Magyarország, 1977. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
Ír Köztársaság Választás után Bizalmatlansági szavazat Aggodalmak Londonban Az Ír Köztársaság a meghökkentő ellentmondások országa, s nemcsak a ritkán arra vetődő magyar utas számára. Európa egyik legősibb népe ma Európa legfiatalabb független államában él. Másfél évtizede megelőzte a kereszténység felvételében a nagyobbik brit sziget népét, sőt részt vett az angolok és szászok megtérítésében, hogy aztán elnyomott gyarmatuk legyen 1921-ig. Legrégibb függetlenségi mozgalma, a Sinn Féin ma a politikai élet aránylag jelentéktelen tényezője. Míg Angliában a konzervatív párt és a munkáspárt a politikai színskála két ellentétes pólusa, Írországban koalícióban kormányoztak négy évig. Az ír Munkáspárt maga is furcsa ellentmondás — nevével ellentétben nem a városi munkásság, hanem a falu tömegbázisa. A koalíciós kormány konzervatív beállítottságú volt, mégis hozzá fűződik a szocialista országokkal való diplomáciai viszony felvétele, amire tavaly őszszel került sor. A választáson a szakértők és a fogadóirodák egyaránt a koalíció szoros, de biztos győzelmére számítottak , aztán a nagy napon a választók szinte „lemészárolták”. Vezetője, Liam Cosgrave miniszterelnök azóta már lemondott a konzervatív pártnak megfelelő Fine Gael vezéri posztjáról is — a hét közepén mégis ő képviselte Írországot a Közös Piac londoni csúcsértekezletén, mert az új kormány csak július 5-én alakul meg, s addig a régi kabinet viszi tovább az ügyeket. Nagy nevek hullása A furcsaságokat sorolhatnánk még sokáig, de maradjunk inkább a választásoknál. Közepesen élénk kampány után minden párt erősen bizakodott a sikerben és az erők számára kedvező átrendeződésében. Különösen a munkáspárt választási főhadiszállásán reménykedtek abban, hogy végre Dublinban is sikerül elérni a régen várt áttörést, s akkor a munkáspárt jobban rányomhatja bélyegét a kormány politikájára. Egyszóval mindenki reménykedett, de arra senki sem számított, hogy este 9 órakor, az urnák lezárásávalhárom miniszter politikai jövője is megpecsételődik. Másnap délben kezdődött a szavazatok számlálása, ami az arányos rendszer sajátságai miatt elég bonyolult művelet. Amelyik jelölt nem kap kiemelkedően sok szavazatot, annak a sorsa sokszor csak a kilencedik, tizedik újraszámláláskor dől el. Délután már kirajzolódtak a meglepetés körvonalai, de éjfél felé kezdtek igazán izzadni a kormány tagjai. Sorra hullottak a nagy nevek: Patrick Cooney igazságügyi miniszter, Justin Keating ipari és kereskedelmi miniszter, dr. Conor Cruise O’Brien posta- és távközlési miniszter nem került be az új Dáilba, a képviselőházba. Az ír Munkáspárt három mandátumot vesztett, s közülük kettő miniszteré volt. A választás diadalmas győztese pedig a jobbközép jellegű Fianna Fáil (FF), amely 84 mandátumot szerzett a 148 tagú Dáilban és négy évig a köztársaság történetének legnagyobb parlamenti többségével kormányozhat. Mi az oka, hogy a számszerűleg erősen megnövekedett szavazótábor ilyen elsöprő győzelemhez juttatta a Fianna Fáilt? E párt aligha jelenthette az újdonság varázsát, hiszen évtizedekig jobbára egyedül kormányozott és vezére, Jack Lynch volt miniszterelnök mindmáig a legismertebb politikus a kis szigetországban. A válasz röviden az, hogy a választók bizalmát nem a Fianna Fáil nyerte meg, hanem a koalíció vesztette el. Ígéretek öröme Az írországi választásokon ugyanazok a kérdések játszottak főszerepet, amelyek ma úgyszólván minden nyugat-európai országban meghatározzák a politikai hangulatot: munkanélküliség, szédítő áremelkedés, szorongató adók. Írországban a gazdasági helyzet sem mentes az ellentmondásoktól, de annyi bizonyos, hogy az említett gondok súlyosabban nehezednek a kis ország népére, mint másutt Az ír gazdaság ma is erősen agrár jellegű, de a 60-as évek óta lendületesen fejlődésnek indult az ipar: ólmot, cinket, rezet, ezüstöt, majd földgázt találtak és bővült a feldolgozóipar is. Az ír exportban az iparcikkek már túlsúlyba jutottak a mezőgazdaság hagyományos termékeivel szemben, és az ipar aránylag gyorsan magához tért a 70-es évek közepének általános nyugati válságából is. Tavaly már tíz százalékkal nőtt a termelés és tizenhat százalékkal a kivitel. A kicsiny gazdaság törékeny egyensúlya mégis jobban megsínylette a tőkés recessziót, mint a közös piaci partnerei. A munkanélküliség 12 százalékra duzzadt, az infláció üteme pedig évi 18—20 százalék, s Írország mindkét téren listavezető az EGK- ban. A városokban dühöngő infláció és munkanélküliség, falun a mezőgazdasági termelők közvetlen adóztatásának bevezetése hangolta a kormány ellen a választókat. S miközben a kormány nem érzékelte igazán a lakosság kiábrándultságát, az FF tökéletesen kihasználta az alkalmat Jack Lynch és kollégái úgy ontották választási programjukban az ígéreteket, mintha nem is kormányzásban megfáradt, és a lehetőségek határait ismerő öreg rókák lennének. Maga Lynch igazi amerikai stílusú választási hadjáratot folytatott. 3000 mérföldet utazott a kampány alatt, ami Írország méreteit tekintve annyit jelent, hogy alig akadt falu, ahol meg ne fordult volna. Az ígéretekből pedig csak mutatóban néhány: egy év alatt 20 000, három év múlva 80 000 új állás, az infláció letörése egy év alatt hét százalékra, a gépkocsiadók azonnali eltörlése. Hogy mit lehet mindebből teljesíteni, az más kérdés. Felmérések szerint a választók nemigen hitték komolyan az ígérethalmazt, a fiatalok nagy része el sem ment szavazni. A választói testület negyede első szavazó fiatal volt, akiknek több mint a fele nem jelent meg az urnáknál, nyilván nem láttak igazi alternatívát a láthatáron. Utólag már az is látható, hogy a kormány vereségét egy taktikai hiba is súlyosbította. A kampány vége felé, mintegy bizonytalan helyzetüket sejtve, erőteljesen „rájátszottak” az északír témára. Azzal vádolták azellenzéket, hogy kétértelmű, sőt felelőtlen magatartást tanúsít az ír egység kérdésében, némelyik politikusa az IRA erőszakos módszereivel szimpatizál. Csakhogy a köztársaság lakosságát jelenleg elenyésző mértékben foglalkoztatta az északír helyzet és nem vette jó néven, hogy a kormány az ír egység kérdésének negatív megközelítéséből próbál politikai tőkét kovácsolni. Conor Cruise O’Brien miniszter mandátumával fizetett ezért. A munkáspárt ezenkívül még egy keserves tanulságot levonhatott a választásból. Az erősebb Fine Gaellel alkotott koalícióban saját arcéle teljesen elsikkadt: választótömegei csalódottan látták, hogy engedelmesen alkalmazkodik a Fine Gael konzervatív, elnyomó politikájához, s ezért elfordultak tőle. Brendan Gorish pártvezér már levonta a következtetést és távozott a párt éléről. A választás óta egyre többen követelik, hogy a munkáspárt bontsa fel a szerencsétlen koalíciót és térjen vissza 1969-es radikális programjához. Fordulat nélkül Az ír választásokat mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérik Londonban s az FF győzelme nagy aggodalmat keltett. Jack Lynch első nyilatkozatában mindjárt új politikai kezdeményezésre szólította fel az angol kormányt az északír válság enyhítésére és Londonban attól tartanak, hogy az ír kabinet nem működik majd úgy együtt velük az IRA felszámolásában, mint elődje. Messzebb ható aggodalom, hogy az FF nem nyugodott bele annyira Írország kettéosztottságába, mint a koalíciós kormány. A haladó erők tárgyilagosan mérlegelték aválasztás tanulságait. Tomas MacGiolla, a ma már „Dolgozók Pártja” néven szereplő Sinn Fein elnöke magyar tudósítóknak nyilatkozva hangsúlyozta: az emberek torkig voltak már a szüntelen áremelkedéssel, a létbizonytalansággal és nem annyira az FF-re, mint a kormány ellen szavaztak. Michael O’Riordan, Írország kommunista pártjának főtitkára rámutatott, hogy a koalíció az elmúlt négy év alatt a rend és törvényesség jelszavával egyre jobbra tolódott. A széles körű elégedetlenség mégsem fordult mindjárt balra, hiszen az ír társadalmat évtizedeken át mereven konzervatív szellem hatotta át, amin az egyház is teljes súlyával őrködött. „Ne felejtsük el, hogy az 50-es évek elején méghalálos bűnnek számított a KP-ra szavazni” — érzékeltette a társadalom állapotát O’Riordan. Hozzáfűzte: külpolitikai téren nem sok változás várható a Lynch-kormánytól, legfeljebb némileg függetlenebb politikát folytat Angliával szemben. Belpolitikai téren kissé liberálisabb vonalra lehet számítani, az elnyomó törvénykezés egyes szélsőségeinek lenyesegetésével. A választás hetében mutatta be egy dublini színház a filmváltozatból nálunk is ismert „Hazudós Billy” című angol darabot. A címet — talán minden él nélkül — „Hazudós Liam”-ra ízesítették. Vajon négy év múlva Jack Lynch hattyúdalát játsszák el? LÁSZLÓ BALÁZS LYNCH SAJTÓÉRTEKEZLETE Más kérdés, hogy mit lehet teljesíteni . MAGYARORSZÁG 1977/27