Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-05 / 179. szám

1862.­­ II. évfolyam. 179. sz. S.FIJKESZTŐSÉGI IRODA Újtér 2. sz. 2. emelet. KIAD­Ó-HIv­AT­AI. Újtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közlem­ényt a szerkeszté­seihez intézzenek. — A­ lap kiadása körüli panaszét, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhól intézendőtk. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadnak el. HIRDETMÉNYEK DIJA : 6 hasábes petitser 1-seeri hirdetésnél 9, 3-szerinál 7 njkr. Bélyegdíj khl#n 80 ijkr. A nyilttérben 4 hasábes petitser 2S mjkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Hébert és Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 ij krajczáron kaph­atók. MEGJEL ünnep- és­ vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egészévre 18 ft. Péterre 90 fii Negyedévre á­ft Előfizetést nyitunk .MAGYARORSZÁG* Julms-october 4 havi folyamára 5 ft. — ki*. „ decemb. 6 „ „ 9 „ — „ Aug'.-October 3 „ „ 3 „ 50 ^ „ decémb. 5 „ „ 8 „ — , 1 hóra............................................1 „ 80 „ Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. Pest, augusztus 4. (if) A tájfestőnek végtelenül meg van könnyítve munkája, sőt némileg biztosítva annak sikere is, fia műve kivitelére oly pontot választhat, melyről az egész környéket minden kitünőbb részletével be- és meg­láthatja, s kényelmes helyzetben rajzóbra veheti. Ha a politikai szemlélre a kutyanapok forró heve alatt, ez általános tikkasztó szélcsendben szintén ily pontot szemelhetne ki, s azon állást foglalva, fáradalmas fürkészetek nélkül foghatna tiszte végzéséhez, — nem mondhatjuk ugyan, hogy ez által hálátlan munkájá­nak sikerét biztosítva tudná, de azt érezzük, hogy közszemlészete könnyebb, zarándoklása a messze tá­jakon, ismeretlen népek közt, elkeresztelt érdekek, elburkolt cselekvési irányok tömkelegében kényel­mesebb lenne. Csak ezen önző suppositumból állapodunk meg Vichyben,a franczia császár mai mulatóhelyén,melyről azon szerencsések, kik azt testi szemeikkel is látha­­ták, azt irják, hogy fekvése kies, vidéke gyönyörű. Sétányai, kertjei, pagonyai üditőleg árnyékosok. Mind megannyi csábitó vonzerő, hogy pár percz­re megtelepedjünk. Egy levelező dicséretes lélekismeretességgel számolja el név szerint az európai diplomatának hivatalos és dilletáns tekintélyeit, kik a franczia császár környezetében a vichyi fürdőhely gyönyö­reinek élvezésére megjelentek. Ott van Brasilia és Dánia követte, velük a rabszolgatartó amerikai déli államok ügynöke Slidell, kinek neve a n­llt tél elején egy angol-amerikai háborúval azonosnak né­zetett ; ott van II. F­e­r­e­n­c­z nápolyi exkirálynak bécsi képviselője; azután Bariatinsky és Fer­sen orosz tábornokok, az utóbbi állítólag II Sán­dor czár benső megbízottja; jelen van Radziwill herczeg,' két'konzul Mexikóból; a “porosz királynak egy bizalmas embere, de kit a levelező nem nevez meg, valamint Palmerston lordnak is egy bizal­mas barátja, ki szintén névtelen akart maradni, de kiről megjegyzik, hogy dühös ellene a világi hata­lomnak ; — természetesen nem a császárit vagy királyit kell érteni, — ennek ellenében ott áll Ben­je­au senator ép oly dühös védelmezője ezen hata­lomnak ; a párisi érsekmegye fővicariusa B­u­q­u­e 1 abbé, s több mások, kiket különféle udvaroktól nyert titkos ügynöki minőségük megnevezni nem enged, — s végre — ugyan ide hivatott meg Metternich her­­czeg is, Ausztriának párisi nagykövete. Az olvasó e névlajstromból látja, hogy a hang­versenyhez nem ujjoncz erők vannak alkalmazva, s ha ehhez vesszük, hogy altearnagy talentuma világ­­zerte bevallva és elismerve van, feltehető, hogy csupán kölcsönös ismerkedés végett nem jöttek össze, hanem talán inkább azért , hogy az uj szerzeménynek őket illető részét maga a nagy mae­stro kezéből vegyék át, s az executio összevágásához szükséges utasítást egyenesen a lángelmésű­, magas ihlettség­i compositor ajkairól hallják.­­Mert vannak dolgok, melyeket elmondani szükség, megírni hiba, pedig politikában — némelyek szerint, a hiba több a véteknél. Nem vélünk indiscretiot elkövetni, ha azt mon­dók vagyunk, miszerint Vichyben e magas társa­ság nem csupán az árnyékos vidék üde gyönyöreit jött élvezni, nem­­ egyedül a meleg forrás gyógyító hatása alatt a zsibbadt idegeket megújítani, s nem is azért, hogy a komoly munka bajait, a zene és táncz kellemeibe öljék, — habár ezek mind oly kedves részletek az ember bajterhes életében, hogy egy kis utazást, egy kis fáradságot, sőt egy kis feszt is el le­het érettek tűrni; — mindazáltal e nevezetességek állása, s körük fontossága túl merészség nélkül hitet­heti el, miszerint küldetésük a magánügy, vagy mu­latság jelentésén fölül áll. A népek kora úgy, mint az egyeseké, fejlődés­nek, izmosodásnak van alárendelve, s ezen terjeszke­dés szabályait a népcsaládok politikája ép oly ke­véssé felejtheti el, mint nem felejtheti az egyes csa­lád, mely jelenét jutalmazónak, jövendőjét biztosí­tottnak akarja tudni. Az elmúlt évtized politikája a noninterven­­t­i­ó­t tűzte fel lobogójára a kor jelszavául; a mai idők követelései merevnek találják ez elvet, mely sem a milliók törekvéseivel homogeneitásban, sem az esemé­nyek tényezőivel összhangban nem áll. Az elv tehát, mely Európa iránypolitikájának egy lustrumon át alapját képezi, ma — mint a vas, mint többé haszonnal nem alkalmazható, változtatást sürget-És ki merné határozottan tagadni, hogy a vi­lágpolitika uj jelszavának megállapítása a vichyi mulató társaságnak nem e egyik legfontosabb tár­gya? Az amerikai háború minél tovább húzódik, a nyugati hatalmak aggodalma annál nyugtalanítóbb. Napóleon császár a beavatkozásról perezre sem tett le, sőt mint a jólértesültek írják, most már az orosz czár szövetségét is megnyerte e nagy hord­erejű lépésre, melybe végre az angol kormány is beleegyezett. Ha a távirónak igaza van, úgy a brit miniszté­rium egy küldöttje már az óczeánon van Washington felé, kinek feladata a respublika elnökét az európai hatalmak e lépésére elkészíte­ni. Semmi vonatkozást sem akarunk e hírekhez csatolni, de el sem takarhatjuk az érem másik olda­lát, mely szerint az angol kormány a kereskedelmét és befolyását fenyegető két veszély közt inkább a kisebbet készül választani, s az amerikai continen­­sen több biztossággal vél kezet nyújthatni a szoron­gatott köztársaságnak, mint a Caesarn­ak, ki hatalma hálójával Mexikóból lépésről lépésre vonhatja be az egész déli szárazföldet, s kinek erős hajóhada már­is útban látszik lenni a déli államok felé, bevégzen­­dő a nagy mű­v­et, mely a franczia monarcha dicsőí­tésére s túlnyomó befolyásának tiszteletben tartására a világ négy részét kényszeríti. E kezdemény egyébiránt, mint egy szabadelvű angol lap megjegyzi, ha csakugyan valósulna, úgy tekinthető, mint a két világrész közti véres harcz reggele. Ezt sejti a franczia császár is, s azért bizto­­sitni igyekszik hátát és oldalait. El kell intéz­­tetni minél elébb a római kérdésnek. E kérdést Garibaldi legújabb beszédei, mozdu­latai, s készületei annyira előtérbe állnták, hogy to­vább halasztása szándékos eljátszása lenne ama ke­gyelet és szeretetnek, mely eddig az olasz népben franczia szabadítói iránt élt. A császár tehát a római non possumus-t egy európai congressussal akar­ja szembe állítani, mely felvilágosittatván a megszál­lás tovább folytatásának lehetlenségén, e kérdés megoldása iránt intézkednék. Ezen reménybeli kongressuson nemcsak a nagyhatalmak, de mind azon másodrendű hatalmak is részt vennének, melyek az olasz királyságot elis­merték, s így a pápa világi hatalma s Róma sorsa felett ép úgy határozna a christianissimus Francziaország, a katholikus Portugália, Belgium, mint a protestáns Anglia, Poroszország, Scandinavia, Dánia, Holland, Svejcz, a schismatikus Oroszország és a muzulmán török császárság; — mig a katholicissimus Spanyol­ország s az eminenter katholikus Ausztria ahhoz, ha addig az új királyságot el nem ismernék , nem szól­hatnának. Az „Opinion Nat.“ vigasztalja ugyan a katho­likus világot, hogy a nemkatholikus kormányok igen számos katholikus alattvalókkal is bírnak, kiknek természetes és jogos képviselőik; — ennél azonban nyomatékosabb a huszonkét millió katholikus olasz­nak kijelentett hangos óhajtása : R­o­m­a o l­a morte. A hajdani non interventio tehát nem­so­kára csak emlék leend; az idény változott, az alak új köntöst kíván. Amerikában szövetkezéssel leend a beavatkozás; — Olaszországban és Törökországban congressusok és conferentiákkal. A szövetséges beavatkozás szövetséges hábo­rúnak leend előidézője; — a congressusok és con­­ferentiák az ész elfogult fegyverével nem csendesít­hetvén le az önző érdekek hatalmasabb követeléseit, — észrevétlenül adandnak helyet a népek mér­kőzésének, — mely az igazságot majd az erősebb részére hajlítja. Vichy ép oly igénytelen helyecske , mint Compiegne; itt Cavour mulatott pár napot a császár körében; amott Bariatinsky és társai teszik hódolatteljes udvarlásukat. — A compiegnei napok alatt derült és tiszta volt az ég, ma komor fel­legek takarják a láthatárt; — a compiegnei rövid beszélgetés egy olasz királyságot eredményezett; — ki mondaná meg, mit fog eredményezni Vichy ? nak, kik nem bánják, ha meghal is a beteg, csak az ő methodusok szerint haljon meg, — oly államorvosok, kikről el lehet mondani: habent facultatem impune accidendi regna, nationes et populos per totum ordem terrarum, — tehát a „D. Zig“ augusztus 1-ső lapjában hatalmasan megdorgálja a „Vaterlandot“,hogy azon czikkeinket, melyekben a biroda­lom végleges szervezéséről s a magyar kér­dés megoldásáról szóltunk, figyelmére mél­tatja. Szerencsét kivánunk magunknak, s néze­teinknek. — A „Donau Zeitung“ felpattanása biztosit, hogy javaslataink practicusok, életre valók. Szemle­íráshoz fogván — érdekesnek ta­láljuk megemlíteni a „Pesti Napló“ augusztus 3-ai lapjában közlött bécsi levelet, mely sze­rint a „Botschafter"-ben nem sokára egy uj Programm fog megjelenni Pestről közölve a magyar kérdés megoldásáról. — Mi sem tudhatjuk, ki legyen az uj kiegyenlítési programm szerzője, de azt erősen his­szük, hogy a szabadelvűek sorából ily programmal mindeddig senki nem lépett fel, sem a biro­dalmi tanácsosokkal nem érintkezett. Ad vocem programm! — tudomásunkra esett, miszerint egy legújabb programm is circulál in partikus kéziratban, melynek — ta­­án nem csalódunk, ha azt módjuk, hogy sze­­zője ugocsamegyei, azt pedig e programm nyomán határozottan állíthatjuk, hogy nem a a 48-sokhoz tartozik. E programm tartalmára nézve gyermekies naivsága által kitűnő, mert azt vitatja, miszerint az ország közérzü­­­lete kivánja, hogy a kül-és kereske­delmi, a had- és pénzügyek, az ország minden befolyásának kizárásával, koronára bízassanak! Nevezetes e progr*mm annyiban is, hogy szerző rendkí­vül dicséri művét, s azt állítja, miszerint e programm nemcsak L.-nek, hanem A. G. s F. A. grófok tökéletes helyeslését is birja s végre, hogy e p­r­og­r­a­mm alapján Bécs­­ben az értekezések a kiegyenlítés dolgában nem sokára meg fognak kezdődni. Pest, aug. 4.­ ­ A „Donau Zeitung,“ melynek publici­stái és protectorai azon orvosokhoz hasonlita­ Kedd, augusztus 5. A jövő évi búgét és uj adónemei. Az által, hogy a minisztérium a birodal­mi tanácsot oly tárgyakban is illetékesnek je­lenti, melyek a febr. patens értelmében körébe nem tartoznak, azon különös látványon gyö­nyörködik a világ, hogy a minisztérium a bi­rodalmi tanácsot hatáskörén is túlterjeszkedni buzdítja. E tekintetben tehát a kormány Ausztriában radicálisabb, mint a bi­­rod. tanács. Ha ezen újólag tanúsított engedékenysé­ge a kormánynak, mely szerint budgetjét, az 1863-diki adóévre birálat alá terjeszti, a birodal­mi tanács némely centralistikus tagjának el­lenzésére akadt: annak oka egyedül a budget nagy deficitje volt, nem pedig a kérdés elvi vagy jogi oldala. Azon körülmény, hogy a bi­rodalmi tanács eddigi működése leginkább az adó megszavazására, kölcsön fölvételre stb. szorítkozott, és hogy ebben a birodalom né­peinek csak kisebb része működik közre, csak egynéhány tagban kelt aggodalmat. Ha már az 1862-diki deficit fedezési mód­ja különösnek tetszett, annál inkább az lehet az 1863-ki. Ezen budget részletezésekor már nagy valószínűséggel mondhattuk, hogy birod. tanács a budget tárgyalását nem fogja visszautasitni, mert látni való volt, hogy a té­nyek kényszerítendik rá. Ugyanazon körül­mény arra is fogja indítani a bírót, tanácsot, hogy az adóemelést és kölcsönt is helyben hagyja. Csak arról lehet szó, hogy az adó­emelés akként fogadtatik-e el , mint azt a pénzügyminiszter javasolja, vagy pedig na­gyobb mérvű kölcsönt fognak a deficit fedezé­sére elrendelni? A pénzügyminiszter által ajánlott sóáremelést a kiküldött bizottmány visszautasítá. A bizott­mány véleményzése ügyesen összeállított statis­­tikai adatain kívül,azért is érdekes, hogy kiemeli a birodalmi sóbányák gazdagságát.Nem tud­juk, nem fog-e majd ez összeállítás egy­némely helyen eladási szándékot ébreszteni, hi­szen erre is van argumentum és van példa, miután Francziaországban 1825-ben a sóbá­nyák eladattak és azóta 2% ki­adó van min­den termelt font sóra kivetve. A bizottmány által hypothesisekre fektetett és 70,000 millió mázsára becsült sómennyiség oly kecsegtető vagyon! A pénzügyminiszter a sóárt mázsánkint írttal akarta emelni, a­mi 61­0 millió mázsa fogyasztás mellett 61/» millió­ért több bevételt okozott volna. Nem hagyhatjuk megemlít­enül azt, hogy míg Ausztriában, melynek a leggaz­dagabb sóbányái vannak, a­ sóár mindinkább emeltetik, (az utolsó 3 . évben 15% -kal,) addig más államokban, hol mesterségesen állittatik elő, mint például Francziaországban, a sóta­vakban, a melyekbe a tenger vize bocsáttatik, a sóára lejebb száll. A franczia kormány 10 év alatt a sóadót egy­harmadára szállította le. A kedden tartott birodalmi tanács ülésé­len a sójövedék kérdése is előfordult, azon re­ményre jogosít, hogy a sóárak nem fognak emeltetni. Dr. Stamm ajánlatára a sóegyed­­áruság megszüntetése iránt, a többség oda nyilatkozott, hogy a jelen pénzviszonyok azt nem engedik, jövőben azonban a sófogyasztási adónak bizonyos neme által pótolható leend, a­mi annál is inkább kívánatos, miután az előállítási költségek aránytalan nagysága a só ipari és gazdasági használatát nagyon nehe­zíti. Valjon nem fog-e e nézet a sóbányák el­adására vezetni? Új jövedelmi forrásul tekinthetjük az igér­­vényekre(Promessen)ajánlott bélyegadót.F­ény­­űzési adónak nevezhetjük bár ez adót, nem helyeselhetjük, mert vele az eddig tiltott, de mind a mellett is űzött játékot, a kormány mintegy helyesli, sőt kifejti általa. Mindazon sorsjegyek, melyek mellett a befizetett tőke el nem vesz,hanem csekély kamatokkal évek során át fizettetik vissza, értékpapíro­knak tekint­hetők. Azonban az ígérvényekről nem mond­hatni azt. — Ezen ígérvények a szegényebb sorsuakban a játék iránti szenvedélyt a legna­gyobb mértékben fokozza és az alsóbb osz­tályt a vagyonosabbak részére roppantul meg­adóztatja. — Midőn a lottójátékot, mely az igérvényjátéknál még előnyösebb, a mivelt és szabadelvű Európa megszünteti, addig Ausz­triában a kormány azt még az ígérvényjáték­­kal gyarapítja.— Nem akarunk moralizálni, nem akarunk átlagos számításokba bocsátkozn­i, egyedül csak a tényt említjük fel, hogy a játékra buzdítás által a kormány jövedelmi forrást nyit magának. Ha a nagy­közönség érdeke a kormány által feljebb nem volna he­lyezendő minden egyébbnél, számos más jöve­delmi forrást is lehetne nyitni, de mivé fajulna a népnevelés? Tudjuk, hogy Francziaország­ban a lottójáték megszüntetésekor a nép több helyen fellázadt; tudjuk, hogy múlt évben a bajorországi lottójáték megszüntetésekor a népség zúgolódott. Ez azonban csak a szenve­délyt bizonyítja, „mely a játék iránt a népben kifejlett, melynek alsó rétegeiben azon gon­dolat és kívánat, ébredt, a munkásság, ta­karékosság kerülésével más úton tenni szert vagyonra. A garasok és forintok, a melyek helye a takarékpénztár volna, Ígérvényekre adatnak ki. Pedig mily csekély a valószínüség a nagyobb nyereségre. Az Ígérvények által a pénztőzsér tetemes kamatokra tesz szert a nagy­közönség rová­sára. Vegyük például a Credit-sorsjegyeket. A hitel sorsjegy átlagos árfolyama jelenleg 130 frt. Ha a tulajdonos minden húzás előtte­­a mi évenkint négyszer történik — ígérvényt bocsát ki, legalább is 3 frtot kap mindenkor (láttunk már 5—5%/a frtot is adni egy e nemű ígérvényért), a­mi 12 frt, azaz közel 10%-nyi kamatozás. Ez az oka, hogy a pénztőzsérek nagy mennyiségben veszik a sorsjegykölcsö­­nök papírjait, —a szenvedély dúsan kamatoz­tatja pénzüket. W. Török memorandum a belgrádi bom­bázás okairól. Konstantinápolyban, mint olvasóink tudják, a szerb események következtében, a párisi szerződést aláíró nagyhatalmak conferentiára ültek össze. Ez értekezletben a szerb kormány emlékirata felolvas­tatott, mely a bombázás okait a törökre hárítva, az erősség lerombolását kivánja. Ez emlékirat, a már olvasóink előtt ismeretes té­nyeket tartalmazza, melyek belgrádi leveleinkben is említve voltak. Más részről a török nagyvezér Al­i pasa szintén egy emlékiratot terjeszt elő, melyben a belgrádi ese­mények indokát a szerb kormány eljárásában igyek­szik felmutatni. Szerinte Szerbia már régen csak az alkalmat kereste, hogy oly eseményeket idézzen elő, mely a párisi szerződő feleket megyőzze arról, hogy

Next