Magyarország, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1862-04-08 / 81. szám
1862.— II. évfolyam. 81. SZ. MAGYARORSZÁG «SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. mUKTKATASSAINK . ,M HIRDETMÉNYEK DÍJA , MEG JELEN Vitér 4. az. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor l-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. _ ünnep- és vasárnapot követő napok kivétséghez intézzenek.'—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények | Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. televel minden nap. ^*• ® ® ‘ ** a kiadó-hivatalhoz intézendök. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és ELŐFIZETÉSI ÁR . Urtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. , Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a MAGYARORSZÁG* 3 havi folyamára 5 ft. — kr. Előfizetések minden hó elején fogadtatnak eL 6 j* » ^ 5) » 9 fj » ^ » 1 ?.» » 1 >) 80 „ PEST, április ?. Külföldi szemle. A tegnapi pihenés után fáradtan vesszük kezünkbe a tollat. Akit a mai politika hideglelős színváltozása ki nem fáraszt, annak művészi türelme van az unalom iránt. Lavalette, Goyon, Goyon, Lavalette : ez a fő théma. Eduard és Kunigunda — régi történet, de mindig új marad! Az amabilis confusio most már annyival érdekesebb , hogy Goyon neje is beleelegyedett. — Isten őrizzen, hogy e delnőről s átalában a nőkről valami roszat mondjunk — felebarátainkat megszóljuk. Azt a tisztelt asszonyságnak senki rosz néven nem veheti, ha férje mellett illető körökben felszólal, Lavalettet megszólja. A nő ékesenszólása úgyis a köny, ez pedig a legártatlanabb fiuidum. A dal vége: méltó rettentésére azoknak, kik a politikusnőket elég udvariatlanok nem szívelni, hogy e pillanatban — a párisi mendemonda szerint — Goyon nyert fölényt Lavalette ellenében. Innen van aztán, hogy míg az egyik párisi levelező azt állítja: nem kell hinni, hogy Lavalette Rómába visszatér, a másik kész volna rá megesküdni, hogy minden in statu quo marad ; az érdemes diplomata visszatér a szent városba. Látnivaló, hogy az utóbbi levelezőt sem a köny meg nem lágyítja, sem a politikus nők befolyásáról érdemlett véleménnyel nincsen. Csakhogy a lap és az idő teljék, az a kegyetlen szivü lev. még azon véleményben is bátorkodik lenni, hogy Lavalette uj egyezkedési ajánlattal tér vissza Rómába, mely abból állana : Francziaország biztosítja Rómának mostani birtokait s hasonló biztosítást eszközöl majd a többi katholikus hatalmak részéről is. Viszont a szent szék lemond azon területekről, melyek az olasz királysághoz annectáltattak; azon feltétel alatt azonban, hogy elvesztett tartományaitól évi fizetést húz, mit az egyház fejének Francziaország a többi kathol. hatalommal együtt szintén biztosít. Már hogy ez ajánlat mennyiben új, azon mi disputálni nem akarunk, hanem a római ügy eddigi lefolyásárból következtetve állítani merjük, hogy azzal sem Rómában sem Turinban nem volnának megelégedve. A mexikói ügyre nézve Párisból azt írják, hogy a londoni kormány, Dunlop commodort még jobban kompromittálta, mint ezt a párisi cabinet Julien de Lagravierevel, a soledad-i egyezmény miatt téve — miután világos utasítása volt az expeditió vezéreinek, hogy a békét Mexikóban írják alá. Ez aranyos kilátás arra nézve, hogy a két nyugati hatalom közt szakadás ez ügyben nem jön létre s Francziaország elszigetelten nem marad azon határozatával, mely szerint az expeditiót folytatni szándékozik, mig Mexikó be nem lesz néve. Minden napnak meg van a maga éjszakája — ez aranyos hitnek is van ólmos ellentéte; hanem kijelentjük, hogy ez csak gyanú és rágalom, s azon dicséret félreértett őszinteségén alapszik, melylyel egy franczia journalista az orosz czárt méltán kitünteti, miután reformáló szándékainak újabb bizonyságát adta az által, hogy egy bizottmányt nevezett ki, mely az orosz birodalom uj socialis alapokra fektetésének tervét kidolgozza. Kik mindennek okát sokát keresik, egy egyszerű hírlapíró ama méltányos dicsérete alatt is, már a franczia-orosz egyetértést vélik lappangni. Ez optimistákat nem nyugtatja meg a franczia sereg-leszállítás; azt mondják, hogy az pusztán parlamentáris fogás ; a kormány észrevette, hogy a törvényhozó testben heves oppositio támad a pénzügyi előterjesztés némely pontjai, igy a só árának felemlése ellen — s a sereg leszállítás által akarta az ellenzéki falánkot előre kiszakítani — használván kezdeményezési jogát. — Mi a bizalmatlanság szikráját pattogtatja , az a többek közt a sereg újraszervezése, melynek tervét Niel tbnagy egy emlékiratban adta át a császárnak, s melyet ő felsége jól fogadott; továbbá a hadosztály-parancsnoksági változások, igy például Pelissier Algírból visszahivatnék, hogy Magnan tábornagytól az első divisio parancsnokságát átvegye. Hamelin és Romain-Desfossés admirálok, két újonnan alkotandó tengerészeti nagy commandót vennének át stb. Akik ily kinevezésekből hajmeresztő dolgokat következtetnek, azoknak az ember hiába mondja, hogy Ratazzi kérésére Garibaldi sem megy Nápolyba — ha nem a bús oroszlán visszatér caprérai barlangjába mert azok azt nem hiszik. Lincoln, amerikai elnök meglátogatta a „Monitor“ derék kapitányát Worden urat s megkínálta őt a köztársaság mannájában parancsnoksági ranggal; mert tudni kell, hogy a „Monitor“ magánhajó, feltalálója Ericson ur tulajdona; ugyanazon űré, ki, ha jól emlékezünk, korábban megkínálta volt találmányával az angol kormányt; az angolok azonban úgy találták, hogy Ericson, (pardon) charlatán. A nemezis keményen megtorolja az angolok ostoba gorombaságát, mert mint a felső és alsóházi vitákból kitűnik beállítja a kormány a megrendelt fahajók építését s száz meg százszor annyi pénzen, mint amennyit tán Ericson találmányáért kívánt, kénytelen vasba öntetni hajóhadát. A „Times“ Garibaldiról. „Csodálatos végzet volna*" —így szól a „Times“ legújabb vezérczikke — „ha valamely velenczei tüntetés közvetve azt eredményezné, hogy a franczia megszállás Rómában megszűnnék, s ha épen Garibaldi lenne tudtán kívül az eszköz, hogy Napoleon császárral egyesség köttessék. Újabb olaszországi felléptét, úgy látszik, idő előtt magyarázták. Ausztriára nézve, igaz, hogy csak egy értelme lehet. Úgy kellett azt felfogni, mint szózatot a cselekvés pártjához a mostani kormánynak tulajdonított békepolitika ellen. Azonban nem Bécsből, hanem Párisból érkeztek a felszólalások, melyeket pályáján egy pillanatra megállították. Francziaország nem akar új olasz háborút viselni, s a császár jól tudja, hogy oly háború, melynek Garibaldi volna vezérszelleme, a napóleoni érdekeket Olaszországban elő nem mozdíthatná. Nem csodálkozunk ennélfogva, hogy ugyanazon részlélek, mely már régebben is útját állotta, akadályozza őt most utjának Nápolyig folytatásában. A készség azonban, melylyel Garibaldi ez intéseknek engedelmeskedik, annál csodálatosabb, ha meggondoljuk, mily roppant lelkesedést idéz elő mindenütt. Washington és Cromwell hatalmas állásban voltak, s politikai belátásuk mind a kormányzatban, mind a diplomatiában bizonyos felsőséggel ruházta föl őket, melyet Garibaldi sohasem vívhatna ki magának. Mégis se Washington, se Cromwell, se más forradalmi bajnok, kivéve I. Napóleont — nem beszélt, mig csak egyszerű polgár volt, az erkölcsi tekintély magas hangján, mint Garibaldi beszél szive egyszerűségében s az olasz alsóbb és középosztályok teljes megegyezésével, mintha ez máskép nem is lehetne. Garibaldi eszmét képvisel, ez eszmének pedig nem volna többé jelentősége, ha az olasz királyság már teljesen összeforrt , teljesen egy volna. Garibaldi csak természete törvényének hódol, midőn új keresztes háborút hirdet, és a siker bizonyítja , hogy népszerűsége nem csökkent, hanem maga a népszerűség — bármily nemesen vívta is ki magának — arról tanúskodik, hogy az olasz nép még ki nem józanodott. Igazán örülni fogunk, ha az engedmény, mit Ratazzi, sőt Garibaldi a császár kívánságának tett, azt fogja eredményezni, hogy Rómában újólag fontolóra veszik az ügyek helyzetét. A kérdés azonban e kérdésben Francziaországot illeti... „Olaszország legfőbb s legvészesebb kettőssége nem földrajzi, hanem politikai jellemű. Valamennyi tartománynak egy korona alá hozása még nem orvosolná, ha nem járna vele az érzület igazibb egysége is, mint a minőt eddig fölmutathatnak..„Rómát alkalmasint hamarább nyerik meg, mint Velenczét, de át nem látjuk, miért nem lehetne a politikai nevelés nagy munkáját Róma és Velencze nélkül is folytatni. Ha közös czélra van szükség, mely valamenyi olasz hazafi reményeit és erőit összegyűjtse, e közös czélt bizonyára meg lehet találni a hazai reformok foganatosításában.“ A soledadi szerződés, mely a szövetséges hatalmak felhatalmazottjai és a mexikói köztársaság elnöke és titkára aláírását viseli, következő tartalmú: „1) Mexikó köztársaságnak jelenleg hivataloskodó alkotmányos kormánya meggyőzvén a szövetséges hatalmak biztosait arról, miszerint nem szükséges azon segély, melyet e hatalmak annyi jóakarattal felajánlottak a mexikói népnek, minthogy e nép magában kielégítő elemeket tartalmaz arra, hogy mindennemű belforradalomnak elejét vegye ; a szövetségesek a szerződések terére lépnek, előadván ezen uton mindazon követeléseket, melyeknek eleget tenni illető nemzeteik által megbizattak. 2) E végett tiltakoznak a szövetséges hatalmak képviselői az ellen, mintha Mexikó kormányát vagy integritását bántani akarnák, Orizabában alkudozások kezdetnek meg, hol a szövetséges hatalmak biztosai és a köztársaság miniszterei összegyűlnek, ha t. i. a két fél kölcsönös megegyezés útján más megbízottakat nem küldene. 3) Az alkudozások folyama alatt a szövetkezett hatalmak hadai Cordova, Orizaba és Tehuacan városokat megszállva fogják tartani. 4) Azon látszat elkerülése végett, mintha a szövetkezettek ezen előzményekbe csak azon czélból bocsátkoztak volna, hogy a jelenleg mexikói hadak által megszállva tartott erődített helyek birtokába jussanak, ki lesz kötve, hogy azon esetben, ha ezen alkudozások szerencsétlenségre megszakíttatnának, a szövetkezett hadaknak vissza kell vonulniok az érintett pontokról, s azokon kívül a veracruzi után vesznek állást egyik szárny Pasa Anchoban a cordovai után s a másik Pasa Ovejában a jalapai után lévén. 6) Azon esetre, haáz alkudozások szerencsétlenségre megszakittatnának, s a szövetkezettek az említett pontokra visszavonulnának, a szövetséges hadak kórodái a mexikói nemzet felügyelete alatt fognak maradni. 6) Azon napon, melyen a szövetségesek a 3-ik pontban említett pontok megszállására megindulnak, a mexikói lobogó Vera-Cruz város és Saint-Jean-d' Ulloa erődre kitüzetik. Aláírva Reus gr., Doblado Manó, Chas, Wyke Lennox, Dunlop Hugo, Saligny A., Jurien E. Soledad, febr. 19. 1862. Teljhatalmamnál fogva, melylyel felruháztattam, ezen előzméyeket elfogadom. Juarez Benő, közt. elnök, Teran J. titkár.“ E szerződés, a „Moniteur“ szerint, ellenkezik Francziaország becsületével, s tehát nem fog helyeseltetni. A császár nagyon fel van miatta ingerülve, s mint mondják, saját kezüleg akarja elégületlenségét tudatni Julien de la Graviére tgrnggyal. Hogy Spanyolország hasonló eljárást fog e követni Primdik irányában, még nem lehet tudni, annyi bizonyos, hogy a párisi kabinet mindent elkövet, hogy e szerződést a madridi előtt úgy tüntesse fel, mint a mely el van sietve. Kedd, április 8. jogi kérdésekben, s azok érvényesítését megkisérlenie szabad , úgy ezen nem valódi nemzeti egyetemnek egyes tagjai is csak mint magánszemélyek ha szintén egymás közt egyetértőleg, határozhatnak országos ügyek felől s kísérthetik meg határzataik érvényesítését, s akkor a bizottmányi munkálat I. 1. pontjaira nézve magam is beleegyezőleg szavaznék. „Hanem mint egyetemi tag sem magamnak, sem a többi egyéneknek, akik az egyetem szereplőit képezik, nem ismerem el jogát a kérdéses ügyekben határozhatni. Azért a kérdéses ügyekben a majoritás akarata nem lehet a mégoly csekély ellenzéki minoritás akaratának is irányadója. „Egészen más volna ez egy erdélyországi országgyűlésen, amelynek jogában áll e kérdések fölött határozni, mert akkor, a határozás országgyűlési illetékessége mellett, a majoritás akarata az ellenzéki minoritás akaratára nézve is irányadó s kötelező lenne. „Miután a t. nemzeti egyetem illetéktelenségét a fenforgó ügyek tárgyalására általam elegendőleg kimutatva lenni hiszem, nem akarok a hozott határzat mellett szavazni, hanem indítványom mellett maradni : t. i. a t. nemzeti egyetem illetéktelensége végett ne méltóztassék a fenforgó bizottmányi munkálat tárgyalásába bocsátkozni.“ — Szeben községe márcz. 31-dikén tartott ülésében — mint már jelentettük — fölirást határozott, hogy a főhatóságok tétessenek át Szebenbe s a város emeltessék fővárossá. Ugyanezen ülésben elhatározták, a szónok indítványára azt is, hogy a tanácsot megkérik, küldje hivatalos hirdetményeit ezentúl a nem rég megbukott, de mesterségesen ismét fölélesztett osztrák érzelmű „Hermannstädter Zeitung‘”-ba. A „Korunk“ szebeni levelezője megjegyzi, hogy nem tud hatni bizonyosan, mi által érdemelte meg a „Siebenbürger Bote,“ hogy e jótékonyságtól elessék. Neki is meg kellett volna bukni osztrák érzelméért, akkor lehetnének érdemei a szebeni orator előtt. Belföldi szemle. — A szász nemzeti egyetem márcz. 8-dikai határzata ellen, melylyel hetes bizottmány munkálatát elfogadta, mint olvasóink tudják, többek közt Balomiri János, szászvárosi tanácsos és szász nemzeti egyetemi követ is adott be külön véleményt. E különvélemény — a „Korunk“ közlése szerint — így szól: „A nemzeti egyetemnek, mint olyannak, véleményem szerint, két törvényes és alkotmányos tulajdona van. Egyik tulajdona a II. folyamodványú bíróság. Másik tulajdona a törvényhozási factor saját belügyeiben. A jelen esetben ezen nemzeti egyetem nem az első, hanem az utóbbi tulajdonában látszik szerepelni és működni akarni. „A nemzeti egyetem, mindkét félebbi tulajdonaira nézve, bizonyos hatáskörre van szorítva. E hatáskör a törvényileg úgy nevezett fundus regius s nem az usurpative elnevezett szász föld, mert Erdélyben nincs Szászország. „A nemzeti egyetem által mai nap elvileg elfogadott bizottmányi munkálat, a nemzeti egyenjogúságnak Erdélyben gyakorlati keresztülvitele elvét illetőleg, túlhaladja a nemzeti egyetem törvényes hatáskörét, amelynek tárgya egész Erdélyország s annak összes lakossága. „A nemzeti egyetem törvényes állásánál fogva nem tárgyalhat az egész országra kiterjedő ügyeket jogosan , s ha mégis országos ügyekbe bocsátkozik , akkor elveszti egyetemi törvényes tulajdonságát s csak magánosok magángyülekezete fog lenni, határozatai nem leendnek senkire nézve irányadók és kötelezők. Az általános országos ügyek az országgyűlést illetik. Az országgyűlésen a nemzeti egyetem, mint egyetem, nem bír valamely morális testület jelentőségével, hanem a fundus regius egyes székeinek követei mind maguk közt egymástól, mind pedig az összeségtől függetlenek, és joguk van az egyetem határzataitól függetlenül saját véleményüket s választóik akaratát kinyilatkoztatni. „Igaz ugyan, mikép minden egyes polgárnak szabadságában áll határzatait államjogi ügyekben is másoktól függetlenül megállapítni, s azok érvényesítését törvényes úton megkísérleni. Hanem a jelen ügyekben a nemzeti egyetem, alkotmányos egyetemi minőségében mégsem határozhat, mivel a nemzeti egyetem minősége törvényesen meghatározott tárgyakra és korlátolt hatáskörre van szabva, a fenforgó ügyek nem tartoznak a nemzeti egyetem törvényes teendőihez s a nemzeti egyetem korlátolt minőségét, a törvényes körvonalakon túl jogilag nem terjesztheti ki.Nézetem szerint,a kérdéses országos ügyekben a nemzeti egyetem, csak mint magán gyülekezet, tagjai egyes, egymástól független, semmi törvényes kötelékhez nem tartozó magánegyének. Valamint egyes vagy több polgár kizárólag csakis maga részére és nem másokra nézve is, egyetértésükben ha nem is hasznosadó nem is káros határozatokat hozhat állam(Fk.) Valóban érdekes, hogy e perezben a politikai mozgalom központját mind Bécsben, mind Berlinben ugyanazon elv képezi: a miniszteri felelősség elve. Tudjuk, hogy sokan megvetőleg nézik le ezen elvet,mint a „doctrinarismus“ szüleményét, és magunk sem bocsátkoznánk annak újólagos vitatásába, ha itt csakugyan puszta elmélet forogna szóban, de midőn Középeurópa két legnagyobb államában milliók meg milliók ezen elv gyakorlati foganatosítására törekszenek, úgy hisszük, lehetetlen e tárgyat előkelő ignorálással mellőzni. Azonban csak általánosságban szólandunk róla, nemcsak azért, mert a jelen körülmények nem igen kedvezők arra, hogy a dolgot in concreto tárgyaljuk, hanem azért is, mert ily módon a vitától minden szenvedélyességet távol tarthatni remélünk. Mindenek előtt ki kell mondani, hogy a „miniszteri felelősség“ kifejezés nem elég szabatos az alatta értetni szokott fogalom jelzésére, és a „Parlamentarismus“ talán jobban fejezi ki a dolgot, mert ennek lényege nem abban áll, hogy a minisztereket tetteikért kérdőre lehessen vonni, és szükség esetén meg is büntetni, hanem abban, hogy a korona oldala mellett csak oly tanácsosok állhatnak, kiknek politikai nézeteivel a nép képviseletének többsége egyetért. A Parlamentarismus ellenségei is így értik a dolgot, mert első ellenvetésük az, hogy e rendszer által a korona tekintélye csonkittatik, hatalma korlátoltatik, és a fejedelem, tanácsosainak választásában, a népképviselettől tétetik függővé, pedig szerintük a „kormányzásnak“ csonkitlatlanul a souverán kezében kell maradnia. Úgy látszik, nem fontolják meg eléggé, hogy a „kormányzás“ együttes neve két különböző dolognak: a törvényhozásnak és a végrehajtásnak. A végrehajtásra nézve a parlamentáris rendszer hívei sem kívánnak más korlátot, mint amelyet a törvény szab. Hogy pedig a fejedelemnek kénye-kedve szerint még a törvényen is túl lehessen emelkednie, azt a Parlamentarismus ellenei sem engedhetik meg, föltéve, hogy a legmerevebb önkényuralom szószólóivá nem akarják magukat tenni. A végrehajtó hatalomra nézve tehát a két fél közt nincs véleménykülönbség; mind a kettő egyetértő abban, hogy a törvényt felül, alul szentnek kell tartani. A törvényhozási hatalomban ellenben alkotmányos elvek szerint a korona a nép kép-