Magyarország, 1980. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-16 / 11. szám
Alig csillapodott meg az első hangosfilmek bemutatását követő lázas izgalom, amikor 1930 kora tavaszán a hírlapok tudósításaiból már egy újabb, s minden addiginél merészebb szenzáció körvonalai rajzolódtak elő. A Londonból és Berlinből keltezett gyorshírek egybehangzóan jelentették: küszöbön a távolbalátás. Az újdonság egy magyar mérnök, Mihály Dénes találmánya. Így aztán a hazai közvéleményt nem is annyira ahír valódisága foglalkoztatta (abban többé senki sem kételkedett), inkább a mérnök személye, aki ezt a csodát hazájától távol, Berlinben megalkotta. Sokan kérdezték érdeklődve, ki ez a 35 év körüli elegáns, szőke és lányos arcú fiatalember, akinek „modora finom, szerény, szívesen beszél a dolgairól, de semmi nagyképűség vagy jogos önteltség nincs benne”? Ez a jellemzés 1930. április 3-án készült róla, amikor munkatársainak egy csoportjával Budapestre érkezett, hogy szülőhazájában is bemutassa távolbalátó adó-vevő készülékét, a Telehort. Az újságírók felkutatták és összegyűjtötték életrajzi adatait. Megírták például, hogy 1894. július 7-én Gödöllőn született, tanulmányait a Műegyetemen végezte. Lefoglalt készülék Mihály Dénes a feltaláló zsenik közé tartozott. Alig volt 16 éves, amikor megírta „Az automobil” című szakkönyvét, amelyet tankönyvnek is használtak. Később a budapesti Telefongyárban dolgozott, majd 1923 novemberében az AEG (Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft) meghívására Németországba utazott, ahol a gyár főmérnöke lett. Ettől kezdve minden idejét a távolbalátás elméleti és gyakorlati kérdéseinek szentelte. Az ötesztendős, rendkívül bonyolult és kezdetben a siker reményével is alig kecsegtető munkáját 1928 májusában siker koronázta. Megszületett a nagy megoldás, amelyet 1928 augusztusában, egy berlini rádióskiállításon mutatott be a nyilvánosság előtt. (Közben három szakkönyvet is írt, s mindezek alapján az angol és a német sajtó a „századunk új Edisonja”ként emlegette.) 1930. április 3-án fogadóbizottság várta a zászlókkal feldíszített Keleti pályaudvarom A hivatalos üdvözlők mellett sok száz érdeklődő is szorongott a várótermekben, akik „mindenáron először akarták látni a Telehort”. Erre mégsem kerülhetett sor. Mindjárt az érkezés pillanatában kiderült, hogy a 720 kilós csomagot (ennyit nyomott az adó-vevő készülék, a hozzá tartozó motorokkal és transzformátorokkal!) Komáromban lefoglalta a vámhatóság. Lázas kapkodás következett, majd az ilyenkor szokásos bocsánatkérések után lihegve közölték a megoldást: a „tévedésből bevont” készüléket azonnal elindítják Pest felé. A hivatalos fogadtatást tehát egy kis helyi szenzációval párosult, amelyet az újságírók igyekeztek felfújni. Ők különben is Mihály Dénes nyomába szegődtek és elkísérték mindenhová. Legelőbb is a Gellért Szállóba, amelynek Pálmakertjét jelölték ki a bemutató színhelyéül. A titokzatos csomag másnap reggel valóban megérkezett, ám ekkor újabb nehézség merült fel. Baj volt az áramkörrel. A Gellértben 110 voltos áram volt, a Telehort viszont 220 volt működtette. Ekkor Tomcsányi István, a Posta főmérnöke sietett segítség MIHÁLY DÉNES gükre. Amikor az utolsó akadály is elhárult, április 5-én szombat délután öt órára kitűzték a bemutató időpontját. „A távolbalátógép úgy hat, mintha egy Verne-regény rekvizituma valósult volna meg” — ezzel a mondattal kezdte tudósítását „A hét” című hetilap. A „Mozivilág” pedig valóságos boszorkánykonyhát emlegetett, amelyet a laikus ámulatával írt le: „A terem egyik végében vetítőkamra, a másik végében szögletes szekrényke, gömbölyű üveglappal. Elektromos búgás a levegőben — elektromos feszültség az idegekben.” A Pesti Napló tudósítója így örökítette meg a nevezetes pillanatot: „A hangulat olyan mintha egy mozi nézőterére lépnénk, ahol már pergetik a filmet, de a zenekar sztrájkol... Kis tükörszerű ablaka van a faládika jobb sarkában. Itt látható majd a kép, amit a Telehor adóállomása, jelen esetben a mozigép lead.” A mozi alkonya ? S ebben a feszült, várakozásteli pillanatban eloltották a Pálmákért Villanylámpáit, bekapcsolták az adókészüléket s ugyanebben a másodpercben „a Telehor szekrényke ablakában megjelenik Mihály Dénes, a feltaláló feje. Mosolyog, cigarettázik, a premier plant felváltja egy mellkép. Mihály Dénes kezet fog az asszisztensével. Csodálkozás moraja hallatszik a teremben.” A nézők csendben elvonultak a Telehor „tükrös szekrénye” előtt. Voltak persze, akik megtorpantak, a látvány anynyira megragadta őket. Ilyenkor felcsattant a rendezők vezényszava: tessék tovább lépni, mások is látni szeretnék! De mit érezhettek a szemtanúk, akik közül — bizonyára — kevesen tudták csak felmérni, milyen jelentős, sőt korszakos találmánnyal bővült az emberiség kincsestára? A Mozivilág tudósítója — egy a kevesek közül —, aki ezt megérezte. Így jegyezte fel gondolatait: „Itt állna egy olyan technikai vívmány előtt, amely a következő nemzedékek számára már nélkülözhetetlen életszükséglet lesz ... És nekünk, akik még ott álltunk a mozi bölcsőjénél is, itt állni most a mozi alkonyatának kezdetén, ez hátborzongató pillanat! Mert mit jelent a Telehor? Nem kevesebbet, mint azt, hogy nemsokára tán mindenkinek meglesz a maga Telehorja, úgy, mint megvan a maga rádiója, és távolbalátó készüléke éppúgy hazavetíti bármely európai leadóállomás filmelőadásait, mint ahogy a rádió ma ezer és ezer kilométerek zenei leadását közvetíti.” Aztán fellángolt a hazafias lelkesedés is, utóvégre ezt a csodát egy magyar mérnöknek köszönheti a világ. Mindenki kíváncsi volt a legapróbb részletekre is, milyen nehézségek árán tudott eljutni idáig, kiket kellett meggyőznie vagy éppenséggel legyőznie, hogy távolbalátó készülékével elsőként érjen a célba? Mihály Dénes pedig nagy türelemmel válaszolt a feltett kérdésekre. Saját küzdelmeiről és addig megtett útjáról a következő nyilatkozatot adta: „Most, hogy honfitársaimnak is bemutathattam a Telehort, külön meghatottság fog el. Abban az óriási, mondhatnám emberfölötti küzdelemben, amelyet egy »elátkozott« probléma megoldásáért vívtam az egész »hivatalos tudományos világgal« szemben, bizony kevés idő maradt elmélázásokra. A napról napra tartó küzdelem, kísérletek, néha-néha a lankadó munkatársak folytonos tüzelése, a hivatalos szakkörök előtt való bizonygatások, aztán a siker, a folytonos bemutatások, újabb és újabb kísérletek, tökéletesítések nem hagytak időt merengésekre ... Ma azonban, amikor ez a probléma megoldottnak tekinthető, lehetetlen nem gondolnom és visszaemlékeznem azokra, akik tisztán csak a szeretetük által sugallva a kérdés megoldását számomra lehetővé tették. Még élénken emlékezetemben van az az európai tanulmányút, amelyen drága jó édesanyám csaknem kézen vezetve hozott először Németországba, ahol először találkoztam a képtávírás gondolatával és megfogalmazta bennem a távolbalátás gondolatát. Még idegeimben az első nagyszerű benyomás, mintha csak tegnap lett volna, amikor a péceli villáink teraszán 1912 nyarán az első távolbalátó gépterveket rajzolgattam. A terv aztán érett, de közben kitört a háború... ” Vége-hossza nem volt az ünneplésnek. A bemutatót díszvacsora követte, amelyen felköszöntők hangzottak el. Minden szem a „század új Eddisonjá”-ra szegeződött, aki emellett rendkívül kedves és megnyerően barátságos egyéniség is volt, távol állt tőle az a rideg, természetellenes viselkedés, amely sok, hozzá hasonló tudásra jellemző. Ez még inkább növelte vonzerejét. Sajnos akadtak, akik ennyi dicsőséget vagy dicsőítést — ha történetesen nem róluk volt szó! — már nem tudtak elviselni. Alig huszonnégy órával e mindent elsöprő diadal után megszólalt, sőt támadóan lépett fel egy hang, amely Mihály Dénes hazafiságát vonta kétségbe. A „Magyarország” című napilap 1930. április 8-án jelentette: „Ma reggel az egyik hétfői lap élesen megtámadta Mihály Dénest, az ünnepelt magyar feltalálót, kételkedve találmányának értékében és Mihály jelenlegi útjával kapcsolatban »üzletekről«, »múltjának homályos pontjairól« beszél.” Ennyi elég is volt, hogy elrontsák a hangulatot. A „Magyarország” munkatársa nyomban felkereste a kiváló mérnököt, aki a fergeteges ünneplés után alig néhány órával védekezésbe kényszerült. Többek között ezeket mondotta: „Rettenetesen csodálkozom a támadásokon, hiszen köztudomású, hogy kizárólag jótékonysági céllal mutatom be a Telehort, a bemutatókhoz semmi egyéni érdekem nem fűződik. A 720 kg súlyú gépeknek teljes szállítási, visszaszállítási, biztosítási költségeit én fedezem, a sajátomból fizetem munkatársaimat is. Jól tudom, kik állnak az évek óta megújuló támadások mögött. Hogy eddig nem tartottam érdemesnek válaszolni, ennek oka az, hogy a támadók a fölvetett témához nem értenek, irigykedés látszik minden sorukból.” Azt is szemére vetették, hogy Telehorja nem igazi távolbalátó, hiszen csupán állóképek közvetítésére alkadnas. Ezzel kapcsolatban kijelentette: „Egyenesen merész állítás, hogy csak állóképeket közvetít a Telehor s azokat is elmosódva, hiszen éppen most bárki meggyőződhetett róla, hogy mozgóképeket mutatok be, és a képek élesek. Azt írják, hogy Baird és Alexamiderson készülékei sokkal tökéletesebbek. Ezzel szemben fent nevezett urak maguk is elismerték írásban is, hogy az 1922-ben megjelent könyvem alapvető volt, és ennek nyomán kezdték meg kísérleteiket. Hogy az ő rendszerük tökéletesebb lenne? Megközelítőleg sem olyan jó, mint a Telehor.” Keserűen távozott A vádaskodások mögött az a ki nem mondott, de sokakban felvetődött kérdés feszült, hogy egy magyar mérnök miért külföldön tökéletesítette találmányát, sőt miért a külföld hírnevét, rangját emeli, s ezzel háttérbe szorítja saját hazája érdemeit? Ezekre a kérdésekre a húszas évek gazdasági válsága, azitthoni bizonytalan politikai légkör adta meg a megfelelő választ. Mihály Dénes tehát keserű, rossz érzésekkel utazott el Budapestről. Nyiz szívvel, tárt karokkal érkezett, ilyen volt a fogadtatása is. Ám azoknak a rossz, intrikus erőknek, amelyek kikerülhetetlenül mindig jelen vannak, a távolbalátás magyarországi premierjét sikerült elromlaniok. Mintha nem is egy új korszak kezdetének szemtanúi lettek volna... BÁNOS TIBOR Televízió A feltaláló feje Egy péceli villából indult A távolbalátás első pillanatai „Századunk új Edisonja" !------------------------------------P’gn MAGYARORSZÁG 1______ 1980/1 1 a10