Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1862-01-01 / 1. szám

>2. évfolyam. 1. SZ. Szerda Január 1. SZ­E­RKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK If I HIRDETMÉNYEK DIJA.: lí G ILE­N­­­­í tér 4 , 2 emelet kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ 6 hasábos petitsor I-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr, ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­^ . sz. . • ség’hez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. Ó­ HIVATAL a kiado-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K. és Lampel Róbert ELŐFIZETÉSI ÁR­XJjtér 4. sz. földszint. gérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el, könyvkereskedőknél 10 ájkrajczáron kaphatók. Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft Negyedévre 5 ft 77 77 V 77 Előfizetést nyitunk a filu. «YARORSZAG* havi :Áfolyamára 5 ft. — q __ 77 77 1 77 ki • A isszy íirorszíig" kiadó hivatala. sékelje, ellentétben azon elvvel, hogy a király orszá­géi, de nem kormány­oz. A többségi theoriába, vagy annak csalhatatlansága mutogatásába ereszkedni nem akarunk, csupán azt a futólagos észrevételt tes­szük, hogy a parlamentáris rend­s­z­e­r m­e­l­lé­tt lehetővé van téve, hogy mindig a leg­­talentumobb­b­ö­k j­u­s­s­a­n­a­k a k­o­r­m­á­n­y­r­a, kik legjobban tudnak és akarnak is kormányozni. — Valószínű, sőt bizonyos, hogy Napóleon császár ez idő szerint Flam nn_ ország ügyeit a legnőiesebben vezeti — de kér­dés, minden utóda is fog-e majd mind az ő szemé­lyes nagy tulajdonaival ? A parlamentáris rendszer arra való, hogy az uralkodók nagy tulajdonainak hiányát pótolja. Jtr’ÜST, deczember 31. Kw I t ó 1 d i s z e ni 1 e. A .,lW<r>3-kiteiir<< irja : ,;nehány­ óra múlva ismerni f gjuk a w­as­ingtoni kabinet válaszát az angol ulti­matumra.e* :het, ha m­ár. -A­zonban a néhány órából néhány nap is amerikai kormány az egy h­eti gond­dlkozás használta, melyet az ultimátum enged. gy bizony m­o­st csak január 7-ke körül tudhatnánk. Joinvi­lle herczeg, ki segédtiszt Mac­Clellan tá­­orfeftrébe.­­x ^ azonnal, hogy a Trent hajó esetének árát vette, sietett Lincoln elnökhöz s figyelmeztette azon nagy f­­el­elősségre, melyet a déli ügynökök le­­artóatatás» Által Anglia és a többi európai hatalmak lányában elvállalt. Lincoln azt felelte, hogy semmi­­féle körelezéstől vissza nem riad s a foglyokat ki­romatja. M­a nyilatkozatnak inkább háborús mint hé­tév szine v­­n. Egyébiránt mind Amerika­, mind An­gliában, u­g­­y _y­ látszik, az első felhevülés nem felel meg a későbbi­­ nyugott pillanat elhatározásának. Itt is, ott is elegen vannak, kik a háborút nem akarják. Az északiak, Is­­i­vák­ megirtődtek azon, hogy a déliek, az angol-ame­rikai viszálynak kelleténél jobban örülnek. A northamistoni iparosok pedig Angliában, Palmer­stonhoz folyamodtak, hogy az istenért csak háborúba ne elegy­­­ék, mert akkor az ipar- és kereskedésnek vége van-A á­r­i­gi gróf levele megerősíti n­on hirt, hogy Mae-Olel­si­n Wilkes kapitány eljárását roszalja. Eg­yébirá­nt "tr. az Orleans herczegek indulóban vannak vissza Axig^olorgiägba — mi megint a háború mellett bizonyít,­ni akarván maradni oly seregben, mely Anglia ell­e­n minden pillanatban fegyvert foghat; kü­lönben roszu­l fizetnék vissza a vendégszeretetet, mely­ben őket­­­ A­nglia részesité. A 13 vári kabinet meghagyta Kisseleff gróf­nak, emelne panaszt a szent­széknél, mely az egy­házi álla­m­­okban túlontúl conservativ, mig Lengyel­­ország irányában egészen forradalmi, felkelésre buz­dítván ott zi államo­s. «. catholikus derűst. A viszony az egyhá­ás Oroszország közt nagyon feszült. Meg­jegyeztél«!^ I hogy a római orosz követ lakomáján egy pohárköv 5& öntés sem történt a pápára, mig az osztrák követ Baol­­ur vendégségén, melyet Lavalette és An­­tonelli tiszteletére rendezett, a legmelegebb felkö­­szöntés els­ x mondattak ő­szentségére. A­­­ trieszti újság arról értesít, hogy az olaszor­szági det­ronizált fejedelmek januárban, Velenczében fognak összejönni, a helyzet és teendőik felől tanács­­kozandók­. _ Eszünkbe jut itt a bécsi „Presse“ azon kijelentés ,­­ melyet csak a napokban jeleztünk, hogy mindadd­g mig egy Napóleon ül a franczia trónon, a statu quo saute Olaszországban vissza nem állítható. A mondja. Aro Pays“ ma a német egységet álomnak zt beszélik ugyan— mond a császársági lap— hog­y Poroszország hegemóniára törekszik, de a német­­­ségnek annyi a kérője, a­hány német fe­jedelem N­émetországnak pedig annyi a központja, ahány főváros, München, Berlin, Lipcse, Tübinga, Heidelberg, stb. Hogy lehet ennyi központ mellett az egysé­g­r­­e csak gondolni is ! E czikk,úgy látszik, a Hohenzollerek ellen van írva. Az „Opinion nationale“ szintén azt jegyzi meg, meddig élnek még a németek azon csa­k a forrá­sban­, hogy a Hohenzollerek királyi pal­­otája a 3Y3L«5zes botja, mel­lyel a sziklából vizet fa­kaszt. A­ „Pays“ azon ellenvetésre, hogy a német egység k­ard lenne Páris szive ellen, azt jegyzi meg, hogy a francziák letörik majd a kard hegyét, ha az csakug­y szxi kard és nem metaphora. A „It'atrie“ mai czikke : „alkotmányos császár­ság“ a taaai nap főeseménye Parisban.Azt mondják, a szerény I^ausiéres név alatt, mely a czikk alá van ír­va, Lagfierroniére rejtőzik, ki minden ünnepélyes al­kalomra £ i,Í a császári politika tolla és nyelve. A czikk tagadhatl­an­ul csinosan és szabatosan van irva, mint erről az olvasó alább meggyőződhetik. Védi a kép­visel­es­­­i rendszert, de ostromolja a parlamen­­tár­i­s k­ormányt. A miniszterek — úgymond — fele­lősek, de nem a parlamenti többségnek. A csá­szár tanulmányozván a megelőző kormányok hibáit, azok gyengeségét és túlkapásait igyekszik kikerülni — ő szil­árd kormányt akar, mely maga­ magát mér­ Az alkotmányos császárság (L’Empire constitutionnel.) Ily. czim alatt négy hasábra terjedő czikket kö­zöl A. de Lauziéres aláírással a „Patrie.“ E ’czikk a jelen kormányzati rendszer jelességét, czélszerüségét mutogatja. j)Az alkotmányos császárság]— kezdi a czikk — jogilag fennáll az 1852-iki alkotmányban. Azon­ban szabadelvű jelleme elég hos­szas ideig fátyolozva volt arra, hogy kül és bel ellenei azt dictaturának jel­lemezzék. Azt csakugyan meg kell vallanunk, hogy a novem­b. 24-iki decretum megjelenéséig a testületek és az ország a közügyekben inkább elméletileg, mint ténylegesen vettek részt. Szóval, a kormányzat szer­vezeti erejét az uralkodó mindenhatósága elnyelte, ki magában az egész nép életét öszpontosítá. Akara­ta, határozatai és tettei lelkesítettek, vezettek min­dent. Béke és harczban nem korlátlan főnök, hanem legfőbb bíró, parancsoló ur volt. „A solferinoi győzelem diadalmámora közönsé­ges embert elmentett volna a népszerűség ellenkező hullámai alá, ámde a császár fennkölt lelke erre a november 24-iki decretummal felelt. E nagy reform azonban sem nem teremte újat, sem meg nem vál­­toztatá az 1852-iki alkotmányt, csak újra feleleveníté azt November 24-ike előtt is volt senatus, törvény­hozó test és államtanács, miniszterek és sajtó; azon­­­­ban a császárság alkotmányos elve tétlen volt lett­,­a­sonló az elbűvölt palotához, melyben mindenki élede mindenki alszik. „Az 1861-iki november 14-iki okmány pedig, melyet a­ senatus, consultuma által alkotmányosan megszentesitett, csak következetes folytatása az egy évvel előtte nyilvánult gondolatoknak. Miután az ülé­seknek a nyilvánosság által, a felirat megszavazása s a tárczanélküli minisztereknek a miniszteri pado­kon ülésezése által a kellő fontosság megadatott, szükséges volt, hogy ellenőrködésüknek is, különösen a pénzügyekben nagyobb valóság, hatáskör adassék. És midőn a császár a póthiteleket a törvényhozó test biztosítéka alá helyezé, ez által hatalmát nem gyen­gítő meg, hanem körvonalazza, kevésbbé önkényessé tevén azt és jobban biztosítja. „Az ország kormányzata a császár kezében van, s azt miniszterei által gyakorolja, kezdeményes ha­tározatait azok ellenjegyzik. A miniszterek mindenike tárczája ügyeiben felelős s a senatus előtt bevádol­­tathatik. „A senatus alkotó hatalom, s a császárral egyet­értve az alkotmányt módosíthatja, kivévén az 1851. decz. 20-iki plebiscitum által megszabott alapelve­ket, ezeken csak népszavazat változtathat. A sena­­tus petitiók útján értesül a polgárok panaszai­ és kí­vánalmairól, magas itélőszéke minden sértett jog és hasznos eszme előtt tárva áll. „A törvényhozó testületet a nép szavazata ne­vezi ki, az adót és törvényeket szavaz meg. „Nincs-e még egyéb kívánni valónk a novem­b. 24-iki decretum és az újabb senatus­ consultum után, rendben vagyunk-e az alkotmányos reformokkal, er­ről, úgy his­szük, itt a helye nyíltan kimondanunk gondolatunkat. „a megoldandó feladat a következőkre von­ható össze: adassék meg a hatalom valamennyi ele­mének külön-külön egész cselekvési szabadsága, s a kormány gépezetében őt természet szerint megillető hatáskör. A trón ne legyen lealázva, de el se szige­­teltessék az ellenőrség nélkü­li hatalommal; a tör­vényhozó testületek hatásköre túlozva ne, de kellő tevékenységük lenyűgözve se legyen. Ebből áll a feladat. Azt állítni, hogy ez már most tökéletesen meg van oldva, annyi lenne szerintünk, mint kilépni a politikai alkotmányok tökéletesíthetőségének ter­mékeny eszméjéből csak azért, hogy a megelőző charták változtathatlanságának hiú elméletébe es­sünk vissza. Ezután kifejti, mikép a jelen kormányrendszer elvileg lényegesen különbözik az 1830-iki monarchiá­tól. Most már nem a parlament kormányoz a király­­lyal a ki uralkodik, s kinek uralkodása nem egyéb, mint rejtett alárendeltetés a legfőbb nagyságnak. Itt a miniszterek nem a többség eszközei, hanem közvet­len ügynökei a koronának. Ámde lehet-e ezért azt állítnunk, hogy a miniszterek felü­lállnak a kamarák szabályszerűleg nyilatkozó akaratán? „Fel lehet-e tennünk, hogy egy minisztert, a senatus vagy a tör­vényhozó testületnek kárhoztatása erkölcsileg meg ne sebezne? És vajjon a császár fogná-e a törvényes kárh­oztatás ellenében magas felelősségével fedezni ? Úgy his­szük, hogy ilynemű felelősséget szükségte­len beleí­ni az alkotmányba csak azért, hogy fen­­álljon, itt a józan ész és a méltányosság parancsol, a közvélemény, mely megerősít és a dolgok hatalma, mely határoz. „Van egy fontos kérdés, mely szorosan az al­kotmány gyakorlatához van kapcsolva, s melynek megoldása a mély bajos ép oly sürgető : ez a sajtó kérdése. Hány törvényt láttunk már erre vonatkozó­lag 60 év alatt? És egyik sem vezetett czélhoz. Úgy his­szük, hogy a császárságnak előbb-utóbb ko­molyan tárgyalás alá kell vennie e fontos ügyet. „Jelen rendszerünkben — folytatja hátrább — nincs ugyan parlamen­t­á­r­i­s kormányzatunk, — azonban lesz valóságos képviseleti kormány­zatunk. „Nem az a legjobb alkotmány, mely nagy böl­csességgel van kigondolva, hanem az, mely a lehető legtöbb értelem és tökélyességgel van az igényekhez alkalmazva. Hatvanhat év alatt sok alkotmányt lát­tunk eltűnni, s főkép azért, mivel szerzőik valam­en­­­nyit változhatlan alakban állí­ák fel. Politikában nincs semmi változhatlan, s az a legjobb kormány, mely alkalomszerüleg megátalkodottság, de egyszer­smind gyengeség nélkül is a kor igényeivel kiegyez­kedni képes. Ily esetben a kiegyezkedés nem csök­kenés, hanem előrelátás és eszélyességnek neve­zendő. „Ha a jelen kormányzat csak a személyes nagy­ság műve lenne, nem lehetne egyébnek tekinteni, mint egy nagyszerű­ életleírásnak; hogy történelemmé le­gyen, szükség, hogy hatalmas és maradandó intézmé­nyekben maradjon fen, hogy visszaállítsa fegyverünk és diplomatiánk által az európai egyensúlyt s Fran­­cziaországban az oly régóta megzavart társadalmi rendet. Hogy hivatásának megfeleljen, a császárnak nem kell sem igen messze távoznia, sem igen ragasz­kodnia a megelőző kormány­rendszerekhez. Hibáikat kerülnie, jó oldalaikat alkalmaznia kell. Némelyi­ket közülök a dictatorságig túlzott hatalom, másikat a roszul értett és rendetlenséggé sülyedt szabadság buktatta meg. Az 1852-iki alkotmánynak e két elvet figyelembe kell vennie, egyesitnie kell a rendet a sza­badsággal. Fejtse ki eszélyesen a képviseleti kor­mányzatot, a­nélkül, hogy a parlamentáris kormány­zat veszélyeibe döntene! Conservativ és egyszers­mind haladó császárságnak nincs mit tartania akkor a pártoktól, mert azokat intézményeinek hatalma el­­nyelendi, a­mint eredetének nagyságával rajtuk ural­kodik.“ Belf­­öldi szemle. — Sárosban Hlavács János főispáni helyettes, volt cs. k. főállamügyész, következőleg alakította meg a tisztikart . Első alispán Beer Mihály, volt cs. k. megyetör­vényszéki elnök; második alispán Grom­man J., volt cs. kir. feltörvényszéki ülnök; főjegyző Moravcsik János, volt cs. k. államügyvéd; tiszteletbeli főjegyző és adminisztrátori titoknok Ruby J., volt cs. kir. fő­ügyészi segéd; pénztárnok Kádas Miklós; számvevő Berth­óty Lajos; ellenőr Tahy Ferdinánd; alsó-tar­­czai főszolgabiró Beőr Vincze, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Keczer László és Balog Gyula, cs. k. törvényszéki volt segédek; felső-tarczai főszol­gabiró Úsz Konstantin, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Humenanszky János és Zavadszky; sirokai járásban főszolgabíró Schneider, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Podh­orányi Bálint, Úsz István; szekcsői járásban főszolgabíró Koch László, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Fuhrmann Ferencz, Nyeviczkey Mihály; tapolyi já­rásban főszolgabíró­­ Podh­orányi János; alszolgabi­rák Mayer János, volt cs. k. szolgabirói segéd és La­­domérszky Antal; makoviczai járásban főszolgabiró Mártyák; alszolgabirák Ladomérszky György és Sá­­rossy József; főutigazgató Tahy Gusztáv; telek - könyvvivó Gedeon Miklós; levéltárn­ok Fekete Sán­dor; főorvos dr. Bartsch Ede és dr. Kuzmik Samu; főmérnök Sándor Károly; várnagy Szepesházy Nán­dor ; hajdúk hadnagya Hancsovszky Imre; a megyei törvényszék személyzete : elnök Beer Mihály, 1-fő aispán; birák Urbán Antal, volt cs. k. országos tör­vényszéki ülnök; Roskoványi Bertalan, volt cs. k. megye törvényszéki ülnök; Kardos Tivadar, volt cs. k. szolgabiró; Kyss Róbert, volt cs. k. szolgabiró; Hodossy Ambrus; igtató Dessewffy Izidor. — Csöm­örmegye tisztikarát Korecska József kir. biztos, volt cs. k. megyefőnök, következőleg állította össze: Első alispán Török Sándor, második alispán Dakszner István, disponibilitásban levő államügyész; főjegyző még nincs; első aljegyző Pazurik Gyula volt cs. k. törvényszéki segéd; másodaljegyző Kovács József cs. k. hivataltiszt; törvényszéki ülnökök: Viczián József, a provisorium alatt volt járásbiró, Fornett Jenő, volt cs. k. járásbiró, Létássy Alajos cs. k. disponibilitásban levő állam­ügyész, Ján János, volt cs. k. törvényszéki ülnök, Gotthardt Alajos 1860. oct. 20. előtt Rozsnyó városa kinevezett bírája, Kesz­­ler Antal magánügyvéd, főügyész Tóth András, magánügyvéd ; alü­gyész Farkas András, magánügy­véd; főpénztárnok Huszt József, számvevő Gönczi István, volt cs. k. adó­ellenőr; Levéltárnok Záborszki István, volt cs. k. hivataltiszt; segéd Ledna Márton, volt kerületi jegyző; iktató Kubinyi János, volt cs. k. úrbéri törvényszéki írnok; segéd Glosz Károly; kiadó Brandstätter József, volt cs. k. hivataltiszt; felsőjárás főszolgabirája Lovcsányi Pál, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák: Radványi Ágoston; Bakulinyi János, volt cs. k. szolgabirói segéd: Szo­­mor Károly; esküdtek: Fábrik József, Deutsch Já­nos, Stefancsok István, Matulay Lajos; csendbiztos Sch­olcz Károly utibiztos Pazár János; ratkai járás főszolgabirája Raisz Adolf; volt cs. k. járásbiró­ segéd; alszolgabirák: Noszák Timóth, a provisorium alatt szolgabirói írnok, Elek Lajos, volt kerületi jegyző; esküdtek: Ján András, Kovács István, Pro­­kopa Károly , utibiztos Frenyo Rafael, kis­honti járás főszolgabirája Reiner Péter, volt cs. k. járás­­birói segéd; alszolgabirák: Cseh István, volt k. jegyző. Lipter Ede,volt cs. k. törvényszéki segéd ; esküdtek : Chlebovich József, Gregor Márton, volt cs. k. hivataltiszt, Farkas Imre; csendbiztos nincs; uti­biztos Franczisczi N. N.; Serki járás főszolgabirája Losonczy Gedeon ; alszolgabirák : Siró Ferencz, volt cs. k. járásbirói segéd, Fleishacker László , volt cs. k. h­ivataltiszt, Balajthy László; esküdtek : Szontagh­ Miksa, Báthory István, Lovcsányi Samu, volt cs. k. szolgabirói írnok, Kovács József, volt kerületi jegyző; csendbiztos nincs; putnoki járás főszolgabirája Fer­­dinandi János, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszol­gabirák : Szmrecsányi Mihály, Dedinszki Viktor, Neh­aj János; esküdtek: Kengyel János, Mesko Ká­roly, Galovics György, Anderko Pál; várnagyok Pelsüczön: Kriston László, Rimaszombatban Mar­­kovics Pál. — Vasmegye hivatalnoki karának névjegy­zéke : első alispán Hrabovszky Samu ; 2-od alispán Schlamatinger András; főjegyző.........első aljegyző Krancz József; 2-od aljegyző Hauzséros Imre; tör­vényszéki elnökök Czédler Imre, Dongó Károly, Eit­­ner Ferdinánd, Kránitz József, Laky György, Raab István, Salamon Zsigmond, Tendin Antal, Zsohár Vincze ; tiszti főügyész Tégy­ey Mihály; első alügyész Nagy László; 2-od alügyész Ajkas Károly; szombat­helyi kerület, Vépi járás, főüzb. Vajda József; esküdt Horváth István; szombathelyi járás szb. Czvítkovich Károly ; esküdt Usz István; sárvári járás szbiró Far­kas Ferencz; esküdt Nagy Pál, F. Büki; Répczemel­léki járás, szbiró Kemény Kemény Imre; esküdt Aj­kai László; körmendi kerület, körmendi járás fszb. Boross Imre; esküdt Balogh Gyula; pornói járás, szolgabiró Fülöp János ; esküdt Virkler János; hegyháti járás, szolgabiró Bogdán János; esküdt Ló­ránt József; csákányi járás, szb. Saly Imre ; esküdt Fábián Ignácz; kemenesaljai kerület, k.-czeli járás, föszbiró Tőkéssy Antal; esküdt Kemény István ; já­­nosházi járás, szb. Gombár János; esküdt Nagy Pál; a. kemenesaljai járás, szb. Scossa Sándor; esküdt Záborszky Mihály; felsö-kemenesaljai járás, szb. Csorna Samu; esküdt Nagy Károly; kőszegi kerület, kőszegi járás, főszb..........; esküdt Romu alter Samu; f­­őri járás szb. Leinbatter Mihály; esküdt Sipkovics M.; pinkafői járás szb. Turcsányi Lajos; esküdt Ehren­h­offer János; rohonczi járás, szb. Kulcsár Alajos; es­küdt Gabriel György; németujvári kerület, németuj­­vári járás­­szb. Raácz Miklós; esküdt Pápai Károly; sz.­eleki járás szb. Ajkay Sándor; esküdt Balogh László; sz.-gothárdi járás szb. Neupauer Zsigmond; esküdt Hampek Alajos; füzesi járás szb. Szabó Ist­ván; esküdt Heidl Károly; tótsági kerület, m. szom­bati járás, fszb. Péteri János; esküdt Veres Ferencz; f.-lendvai járás, szb. Trensli György; esküdt Krenusz Péter; őrségi járás, szb. Zarka József; esk. Markus Ferencz; petanczi járás, szb. Horváth Pál; esk­ Fe­­tbeö Ferencz; pénztárnok Somogyi Ignácz ; számvevő Iván Samu; levéltárnok Kuglisics János ; levéltárnoki segéd Auguszt István; kiadó Pauer Antal; törvény­­széki igtató Dongó László; írnokok: Verhás József, Megyessy Ignácz, Petheö János, Steffanics Imre, Kol­­tay István, Németh Ferencz, Bányay Károly, Tóth József levélt., Rúzsa Kálmán ideig].; első főmérnök . .........2-od mérnök...........bátorsági főbiztos Vajda Elek; bátorsági főhadnagy.......bátorsági alhadnagy .........várnagy Istóczy Ignácz; főorvos Szabadfy Já­nos ; kér. sebészek: Alexi Tóbiás, Freund Móricz, Molnár Ferencz, Nagy Károly, Varga Ferencz, Frank Ferencz, Grimmling Rudolf; tiszt, megyei sebészek : Schaffer Endre, Engel Hermann, Herczfeld Samu, Op­penheimer József, Milhofer Kázm­ér; telekkönyvi iro­­daigazgató Magassy Antal; igtató Feldh­offer Ferencz; tollnok .... írnokok : Udvardy János, Klein József. — Nyitra meg­­éből Bartakovics János ur, volt nyitramegyei fenyitő törv. széki elnök tiltako­zását veszszük azon állítás ellen, mintha valamennyi törv.széki tag a főispáni helytartó hivatalba lépte után is részt vett volna a bíráskodásban. A főispáni hely­tartónak decz. 4-dikén kiadott hivatalos fölhívása folytán csak néhány ülnök, magok közül választva elnököt, határozta el, hogy az év utolsó napjáig tör­vényszéki üléseket tartanak. — Kolozsvár alkotmányos törvényszéke előtt decz. 28-kán folyt az első törvényszéki végtárgyalás.

Next