Magyarország, 1971. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-21 / 47. szám
Fülöp-szigetek Véres választás Gyanús halálesetek sorozata 7000 sziget országa A Fülöp-szigeteki választások eredményeiről érkezett első jelentések arra engednek következtetni, hogy az ellenzéki Liberális Párt a huszonnégy tagú szenátusban megüresedett nyolc mandátumból hetet, a hivatalos kormánypárt, a Nacionalista Párt pedig csupán egy mandátumot szerzett. Ezek a jelentések azonban nem véglegesek. A leadott kilencmillió szavazatnak még csupán egy hányadát számolták meg, de úgy tűnik, hogy a tendencia ez: a nép elégedetlen Marcos elnökkel és pártjának politikájával. A céllövőbajnok A Fülöp-szigeteken a választások a már megszokott, minden politikai eseményhez kapcsolódó véres eseményeknél is súlyosabb zavargásokkal jártak. Ennek csak egyik epizódja volt, hogy az ország déli részében csapdába ejtettek egy katonai járőrt; nem lehet megállapítani, hogy a fegyveresek milyen politikai céllal léptek akcióba, de tény, hogy több katonát meggyilkoltak. Az ország más részein sok polgári személyt öltek meg, Manilától északra pedig eddig ki nem derített okokból lezuhant egy helikopter. Már a választások előjátékaként a Liberális Párt nagygyűlésén bombák robbantak, tíz halottat és kilencvenhat sebesültet számoltak össze. Marcos akkor rendelte el a szükségállapotot, így a tömeges letartóztatások és a zsúfolt internálótáborok jegyében készültek a választásokra. Szinte szünet nélkül tartottak és tartanak az összecsapások a keresztény és a mohamedán lakosság között. Azonban helytelen lenne a megállapítás, hogy csak felekezeti ellentétekről van szó. A viszály okai társadalmi, gazdasági egyenlőtlenségekre vezethetők vissza. A bombamerényletek sokasodtak, és bár a tettesek kilétéről nem szól a krónika, nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a bombák áldozatai között van Osmena, a Liberális Párt elnöke, aki korábban korrupcióval vádolta Marcos elnököt, valamint Salong, akit az elnökválasztás legesélyesebb jelöltjének tekintettek. Marcos nem mindennapi, figyelemre méltó politikai figura, jelenleg ötvenöt éves. Fiatal korában a manilad egyetemen jogot hallgatott, a kar bokszoló-, birkózó- és úszócsapatában sportolt, s céllövőbajnok is volt. 1939- ben azzal vádolták, hogy ő lőtte agyon atyjának (aki a parlament tagja volt) egyik politikai ellenfelét. A legfelsőbb bíróság előtt védelmét maga látta el. Sikeresen, mert az ügy felmentéssel végződött. A japán megszállás idején a hadseregben hadnagyként szolgált. Fogságba is esett, de megszökött és a hegyekbe menekült. A háborúban 27 kitüntetést kapott, közöttük az amerikai hadsereg kiváló szolgálatért járó keresztjét. Ellentmondásos kapcsolat Marcos a politikai életbe a háború után kapcsolódott be, mint a függetlenné vált Fülöp-szigetek első elnökének, Hoxas tábornoknak különleges tanácsadója. Marcos eredetileg a Liberális Párt vezető egyénisége volt, ezzel a párttal azután szakított és átment a Nacionalista Pártba. Akkor dolgozta ki politikáját, amelynek lényege, hogy fennakarja tartani az Egyesült Államokkal a szoros kapcsolatot, támogatja az amerikaiak vietnami háborúját. Marcos igen jó megjelenésű férfi, a kellemes külső azonban nemcsak az ő privilégiuma a családban, hiszen felesége, Imelda az ország 1954-es szépségkirálynője — akinek politikailag nagy hatalmú családja tartja ellenőrzés alatt Leyte és Samar szigetét! (A házaspárnak három gyermeke van.) Marcos tehát az amerikai orientáció híve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Washington számára a Fülöp-szigetek teljesen biztos és nyugodt politikai terület. A hatvanas évek elején még úgy tűnt, hogy a State Departmentnek nincsenek különösebb bajai a több mint hétezer sziget országával, később azonban ez megváltozott. Az első Amerikaellenes hullám 1965-ben indult el. Akkor különböző amerikai üzletemberek korrupciós ügye miatt éleződött ki a tömeghangulat. Később főleg a diákok körében terjedt az Amerika-ellenesség, akik a Clark légitámaszponton állomásozó amerikai katonák ellen tüntettek. (Itt lőttek agyon egy tizennégy éves filippinó fiút, később pedig az amerikai támaszpont őrei egy másik fiatalembert öltek meg, Subic Bay közelében.) A problémák bonyolultak, mert az amerikaiak és a Fülöp-szigetiek között a U. S. New and World Report szemleírója szerint olyan szoros személyi, társadalmi és üzleti kapcsolatot vonnak, amelyek „párjukat ritkítják Ázsiában”. Ugyanakkor azonban terjed a gyanakvás és fokozódnak az ellentétek is. A háború után az Egyesült Államok úgy vélte, hogy „katonai kötelezettségeit” fenn kell tartani az ország védelmére. A Fülöp-szigetiek közül azonban most már sokan kétségbe vonják az amerikai „védelmi ernyő” értékét és szükségességét. Figyelemre méltó, hogy 1963-ban az Indonéziával és Malaysiával tartott csúcskonferencia után a Fülöp-szigetek elnöke közleményt írt alá, amelyben a külföldi támaszpontokat ideiglenes természetűnek minősítették. Mindehhez csatlakoznak a gazdasági ügyek. Az Egyesült Államok különböző pénzügyi csoportjai sok száz millió dollárt fektettek be ebbe a térségben. Kétségtelen, hogy nagyrészt olyan vállalatokról van szó, amelyek közvetve vagy közvetlenül hozzájárulnak az ország gazdasági potenciáljához. A magánbefektetések négyötödét a második világháború befejezése után eszközölték, egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok másfél milliárd értékű külföldi segítséget is nyújtott az országnak. A jövőre vonatkozólag problémát jelenthet, hogy a Fülöp-szigetek alkotmánya kiköti, hogy csak a Fülöp-szigetek vagy olyan társaságok szerezhetnek és használhatnak mezőgazdasági vagy más természeti erőforrásokat, amelyekben a tőke hatvan százaléka Fülöp-szigetiek tulajdonában van. 1974 ig ezeket a jogokat az amerikaiaknak is megadták, de nyílt kérdés, hogy miként alakul a helyzet 1974 után. Ha az ellenzéki Liberális Párt valóban hatalomra kerül, akkor (legalábbis árnyalati) eltolódások várhatók. A lényeg, hogy az utóbbi évek kitöltetlen csekkek A helyzetképhez végül még hozzá kell fűznünk, hogy Marcos korántsem tekinthető ügyetlen politikusnak. Belpolitikai programjában már többször tett egy sor hatásos pozitív ígéretet, de ezek a „csekkek” ez ideig kitöltetlenek maradtak. Az ígéretekhez tartozott, hogy Marcos bizonyos korrekciókat hajtott végre, külpolitikai irányvonalán. Még az Egyesült Államokkal kötött katonai szerződés némely pontjának a felülvizsgálását is kérte. Cserébe egy másfél ezer főnyi csapategységet küldött Vietnamba, de ez az egység vonult ki onnan valamennyi szövetséges közül elsőnek. Marcos ilyen jelszavakat is hangoztatott: „Az ország Ázsiában van és ezért ázsiai választ keres az ázsiai kérdésekre.” Ezek szép szavak. Kérdés, hogy mennyiben hozhatnak tényleges eredményt. Amennyiben személyi változás következik be, akkor is fennmarad a nagy kérdőjel: a Washington és Manila között fennálló gazdasági és hatalmi öszefonódás mellett elképzelhető-e komolyabb fordulat? SÜMEGI ENDRE MARCOS-ELLENES TÜNTETÉS A pártgyűlésen bombák robbantak MAGYARORSZÁG 1971/47 A HELYSZÍN Ezek szép szavak ben valóban megerősödött a nemzeti önállóságra való törekvés. Az Amerika-ellenesség alapja, hogy 1947-ben a Fülöp-szigetek függetlenségének elismerésekor szerződésben biztosították, hogy az USA a szigeteken kilencven évig térítésmentesen 16 katonai támaszpontot tarthat fenn, és az amerikai katonák területenkívüliséget élveznek. Az Amerika-ellenesség másik forrása az amerikai monopóliumok kiváltságos helyzete. Itt még meg kell említeni, hogy a kőolajipar, az ország energiaforrásának kilencven százaléka, ugyancsak amerikai társaságok tulajdonában van. Belpolitikailag visszatérő motívum, hogy Marcost és a kormányzat több hozzá közel álló tagját súlyos korrupcióval vádolják. Nem változtat a helyzeten, hogy Marcos ezt mindig felháborodottan visszautasítja. (Amikor nemrég a Time című amerikai magazin igen részletesen szellőztette a problémákat és a baloldalisággal aligha vádolható orgánum igen súlyos vádakat hozott fel az elnök ellen, Marcos becsületsértési pert indított a lap ellen.)