Magyarország, 1984. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1984-09-30 / 40. szám

Hetvenöt évvel ezelőtt nyílt meg a Petőfi Társaság mú­zeuma, a Petőfi Ház. Jel­lemző módon abban az épületben, ahol egy másik magyar író, Jó­kai Mór élt 1892 és 1896 között (Petőfinek ugyanis soha nem volt saját háza). Ez a ház volt az 1876-ban — Jókai elnökségével — alakult Petőfi Társaság fő büsz­kesége. Noha az alapítók kezdet­ben inkább a Tízek Társaságának példájáról beszéltek, majd ren­dezvényeikkel, üléseikkel, kiadvá­nyaikkal és pályázataikkal a negy­ven évvel idősebb, sokkal tekin­télyesebb Kisfaludy Társaság ve­­télytársává akarta­k föllnőnni, te­vékenységük maradandó emléke a Petőfi-kultusz ápolására hivatott gyűjtőmunka volt. A társaság már 1883. szeptember 16-i ülésén el­­határozata egy díszes szekrény ké­szíttetését, hogy abban őrizzék a költő megmentett ereklyéit, kéz­iratait, leveleit. Páratlan kincsek A gyűjteményt eredetileg Szana Tamás — a Petőfi Társaság Lapja és a Koszorú című folyóiratok szerkesztője — őrizte magánla­kásán, majd a városligeti törté­neti arcképcsarnok épületében biztosított számára a főváros he­lyet. A Petőfi halálának ötvene­dik évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségeken határozták el a Petőfi Ház alapítását. 1901- ben Szana Tamás a társaság fenn­állása huszonötödik évfordulójára készített jelentésében fölháboro­dottam. írta: „Budapestnek és ép­pen a Magyar Tud. Akadémia épületében már van Goethe-szo­­bája, de nincs Vörösmarty-, nincs Arany-, nincs Petőfi-szobánk.” Márpedig — teszi hozzá 1908-ban Ferenczi Zoltán, a költő monog­ráf­usa a társaság nevében —: „mi a költő számára látható emléket akarunk állítani........ ahová, ha nem emelhetünk sírja fölé mau­zóleumot, az érte lelkesülő elza­rándokolhasson ... Ez akar lenni a Petőfi-ház, de több ennél, vagy még más is: az a hely, hol a költő életével és műveivel tudo­mányosan lehet foglalkozni .. Sajnálattal eml­íti idézett fölol­vasásában, hogy Petőfi István ha­gyatéka a Nemzeti Múzeumba (il­letve könyvtárába, a mai Szé­chényi Könyvtárba) került, de — megjegyzi — a társaság gyűjte­ménye is páratlan kincsekkel büszkélkedhet, köztük a Dalaim, a Csalogányok és pacsirták, A XIX. század költői kéziratával és a költő számos levelével. A századfordulón Bartók Lajos országos gyűjtést indított a ház anyagi alapjának előteremtésére, majd a Jókait követő elnök, Her­­czeg Ferenc is csatasorba lépett, mozgósította az előkelő hölgyeket, s végül Apponyi Albert kezde­ményezésére még a kormány is zsebébe nyúlt, így sikerült meg­vásárolni a festő Feszty Árpád (Jókai veje) tulajdonában levő Bajza utca 21. (később 39.) szám alatti „Jókai-házat”. Vágó József és László tervei alapján elvégez­ték a szükséges átalakításokat, az állami ipariskola növendékei el­készítették a Faragó Ödön ter­vezte bútorokat, és 1909. novem­ber 7-én, vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepélyesen megnyílt a Petőfi Ház. A megnyitó közönségének so­raiban ott volt a nyolcvanöt éves Sass Erzsébet, akivel Petőfi A négyökrös szekér című versében csillagot választott. A vele meg­jelent nővérének köszönhető az 58 eredeti Petőfi-i kéziratot magá­ban foglaló gyűjtemény egyik kuriózuma: Sass Zsófia emlék­könyve, azaz kis díszdoboza, amelyben emléklapjait gyűjtötte, köztük Petőfi S. Zs. kisasszony emlékkönyvébe című versét. „A Petőfi Múzeum négy terem­ből, illetve szobából és a Petőfi Ház könyvtárából áll a földszinti részben. A Jókai Múzeum két szoba az emeleten” — olvassuk A Petőfi Társaság ötven eszten­deje című kötetben. Noha Hege­dűs Sándorné Jókai Jolán és két fia már 1907 nyarán átadta gaz­dag Jókai-gyűjtemé­nyét a társa­ságnak, az emeleti Jókai Múzeum csak 1912. március 14-én nyílt meg Zichy Károly vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter jelenlétében. Kéry Gyula, a múzeum első gondozója 1911-ben kiadta a Pe­tőfi Ház katalógusát, amely 465 tételben — termenként — sorolja föl a gyűjtemény darabjait, to­vábbá a könyveket és külön a Jókai-termek anyagát. Ez a kata­lógus­­lényegében megegyezik azokkal a kézírásos nyilvántartási könyvekkel, amelyekbe a későbbi gyarapodásokat is bevezették. A Jókai-leltár érdekessége, hogy ma­gában foglalja Jókai Jolán ere­deti adománylevelét is. A gyűj­teményen és leltárain kívül fenn­maradt néhány kép a kiállítások­ról. Az első világháború utáni ne­héz években a Petőfi Társaság nem bírta tovább fedezni a mú­zeum fenntartási költségeit, ame­lyeket 1925 nyarától a főváros vállalt magára. 1934-ben — az akkor újdonságnak számító — rá­dió nyilvánossága előtt rendezték meg a Petőfi Ház fennállása hu­szonötödik évfordulójának ünnep­ségeit. A múzeum az elismerés fényében fürdött, Herczeg Ferenc odáig ment, hogy a világ legki­válóbb hasonló jellegű intézmé­nyének nevezte. Míg a kiállítás gondozói és­­a gyűjtemény gya­rapítói, kezelői nyilván megérde­melték az elismerést, a nemzeti dicsekedésnek (hogy Kazinczy év­századdal korábbi szavait hasz­náljuk) ez a megnyilatkozása vas­kos túlzás volt. A felszabadulás után kísérlet történt a Petőfi Társaság meg­újítására, a múzeum tevékenysé­géről azonban 1947-ig alig tudunk. Ezt az évszámot viseli a követke­ző megmaradt „jövedéki napló”, ahová az új szerzeményeket be­vezették, köztük — némi megle­petésre — több József Attiila-­kéz­iratot is. Ezzel kezdődik a mú­zeum tevékenységi körének kiszé­lesítése, amit 1949-ben két nagy jelentőségű gyűjtemény birtokba vétele követ. Az egyik annak a Németh Andor által említett „fél mázsa papírnak” a közgyűjte­ménybe kerülő töredéke, amit Jó­zsef Attila barátja a költő legér­tékesebb hagyatékának nevezett. A másik annak a gyűjtőmunká­nak az eredménye, amit a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium indított el ugyanebben az évben a szétszóródott József Attila-em­­lékek fölkutatására. Így nem le­het csodálkozni,­­hogy amikor a helyreállítási munkáik után 1949- ben újra megnyílt a Budapest Történeti Múzeumhoz tartozó Bajza utcai ház, az már volta­képpen Petőfi és József Attila Múzeum volt, Petőfi- és József Atti­la-kiállí­tással. Noha a harmadik „múzeum­ról”, a Jókaiéról a következő évek­ben nem esett szó, gyűjteményét — a háborút aránylag kevés vesz­teséggel átvészelt Pető­fi -an­ya­gga­l együtt — gondosan őrizték, sőt gyarapították. Petőfi és József Attila neve sugallhatta a Forra­dalmár Költők Múzeumának ter­vét. Ehelyett azonban 1954-ben egy szélesebb elképzelés valósult meg: létrehozták — az 1934-ben alapított moszkvai Állami Irodal­mi Múzeum és a szocialista or­szágokban életre hívott központi irodalmi múzeumok mintájára — az önálló Petőfi Irodalmi Mú­zeumot. A Károlyi-palotában A gyűjtő- és feladatkör megnö­vekedésével a Bajza utcai épü­let szűknek bizonyult. A múzeum először a József nádor térre köl­tözött, ahol a mai vadászbolt he­lyén, 1955-ben évfordulós Vörös­­marty-kiállítást nyitott, 1957-ben pedig megkapta az egykori Ká­rolyi-palota jelentős részét. Itt még a beköltözés évében meg­nyitotta Arany- és Ady-­kiállítá­­sát, majd a következő évben el­készült a József Attila-, 1959-­ben pedig a Petőfi-kiállítás. Miután Ady 1977-ben a Veres Pálné ut­cában önálló emlékmúzeumot ka­pott, a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban ,ma Móricz-, József Attila- és Radnóti-k­iállítások, Jókai, Gábor Andor, Móricz, Déry emlékszo­bák láthatók, és október 8-án nyí­lik meg az új állandó Petőfi-ki­ál­lítás.­­Kiállítások rendezése mellett a múzeum tudományos műhellyé vált, illetve folytatta az alapítóik ez irányú célkitűzéseit. Munkatár­sai szorgos munkát végeztek a Petőfi, Jókai, Ady, József Attila művei kritikai kiadásaiban és más forráskutatásokban.. Közben sokszorosára nőtt az egykori Pe­tőfi Társaság gyűjteménye, s a múzeumnak alkalmazkodnia kel­lett sajátos szerepéhez, miután egyes írók helyett ,az egész ma­gyar irodalom központi múzeuma lett. A hetvenes évek elejének fő­igazgatója, Illés László ennek megfelelően szervezte át a mun­kát. Az új szervezeti formában a múzeum tevékenységét alapve­tően meghatározó gyűjteményeik — a könyvtár, a­­kézirattár, a mű­vészeti tár, a relikviatár, a hang­tár — szakszerűbbé tudták tenni az anyag kezelését és feldolgozá­sát. A kézirattár félmilliónyi té­telével ma az ország egyik leg­nagyobb — a XIX—XX. század minden forráskutató irodalomtör­ténészek nélkülözhetetlen — gyűj­teményévé fejlődött. Már a Pe­tőfi Ház kata­lógusa képek fölso­rolásával­­kezdődik, s azóta is ki­emelkedő fontosságú az írók kép­zőművészeti munkáinak és a ró­luk, műveikről­­készített-i­ketetett alkotásoknak a gyűjtése. A párat­lan fotógyűjtemény pedig a mú­zeum legtermékenyebb szolgálta­tását nyújtja a lapoknak, a könyv­kiadóknak, a televíziónak. Két tanácskozás A hangtárt írói­­hang- és emlé­kezésgyűjtő munkája indította el az Irodalmi Múzeum című forrás­­kiadvány-sorozatot. A múzeum tematikus évkönyvei közül­­külö­nös figyelmet érdemel a világ első irodalmi muzeológiai kézikönyve, valamint az Illyés, Petőfi, Ady, Jókai, Krúdy, Móricz, Babits élet­művéről szóló tanulmánykötetek. Egyedülálló vállalkozás a kéz­­iratkatalógusok sorozata, amiből eddig a József Attila összes fenn­maradt kéziratának adatait ma­gában foglaló kötet jelent meg. Lassan kisebb könyvtárrá nő a Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliog­ráfiai Füzetei című sorozat, ame­lyet a kutatók főleg nélkülözhe­tetlen repertóriumai, folyóiratis­mertetései miatt keresnek. A mú­zeum szellemi műhelyében készül az Európa Könyvkiadó Kézirattár­­sorozata; ebben egy-egy kézirat megtévesztésig­­hű hasonmása je­lenik meg rövid kísérőtanulmány­­nya­l és sok képpel, dokumen­tummal. Az évfordulók mindig ünnepi események. Ám a Petőfi Irodal­mi Múzeum most nem csupán új Petőfi -k­iá­lí­tás­á­na­k megnyitását tervezi ebből az alkalomból, ha­nem két összefüggő tudományos tanácskozást is. Az elsőn hazai szakemberek vitatják meg a fel­adatokat és lehetőségieket, a má­sodikon nemzetközi vélemények megismerésére és tapasztalatok kicserélésére nyílik alkalom. Ok­tóber 8—12. között itt tartja az Irodalmi Múzeumok Nemzetközi Bizottsága — ICOM ICLM — bu­dapesti találkozóját. TAXNER-TÓTH ERNŐ Muzeológia Hetvenöt éves A Petőfi Irodalmi Múzeum Kiállítások és emlékszobák 1945. A SÉRÜLT PETŐFI HÁZ Akivel versében csillagot választott

Next