést sürgető(leendő alispánig párt szavazásra kívánta volna bocsátani a kérdést, a­mi azonban nem történt. Végre a helyet­tesítés mellett jön a határozat kimondva. De a fel­hívottak közül egy sem akart alispáni helyettes lenni, s a dolog az­nap be sem végződött. Másnap helyet­tes alispánokká gr. Zichy Ottó és Zmeskál Istvánt választottak. — Buda városa képviselő-testülete 26-dikán közgyűlést tartott, melyben szóba hozatván Eger városa tanácsának körlevele Pertics Mihály tanulónak katonai hatóság általi elitéltetéséről, határoztatott, hogy bár az illető a rászabott kétheti fogságot már kiállta, az elvet illetőleg Buda is hozzájárul Eger til­takozásához s efféle törvénytelenségek megakadályo­zása iránt fölii. — Széchenyi arczképét (Györgyitől) ünnepélyesen fogják leleplezni, mely alkalommal Kam­­mermayer Károly főjegyző fog emlékbeszédet mon­dani. — Zilal­ városa megválasztotta új tisztikarát. Polgármesterré lett Deáki Lajos, főbíróvá Lugossi Károly,rendőrré (kapitán­nyá) Varga Endre, főjegy­zővé Szilágyi János, főügyészszé Dombi József. A képviselők száma 48. — Lapunk 70-ik számában a rácz­almási kerület választásáról tevén jelentést, t. levelezőnk nyomán megjegyeztük, hogy Fiáth István ur mellett főképen a perkátai,pentelei és herczegfalvai szűrös választók képeztek többséget. Dunapenteléről most a választók szűrös mellékneve miatt neheztelő leve­let s oly vádat veszünk, mintha illető levelezőnk a többséget depretiálni kívánta volna. Minthogy ma­gunk is tudjuk, hogy a Fiáth úr mellett álló többség­hez tartozó választók mindnyájan a magyar nép leg­n­egy­ed­év­es t. előfizetőinket a megújítandó előfizetésnek az országgyűlés megnyitása előtti beküldésére kérjük, hogy a lapot ép e fontos napokban fenakadás nélkül megkaphassák.

Next