Magyarország, 1964. január-június (1. évfolyam, 1-22. szám)

1964-02-01 / 1. szám

4 MAGYARORSZÁG New York Times: 99Vegyipari forradalom" Az ICI kész együttműködni A modern alkímia műhelyeiben születik a jólét „Nálunk sohasem voltak aranycsinálók. Vol­tak azonban kiváló vegyészeink, akik már egy évszázaddal ezelőtt tudták, hogy a kémiával csodákra képes az ember." , — Ezt a mondatot Moszkvában, a Lenin-hegyen épült monumen­tális felhőkarcoló-egyetemváros Geológiai Mú­zeumában Zsiharev professzor vetette felém mo­solyogva. Akkor már folytak a decemberi plé­­num előkészületei, s tudósok, közgazdászok és mérnökök ezrei dolgoztak a szovjet vegyipar fejlesztésének 7 éves programján. Mi ott a he­gyen a jövő tervekről és a napi gondokról be­szélgettünk. A professzor lelkes szavakkal szólt a hatalomról, amelyre az ember a vegyipar ré­vén tett szert az anyagok birodalmában; a lehe­tőségekről, amelyeket a tudomány nyújt e téren a társadalomnak, s arról, hogy a szovjet vegy­iparfejlesztési célok nyomán éppen e beláthatat­lan lehetőségek valóraváltásának körvonalai bon­takoznak ki. A terv elkészült, a fordulat megkezdődött. A felsőfokú jelzőknél lényegesen többet mond róla az, hogy 1964—70 között 46 milliárd rubelt ru­háznak majd be a vegyipar fejlesztésére, ötször annyit, mint 1917—63-ig. Itz kb. 50 milliárd dol­lár — de még több is,­ha figyelembe vesszük,­ hogy a beruházási javak ára a Szovjetunióban alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. A 7 év alatt beruházandó összeg több, mint két és félszerese az amerikai vegyipari állótőke érté­kének 1962-ben. Olyan cél­kitűzéséről van tehát szó, amely (méreteiben) példa nélkül áll az em­beriség történetében. Az ipari nagyhatalommá vált Szovjetunió fennállása óta első ízben for­díthat ilyen hatalmas összegeket a nép szükség­leteinek közvetlen kielégítésével kapcsolatos ága­zat fejlesztésére. Ennek jelentősége a két rend­szer békés versenye szempontjából is igen nagy. A célok merészsége A New York Times „vegyipari forradalom­nak”, más lapok „kémiai szputnyiknak” nevezik a programot, amelynek teljesítése a szovjet vegyipar termelését 1970-re a mainak három­szorosára emeli, holott a Szovjetunió abszolút értelemben már 1963-ban is a világ vegyipari óriásai között volt. Hatalmas, modern vegyipar­ral rendelkezik, amelynek kapacitása kéthar­mad részben az elmúlt hét esztendőben épült! (Az amerikai vegyipari kapacitás 47 százaléka fiatalabb csak hét évesnél.) A vegyipar termé­kei iránti szükséglet azonban lényegesen gyor­sabban emelkedett a termelésnél, s emiatt a gyors fejlődés ellenére is az igényelt vegyianya­goknak alig több, mint felét tudta a termelés biz­tosítani. A növekedés mennyiségi előirányzatai minő­ségi változásokat készítenek elő. Ha ugyanis a Szovjetunióban létrejön a tervezett hatalmas vegyipari bázis, nemcsak a népgazdaság kemi­­zálása gyorsul meg és a műszaki színvonal emel­kedik az anyagi termelés minden területén, ha­nem lehetővé válik a mezőgazdasági, s így az élelmiszer-termelés jelentős bővítése, különböző fogyasztási cikkek nagy mennyiségű előállítása, és ily módon az életszínvonal emelésével együtt a felhalmozás folyamatának meggyorsítása, ami előmozdítja az egész népgazdaság gyors fejlődését. A szakembert a célok merészsége mellett leg­inkább a program tudományos megalapozott­sága, szakszerűsége ragadja meg, s ez egyben a terv valóraváltásának fontos biztosítéka is. A tudományos megalapozottságot, szakszerű­séget tükrözi az is, hogy a program nemcsak a tervfeladatokat állapítja meg, hanem magában foglalja a teljesítésből származó várható haté­konyságot is, és ezzel külön is alátámasztja a vegyipar fejlesztésének célszerűségét, kiemelt fontosságát. A szakszerűség és tudományos meg­alapozottság tükröződik abban, hogy a tervfel­adatokat átfogó ágazati összefüggésekben hatá­rozták meg. Nemcsak közvetlenül a vegyipari termelés programja ez a terv, hanem a berende­zéseket szállító gépgyártásé, a külkereskedelemé (hiszen külföldről szerzik be a gépek és beren­dezések egy részét­­, a fő nyersanyagokat szol­gáltató olaj- és földgáziparé és más ágazatoké is. A program ugyancsak meghatározza a fel­használók feladatait is: a mezőgazdaságét, amely 1970-re csak úgy tudja a Szovjetunió akkori 250 millió fős lakosságát a mainál lényegesen ma­gasabb szinten táplálni, ha a műtrágyafelhasz­nálást megnégyszerezi és a mainál jóval nagyobb mértékben alkalmaz vegyi gyomirtókat, növény­védőszereket. A hétéves program a textil- és cipőipar, az építőanyagipar és gépgyártás, s a nehézipar más ágainak terve is, amelyek nyers­anyagbázisát soha nem látott mértékben széle­síti ki a műanyagfelhasználás növelése. S mind­ehhez természetesen új szakemberek tízezreire van szükség, csupán a mezőgazdaságban 23 000 agrokémikusra. A terv végrehajtása annak min­den egyes fázisában feltételezi a tudomány mű­velőinek részvételét, s tudományos kutatás ki­­szélesítését különösen olyan területeken, mint a biokémia és a gyógyszervegyészet. Egyetlen ed­digi terv sem tartalmazta ilyen átfogó módon az ágazati összefüggéseket a Szovjetunióban, mint ez. A kérdések kérdése A vegyipar fejlesztésének terve, amelynek teljesítése nyomán jelentősen megváltozik az ipar szerkezete, egyébként már önmagában is azt bizonyítja, hogy a Szovjetunióban minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak a beru­házások hatékonyságára, amit már a XXII. kongresszus a jövő fejlődés szempontjából a „kérdések kérdésének” nevezett. Közismert, hogy a vegyipar ebből a szempontból valóságos kin­csesbánya. Egy munkaóra ráfordítás a műtrá­gyagyártásban 25 munkaórát takarít meg a me­zőgazdaságban. Minden egyes növényvédelemre fordított rubel átlagosan 12 rubelt hoz a mező­gazdasági termelésben. A régebben még sokak szemében az országok gazdasági hatalmát egye­dül megtestesítő acél előállításához hengerelt állapotban, egy köbméterre számítva, 80 munka­óra szükséges. Egy köbméter hasonló célokra hasznosítható műanyaghoz pedig csak átlagosan 40 óra. Mindezek alapján a terv 1964—70 kö­zött a vegyipar fejlesztése révén 15 milliárd rubel tiszta haszonra számít, s kimutatja, hogy" csupán a plasztikanyagok termelésére fordított beruházási költségek 1964—70 között maximum három esztendő alatt megtérülnek. KGST-koordináció A szakszerűség, tudományosság kiviláglik a program nemzetközi összefüggéseinek kidombo­rításából is. A terv teljesítésében messzemenően építenek a nemzetközi munkamegosztás elmélyí­tésében rejlő lehetőségekre, nemcsak a KGST- országok egymás közötti viszonylatában, hanem ennél szélesebb síkon is. A terv teljesítése jó­részt az 1965—70-es időszakra esik, amikor is a KGST államai egymás közti koordinált terveket teljesítenek majd, s a vegyipar területén is szé­les kooperáció és specializáció fejlődik ki — az eddiginél magasabb szinten — a berendezések, nyersanyagok és készáruk gyártásában és szál­lításában. Ugyanakkor felhasználják azokat a kölcsönös előnyöket, amelyek a két rendszer kö­zötti kapcsolatok fejlesztéséből adódnak e téren is.­­A program éppen ezért máris igen kedvező fogadtatásra talált Nyugaton, különösen Angliá­ban, Franciaországban és Olaszországban. A tő­kés világ egyik leghatalmasabb vegyipari tár­sasága, az angol Imperial Chemical Industries például máris bejelentette együttműködési szán­dékát.) A változások jelentősége óriási, talán leg­inkább a lenini villamosítási terv növekedésé­hez hasonló, amelynek teljesítése tette lehetővé, egyebek között, a mostani vegyiparfejlesztési cé­lok kitűzését is, mert alapot adott arra, hogy az elmaradott Oroszország a világ második ipari nagyhatalmává váljék. Ha Lenin ma élne — jegyezte meg Hruscsov —, az ismert formulát bizonyára úgy fogalmaz­ná meg, hogy „kommunizmus egyenlő szovjet­hatalom plusz az egész ország villamosítása plusz a népgazdaság kemizálása”. DR. SIMAI MIHÁLY Szovjetunió A kémiai szputnyik 1070 VEGYIPAR MŰTRÁGYA MŰANYAG és MŰGYANTA TEXTIL ABRONCS A TERV GRAFIKONJA A vegyipar valóságos kincsesbánya

Next