Magyarország, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1973-04-29 / 17. szám

hosszú pálya most 761 kilométe­res lett. Az átvágások 453 kilomé­ter kanyargós ősi folyószakaszt ik­tattak ki — ezeket a Tisza-ágakat hívják az Alföldön Holt-Tiszának. A folyó esése — a Széchenyi által regisztrált „aránylag felette cse­kély eset” — másfélszeresére nőtt, és gyorsabban képes levezetni áradó vizét. Partjain 4190 kilo­méter hosszú töltés épült. Ami a Széchenyi diktálta máso­dik ütemet, a mocsarak, belvizek lecsapolását illeti, ahhoz a két vi­lágháború között fogtak hozzá. A harmadik ütem, az öntözés, a szá­zadfordulón mintegy 500 holdon, kísérleti jelleggel indult csak meg (Sárospatakon, Gyomán, Békéscsa­bán és Paládics mellett). A Hor­­thy-korszakban az öntözéses gaz­dálkodás lehetőségeinek megte­remtése jobbára csak kortesbeszé­dek tárgya volt két évtizeden át — 1941-ben kezdtek hozzá végre a Keleti Főcsatorna építéséhez, de a munka a háború következtében csakhamar félbeszakadt. Tisza I. és II. A két világháborút követően a Tisza völgyében évekre abbama­radt a munka, az első után egé­szen 1929-ig. A második világhá­ború után 1948-ban létrejött az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, amely, mivel a vízellátás és csa­tornázás feladatait is hatáskörébe utalták, valamennyi vízügyi mun­ka egységes irányító központja lett. Pusztán az anyagi eszközök hiányoztak, nemegyszer a legsür­getőbb karbantartási munkák el­végzéséhez is­-­1953. október 1-én közvetlenül a Minisztertanács alá helyezett szervként felállították az Országos Vízügyi Főigazgatóságot. Még ugyanebben az évben elkészült az Országos Vízgazdálkodási Keret­terv — a vízügyi tervezés alap­jául szolgáló távlati terv — első változata. Ezt 1954-ben vitatták meg, s ez lett később, a népgaz­daság változó lehetőségeivel össz­hangba hozva, a további távlati tervek alapja. 1954-ben adták át rendeltetésük­nek a Tiszalöki Duzzasztómű és Vízierőmű első egységeit. A te­temes beruházási költségek miatt csak 1956-ra épült ki 108 kilomé­ter hosszúságban a Keleti Főcsa­torna, Tiszalöknél „ered”, s a Hor­tobágyon átvágva, Tiszavasvárt, Hajdúnánás, Balmazújváros, Haj­dúszoboszló, Bihartorda, Bakon­­szeg és Darvas alját érintve, kap­csolódik a Berettyóhoz. 1963—64 között azután megépült a Nyugati Főcsatorna is, ez Tiszavasvári és Tiszakeszi között 42,7 kilométer hosszan szeli át a Hortobágyot. Öntözőművek, halastavak egész sorát táplálja mind a kettő. Egészen az 1950-es évek köze­péig az ún. öregtó — az 1910-es évek végén épített hortobágyi ha­lastó — volt az egyetlen tógazda­ság ezen a vidéken. A Keleti Fő­csatorna üzembe helyezése után, egy évtized alatt, 30 halastó léte­sült. A szakemberek azonban elé­gedetlenek a helyzeti adottságok viszonylag lassú kihasználásával. „Lényegesen nagyobb és előnyö­sebb természeti -műszaki adottsá­gok vannak a területen, mint amennyit egyelőre kihasználnak” — hívja fel a figyelmet Molnár László főmérnök a „Vízgazdálko­dás” című folyóirat 1972­ 4. szá­mában. A Tiszalöki (szaknyelven: Tisza I.) Vízlépcső építését követően a Kisköre—Abádszalók közötti vas­úti híd közelében kezdték meg 1967-ben a Tisza II. Vízlépcső épí­tését. A Tisza-völgyben egyébként még három duzzasztómű létesíté­sét tervezik: Vásárosnaménynál, Záhonynál és Csongrád közelében. A most épülő Kiskörei Vízlépcső méreteiben és jelentőségben meg­haladja a Tiszalöki Vízlépcsőt. Az új, a. Vízlépcső a Tisza 404 kilométeres szelvényében, a folyó jobb oldali kanyarulatának átvágásában épül 1972 végére el­zárták a régi medret, és 1,2 kilo­méter hosszú szakaszon már új mederbe terelték a Tiszát. 1973- ban üzembe lépnek a főművek, 1975-ig kiépül két új mesterséges folyó, a Nagykunsági, valamint a Jászsági Főcsatorna 18—18 kilo­méteres kezdeti szakasza, továbbá 70 000 hektár válik öntözhetővé! De a Tisza legújabbkori szabá­lyozásának már nemcsak az öntö­zés lehetővé tétele a célja. 1975-ig megépül egy nagy víztároló alsó szakasza is, Kisköre és Abádsza­lók között A víztárolás pedig olyan újszerű feladat hogy arra jó egy évszázaddal ezelőtt még gondolni sem lehetett Pedig ez­által válik teljessé a Tisza-szabá­ly­ozás, mivel a folyó nemcsak áradásra, hanem apadásra is haj­lamos! Szintjének ingadozására jellemző, hogy míg áradás esetén 4000 köbméter vizet hordoz má­sodpercenként (a duzzasztómű ol­dalában mérve), addig aszályos években a nyári hónapokban ugyanitt mindössze 100 köbméter­nyit! Ilyenkor a hajóforgalom is szünetel. Az a víztároló, amely most Kis­köre—Abádszalók között és at­tól északra, 40 kilométer hosz­­szában, Négyes—Tisza­valk—Tisza­­bábolna vonaláig terjedően épül, lehetővé teszi a víz tartalékolását aszályosabb időkre. A Kiskörei Vízlépcső duzzasztási övezetében eleinte 300 millió köbméter, a vég­leges kiépítés után 400 millió köb­méter vizet tartalékolnak, nyaran­ta tehát a Tisza vízmennyisége megduplázhatóvá és 300 000 hek­tár föld öntözhetővé válik. A biz­tonságos hajózáshoz szükséges ví­zi utat is ily módon teremtik meg. Alföldi Balaton A felduzzasztott víz ereje vil­lanyáramot is termel majd, és fedezni fogja számos új alföldi ipari létesítmény vízigényét, ivó­vízzel látja el a környéket (ahol nyaranta nemritkán apadtak ki a kutak), és 12 000 hektár terület­­nyi új halastó táplálására képes — azaz átalakítja a Tisza-völgy egykori arculatát. Végül a 127 négyzetkilométer vízfelületű tó le­hetővé teszi, hogy a Nagyalföld kellős közepén üdülőkörzet terem­tődjön. A mostoha természet en­nek az országrésznek nem jutta­tott sem Balatont, sem Velencei­tavat, itt most a teremtés műve korrigálta­tik. Az új víztároló tó a Balaton egyötöde, a Velencei-tó ötszöröse lesz. Aki ismeri az Alföld „tengersík vidékét”, látta a szárazságtól re­pedező földet, átélte, hogy „ég a napmelegtől a kopár szik sarja”, az felmérheti ennek az 1985-re befejeződő építkezésnek sorsvál­toztató honierejét. Újabb s újabb nemzedékek munkája, nakifeszü­­lése tette lehetővé azt, ami a sze­münk előtt válik most valósággá. Vásárhelyi Pál „Előleges javas­latba, Széchenyi István „Eszme­töredékei" alapozták meg korunk valóban természetátalakító művét. Az 1846-ban megindított Tisza­­szabályozás végső soron megsza­badította ugyan az Alföldet az is­mételten visszatérő, romboló ár­vizektől, de hátrányokat is hozott. Egyetlen példa: az Abádszalók ol­dalában levő folyókanyarulat át­vágásának az volt a következmé­nye, hogy az akkor még két köz­ség — Abád és Szalók — mint­egy 3 kilométerre került a főág­tól, „ami a községek gyér forgal­mát még jobban csökkentette. A szabályozás alkalmával megszün­tették az 1716-ban közmunkával épült szalóki Tisza-hídat is” — olvashatjuk a község monográfiá­jában. És bár a szabályozás előtt a Tisza gyakran kiöntött, de „kár­pótlás gyanánt adott nádat, gyé­kényt, fát, szénát, madarat, halat, madártojást, ezzel biztosította az itt élő nép önellátását” ... Most a Minisztertanács 1040/ 1972. számú határozata a közép­­tisza vidéki (Kiskörei Vízlépcső és térsége) üdülőkörzet regionális rendezési tervének jóváhagyásá­ról kimondja, hogy a leendő üdü­lőkörzet part menti településeit a legsokoldalúbban kell fejleszteni. Elsőként Kisköre és Abádszalók térségében kezd majd emelkedni a víz, itt kezdik az első üdülők építését, az egyelőre még névtelen tó déli partján. A terv hétvégi házak, magán- és társasüdülők, horgásztanyák, ifjúsági táborok és kempingek építését irányozza elő, később majd vállalati és SZOT- üdülőkre is sor kerül. A Tiszá­déra—Tiszaszőlős közötti részen vadászterületet alakítanak ki. Tiszafüreden — írja elő a hatá­rozat — idegenforgalmi igényeket kielégítő szálloda számára is kell területet biztosítani. Tiszafüred és Poroszló között, a tó északi ré­szében, madárrezervátum létesül. Tiszafüreden a már meglevő strand tovább növelendő. Kiskö­rön, Abádszalókon és Poroszlón pedig a már ismert, de csak rész­ben vagy egyáltalában ki nem használt melegvízf­orr­ások bevoná­sával új strandfürdők építendők. Intézkedik a határozat arról is, hogy a víztárolót mint sporthor­gászati lehetőséget kel hasznosí­tani, hogy a partvonal mentén csónakkikötőket kell kiképezni stb. A mesterséges tavat négy he­lyen is kishajójárat szeli majd át, és korszerű úthálózat épül a tó körül a 3-as és 4-es fő közle­kedési úthoz. A 33-as főút, a vas­útvonalak, valamint a vasúti von­tatás módjának korszerűsítését is szem előtt tartották a terv ké­szítői. Külön figyelmet szentel a ha­tározat a természetvédelemmel kapcsolatos feladatoknak. A tá­rozóba még tisztított szennyvizet sem szabad közvetlenül bevezetni. Továbbá: az üdülőkörzetbe üdü­lést zavaró üzemeket telepíteni ti­los. A madárvilág védelmével fog­­­lalkozik egy további paragrafus, de szó van a határozatban arról is, hogy az épületeknek „a tiszai tájba illeszkedő kialakítására” kü­lönös gondot kell fordítani. Az üdülőterület gáztávvezetéket is kap. Az ellátó és kiszolgáló léte­sítményeket — írja elő a terv — az üdülőszállások megépülésével, de nemcsak ezzel, hanem az át­menő idegenforgalommal is ará­nyos mértékben és ütemben kell fejleszteni. A közművesítést a he­lyi tanácsok már megkezdték. Hajdú, Heves, Borsod és Szol­nok megye lakossága kap most egy kis Balatont „házhoz szállít­va”. Debrecenből, Egerből, Mis­kolcról és Szolnokról egy-másfél óra alatt elérhető a tó. Partjain, a mintegy 700 négyzetkilométer területen 45 000 üdülő és további 10 000 átutazó vendég hosszabb­­rövidebb jelenlétével számol a terv. Az üdülőkörzet létrejöttével ritka nagy alkalmat ragadhatnak meg az építészek: „szűzföldeket” kapnak elképzeléseik megvalósí­tására. Fővárosa: Szolnok A víztárolótól távolabb eső te­lepülések is haszonélvezői lesznek a Tisza legújabbkori szabályozá­sának : mezőgazdasági mintaüzem létesül Kisújszálláson, Hajdúszo­boszlón, Hajdúszováton, Török­­sze­ntmiklóson, Kondoroson és S ta­kar­a­zon. Egyedül a Nagykunsági Főcsatornán hat közúti híd épül, a nemrég még „vendégmaraszta­­lóan” sáros Alföldön. A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszer irá­nyító központja pedig Szolnok lesz, amely 1975-ben ünnepli fenn­állásának 900. évfordulóját, és amely új funkciójában alkalmasint gyorsuló fejlődésnek néz elébe. De a Tisza-völgy rendezésének jelentősége messze túlnő a köz­vetlenül érintett területek hatá­rain. Ha egyedül azzal a kézen­fekvő következménnyel számo­lunk, hogy a Balaton üdülőkörze­tében csökken a zsúfoltság, már belátható a munkálatok országos hatása. Széchenyi az országos ösz­­szefüggéseket még negatív olda­lukról hangsúlyozta: „Bizony, a dunántúli és egyéb magyarság is csak hervadozni és kora halálra fog jutni, ha pusztulásnak indul a Tiszavölgy!” — írta az „Eszme­töredékek”-be­n. Ez a tétel meg­fordítva, a pozitív oldaláról is igaz. EMBER MÁRIA A TISZA II. KISKÖRÉNÉL Új strandfürdők építendők

Next