Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

40. SZÁM. Magyarország és a Nagyvilág i dézni a protestánsokat, ami aztán annyi panasznak jön oka. Ez üldözés a sárospataki reformált egyház és collegium ellen történt intézkedésekkel indult meg, hol is Zsófia a protestánsokat a templomba való járástól eltiltá, s a collegiumot minden jövedelmétől, mit férje s elődei jóvoltából élvezett, megfosztó; sőt 1662-ben a katholikus vallás gyakorlatát vette be várába s a jezsuitákat Patakra is behozta, stb. Legjobban fájlalák a protestánsok javaik lefoglalását s erre nézve az 1662-iki pozsonyi országgyűlésen panaszokkal is léptek föl. Az ügy elintézésére bizottságot küldtek, melynek tagjai valónak: Wesselényi Ferencz mint elnök, Pálffy Tamás egri, Bársony György váradi püspökök, gróf Csáky István, Somogyi Ferencz leleszi, Mokcsay András egri prépostok és sok protestáns úr, ám e bizottság el nem végezheti az ügyet; a zempléni törvényszék, hová utóbb az eset került, a protestánsok javára döntött, de ez ítélet végrehajtást soha sem nyert. Még egy kellemetlen dolgot kellett Zsófiának elintéznie. Fia ugyanis — Rákóczy Ferencz — részt vévén a Wesselényi-Zrinyi-féle összeesküvés- ben, már halálra volt ítélve, és anyja csak hosszas alkudozások után, a jezsuiták közbejárultával, súlyos feltételek mellett nyert kegyelmet, hogy 1) Báthory Zsófia fizet 300 ezer forintot (mások szerint 400 ezret), 2) fia váraiba, pl. Patakra, Munkácsra, Ecsedre német katonaságot szállásolnak, si továbbá trencséni birtokáról egészen lemond. 3) Rákóczy Ferencz anyjának Ecsedet, Munkácsot, Borsit — az általa fizetett váltságdíj fejében — átengedi. — Ily drágán kellett megvennie a nyugalmat. De ezt sem soká élvezhető. Fia ugyanis 1676-ban július 8-án, élte 31-ik évében, Makoviczban meghalt; négy év múlva ő is sírba szállt 1680. év jun. 22-én, élte 51. évében. A katholikus valláshoz sírjáig hű maradt, s élte vége felé 1676-ban a jezsuitáknak Kassán igen szép egyházat emelt. Báthory Zsófia irodalmi munkássága csak egy emléket hagyott maga után , egy imakönyvet, mely a tizennyolczadik században Lőcsén került sajtó alá, mások szerint Nagy-Szombatban. Érdekesek az ő levelei is. Ilyenek : Szegedi Ferencz váczi püspök, pozsonyi prépost és udvari kanczellárhoz irt levelei, 1668-ból; ezeknek nyelve korához képest igen fejlett. Említésre méltó még 1666-ban kelt levele, melyben Barsmegyét meghívja fiának, Ferencznek, Zrínyi Ilonával történendő menyekzőjére. Báthory Zsófiának nagy hibája, hogy vallási túlbuzgóságában más vallásuak iránt türelmetlen volt. A legkisebb hiba, tévedés Zsófiában a legkérlelhetlenebb korholóra talált. Még menye, a kedves és boldogtalan Zrínyi Ilona is érezte a zsémbes »nagyasszony« feddéseit. Egy levelében, mely valószínűleg 1680-ból kelt, Zsófia ezt írja menyének: »Hogy az gyermekek jó egészségben vagynak, annak örülök; csakhogy igen mocskos a hite, hogy az nyolcz esztendős Julijánka — Zrínyi Ilona leánya — áruban bocsájtatott, — minap is az részegek között nyalták-falták, úgy beszélik ; — ez vagy igaz, vagy nem, de okot az ilyenekre adni nem kell. Már azt is felveték vala, hova mengyen gróf uram, Makoviczára mátkájához mengyen ; ha szegény édes fiam élne, meglökné ezt, meg sem engedné; ugyanis ki látta mostani állapotában Julijánkát affélébe keverni! Szabad emberséges embernek mások házához elmenni, de az ilyenekre okot nem kellett volna és ajánló szókat adni; az ilyenbül nagyobb rész is szokott következni.« E súlyos vádakra Zrínyi Ilona, még ugyanez évben felelt is, melyben a többi közt ezeket mondja: »Ha Nagyságod az én erkölcseim felől kételkedik, én arról nem tehetek; ha pediglen engem becsület szerető asszonnak ösmért és ösmért lenni Nagyságod: miért engem tehát oly átkozott anyának tart, hogy engedném mások szemek láttára az én nyolcz esztendős leánkámat az ilyen ország gyalázatjára nyalatni falatni......... Jobb volna engem gyermekeimmel együtt hogy megölne (a rágalmazó), hogy sem ilyen mocskos hírekkel gyalázza Nagyságod s minden más emberek előtt. ..« De e hibáját levonva »Zsófia ritka műveltsége — mint egyik,életirója mondja — finom eszélyessége, ünnepélyes és udvarias társalgási modora által korának legtöbb hölgyét fölülmulta. О ily tulajdonokkal ellátva, uralkodott tervein, — de egyszersmind ily tulajdonokkal felruházva teljesíthető vágyait és szenvedélyeit, melyek viszont ő rajta uralkodtak. О keblében hordozó a hiúság lángingerét, mely tenni, kitűnni vágy, mely gyakran fölkarolja a kor minden divatos eszméjét s teremt, hogy hasson és emelkedjék nagyravágyása szerint.« Ugyancsak ez életiója — Nagy Iván — Zsófiát, habár élete és jelleme nem áll teljes fényben előttünk, erélyessége, műveltsége és nézeteihez való tántoríthatatlan ragaszkodása miatt, méltán nevezi a magyar nők egyik legnevezetesebbikének. Utána emlitendő Balduin Dorottya Zsófia, Balduin Frigyes, theologia doctorának s a wittenbergi egyetem tanárának leánya. A különben tökéletesen német származású s csakis férjei után emlitendő hazánk hölgyei közt. Első férje ugyanis Böhm Kristóf, Lőcse városának elöljárója, a második Serpili János soproni tanácsos volt. E nő abban jeleskedett, hogy anyanyelvén kívül a latin, görög s héber nyelvekben egyformán volt jártas. Róla Olearius Kristóf János »Evangelischer Lieder Schatz« czimű könyvének harmadik részében ezeket írja: »Dorottya Zsófia — született Balduin — e dalt (Jesu meines Lebens Leben etc.) szerfölött nagy becsben tartá, úgy hogy nemcsak mindennapos reggeli éneke volt, hanem ezt még héber nyelvre is leforditá, s lant kiséret mellett elzengő. Mert megvolt néki az a jó szokása, hogy valahányszor valami jó hírt hallott, akár köz- akár magánügyben, ezt magánosságában az istennek dicsőítő s hála-énekekkel megköszönte. A valódi istenfélő, e mellett még igen okos és tudós nő volt, aki nemcsak a philosophiában s theologiában, hanem a szentírás eredeti nyelvében is csudálatos jártassággal bírt, úgyhogy héberül épp úgy beszélt, mint anyanyelvén, a németen, tudós rabinusokkal állt levelezésben és a héber psalmusokat naponként teljes értelemmel énekelhette. A még gyermekeit is annyira vivé, hogy mindazt, amit német nyelven mások előtt mondani nem akart, héber nyelven mondhatta, s gyermekei e nyelven feleltek néki.« Meghalt e nő Sopronban 1685 ben, élte 46-ik évében. E korban különben nem volt ritkaság, hogy a nők latin s görög nyelven írtak és beszéltek,mert ez a kor felfogása szerint műveltebb főrangú nőknél elkerülhetlen kellék volt, mint ma a franczia és angol szó. Ilyen, hogy egyet említsek a sok közül: Bocskay Erzsébet (meghalt 1681-ben) kit atyja, Bocskay György, de különösen anyja Sulyok Krisztina, a kor akkori szokása szerint latin nyelvre oktattatott, melyben Erzsébet bámulatos előhaladást tett. Dobos Zsófia egyike legrégibb írónőinknek. Közel rokona, vagy épen testvérhuga volt annak a Dobos Mihálynak, ki ugyanez időben — a 17-ik század végével — mint hittani író szerepelt irodalmunkban. Hódolva kora szokásainak, mind Dobos Mihály, mind pedig Zsófia görög nevet vettek föl s ez »Tophei« volt. Azt az egyet nem lehet tőle eltagadni, hogy ő volt az egyetlen, ki eddig neméhez illő tárgyat dolgozott föl; irt ugyanis egy szakács könyvet, mely Vásárhelyit 1692-ben jelent meg; úgy látszik, hogy a következő 1693. évben új kiadást ért. A 17-ik század tudós magyar nőire áttérve, első helyen említendő Petrőczy Kata Szidónia, Petrőczy István leánya, és gróf Pekry Lőrincz neje. Bővebben róla a költőnők sorában lesz szó. Itt csak egyéb munkáit sorolom elő, melyek a következők: 1) »Kereszt nehéz terhe alatt elbádgyadt sziveket éllesztő jó illatu XII. liliomszáll, melyeket az Arad János írásából szedett és férjéért való szebeni fogságában annak emlékezetére és keseredettek vigasztalására kiadott. Kolozsvár, 1705.« 12-ed rétben. E könyvet újra kinyomatta unokája Dániel Polyxena 1764. Ugyan e könyv czime mások szerint: »Arad János az igaz Keresztyénségről irt könyveiből szedegetett lelki elmélkedések.« 2) »Jó illattal füstölgő igaz szív«, mások szerint : »Jó illatot illatozó szív Arad János oktatása szerint«. Megjelent Lőcsén 1708-ban, 8-ad alakban. És végre. 3) »A pápista vallásra hajlott Lutheránusok lelkek esméretinek kínja«, fordítva Májer Jánosból, ki kimutatta, hogy az ilyen ember mindenkor kétséges lehet jövő üdvössége iránt. Ez megjelent Hamburgban 1690-ben, 8-ad alakban, és másodszor 1692-ben Frankfurtban. E fordításának némi czélzatos iránya is volt, a mennyiben akkor forditá ezt le, mikor férje Pekry Lőrincz, hogy fényes hivatalt érjen el, a reformált vallásról a katholikusra tért át, Petrőczy Katalinnal teljesen egykorú írónő sógornője, báró Petrőczy Istvánné, született dr. Révay Erzsébet, ki férje törökországi számkivetése alatt, egy önszerzette imádságos könyvet bocsátott közre. Ujfalusy Judit szent Klára-apácza. Egyetlen egy emlék maradt tőle, egy fordítás cseh nyelvből »Makula nélkül való tükör«, czimmel, mely Jézus és Mária életét tartalmazza. Műve Nagy-Szombatban négy kiadást ért 1712, 1722, 1746 és 1792. Viczay Anna szintén Clarissa-apácza. Német nyelvből egy »Elmélkedések és lelki foglalatosságok« czimű munkát fordított, mely 1720- ban Nagy-Szombatban meg is jelent. Ez mind, amit életéről tudunk. Következik most korának egyik legnagyobb hölgye: Bethlen Katalin, Bethlen Miklós máramarosi főispán leánya. Anyja Rhédey-leány volt. Született 1700. évben, valószínűleg Bécsben, mikor atyja — pártütései miatt elfogatva — kiszabadulta után Bécsben telepedett meg. Első férje gróf Haller László, s ennek 1719-ben történt kimúlta után, a második gr. Teleky József volt. Különös hajlamot érzett a természettudományok, az orvostan, de legkivált a növénytan iránt. A legnevezetesebb orvosok, mint Simoni Márton, Köleséri Sámuel és Borosnyai Márton, baráti viszonyban álltak vele. Bőd, Horányi, Benkő a legnagyobb dicséretekkel emlékeznek meg róla , az első pedig tökéletesen hiteles, mert Bethlen Kata udvará- sban 6 éven át udvari pap volt. Veszprémi a magyar orvosok életrajzában egyenesen az orvosok sorába helyezi őt. Annyi áll, hogy az 1719. körül uralgott pestis betegei nagyon sokat köszönhettek e nőnek. A halálára irt vers különösen dicséri az ő orvosi tudományát. A többek között ugyanis ezek olvashatók róla : Voltak ezek között szép orvoskönyvek is, Vonta magát arra még a természet is, Tudta sok jó fűnek hasznos erejét is, Gyógyítást gyakorlott gyakran még maga is. Kivált szem fájdalmát bölcsen orvoslotta, Hályogot a szemről könnyen eloszlatta. E hasznos tudományt néki tanította Más doctorok között egy jó oculista. Sokszor a betegek sereggel állottak, Kik hozzája mentek megorvosoltattak, Messze földről néha oda hozattattak, Könnyebbülést vévén, rá áldást mondottak. Művei, melyek őt irodalmunk bajnokai közé emelik, a következők: »Védelmező erős pais, melylyel a kísérteteknek tüzes nyilai ellen otalmazhatja magát a keresztény ember«, mely Szebenben 1751-ben octáv alakban jelent meg. E művében leírja a maga bajoskodásait, kisérteteit, a maga állapotához mért könyörgésekkel; mert midőn második férje 1732-ben szintén kimúlt, teljesen visszavonult a világtól s udvarában tökéletes ,ajlostori életet élt, folyton vallási eszmékkel foglalkozva. Másik műve saját életének leírása, melynek czime: »Gróf bethleni Bethlen Kata életének önmaga által való rövid leírása«. Ez azonban sajtó alá nem került. Nevezetes volt könyvtára, melyben képviselve voltak korának s a megelőzőnek mindenféle nyelven irt nevezetesebb munkái; ezt még életében a nagy-enyedi reformátum collegiumnak adományozó, de ez az 1848—9. forradalom alatt a tudományosság nagy kárára, a lángok martalékává lön. Nevezetes róla még az is, hogy művét egészen saját költségén nyomatta ki. Kimúlt e hölgy, korának egyik legnagyobb dísze, 1759. évben, élte 59-ik, második özvegysége 27-ik évében. Vallaszky 1750-re teszi halálát, de ez helytelen, mert első műve 1751-ben, mikor még életben volt jelent meg. Bethlen Katalin mellett méltó helyet foglal el Vargyasi dr. Dániel Polyxéna, Dániel Istvánnak leánya, Petrőczy Katalinnak unokája. Már ifjú korában sok nyelvet tökéletesen beszélt, közte a görögöt folyékonysággal s latinra nem csekély ügyességgel fordított. Az ötvenes évek eleje óta neje volt Wesselényi Ferencznek, s e családban egy ágat alapított meg, mely tudományo s művészet kedvelése s fényes elmebeli tehetségei mellett, bizonyos családi indulat által is 487