Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-10 / 6. szám
egmérettünk és nehéznek találtattunk.” Ételeink több fehérjét, kevesebb szénhidrátot tartalmazzanak — ajánlják a táplálkozáskutatók. S majdhogynem így javasolják a takarmányozás szakemberei az állatok étrendjét is. Bántó lehet a kettőt együtt említeni, de végül is az emberi táplálék egy részét az állatvilág adja és az ő „ételeiktől” függ, milyen minőségben. A táplálkozás és takarmányozás tanulmányai, értekezései, konferenciái közös jelszót hangoztatnak ma a világ minden táján: protein, fehérje! S egy nem is egészen ismeretlen nevet, a szójáét említik egyre gyakrabban: „Segít a gondon...’ ? Némi ferdítéssel a híres Huxley-verssor juthat az ember eszébe: „Szója, ha mondom, segít a gondon..Az emberiség egy részének egészségtelen elhízása, más részének éhezése — ez a világ kettős gondja ma. Többek között orvoslásának szándékával hívták össze nemrég Münchenben a szójaprotein világkonferenciát. Az American Soybean Association védnöksége alatt rendezett tanácskozáson elsősorban a szójafehérje emberi táplálkozásra szolgáló termelésének és felhasználásának terén végzett kutatásokat tekintették át. A szója — teljes nevén: szójabab — a második világháború éveiben vált ismertté Magyarországon. Termesztése — talán a kényszer ellenhatásaként — nem terjedt el. Biológiailag teljes értékű, nagy fehérjetartalmú növény, Kínában őshonos. Termőterületét a világon 38 millió hektárra becsülik, így a gabonák után a hatodik helyet foglalja el. A legnagyobb termelők rangsorban: az USA, Kína és a Szovjetunió. A három ország termeléspolitikája tehát döntően befolyásolja a világkínálatot. A szójatermesztés az USA-ban nem régi keletű. A második világháború utáni években még csak 5 millió hektárt foglalt el a szója. Tulajdonképpen a világ búzatermesztésének normalizálódása után — mivel az USA egyre csökkenő kereslettel találkozott — fordult termeléspolitikája az új növény felé. Termésének jelentős részét mag formában exportálja, s ebből Nyugat-Európában és Japán kikötőiben olajat és takarmányokat készítenek. Japánban ételnek is használják. A szójababból készített ,aludtejféle, a tofu és a rizsből, szójából főzött mise kedvelt étele a japán konyhának. A szójabab fehérjetartalma közismerten nagyon fontos az egész Távol-Keleten, ahol az állatifehérje-források szűkösek. Tudományos értékelések szerint a legszegényebb fejlődő országok fehérjeellátásának megjavítására az egyik lehetőség a szója fogyasztásának a meghonosítása. Az USA-ban államilag támogatott kutatás témája: hogyan lehet a szójafehérjét „növényhús” formájában hasznosítani. A „hússá szövés” technológiáját már javarészt megoldották. Készítményeiknek jelentős szerepet szánnak az iskolaétkeztetésben és a betegellátásban. Mint a müncheni konferencián is megállapították , a szójának a világon mindenütt helye van, vagy helye lesz az édes- és húsiparban. Az ötven ország 1100 résztvevőjével tartott tanácskozáson sertés- és marhahús-imitációkat mutattak be. A magyar képviselőknek, az OMFB Fehérjeprogram Iroda küldötteinek is módjában volt megízlelni a húsanalógoktól a tejszínhabig a legkülönfélébb szójaételeket. (Jóvoltukból e sorok írója is megkóstolhatta a sült húshoz ízében hasonló — egyébként kristályos — készítményt. S bár a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben végzett vizsgálatok eredményei jóval előbbre mutatnak, a magyar fogyasztók alighanem sokáig a hagyományos sülteknél maradnak még...) Arra a kérdésre: mi legyen a szójából, „növényi hús” vagy takarmány? — a válasz egyértelmű: takarmány. Állati takarmány, az egyre nagyobb mértékben igényelt állati fehérjék igen lényeges forrása. A hazai élelmiszergazdaság távlati termelési feladatai között van az állati eredetű fehérje fogyasztásának mintegy 50 százalékos növelése és emellett a külföldi piaci lehetőségek olyan kihasználása, hogy a népgazdaság az egyéb ágainak a fejlesztéséhez szükséges importanyagokért, gépekért állati termékekkel fizethessen. Jellemző adatok A fehérjegazdálkodás szempontjából — a múlt évtizedben tapasztalt — előrehaladást kettősség jellemezte: növénytermelésünkben a viszonylag kevesebb fehérjetartalmú gabonafélék termelésének a fejlődése volt gyorsabb, állattenyésztésünkben pedig éppen a fehérjeigényesebb baromfi- és sertéstenyésztés fejlődött jobban. Az egyre növekvő fehérjehiányt importból kellett fedezni. Jellemző adatok: 1960-ban a behozott mennyiség még nem érte el a 20 000 tonnát, 1970-ben pedig 428 000 tonna volt az ország importja. A fehérjetakarmányok importértéke ugyanezen idő alatt 19 millió devizaforintról 738 millió devizaforintra emelkedett. Az ipari jellegű állattartás igen lényeges tényezője a nagy fehérjetartalmú, koncentrált takarmányok alkalmazása. A szójabab ehhez kiváló nyersanyag A szójafehérjének biológiai teljes értékűsége miatt, csak az állati fehérjék lehetnek versenytársai. Tulajdonképpen egyetlen tömeges és viszonylag olcsó (bár a szójánál lényegesen drágább!) állati fehérjeforrás van, a halliszt. De sem a mennyisége, sem az ára alapján nem várható, hogy a szójai takarmányozás riválisa legyen. Érdemes egy pillantást vetni a tápértékeket összehasonlító táblázatra is: önellátó országok A szója nyersfehérjéje megközelíti a hallisztét, kevés rostot tartalmaz, könnyen emészthető, kiváló takarmány. A hazai termesztésű növények közül versenytársként jelentkezik a lucerna, amely egységnyi területen több nyersfehérjét ad. A döntő azonban az, hogy a végtermékük hogyan használható? A lucerna 4—8 százalékos alkalmazhatóságával szemben a szójáé a 20—25 százalékot is elérheti. Az értékek összességét tekintve pedig a lucerna a szójával teljes mértékben helyettesíthető, míg fordítva nem. Részben az elmondottakból következik, hogy a szója világpiaci ára az elmúlt pár év alatt tonnánként 120 dollárról 350 dollárra emelkedett. Közrejátszottak ebben egyéb tényezők is: az elmúlt évben elkerülték — a világ hallisztjének nagy hányadát adó — Perut a halrajok, ezzel egy időben viszont nagyon nőtt a világpiac fehérjeigénye. A Szovjetunió például — amely korábban nem volt szójavásárló — 1972-ben egymillió tonna szójababot kötött le. Az Egyesült Államoknak, mint exportőrnek hegemónszerepe van a piacon. Területének 40 százalékán termel szóját és terméke a világ szójahozamának a felét jelenti. A kedvező természeti adottságokkal rendelkező országok — érthetően — önellátásra törekednek Hazai célok Magyarországon több kutatóintézet foglalkozik a szója eredményes meghonosításával. A termelés technológiáját és az alkalmas fajtát az Iregszemcsei Kutató Intézet, ökonómiáját az Agrártudományi Kutató Intézet, gépesítésének feladatait a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vizsgálja. Megállapításaik szerint: „az ötödik ötéves terv végére állatállományunk szójadaraigénye 45—50 000 vagon körül alakul. Ez a mennyiség import útján is fedezhető lenne, például kukorica- és lucernaliszt exportjával, de az utóbbi évek cserearánya azt mutatja (2,5—3 mázsa hazai termékért kapunk 1 mázsa szójadarát!), hogy már hektáronként 12—15 mázsás szójahozam mellett is érdemes itthon termelni. Ez — természetesen — maga után vonja a termelés műszaki fejlesztésének (gépesítés, kemizálás, tárolás és feldolgozás) anyagi követelményeit.” A világpiaci és az importirányzatokat tekintve indokoltnak látszik, hogy szorgalmazzuk a szójatermesztés kiterjesztését. Az ellátás biztonsága lényeges szempont. Vele együtt a gazdaságossági megfontolásokra alapozott döntés is. A szója — a háborús évek kedvezőtlen tapasztalataiból — sokak számára ma még idegenül hangzik. De vetésterülete — mint a világon mindenütt — szinte megállíthatatlanul nő nálunk is. Állataink révén egyre több fehérjét és egyre kevesebb zsírt tartalmazó hús lesz belőle. VARGA JÁNOS Világgazdaság Fehérjekincs: a szója Felszökik a világpiaci ár A vetélytárs a tengerben ! FEHÉRJEMENŐ - PUSZTA PÉTER RAJZA Az előrehalódástkettősség jelemezte halliszt szója lucernaliszt nyersfehérje 62,1050,0021,30 lizin 4,59 3,20 1,08 methionin 1,68 0,71 0,19 cisztin 0,68 0,80 0,24 (a természetes súly százalékában)