Magyarország, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-20 / 25. szám
MAGYARORSZÁG 1965/25 21 Vendégszereplések Művészközvetítés Armstrong szerződése lamközi megállapodás keretében látogatott el hozzánk. (Nem az Interkoncert intézte a budapesti fellépésüket, hanem közvetlenül a Művelődésügyi Minisztérium nemzetközi főosztálya.) A „legnemzetközibb műfaj”, a cirkusz és varieté sem tartozik az Interkoncert hatáskörébe. Artista exportunkat és importunkat önálló vállalat bonyolítja le: a Magyar Cirkusz és Varieté, amely több mint száz ügynökséggel áll kapcsolatban. Tavaly a szocialista országokból 117, a tőkés országokból 71 artistát hozott Magyarországra, s a szocialista országokba 171 magyar artistát szerződtetett. Mind az öt világrészben tapsolhatnak ma már a magyar attrakcióknak. Európában minden országban, Ázsiában a Kínai Népköztársaságban, Mongóliában, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, Cipruson, Izraelben, Japánban, Libanonban, Szíriában, Törökországban, Amerikában az Egyesült Államokban, Kanadában, Afrikában Algériában, az Egyesült Arab Köztársaságban, Líbiában, Marokkóban, s végül Új Zélandon is. A külföldi művészek és együttesek Ojsztrah és MenuhinA stockholmi ROAS és a budapesti Interkoncert között jött létre az a szerződés, amelynek eredményeként Louis Armstrong aranytrombitája megszólalt Budapesten. Sokáig tartott, amíg ezt a szerződést, Armstrong szerződését nyélbeütötték. Azzal kezdődött, hogy az Interkoncert érdeklődött, mikor lenne a művésznek szabadideje, és egyúttal megjelölte a Budapestnek megfelelő esetleges időpontokat. Tájékoztatás, visszajelentés következett, majd helyesbítésekkel folytatódott — így állapodhattak meg végül a budapesti vendégszereplés pontos dátumában. Ezután a Interkoncert két példányban elkészítette a szerződést és aláírva minkét példányt elküldtek Stockholmba. A ROAS cég is aláírta az okmányt, magánál tartotta az egyik példányt, a másikat pedig viszszaküldte Budapestre. A szerződéskötésnek ez a módja korántsem mindennapos. Kilenc hónapi munka eredménye volt, hogy a londoni szimfonikusokat magyarországi vedégszereplésre leköthették. (Mielőtt egy-egy megállapodásra rákerülnének az aláírások, az is előfordul, hogy a tárgyalásokat személyesen kell befejezni. Ilyenkor az igazgató vagy egy-egy munkatársa külföldre utazik, más esetekben viszont a partneriroda tulajdonosa vagy valamelyik tisztviselője kopogtat be a Báthory utca 10. alatt az Interkoncert igazgatójához.) Kulturális életünkben érdekes szerepet játszik a Nemzetközi Koncert- Igazgatóság, vagy ahogyan itthon és külföldön röviden emlegetik — az Interkoncert. Hazánk művészeti exportját és importját bonyolítják le, művészközvetítéssel foglalkoznak. Nyugaton a művészközvetítéseket kisebb-nagyobb ügynökségek intézik. Ezek nem állami intézmények. Magánvállalkozások, és sajátos érdekeik határozzák meg nagyrészt sajátos módszereiket is. Közös vonásuk, hogy igen nagy mértékben profiliizottak. (Az egyik csak folklorisztikus együttesekkel, illetve nagyegyüttesekkel, a másik csak szimfonikus nagyzenekarokkal és kamaraegyüttesekkel foglalkozik. Külön ügynökségek, sőt különböző ügynökségek a szólisták impresszáriói.) A legnagyobb művészek azonban rendszerint nem tartanak állandó kapcsolatot valamilyen specializált ügynökséggel, hanem maguk bonyolítják le szerződéskötéseiket akár titkárjuk által, akár pedig úgy, hogy saját impresszáriójuk van. Mégis, a nagy irodák az évtizedek során gazdag tapasztalatokat halmoztak fel. Ezek alapján alakították ki s igyekeztek tökéletesíteni módszereiket.Gyakori, hogy a mesterség apáról fiúra száll. Szervezetüket, módszereiket természetesen a kapitalista országokban elsősorban a profit, az elérhető és mindig növelni kívánt haszonkulcs irányítja. Van néhány egészen nagy nyugati iroda, amely több száz alkalmazottat foglalkoztat. Kapcsolataik átszövik szinte az egész világot, világügynökségek ezek, mint amilyen az Interkoncert egyik partnere is, az amerikai Columbia.) Az Interkoncert ügyfelei közé sorolható egyébként az angol Ibris Tillett, BBC Borsdorf, a dán Schwack, a francia Giraud Dandelot, a svéd ROAS, FOLKPARKERNAS, a délamerikai Viamundi és sok más cég is. Ezekkel látszik érdemesnek fenntartani, sőt ki is bővíteni a kapcsolatot. Ha vannak is különbségek, egyedi esetek, lényegében azonos módon, a felvázolt előzmények után érkezik Budapestre úgyszólván valamennyi külföldi művész és együttes. 1964- ben a szocialista országokból 64 művészt és 182 főnyi együttest, a tőkés országokból 86 művészt és 139 főnyi együttest szerződtettünk. Olyan világhírességeket rejtenek e számok, mint Yehudi Menuhin, Igor Ojsztrah, Pablo Casals, Kónya Sándor, Henryk Szeryng, Margaret Tynes. A Brecht-színház, a Berliner Ensemble azonban, amely a közelmúltban vendégszerepelt nálunk, málmagyarországi vendégszereplésének előkészítése, szerződéseik megkötése mellett az Interkoncert tevékenységének másik oldala: a magyar művészek és együttesek külföldi vendégszerepeltetése. Tavaly a szocialista országokban 203 művészünk és 219 főnyi együttesünk szerepelt. Különös gondot az jelent, ha olyan nagy együttesek vendégszerepeltetése kerül szóba, mint az Állami Operaház zenekara, balettkara, az Állami Hangversenyzenekar vagy a Állami Népi Együttes. Az együttesek nagyságával együtt emelkednek a ki- és visszautaztatás, felszerelés-szállítás, a külföldi tartózkodás költségei. De nemcsak a költségeket és a jövedelmezőséget, az elérhető, pénzösszegben (valutában) ki nem fejezhető nyereséget is tekintetbe kell venni. A világhír az, amit a vendégszereplésekre indulóknak ki kell vívniok. S a világhír egyben relatív is. Ehhez elsősorban a művészi produkció színvonala szükséges. De egymagában ez nem mindig érvényesül. A legjobb együttes, vagy művész is csak akkor válhatik világhírűvé, ha világszerte tudomást szereznek erről a magas színvonalú teljesítményről. LOUIS ARMSTRONG ÉS JEWEL BROWN Mikor lenne a művésznek szabadideje? ! ljlllllllHIIIIIIIII!llllllll!llll!llllllllllllllllllllllllllllllllllll||||!llllllllllllllllll!lllllllllllll|||!||||||||||||||||j|||||||||||||||||||||||||||||||)BÖNGÉSZŐ llllllllllllllllllllllllf Ha azt írjuk erről a könyvről: riportkötet, vajmi keveset mondtunk. Wilfred Burchett, az ausztráliai újságíró nem keresett, mesterkélt fogásokkal, de a nagy elbeszélők szerkesztői készségével ad egy-szerre sokat: az exotikus táj majdhogynem roman-tikus leírását csakúgy, mint az izgalmas hadiélmények felsorolását, újra meg újra helyet kap a világos politikai okfejtés, hogy beleolvadjon megint egy nép jellemének és szokásainak, bánatának-örömének, tudatos cselekvéseinek és józan ösztöneinek megrajzolásába. | POLITIKAI IDŐSZERŰSÉG Ami Burchett könyvét minden bizonnyal a jó értelemben vett üzleti sikerhez segíti, az nyilván a kötet rendkívüli politikai időszerűsége. Ma Viet- Hamra tekint a világ, hazai közvéleményünket is , joggal foglalkoztatja mindaz, ami ott történik. Ebből a 360 oldalas kötetből — amelyet éppúgy nem lehet letenni, mint ahogyan azt a legizgalmatsabb regényekre mondják —, sok kérdésre kap váglaszt az olvasó. A dzsungelháború annyira más, mint akár az európai hadszínterek mögött kibonta-kozott partizánharcok jellege is volt, hogy csak ilyen , hiteles élménybeszámoló ezernyi mozaikjából rak- hatja össze magának az ember a vietnami háború valóságos képét. A legszebb újságírói erényt csillogtatja akkor, és amikor oldalak százain sorakoznak megfigyelésének eredményei, a legapróbb részekből rakja össze az egészet. Az olvasónak szinte az az érzése, hogy a * Wilfred Burchett: Dzsungelháború Dél-Vietnamban, = Kossuth, Bp. Ara 3D,— Ft. szerző, Vietnamban töltött hónapjai alatt, egyetlen percre sem tette zsebre jegyzetfüzetét, hanem szakadatlan írt, írta, amit látott, amit hallott. Pedig bizonyos, hogy gazdaságosan bánt az óriási élményanyaggal és szerkesztői műgonddal választotta ki a legjellemzőbbet, a legérdekesebbet, a leghatásosabbat és a legmeggyőzőbbet. MAJMOK ÉS MÉHEK A vietnami háború furcsa részletei a maguk teljességében bontakoznak ki a kötetből. Mosolygásra, de elismerésre késztet az a leírás, amikor a saigoni bábkormány lejáratására majmokat használnak fel a propagandisták. Az őserdőben majmokat fognak el, befestik a pofájukat, szalagokat aggatnak rájuk, a felírás árulja el, hogy ez vagy az a majom például Khanh tábornokot van hivatva ábrázolni, s aztán becsempészik őket a városokba. Aztán elengedik az utcán, a rendőrök hajkurásszák őket, a városi nép pedig kacagja a jelenetet, kigúnyolja a rendőröket csakúgy, mint a saigoni, pillanatnyi hatalmasságokat. .. Vagy az a beszámoló, amit egy „stratégiai falu” leányai adnak, hogyan használtak fel vad méheket arra, hogy megfutamítsák velük a kormánycsapatok katonáit és az amerikai tanácsadókat... Az ilyen primitív történetek éppúgy megismertetik a vietnami nép harcát, mint a Bien Hoa légitámaszpontja elleni támadás lélekzetelállítóan izgalmas tudósítása. Napjainkban kevés olyan nagyhatású, időszerű politikai kiadvány hagyta el a sajtót, mint a.Dzsungelháború Dél-Vietnamban.” niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiAiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiniiiiniunnpunmimiuJ