Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-15 / 37. szám

ia őszén a Duna-parti parla- Intag mentben még azok a képviselők ültek, akiket az 1910—1915-ös ciklusra választottak meg; a háború idején nem volt új választás. Az országgyűlés — amelyben a dolgozó millióknak egyszerűen nem volt képviselete —, még az úri osztályok egy-egy világosabb fejű képviselőjének véleménye szerint is közönséges csalás következtében volt olyan összetételű, mint amilyen volt. 1918 októberében egy ellenzéki képviselő el is mondta az egyik ülésen: a választásokon a kormány emberei összesen 379 899 szavazatot kaptak, az ellenzék pedig 427 735-öt — mégis kormánytöbbség volt a parlamentben, mert a kerületek beosztásával és más mesterkedésekkel ezt el tudták érni. (Hock János pap-képviselő — később az 1918-as polgári forradalom egyik vezéralakja a parlamentben: „önök egyszerűen nem a népakarat letéteményesei, hanem a népakarat meghamisítói, bitorlói. Erről a rendszerről, uraim, el lehet mondani ugyanazt, amit Marx mondott egykor a tőke születésére nézve, hogy minden pórusában vért és szennyet izzadva jött a világra ...”) 661000 halott Az urak parlamentjének képviselői közül az elsöprő többség vajmi keveset látott az ország népének sorsából, nem is sokat törődött vele. Augusztus nyolcadikán például, amikor egy olyan törvényjavaslat tárgyalása volt napirenden, amely a világháború katonáinak és hozzátartozóiknak ellátásával foglalkozott, a vita kellős közepén az elnöknek fel kellett függesztenie az ülést, mert kiderült, hogy a tisztelt Ház határozatképtelen. Szavazni kellett az egyik módosító indítványról s amikor megszámlálták a magasba emelkedő károkat, megállapították, hogy 14 képviselő szavazott igennel, 17 nemmel — tehát összesen 31 képviselő tartózkodott az ülésteremben.A képviselő uraknak a katonák sorsáról kellett volna tárgyalni. A végleges, pontos adatokat nem ismerhették, bár a súlyos veszteségekről mindenki tudott. Az Osztrák—Magyar Monarchia magyar területéről — így írta meg később Julier Ferenc — 3 800 000 katona öltötte fel a mundért, 661 000 volt a halottak száma, 734 000 esett hadifogságba és nem készült statisztika a több százezerre tehető súlyos sebesültről és rokkantról. A négymilliónyi katona hozzátartozóinak száma tízmilliónyira tehető, tehát a törvényjavaslat az ország egész lakosságának ügye volt é s csak 31 képviselő tartotta fontosnak, hogy tárgyalásánál jelen legyen.) Károlyi Mihály beszél Voltak pillanatok, amikor még az úri világ képviselői, a polgári rend védelmezői is kénytelenek voltak kimondani: utolsó esélyük lenne a békekötés, mert ha nem ők, más köt békét. (Huszár Károly képviselő október 22-én: „...vagy megköti az európai polgári társadalom a békét napok, hetek vagy hónapok alatt vagy pedig elkövetkeznek az orosz események egész Európában. A burzsoáziának, a legitimitás alapján álló pártoknak, kormányoknak és fejedelmeknek ez az utolsó alkalma, hogy megkössék a békét, mert ha nem teszik a kormányok, parlamentek, diplomaták és fejedelmek, akkor megkötik a békét úgy, amint Oroszországban történt, a tömegek.”) Október 16-án hatalmas vihar volt a parlamentben. Károlyi Mihály a Munkapárt, azaz a kormánypárt képviselőinek vad üvöltözése közben kijelentette, hogy „a háborút elveszítettük. Most az a fontos, hogy a békét ne veszítsük el”! Egy részlet a hivatalos képviselőházi naplóból: „Károlyi Mihály: Igen tisztelt képviselő urak! Itt az óra, ütött a leszámolás órája. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Bakó József: Rá kell verni a szeg fejére. Károlyi Mihály: Igen, a nemzet ítél... de ne higgyék, hogy a nemzet azt fogja kívánni, hogy Önök lépjenek a nemzet élére .. . hanem azt fogja mondani, hogy azért, hogy idáig jutottunk, Önöket a vádlottak padjára kell ültetni. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) És ha a vádlottak padján lesznek, ne higygyék, hogy felmentő ítéletet fognak a nemzettől kapni. (Mozgás.) Lovászy Márton: Egymillió magyart megöltek. Ezek vére az önök lelkén szárad. (Ügy van a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Egy hang(a jobboldalon): Teljesen hülye! (Nagy mozgás.) Beck Lajos: Ki az a gazember, aki ezt mondta? (Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassék az ily kifejezésektől kölcsönösen tartózkodni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Oda tessék mondani!) Károlyi Mihály: És amikor a nemzetről beszélek, nem arra a lappangó nemzetre gondolok, amely itt a hinterlandban spekulált és a hinterlandban töltötte a négyéves háborút, hanem azokra gondolok, akik sokszázezren meghaltak és azokra, akik élve maradtak, de csonkán, akik élve maradtak és rongyokban járnak és akik tudják most, hogy az egész háború egy félrevezetés volt (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), az egész politika csalásoknak egész sorozata volt. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon, zajos ellentmondás a jobboldalon. Rendre! Rendre! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek!” Károlyi és pártjának tagjai a kormánypárt képviselőinek állandó kiáltozása közben („Fizetett ellenségek!” — „Hazaáruló gazember!” — „Ezt egy magyar huszártiszt mondja?” — „Itt mer maradni Magyarországon, aki így beszél? Menjen ki innen!” — „Meg kell fosztani tiszti rangjától!”) kijelentették: békét akarnak, demokráciát, a kormány távozását, az ország önállóságának, Ausztriától való függése megszüntetésének mielőbbi kimondását. A parlamentben vihar volt, az országban is érlelődött. Éppen egy hónappal az ülés előtt kapott a Pest megyei főispán egy sokatmondó jelentést a lajosmizsei jegyzőtől. Lajosmizsei jelentés „Lajosmizse község ellátatlan lakossága már több mint két hete kenyér nélkül van, s irodáinkat a nap minden órájában ostromolja lisztért, ennivalóért. A mai napon az éhség már annyira gyötörte az 5—6 gyermekű anyákat, hogy valóságos forradalmat idéztek elő a községházán, s a közigazgatási jegyző irodáját valósággal megostromolták, ugyannyira, hogy délben már csak csendőri fedezettel mehetett haza. Tekintettel arra, hogy községünk lakossága az éhséget már tovább nem bírja, tisztelettel kérjük, miszerint méltóztassék odahatni, hogy a vásárlási igazolvány azonnal kiadható legyen, s az ellátatlan lakosság szeptember 30-ig járó gabonaszükségletét azonnal megkaphassa a Haditermény itteni albizományosától, mert nagyon félő, s csak órák kérdése, hogy a lázadás vérengzéssé nem fajul” — írta a jegyző. Gróf Mikes János, a szombathelyi egyházmegye püspöke más véleményen volt, júliusi körlevelében, amelyet az egyházmegye papságához intézett, mindenekelőtt kijelentette: „Mi feltétlenül bízunk ügyünk igazságában és a végső győzelemben.” Nem gabonát, kenyeret, hanem erélyt kívánt — természetesen a nép ellen, amelyről egyébként megírta, hogy „immár némileg elernyedt lélekkel és kétségektől gyötörve, részint türelmét vesztve vagy demoralizálva nem képes kellő erkölcsi erővel szembeszállni az eléje tornyosuló nehézségekkel”. Gróf Mikes sejti, hogy kik ellen kell felvértezni a papoknak a népet: „Az Oroszországból részben visszatérő hadifoglyaink által hozzánk is elhurcolt, mindent megfertőző nihilista szellem ... nemcsak a hazafiatlan, nemzetközi szocialisták, hanem a nép egyszerű fiai egy részének a lelkét is megfertőzhetné ...” — figyelmeztet a püspök és felhívja kedves papjait, „iparkodjanak a szószékről is, társadalmilag is népünkre hatni, ahol szükséges, ott erélyesebb eszközök kell is fellépni”. Az erélyes fellépés a kenyeret követelő éhségtüntetők ellen száz meg száz helyen megtörtént: csendőr, rendőr, katonai rendőr fegyvere felelt a tüntetőknek. Interpelláció és jóslat A viharos parlamenti ülésen elhangzott egy sürgős interpelláció is. Fényes László képviselő, harcostollú újságíró intézte „az összkormányhoz, Magyarország lakossága ellátásának érdekében”. Fényes László az interpellációban kimondotta: a magyar katona nem akar harcolni német érdekekért. Ekkor újra kitört a vihar. A naplóból : „Gróf Tisza István: Ohó! Áruló! Herceg Windisch-Graetz Lajos közélelmezési miniszter: Hitvány áruló! Hitvány áruló, gazember! Szilágyi Lajos: Gyalázatos rágalmazó! Herceg Windisch-Graetz Lajos: Hitvány áruló! (Óriási nagy zaj a jobboldalon.) Fényes László: Kirabolták az országot ... (Nagy zaj és mozgás.)” Az interpelláló képviselő alig tudta a zajban elmondani, hogy az ország éhezik és akkor a kormány megengedi, hogy a burgonyából a tőkések haszna érdekében, „valutáris haszon” érdekében, szeszt főzzenek. Követelte, hogy ne vigyenek több élelmiszert a kifosztott országból külföldre. Egy részlet az interpellációból: „Azt hiszik, uraim, hogy ez a tanácskozás sokáig fog itt még így menni? Hát nem látják, vakok még most is, hogy rövid két héten belül a nép maga fogja kezébe venni sorsának intézését...?” Ezt a két mondat 1918. október 16-án hangzott el a parlamentben, végül (Fényes beszéde közben mintegy száz alkalommal kiáltoztak közbe a kormánypárt képviselői) záróakkordként báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter kijelentette, hogy mint mélyen sértő állítást, visszautasítja Fényes megjegyzését a hadseregről, a katonákról. Fényes László két hetet jósolt: a polgári demokratikus forradalom, az őszirózsás forradalom tizennégy nap múlva, október 30-ának éjszakáján győzött. (Folytatjuk.) GÁRDOS MIKLÓS MAGYARORSZÁG 1968 37 Őszirózsa, vörös szegfű Vihar és vihar jelek Harmincegy honatya „Ez az utolsó alkalom .5? FÉNYES LÁSZLÓ TISZA ISTVÁN Károlyi: „Azokra gondolok, akik sokszázezren meghaltak”