Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-10 / 6. szám

egmérettünk és nehéznek találtattunk.” Ételeink több fehérjét, kevesebb szén­hidrátot tartalmazzanak — ajánl­ják a táplálkozáskutatók. S majdhogy­nem így javasolják a takarmányozás szakemberei az ál­latok étrendjét is. Bántó lehet a kettőt együtt említeni, de végül is az emberi táplálék egy részét az állatvilág adja és az ő „ételeik­től” függ, milyen minőségben. A táplálkozás és takarmányozás ta­nulmányai, értekezései, konferen­ciái közös jelszót hangoztatnak ma a világ minden táján: protein, fehérje! S egy nem is egészen is­meretlen nevet, a szójáét említik egyre gyakrabban: „Segít a gondon...’ ? Némi ferdítéssel a híres Hux­ley-verssor juthat az ember eszé­be: „Szója, ha mondom, segít a gondon..Az emberiség egy ré­szének egészségtelen elhízása, más részének éhezése — ez a világ kettős gondja ma. Többek között orvoslásának szándékával hívták össze nemrég Münchenben a szó­­japrotein világkonferenciát. Az American Soybean Association védnöksége alatt rendezett tanács­kozáson elsősorban a szójafehér­je emberi táplálkozásra szolgáló termelésének és felhasználásának terén végzett kutatásokat tekin­tették át. A szója — teljes nevén: szója­bab — a második világháború éveiben vált ismertté Magyaror­szágon. Termesztése — talán a kényszer ellenhatásaként — nem terjedt el. Biológiailag teljes érté­kű, nagy fehérjetartalmú növény, Kínában őshonos. Termőterületét a világon 38 millió hektárra be­csülik, így a gabonák után a ha­todik helyet foglalja el. A legna­gyobb termelők rangsorban: az USA, Kína és a Szovjetunió. A három ország termeléspolitikája tehát döntően befolyásolja a világ­kínálatot. A szójatermesztés az USA-ban nem régi keletű. A második vi­lágháború utáni években még csak 5 millió hektárt foglalt el a szója. Tulajdonképpen a világ búzater­mesztésének normalizálódása után — mivel az USA egyre csökkenő kereslettel találkozott — fordult ter­mel­éspol­i­t­iká­ja az új növény felé. Termésének jelentős részét mag formában exportálja, s ebből Nyugat-Európában és Japán kikö­tőiben olajat és takarmányokat készítenek. Japánban ételnek is használják. A szójababból készített ,aludtej­­f­éle, a tofu és a rizsből, szójából főzött mise kedvelt étele a japán konyhának. A szójabab fehérje­­tartalma közismerten nagyon fon­tos az egész Távol-Keleten, ahol az állatifehérje-források szűkösek. Tudományos értékelések szerint a legszegényebb fejlődő országok fehérjeellátásának megjavítására az egyik lehetőség a szója fo­gyasztásának a meghonosítása. Az USA-ban államilag támogatott kutatás témája: hogyan lehet a szójafehérjét „növényhús” formá­jában hasznosítani. A „hússá szövés” technológiáját már java­részt megoldották. Készítményeik­nek jelentős szerepet szánnak az iskolaétkeztetésben és a betegel­látásban. Mint a müncheni konferencián is megállapították , a szójának a világon mindenütt helye van, vagy helye lesz az édes- és hús­iparban. Az ötven ország 1100 résztvevőjével tartott tanácskozá­son sertés- és marhahús-imitáció­kat mutattak be. A magyar kép­viselőknek, az OMFB Fehérjeprog­ram Iroda küldötteinek is módjá­ban volt megízlelni a húsanaló­goktól a tejszínhabig a legkülön­félébb szójaételeket. (Jóvoltukból e sorok írója is megkóstolhatta a sült húshoz ízében hasonló — egyébként kristályos — készít­ményt. S bár a Központi Élelmi­szeripari Kutató Intézetben vég­zett vizsgálatok eredményei jóval előbbre mutatnak, a magyar fo­gyasztók alighanem sokáig a ha­gyományos sülteknél maradnak még...) Arra a kérdésre: mi legyen a szójából, „növényi hús” vagy ta­karmány? — a válasz egyértel­mű: takarmány. Állati takarmány, az egyre nagyobb mértékben igé­nyelt állati fehérjék igen lénye­ges forrása. A hazai élelmiszer­­gazdaság távlati termelési felada­tai között van az állati eredetű fehérje fogyasztásának mintegy 50 százalékos növelése és emellett a külföldi piaci lehetőségek olyan kihasználása, hogy a népgazdaság az egyéb ágainak a fejlesztéséhez szükséges importanyagokért, gé­pekért állati termékekkel fizet­hessen. Jellemző adatok A fehérjegazdálkodás szempont­jából — a múlt évtizedben tapasz­talt — előrehaladást kettősség jel­lemezte: növénytermelésünkben a viszonylag kevesebb fehérjetartal­mú gabonafélék termelésének a fejlődése volt gyorsabb, állatte­nyésztésünkben pedig éppen a fe­­hérjeigényesebb baromfi- és ser­téstenyésztés fejlődött jobban. Az egyre növekvő fehérjehiányt im­portból kellett fedezni. Jellemző adatok: 1960-ban a behozott mennyiség még nem érte el a 20 000 tonnát, 1970-ben pedig 428 000 tonna volt az ország im­portja. A fehérjetakarmányok im­portértéke ugyanezen idő alatt 19 millió devizaforintról 738 millió devizaforintra emelkedett. Az ipari jellegű állattartás igen lényeges tényezője a nagy fehér­jetartalmú, koncentrált takarmá­nyok alkalmazása. A szójabab eh­hez kiváló nyersanyag A szója­fehérjének biológiai teljes értékű­­sége miatt, csak az állati fehérjék lehetnek versenytársai. Tulajdon­képpen egyetlen tömeges és vi­szonylag olcsó (bár a szójánál lé­nyegesen drágább!) állati fehér­je­­forrás van, a halliszt. De sem a mennyisége, sem az ára alapján nem várható, hogy a szójai takar­­mányozás riválisa legyen. Érdemes egy pillantást vetni a tápértékeket összehasonlító táblázatra is: önellátó országok A szója nyersfehérjéje megköze­líti a hallisztét, kevés rostot tar­talmaz, könnyen emészthető, ki­váló takarmány. A hazai termesz­tésű növények közül versenytárs­ként jelentkezik a lucerna, amely egységnyi területen több nyers­fehérjét ad. A döntő azonban az, hogy a végtermékük hogyan hasz­nálható? A lucerna 4—8 százalé­kos alkalmazhatóságával szemben a szójáé a 20—25 százalékot is elérheti. Az értékek összességét tekintve pedig a lucerna a szójá­val teljes mértékben helyettesít­hető, míg fordítva nem. Részben az elmondottakból kö­vetkezik, hogy a szója világpiaci ára az elmúlt pár év alatt ton­nánként 120 dollárról 350 dollár­ra emelkedett. Közrejátszottak eb­ben egyéb tényezők is: az elmúlt évben elkerülték — a világ hal­lisztjének nagy hányadát adó — Perut a halrajok, ezzel egy időben viszont nagyon nőtt a világpiac fehérjeigénye. A Szovjetunió pél­dául — amely korábban nem volt szójavásárló — 1972-ben egy­millió tonna szójababot kötött le. Az Egyesült Államoknak, mint exportőrnek hegemónszerepe van a piacon. Területének 40 százalé­kán termel szóját és terméke a világ szójahozamának a felét je­lenti. A kedvező természeti adott­ságokkal rendelkező országok — érthetően — önellátásra töreked­nek Hazai célok Magyarországon több kutatóin­tézet foglalkozik a szója eredmé­nyes meghonosításával. A termelés technológiáját és az alkalmas faj­tát az Iregszemcsei Kutató Intézet, ökonómiáját az Agrártudományi Kutató Intézet, gépesítésének fel­adatait a Mezőgazdasági Gépkí­­sérleti Intézet vizsgálja. Megálla­pításaik szerint: „az ötödik ötéves terv végére állatállományunk szó­jadaraigénye 45—50 000 vagon körül alakul. Ez a mennyiség im­port útján is fedezhető lenne, pél­dául kukorica- és lucernaliszt ex­portjával, de az utóbbi évek cse­rearánya azt mutatja (2,5—3 má­zsa hazai termékért kapunk 1 mázsa szójadarát!), hogy már hektáronként 12—15 mázsás szó­­jahozam mellett is érdemes itt­hon termelni. Ez — természetesen — maga után vonja a termelés műszaki fejlesztésének (gépesítés, kemizálás, tárolás és feldolgozás) anyagi követelményeit.” A világpiaci és az importirány­zatokat tekintve indokoltnak lát­szik, hogy szorgalmazzuk a szója­termesztés kiterjesztését. Az ellá­tás biztonsága lényeges szempont. Vele együtt a gazdaságossági meg­fontolásokra alapozott döntés is. A szója — a háborús évek ked­vezőtlen tapasztalataiból — sokak számára ma még idegenül hang­zik. De vetésterülete — mint a világon mindenütt — szinte meg­állíthatatlanul nő nálunk is. Állataink révén egyre több fe­hérjét és egyre kevesebb zsírt tartalmazó hús lesz belőle. VARGA JÁNOS Világgazdaság Fehérjekincs: a szója Felszökik a világpiaci ár A vetélytárs a tengerben ! FEHÉRJEMENŐ - PUSZTA PÉTER RAJZA Az előrehalódást­­kettősség jelemezte halliszt szója lucerna­liszt nyersfehérje 62,1050,0021,30 lizin 4,59 3,20 1,08 methionin 1,68 0,71 0,19 cisztin 0,68 0,80 0,24 (a természetes súly százalékában)

Next