Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-01 / 1. szám
>2. évfolyam. 1. SZ. Szerda Január 1. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK If I HIRDETMÉNYEK DIJA.: lí G ILENí tér 4 , 2 emelet kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor I-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr, ünnep- és vasárnapot követő napok kivé^ . sz. . • ség’hez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 ujkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. Ó HIVATAL a kiado-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K. és Lampel Róbert ELŐFIZETÉSI ÁRXJjtér 4. sz. földszint. gérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el, könyvkereskedőknél 10 ájkrajczáron kaphatók. Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft Negyedévre 5 ft 77 77 V 77 Előfizetést nyitunk a filu. «YARORSZAG* havi :Áfolyamára 5 ft. — q __ 77 77 1 77 ki • A isszy íirorszíig" kiadó hivatala. sékelje, ellentétben azon elvvel, hogy a király országéi, de nem kormányoz. A többségi theoriába, vagy annak csalhatatlansága mutogatásába ereszkedni nem akarunk, csupán azt a futólagos észrevételt tesszük, hogy a parlamentáris rendszer mellétt lehetővé van téve, hogy mindig a legtalentumobbbök jussanak a kormányra, kik legjobban tudnak és akarnak is kormányozni. — Valószínű, sőt bizonyos, hogy Napóleon császár ez idő szerint Flam nn_ ország ügyeit a legnőiesebben vezeti — de kérdés, minden utóda is fog-e majd mind az ő személyes nagy tulajdonaival ? A parlamentáris rendszer arra való, hogy az uralkodók nagy tulajdonainak hiányát pótolja. Jtr’ÜST, deczember 31. Kw I t ó 1 d i s z e ni 1 e. A .,lW<r>3-kiteiir<< irja : ,;nehány óra múlva ismerni f gjuk a wasingtoni kabinet válaszát az angol ultimatumra.e* :het, ha már. -Azonban a néhány órából néhány nap is amerikai kormány az egy heti gonddlkozás használta, melyet az ultimátum enged. gy bizony most csak január 7-ke körül tudhatnánk. Joinville herczeg, ki segédtiszt MacClellan táorfeftrébe.x ^ azonnal, hogy a Trent hajó esetének árát vette, sietett Lincoln elnökhöz s figyelmeztette azon nagy felelősségre, melyet a déli ügynökök leartóatatás» Által Anglia és a többi európai hatalmak lányában elvállalt. Lincoln azt felelte, hogy semmiféle körelezéstől vissza nem riad s a foglyokat kiromatja. Ma nyilatkozatnak inkább háborús mint hétév szine vn. Egyébiránt mind Amerika, mind Angliában, ugy _y látszik, az első felhevülés nem felel meg a későbbi nyugott pillanat elhatározásának. Itt is, ott is elegen vannak, kik a háborút nem akarják. Az északiak, Isivák megirtődtek azon, hogy a déliek, az angol-amerikai viszálynak kelleténél jobban örülnek. A northamistoni iparosok pedig Angliában, Palmerstonhoz folyamodtak, hogy az istenért csak háborúba ne elegyék, mert akkor az ipar- és kereskedésnek vége van-A árigi gróf levele megerősíti non hirt, hogy Mae-Olelsin Wilkes kapitány eljárását roszalja. Egyébiránt "tr. az Orleans herczegek indulóban vannak vissza Axig^olorgiägba — mi megint a háború mellett bizonyít,ni akarván maradni oly seregben, mely Anglia ellen minden pillanatban fegyvert foghat; különben roszul fizetnék vissza a vendégszeretetet, melyben őket Anglia részesité. A 13 vári kabinet meghagyta Kisseleff grófnak, emelne panaszt a szentszéknél, mely az egyházi államokban túlontúl conservativ, mig Lengyelország irányában egészen forradalmi, felkelésre buzdítván ott zi államos. «. catholikus derűst. A viszony az egyháás Oroszország közt nagyon feszült. Megjegyeztél«!^ I hogy a római orosz követ lakomáján egy pohárköv 5& öntés sem történt a pápára, mig az osztrák követ Baolur vendégségén, melyet Lavalette és Antonelli tiszteletére rendezett, a legmelegebb felköszöntés els x mondattak őszentségére. A trieszti újság arról értesít, hogy az olaszországi detronizált fejedelmek januárban, Velenczében fognak összejönni, a helyzet és teendőik felől tanácskozandók. _ Eszünkbe jut itt a bécsi „Presse“ azon kijelentés , melyet csak a napokban jeleztünk, hogy mindaddg mig egy Napóleon ül a franczia trónon, a statu quo saute Olaszországban vissza nem állítható. A mondja. Aro Pays“ ma a német egységet álomnak zt beszélik ugyan— mond a császársági lap— hogy Poroszország hegemóniára törekszik, de a németségnek annyi a kérője, ahány német fejedelem Németországnak pedig annyi a központja, ahány főváros, München, Berlin, Lipcse, Tübinga, Heidelberg, stb. Hogy lehet ennyi központ mellett az egységre csak gondolni is ! E czikk,úgy látszik, a Hohenzollerek ellen van írva. Az „Opinion nationale“ szintén azt jegyzi meg, meddig élnek még a németek azon csak a forrásban, hogy a Hohenzollerek királyi palotája a 3Y3L«5zes botja, mellyel a sziklából vizet fakaszt. A „Pays“ azon ellenvetésre, hogy a német egység kard lenne Páris szive ellen, azt jegyzi meg, hogy a francziák letörik majd a kard hegyét, ha az csakugy szxi kard és nem metaphora. A „It'atrie“ mai czikke : „alkotmányos császárság“ a taaai nap főeseménye Parisban.Azt mondják, a szerény I^ausiéres név alatt, mely a czikk alá van írva, Lagfierroniére rejtőzik, ki minden ünnepélyes alkalomra £ i,Í a császári politika tolla és nyelve. A czikk tagadhatlanul csinosan és szabatosan van irva, mint erről az olvasó alább meggyőződhetik. Védi a képviselesi rendszert, de ostromolja a parlamentáris kormányt. A miniszterek — úgymond — felelősek, de nem a parlamenti többségnek. A császár tanulmányozván a megelőző kormányok hibáit, azok gyengeségét és túlkapásait igyekszik kikerülni — ő szilárd kormányt akar, mely maga magát mér Az alkotmányos császárság (L’Empire constitutionnel.) Ily. czim alatt négy hasábra terjedő czikket közöl A. de Lauziéres aláírással a „Patrie.“ E ’czikk a jelen kormányzati rendszer jelességét, czélszerüségét mutogatja. j)Az alkotmányos császárság]— kezdi a czikk — jogilag fennáll az 1852-iki alkotmányban. Azonban szabadelvű jelleme elég hosszas ideig fátyolozva volt arra, hogy kül és bel ellenei azt dictaturának jellemezzék. Azt csakugyan meg kell vallanunk, hogy a novemb. 24-iki decretum megjelenéséig a testületek és az ország a közügyekben inkább elméletileg, mint ténylegesen vettek részt. Szóval, a kormányzat szervezeti erejét az uralkodó mindenhatósága elnyelte, ki magában az egész nép életét öszpontosítá. Akarata, határozatai és tettei lelkesítettek, vezettek mindent. Béke és harczban nem korlátlan főnök, hanem legfőbb bíró, parancsoló ur volt. „A solferinoi győzelem diadalmámora közönséges embert elmentett volna a népszerűség ellenkező hullámai alá, ámde a császár fennkölt lelke erre a november 24-iki decretummal felelt. E nagy reform azonban sem nem teremte újat, sem meg nem változtatá az 1852-iki alkotmányt, csak újra feleleveníté azt November 24-ike előtt is volt senatus, törvényhozó test és államtanács, miniszterek és sajtó; azonban a császárság alkotmányos elve tétlen volt lett,asonló az elbűvölt palotához, melyben mindenki élede mindenki alszik. „Az 1861-iki november 14-iki okmány pedig, melyet a senatus, consultuma által alkotmányosan megszentesitett, csak következetes folytatása az egy évvel előtte nyilvánult gondolatoknak. Miután az üléseknek a nyilvánosság által, a felirat megszavazása s a tárczanélküli minisztereknek a miniszteri padokon ülésezése által a kellő fontosság megadatott, szükséges volt, hogy ellenőrködésüknek is, különösen a pénzügyekben nagyobb valóság, hatáskör adassék. És midőn a császár a póthiteleket a törvényhozó test biztosítéka alá helyezé, ez által hatalmát nem gyengítő meg, hanem körvonalazza, kevésbbé önkényessé tevén azt és jobban biztosítja. „Az ország kormányzata a császár kezében van, s azt miniszterei által gyakorolja, kezdeményes határozatait azok ellenjegyzik. A miniszterek mindenike tárczája ügyeiben felelős s a senatus előtt bevádoltathatik. „A senatus alkotó hatalom, s a császárral egyetértve az alkotmányt módosíthatja, kivévén az 1851. decz. 20-iki plebiscitum által megszabott alapelveket, ezeken csak népszavazat változtathat. A senatus petitiók útján értesül a polgárok panaszai és kívánalmairól, magas itélőszéke minden sértett jog és hasznos eszme előtt tárva áll. „A törvényhozó testületet a nép szavazata nevezi ki, az adót és törvényeket szavaz meg. „Nincs-e még egyéb kívánni valónk a novemb. 24-iki decretum és az újabb senatus consultum után, rendben vagyunk-e az alkotmányos reformokkal, erről, úgy hisszük, itt a helye nyíltan kimondanunk gondolatunkat. „a megoldandó feladat a következőkre vonható össze: adassék meg a hatalom valamennyi elemének külön-külön egész cselekvési szabadsága, s a kormány gépezetében őt természet szerint megillető hatáskör. A trón ne legyen lealázva, de el se szigeteltessék az ellenőrség nélküli hatalommal; a törvényhozó testületek hatásköre túlozva ne, de kellő tevékenységük lenyűgözve se legyen. Ebből áll a feladat. Azt állítni, hogy ez már most tökéletesen meg van oldva, annyi lenne szerintünk, mint kilépni a politikai alkotmányok tökéletesíthetőségének termékeny eszméjéből csak azért, hogy a megelőző charták változtathatlanságának hiú elméletébe essünk vissza. Ezután kifejti, mikép a jelen kormányrendszer elvileg lényegesen különbözik az 1830-iki monarchiától. Most már nem a parlament kormányoz a királylyal a ki uralkodik, s kinek uralkodása nem egyéb, mint rejtett alárendeltetés a legfőbb nagyságnak. Itt a miniszterek nem a többség eszközei, hanem közvetlen ügynökei a koronának. Ámde lehet-e ezért azt állítnunk, hogy a miniszterek felülállnak a kamarák szabályszerűleg nyilatkozó akaratán? „Fel lehet-e tennünk, hogy egy minisztert, a senatus vagy a törvényhozó testületnek kárhoztatása erkölcsileg meg ne sebezne? És vajjon a császár fogná-e a törvényes kárhoztatás ellenében magas felelősségével fedezni ? Úgy hisszük, hogy ilynemű felelősséget szükségtelen beleíni az alkotmányba csak azért, hogy fenálljon, itt a józan ész és a méltányosság parancsol, a közvélemény, mely megerősít és a dolgok hatalma, mely határoz. „Van egy fontos kérdés, mely szorosan az alkotmány gyakorlatához van kapcsolva, s melynek megoldása a mély bajos ép oly sürgető : ez a sajtó kérdése. Hány törvényt láttunk már erre vonatkozólag 60 év alatt? És egyik sem vezetett czélhoz. Úgy hisszük, hogy a császárságnak előbb-utóbb komolyan tárgyalás alá kell vennie e fontos ügyet. „Jelen rendszerünkben — folytatja hátrább — nincs ugyan parlamentáris kormányzatunk, — azonban lesz valóságos képviseleti kormányzatunk. „Nem az a legjobb alkotmány, mely nagy bölcsességgel van kigondolva, hanem az, mely a lehető legtöbb értelem és tökélyességgel van az igényekhez alkalmazva. Hatvanhat év alatt sok alkotmányt láttunk eltűnni, s főkép azért, mivel szerzőik valamennyit változhatlan alakban állíák fel. Politikában nincs semmi változhatlan, s az a legjobb kormány, mely alkalomszerüleg megátalkodottság, de egyszersmind gyengeség nélkül is a kor igényeivel kiegyezkedni képes. Ily esetben a kiegyezkedés nem csökkenés, hanem előrelátás és eszélyességnek nevezendő. „Ha a jelen kormányzat csak a személyes nagyság műve lenne, nem lehetne egyébnek tekinteni, mint egy nagyszerű életleírásnak; hogy történelemmé legyen, szükség, hogy hatalmas és maradandó intézményekben maradjon fen, hogy visszaállítsa fegyverünk és diplomatiánk által az európai egyensúlyt s Francziaországban az oly régóta megzavart társadalmi rendet. Hogy hivatásának megfeleljen, a császárnak nem kell sem igen messze távoznia, sem igen ragaszkodnia a megelőző kormányrendszerekhez. Hibáikat kerülnie, jó oldalaikat alkalmaznia kell. Némelyiket közülök a dictatorságig túlzott hatalom, másikat a roszul értett és rendetlenséggé sülyedt szabadság buktatta meg. Az 1852-iki alkotmánynak e két elvet figyelembe kell vennie, egyesitnie kell a rendet a szabadsággal. Fejtse ki eszélyesen a képviseleti kormányzatot, anélkül, hogy a parlamentáris kormányzat veszélyeibe döntene! Conservativ és egyszersmind haladó császárságnak nincs mit tartania akkor a pártoktól, mert azokat intézményeinek hatalma elnyelendi, amint eredetének nagyságával rajtuk uralkodik.“ Belföldi szemle. — Sárosban Hlavács János főispáni helyettes, volt cs. k. főállamügyész, következőleg alakította meg a tisztikart . Első alispán Beer Mihály, volt cs. k. megyetörvényszéki elnök; második alispán Gromman J., volt cs. kir. feltörvényszéki ülnök; főjegyző Moravcsik János, volt cs. k. államügyvéd; tiszteletbeli főjegyző és adminisztrátori titoknok Ruby J., volt cs. kir. főügyészi segéd; pénztárnok Kádas Miklós; számvevő Berthóty Lajos; ellenőr Tahy Ferdinánd; alsó-tarczai főszolgabiró Beőr Vincze, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Keczer László és Balog Gyula, cs. k. törvényszéki volt segédek; felső-tarczai főszolgabiró Úsz Konstantin, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Humenanszky János és Zavadszky; sirokai járásban főszolgabíró Schneider, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Podhorányi Bálint, Úsz István; szekcsői járásban főszolgabíró Koch László, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák Fuhrmann Ferencz, Nyeviczkey Mihály; tapolyi járásban főszolgabíró Podhorányi János; alszolgabirák Mayer János, volt cs. k. szolgabirói segéd és Ladomérszky Antal; makoviczai járásban főszolgabiró Mártyák; alszolgabirák Ladomérszky György és Sárossy József; főutigazgató Tahy Gusztáv; telek - könyvvivó Gedeon Miklós; levéltárnok Fekete Sándor; főorvos dr. Bartsch Ede és dr. Kuzmik Samu; főmérnök Sándor Károly; várnagy Szepesházy Nándor ; hajdúk hadnagya Hancsovszky Imre; a megyei törvényszék személyzete : elnök Beer Mihály, 1-fő aispán; birák Urbán Antal, volt cs. k. országos törvényszéki ülnök; Roskoványi Bertalan, volt cs. k. megye törvényszéki ülnök; Kardos Tivadar, volt cs. k. szolgabiró; Kyss Róbert, volt cs. k. szolgabiró; Hodossy Ambrus; igtató Dessewffy Izidor. — Csömörmegye tisztikarát Korecska József kir. biztos, volt cs. k. megyefőnök, következőleg állította össze: Első alispán Török Sándor, második alispán Dakszner István, disponibilitásban levő államügyész; főjegyző még nincs; első aljegyző Pazurik Gyula volt cs. k. törvényszéki segéd; másodaljegyző Kovács József cs. k. hivataltiszt; törvényszéki ülnökök: Viczián József, a provisorium alatt volt járásbiró, Fornett Jenő, volt cs. k. járásbiró, Létássy Alajos cs. k. disponibilitásban levő államügyész, Ján János, volt cs. k. törvényszéki ülnök, Gotthardt Alajos 1860. oct. 20. előtt Rozsnyó városa kinevezett bírája, Keszler Antal magánügyvéd, főügyész Tóth András, magánügyvéd ; alügyész Farkas András, magánügyvéd; főpénztárnok Huszt József, számvevő Gönczi István, volt cs. k. adóellenőr; Levéltárnok Záborszki István, volt cs. k. hivataltiszt; segéd Ledna Márton, volt kerületi jegyző; iktató Kubinyi János, volt cs. k. úrbéri törvényszéki írnok; segéd Glosz Károly; kiadó Brandstätter József, volt cs. k. hivataltiszt; felsőjárás főszolgabirája Lovcsányi Pál, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák: Radványi Ágoston; Bakulinyi János, volt cs. k. szolgabirói segéd: Szomor Károly; esküdtek: Fábrik József, Deutsch János, Stefancsok István, Matulay Lajos; csendbiztos Scholcz Károly utibiztos Pazár János; ratkai járás főszolgabirája Raisz Adolf; volt cs. k. járásbiró segéd; alszolgabirák: Noszák Timóth, a provisorium alatt szolgabirói írnok, Elek Lajos, volt kerületi jegyző; esküdtek: Ján András, Kovács István, Prokopa Károly , utibiztos Frenyo Rafael, kishonti járás főszolgabirája Reiner Péter, volt cs. k. járásbirói segéd; alszolgabirák: Cseh István, volt k. jegyző. Lipter Ede,volt cs. k. törvényszéki segéd ; esküdtek : Chlebovich József, Gregor Márton, volt cs. k. hivataltiszt, Farkas Imre; csendbiztos nincs; utibiztos Franczisczi N. N.; Serki járás főszolgabirája Losonczy Gedeon ; alszolgabirák : Siró Ferencz, volt cs. k. járásbirói segéd, Fleishacker László , volt cs. k. hivataltiszt, Balajthy László; esküdtek : Szontagh Miksa, Báthory István, Lovcsányi Samu, volt cs. k. szolgabirói írnok, Kovács József, volt kerületi jegyző; csendbiztos nincs; putnoki járás főszolgabirája Ferdinandi János, volt cs. k. szolgabirói segéd; alszolgabirák : Szmrecsányi Mihály, Dedinszki Viktor, Nehaj János; esküdtek: Kengyel János, Mesko Károly, Galovics György, Anderko Pál; várnagyok Pelsüczön: Kriston László, Rimaszombatban Markovics Pál. — Vasmegye hivatalnoki karának névjegyzéke : első alispán Hrabovszky Samu ; 2-od alispán Schlamatinger András; főjegyző.........első aljegyző Krancz József; 2-od aljegyző Hauzséros Imre; törvényszéki elnökök Czédler Imre, Dongó Károly, Eitner Ferdinánd, Kránitz József, Laky György, Raab István, Salamon Zsigmond, Tendin Antal, Zsohár Vincze ; tiszti főügyész Tégyey Mihály; első alügyész Nagy László; 2-od alügyész Ajkas Károly; szombathelyi kerület, Vépi járás, főüzb. Vajda József; esküdt Horváth István; szombathelyi járás szb. Czvítkovich Károly ; esküdt Usz István; sárvári járás szbiró Farkas Ferencz; esküdt Nagy Pál, F. Büki; Répczemelléki járás, szbiró Kemény Kemény Imre; esküdt Ajkai László; körmendi kerület, körmendi járás fszb. Boross Imre; esküdt Balogh Gyula; pornói járás, szolgabiró Fülöp János ; esküdt Virkler János; hegyháti járás, szolgabiró Bogdán János; esküdt Lóránt József; csákányi járás, szb. Saly Imre ; esküdt Fábián Ignácz; kemenesaljai kerület, k.-czeli járás, föszbiró Tőkéssy Antal; esküdt Kemény István ; jánosházi járás, szb. Gombár János; esküdt Nagy Pál; a. kemenesaljai járás, szb. Scossa Sándor; esküdt Záborszky Mihály; felsö-kemenesaljai járás, szb. Csorna Samu; esküdt Nagy Károly; kőszegi kerület, kőszegi járás, főszb..........; esküdt Romu alter Samu; főri járás szb. Leinbatter Mihály; esküdt Sipkovics M.; pinkafői járás szb. Turcsányi Lajos; esküdt Ehrenhoffer János; rohonczi járás, szb. Kulcsár Alajos; esküdt Gabriel György; németujvári kerület, németujvári járásszb. Raácz Miklós; esküdt Pápai Károly; sz.eleki járás szb. Ajkay Sándor; esküdt Balogh László; sz.-gothárdi járás szb. Neupauer Zsigmond; esküdt Hampek Alajos; füzesi járás szb. Szabó István; esküdt Heidl Károly; tótsági kerület, m. szombati járás, fszb. Péteri János; esküdt Veres Ferencz; f.-lendvai járás, szb. Trensli György; esküdt Krenusz Péter; őrségi járás, szb. Zarka József; esk. Markus Ferencz; petanczi járás, szb. Horváth Pál; esk Fetbeö Ferencz; pénztárnok Somogyi Ignácz ; számvevő Iván Samu; levéltárnok Kuglisics János ; levéltárnoki segéd Auguszt István; kiadó Pauer Antal; törvényszéki igtató Dongó László; írnokok: Verhás József, Megyessy Ignácz, Petheö János, Steffanics Imre, Koltay István, Németh Ferencz, Bányay Károly, Tóth József levélt., Rúzsa Kálmán ideig].; első főmérnök . .........2-od mérnök...........bátorsági főbiztos Vajda Elek; bátorsági főhadnagy.......bátorsági alhadnagy .........várnagy Istóczy Ignácz; főorvos Szabadfy János ; kér. sebészek: Alexi Tóbiás, Freund Móricz, Molnár Ferencz, Nagy Károly, Varga Ferencz, Frank Ferencz, Grimmling Rudolf; tiszt, megyei sebészek : Schaffer Endre, Engel Hermann, Herczfeld Samu, Oppenheimer József, Milhofer Kázmér; telekkönyvi irodaigazgató Magassy Antal; igtató Feldhoffer Ferencz; tollnok .... írnokok : Udvardy János, Klein József. — Nyitra megéből Bartakovics János ur, volt nyitramegyei fenyitő törv. széki elnök tiltakozását veszszük azon állítás ellen, mintha valamennyi törv.széki tag a főispáni helytartó hivatalba lépte után is részt vett volna a bíráskodásban. A főispáni helytartónak decz. 4-dikén kiadott hivatalos fölhívása folytán csak néhány ülnök, magok közül választva elnököt, határozta el, hogy az év utolsó napjáig törvényszéki üléseket tartanak. — Kolozsvár alkotmányos törvényszéke előtt decz. 28-kán folyt az első törvényszéki végtárgyalás.