Magyarország és a Nagyvilág, 1867 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1867-10-05 / 40. szám

Harmadik évfolyam. Pest 1867. október 5. ______40. szám. Felelős szerkesztő . Főmunkatárs . Kiadótulajdonos: v­értesi Arnold. A­L D O R IMRE. DEUTSCH TESTVÉREK. Szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap. Megjelen minden szombaton. Előfizetési föltételeit l­et­ilik­ évre : Magyarország és a J­vllérz és Pesti Hetilap együtt: egész évre 13 ft., félévre 3 ft., negyedévre 3 ft. Magyarország­ és a­­4n­­sryvila­rs külön : egész évre 8 ft., félévre 4 ft., negyedévre 13 ft. —­s Pesti Hetilap külön : egész évre 4 ft., félévre 3 ft., negyedévre 1 ft. Az előfizetési pénzek küldendők : a kiadó­hivatalba, Pest, Dorottya­ utcza, 11. sz. a. Csernátony Lajos. Azon új tagok közt, kiket a legutóbbi szünidő alatti vá­lasztások juttattak a képviselő­házba, ott találjuk a magyar szabadelvű sajtó egyik legkivá­lóbb férfiát, kinek neve félévi működése óta sokak előtt fé­lelmes, de még többek előtt átalánosan kedvelt és tisztelt löng — Csernátony Lajost. A népszerűség nem most emeli először szárnyaira e ne­vet. Az 1848-iki viharos év­ben, mint 25 éves ifjúnak, je­lentékeny szerep jutott már neki az akkori magyar sajtó­ban. A „Márczius 15-ike“, melynek ő volt egyik szerkesz­tője, kétségkívül a legnagyobb sulylyal birt az azon időbeli lapok között s hatása kiszá­­mithatlan volt a forradalom eseményei által izgatott ke­délyekre. Rendkívüli bátorsága és szelleme által vivta ki a kis lap győzelmeit. Éles ellenzéki irányt kö­vetett s csipős gúnyai nem kí­mélték a miniszterek szemé­lyeit. Sokat kellett kiállni tőle, kivált a jó öreg Mészárosnak, kivel azonban később a szám­űzetés keserű napjaiban a leg­­szivélyesebb viszonyban állt Csernátony, megtanulván mindketten egymást becsülni. M­ikor a haza veszélyben forog, nincs akkor ideje simo­gatni s legyőzni egymás gyön­­geségeit. Csernátony helyesen fogta föl a sajtó hivatását s bátran megállta mindig he­lyét. Később, mikor a nemzet szabadságharczának kivivására minden erők egyesülését vélte szükségesnek, támogatá a nem­zeti kormányt s az annak élén álló Kossuth Lajost, ki mel­lett egyszersmind titkári hiva­talt viselt. A szabadságharcz gyászos vége után külföldre mene­külve, Párisban élt s czikke­ket irt a National, Presse és Evénement szabadelvű franczia lapokba, egyszersmind párisi levelezője volt a Szilágyi Fe­­rencz által szerkesztett „Buda­pesti Hírlap “-nak. Kissé fur­csa jelenség volt ez: egy hiva­talos lapban egy forradalmi író czikkei, ki elveit itt sem tagadta meg. Természetes, hogy ez összeköttetés nem tar­tott, nem is tarthatott sokáig. Az osztrák haditörvényszék kö­tél általi halálra ítélte Cser­­nátonyt in contumaciam s ne­vét föl is akasztotta; a bécsi kormány hivatalos magyar lap­jának szerkesztője tehát nem érintkezhetett többé a „pol­gári halottal. “ Az 1852. deczemb. 2-iki államcsíny őt is kiüldözte Fran­­cziaországból, hol a szabad eszméket földre verte a kar­tácstűz s a rendőrség vas­marka. Útlevelet kapott Cser­nátony, azon meghagyással, hogy 24 óra alatt eltávozzék az országból. Innen Angolor­szágba ment. Félévig London­ban lakott egy derék hazánk­fiánál, Proh­ászka szücs-mes- 1 7­70 térnél; később Bridgewater- .-b­ben két évig mint tanító. Egy másik száműzött honfitársával, CSERNÁTONY LAJOS.

Next