Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1871-06-11 / 24. szám
VIL ÉVFOLYAM 1871. 24. SZÁM. PEST, JUNIUS 11. Megjelen minden vasárnap. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. Kiadó-hivatal: PEST, József tér 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — ,,Kákai Heti krónikájával“ együtt : Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 írt. — Egész évre 12 írt. ITTÓ ISTVÁN. Még elismert igazság, hogy semmiféle kormányforma sem „fogyaszt“ el annyi derék erőt és tehetséget, mint a parlamentarizmus. A legjobb szándékú, legfényesebb elméjű államférfiú hosszabb-rövidebb idő alatt lejárja magát s részint a párt bukása, részint a parlamentben folytatott küzdelmek fárasztó munkája következtében, másnak engedi át a ministeri széket. Négy évi alkotmányos életünk rövid ideje eléggé bebizonyította e tétel igazságát, mert a kiegyezés létrejövetele alkalmával alakult ministeriumból már csak, gr. Andrásy Gyula tartja szilárdul akkor elfoglalt helyét; a többiek részint végkép lemondtak a nehéz állásról, részint tárczát változtattak s ha volt és meglevő ministereink névsorát összeállítjuk, nem kevesebbet találunk mint tizennyolczat, kik közül csak egy, b. Eötvös József hagyta el székét, hogy a sír örök nyugalmával cserélje fel. Horváth Boldizsár küzdött legtovább azon tárcza ügyeiért, melyet elvállalt, de négy év alatt ő is megelégelte fényes állását, leköszönte helyébe a király Bittó Istvánt, a képviselőház alelnökét nevezte ki igazságügyministerré. Bittó István 1822. május 2-án született családja ősi birtokán, Sárosfalva pozsonymegyei helységben s atyja Bittó Benjamin pozsonymegyei alispán által gondosan neveltetett. Tanulmányait kitűnő sikerrel végezte részint Pozsonyban, részint Pesten s 1840-ben bevégezvén a jogi tanfolyamot is, eleintén atyja, majd Zalay Alajos itélőmester oldala mellett gyakornokoskodott. Csakhamar áttért azonban a közélet akkori kiváló mezejére, a megyei pályára s előbb mosonymegyei aljegyző, majd pozsonymegyei szolgabiró lett s mint felvilágosodott, a haladást buzgón szivén hordó férfiú egyik leghívebb harczosa lön az akkori szabadelvű tábornak. Működése nem maradt eredménytelenül, mert népszerűsége annyira terjedt, hogy 1848-ban, tehát alig 26 éves korában, Pozsony megye csallóközi kerülete képviselővé választotta őt a jogegyenlőség és népképviselet alapján egybegyűlt első pesti országgyűlésre. A szabadságharcz viharos ideje alatt Bittó híven küzdött a nemzeti ügy mellett, követte a kormányt Debreczenbe és Szegedre, a világosi katasztrófa után pedig többekkel együtt Orsován át Törökországba menekült. Különféle viszontagságok között jutott Szemere, Hajnik, Ivánka stb. társaságában Várnán és Konstantinápolyon át Athénbe, hol menekült társaitól elvált s Marseillebe hajózott, innen pedig Angliába és végül Svájczba utazott. Száműzetése azonban csak 1851-ig tartott. Ekkor engedélyt nyervén a hazatérésre, somogymegyei birtokára vonult vissza s az absolutismus ideje alatt, csendes gazdálkodva élt s várta a jobb napok felvirradását. Az 1861-ki rövid alkotmányos időszak Bittót is kiszólitotta csendes magányából s mint Somogymegye egyik kerületének képviselője részt vett az országgyűlésen. Az 1865-ki országgyűlésen mint ugyanazon kerület képviselője szerepelt ismét az országházban, s nem annyira hangzatos szónoklatok és fitogtató fellépés, mint inkább fáradhatlan tevékenység által küzdötte fel magát a Deákpárt kitűnőségei közé. A mostani országgyűlésen mint Abrudbánya képviselője jelent meg s előbb második, majd Gajzágó Salamon leléptével első alelnökké választatott. A különféle bizottságokban, a delegációkban, az osztályokban folyvást ernyedetlen buzgalommal és kitűnő értelemben működött s többnyire, mint elnök vezette a tanácskozásokat. Bittó első pillanatra nem feltűnő egyéniség, de éles elméjű, lekötelező modorú férfiú, ki a zajos fellépés helyett inkább az egyszerű, de biztosan czélra vezető eljárást kedveli s kellő erélylyel és akarattal bír feltett szándékainak végrehajtására. Gr. Andrásy választását tehát, hogy igazságügy-miniszteri tárczára Bittót ajánlotta, mindenesetre csak örömmel lehet üdvözölni, bár nem tagadható, hogy nehéz a feladat, melynek megoldása reá várakozik, s melytől oly fényes tehetség is, mint Horváth Boldizsár, ki hazánk jogtudósai között bízvást első helyre tehető, visszariadt. De talán, ha meg Bittó István.