Magyarország, 1894. augusztus (1. évfolyam, 217-246. szám)
1894-08-01 / 217. szám
, hogy különösen Romániával szemben az onnan Magyarország felé már nem is titokban áskálódó, hanem a legvakmerőbb nyíltsággal átcsapkodó agitácziók miatt külpolitikánk soha a legkisebb preventívát vagy represszáliát alkalmazni nem akarja ? Mindez a mi panaszunk, a Lloyd és a Magyar Újság a mi hangunkon beszéli ezeket, csak hogy más a kéz, amelylyel mi oda nyúlni szoktunk külpolitikánk mizerábilis magyartalanságához és más az érdek, amelyért a kormány az ő sajtója útján egyszerre kezet kézbe téve akar most velünk ez irányban együttműködni. Hiszen, ha a kormány végre csakugyan belátta külügyi vezetésünknek hiányos és káros voltát, módjában van neki a külügyi miniszterhez fordulni, annál rámutatni az eddigi politikai eljárás mizériáira és az ez után követendő politikai taktika útjaira. És ha ez nem segít, módjában áll a magyar kormánynak bizalommal odafordulni ő felségéhez, Magyarország királyához is, öt felvilágosítandó Magyarország panaszai felől és tőle kérni az alkotmányos segítséget. Csak a hatalmi szférákon kívül eső ellenzék van arra kárhoztatva, hogy meddő újságczikkekben kénytelen a hatalom túlkapásai vagy hanyagságai ellen dekriminálni és a legtöbbször a falra hányni az igazság borsait. Miért érzi hát a kormány szükségét annak, hogy egy hivatalosan elintézendő ügyet nyilvános hírlapi polémia tárgyává tegyen? És egyáltalán miért találja most annyira irigylendőnek a kormány az ellenzék fegyvereit, az újságczikkeket, hogy azokat saját kollégája ellen hajítandó, kiszedi az ellenzék kezeiből ? Erre a kérdésre csak egy feleletünk lehet. A magyar kormány büntetni akarná vagy talán el is csapatni Svátnokyt egyházpolitikai nézetei miatt. Ezekkel azonban Kálnoky óvatosan a «határok» között jobbra a lépcsőtől egy bollives tornáczu, nyolczszögletes ősrégi torony-féle búslakodik, az úgynevezett «Pogány-templom.» De csúcsíves gyönyörű tornáczai, meg a belső falak freszkói, melyek az Üdvözítő keresztlevételét ábrázolják, alaposan meghazudtolják a föntebbi elnevezést, úgy látszik üres, vagy lomtárul szolgál, mert benne jelenleg ép magyar huszárok vannak «bekvártélyozva.» Magától értetődik, hogy már messziről hallottam hangosan emlegetni az «atya úristent« és a Sz. Máriát. De folytassuk szemlénket, mi minden nincs itt egymásra halmozva! .Az oldalbejárat pitvarában az ajtó fölött a Messiás: Salvator mundi. Jobbra tőle Romulus és Remus a nőstény farkassal és a halál géniusza, Thanatosz, lefelé fordított szövétnekkel. Az ókori vonatkozású domborműveket persze mind Virunum romjai szolgáltatták. Az ajtó felett pedig egy vaslánczra függesztett rozsdás ágyúgolyó lóg. Nyilván emléke valamely diadalmasan visszavert ostromnak. A templom kórusa alatt egy homályos, nagyon furcsa olajfestményre bukkantam, melynek hosszú lélekzetű felirata teljesen útbaigazított. Ez a felirat középkori helyesírással és németséggel a következő eseményt örökíti meg: Kr. sz. 1482-ik évében, Mátyás magyar királynak kapitánya, névszerint Maubitsch, hatalmas (?) seregével három egész nap és éjjel a Maria-Saali templom előtt táborozott és folyton lövette hegyes nyilakkal, nagy kőgolyókkal, melyek közül egy még a templomajtó fölött lógva látható, valamint öreg ágyukkal. Mégsem bírta semmi módon azt elfoglalni, maradt. Ennek az ügynek a jogaival nem lehet őt kikezdeni. Más eszközről kellett tehát gondoskodni és legjobb eszköznek erre az oláhkérdés kínálkozott. A magyar kormány párthatalmi pozicziójának bécsi szárnyvonalait gyengíti Kálnokynak nem föltétlen czimborahűsége, ezért ő ellene, az ő elűzésére tűzbe küldi a kormány az oláhkérdést. Talán a Hieronymi egész erdélyi útja is azért lett inszczenálva, mégpedig lehetőleg felsülésnek is inszczenálva, hogy annál hatékonyabban lehessen hivatkozni az oláhkérdés veszedelmére és az oláhkérdésben Kálnoky bűneire a Kálnoky megbuktatása végett ? Igazán, annyira megszoktuk már, hogy nálunk minden, de minden egy czélt keres: a párturalom erősítését, hogy még ezt a motívumot is képesek, sőt majdnem kénytelenek vagyunk belehinni a belügyminiszter erdélyi útjának komédiájába. Hiszen csak most jut eszünkbe, hogy éppen abban a pillanatban, mikor eklatáns lett az erdélyi kudarc, jelent meg a Magyar Újságban az első fenekedés Kálnoky ellen. Mintha csak egy és ugyanazon czél eszközrendszeréhez tartozott volna a kettő: a Hieronymi erdélyi fiaskója és a Kálnoky elleni áskálódás. De bárhogy legyen is, annyi tény, hogy kormányunkat az ellenzék annyi évek óta hiába figyelmeztette erélyre és öntudatos fellépésre Románia ellen. Még csak néhány hét előtt is ugyanaz a kormánypárti sajtó, amelyik ma elevenen húzogatja nyársra a Kálnoky romániai politikáját, azt hozta föl az ellenzéki «túlkövetelés» ellen, hogy «külügyi politikánk nem nehezítheti meg a vele barátságos román kormány helyzetét azzal, hogy a magyar-oláh kérdésben mintegy belügyeibe is beleavatkozzék». Ugyanez a sajtó mászott föl tehát akkor a hármas szövetség magas és legmagasabb nagypolitikai létrájára, hogy onnan nézhesse le a magyar Az egészen hiteles festmény a Maria-Saali templomot ábrázolja nagy korhűséggel, környezve rettentő kinézésű lovagváraktól. — Néhány sáfránszinü bekecsbe öltözött, simára beretvált arczu (!) magyar huszár vakmerően ugrat a falaknak, két, szinténsáfrányszin egyenruhás pattantyús pedig nagy flegmával tartja kanóczát az ágyúhoz, mintha csak pipára gyújtana. A várban egy lélek sem látható, mintha csupán a szt. Szűz védené, és pedig láttatlan. No már ilyen kedélyes ostromot ki lehet tartani. A mondott oldalbejárattól az apsziszig a templom hosszfala valóságos egy mozaik, öszszerakva sisakos, paizsos czimera főurak és főpapok sírköveiből. Közöttük néhány ijesztően otromba, tetőtől talpig vasba bújt lovag meredek, halálfővel és keresztbe rakott lábszárcsontokkal. Imitt-amott pedig kedves pihenőül néhány ókori dombormű. Az egyik például egy római utazó szekeret ábrázol négy lóval, melyek szép lassacskán szedik lábukat, mint ahogy a temetési meneteknél szokásos. A másikon Achilles vágtat könnyű harczi szekerén, lábainál fogva hurczolva meg a porban a legyőzött Hektort. A közöket pedig egy-egy bibliai tárgyú freszkó, napóra, feliratok stb. töltik ki. Nincs is az a zsibárus boltja, mely a műtárgyaknak ilyen khaoszával dicsekedhetnék. — A templom falaiban nyugodhatni persze csak a nemesi és papi osztálynak jussa. A középkorban még a halál is megválogatta emberét. A közrendieknek a templom körül, a «hűvös földben» kellett az ítélet napjára várakozniok. Szomorú fűzfáktól árnyékolt sirdombjaik festői ellentétet képeznek a nagy urak rideg sirkő lapjaihoz, ellenzéknek külpolitikai gravameneit, amelyeket aztán ma a kormány privát párttaktikája kedvéért magáévá tesz és a legillatosabb szylvirágokból köt egybe a legformásabb körmondatok koszorújába. Ez hát az egész ! Párthatalmi kérdés, párttaktikai eszköz. A kormány előtt semmi sem szent, ha párttaktikájának állja útját és kész minden szemétdombra ráültetni párthatalmának épületét. Mit törődött Kálnokyval, Kálnoky romániai politikájával, amíg Kálnoky nem turbálta a párttaktika czirkulusait, most azonban jó eszköz az oláh kérdés, hogy fölharangozták a «nemzeties» közvéleményt a párhatalom csökkentése ellen. Most várjunk egyelőre holnapig. Holnap majd felel Kálnoky az ő Fremdenblatt-tábsai a Lloydnak. Gyönyörködhetni fogunk a két testvérminiszter : Wekerle és Kálnoky vezérczikk párbajában. Ne csodálkozzék Wekerle, hogy e párbajban csak nézők vagyunk s nem segédkezünk neki, mert jól látjuk, hogy ezt a párbajt nem miértünk vívja. MAGYASORSZÁGI Budapest, 1894. szerda, augusztus 1. Budapest, julius 31. Katholikus középpárt. Az idén az ország különféle vidékein tartott katholikus nagygyűlésekből kifolyólag felmerült egy katholikus párt megalakításának eszméje. E pártalakítás érdekében most Odescalchi László herczeg, cs. és kir. kamarás, egy a nyitra-ujlaki esperes kerület papságához irt levélben a következőképpen propagál. ... Az igazi konzervatív politika az, mely egy szent czélért, kerülve mindent, ami meghasonlást szül, összegyűjt minden erőt, hogy felhasználja azt magasztos czéljainak megvalósítására. A mi czélunk pedig a haza és nemzetünk biztossága, az oltár szilárdsága és ezekből kifolyólag, mint legszilárdabb alapokból a trón és korona magasztosságának intangibilitása. Az elvek kihirdetése azonban, még nem elég. Szerveznünk kell az egész országban egy nagy és hatalmas pártot, mely kormányok alapjául szolgálhasson. Ne röstelje senki a fáradságot, menjen a nép közé, tanitva, felvilágosítva és buzdítva; értesse meg a néppel minden arra hivatott, hogy az alkotmán I——B——MMBB———M—PB—Hlill ■BWEMHM8B—HIW1WW in I—a——— Övéké csak a virág és zöld gyep, amazoké a pompa és hírnév. Mindezek láttára a kellő múzeum-látogatási, vagy amint az angol mondja „sight seeing“ hangulatba jutva képesek leszünk a templom belső falait és oldalkápolnáit ékesítő Madonnaképtárt tanulmányozni. No már ehhez képest a florenczi Uffici és Pitti Galleria csupa szegénység ! Valamennyi kép fogadalmi ajándéka súlyos kórból fellábadottaknak, vagy egyéb nyomorultaknak. Ezt a melléjük tűzdelt, sokszor a leghajmeresztőbb helyesírással megszerkesztett autogrammok, vagy legújabb időkben névjegyek tanúsítják. Láthatni köztük Rafael és Murillo legszebb Madonnáit olyan másolatoknak, melyek nem épen alkalmasak a „legszebb“ jelzőt igazolni. Össze-vissza lógnak ott Istenanyák ölükben a kiszenvedett Megváltóval, szt. Szüzek karjaikon a kisded Jézussal, Szt. Máriák lángoló, tőrdöfte szívvel, vagy a nélkül, bibliai viseletben vagy koronával és háromszögletű palásttal borítva. Az egyiken Mária mennyekbe megy, a másikon megkoronáztatik. Emitt olvasni tanul szt. Annától, amott egy betegágyasnál jelenik meg, hogy fölöslegessé tegyen minden orvosi tudományt; itt a pásztorok, ott a három király hódolatát fogadja. Hát még a régi képek, amelyek reklámczélokból készültek a Mára-Saali templom érdekében. Ezekből megtanulhatjuk, hogy a reklám nem kizárólagos találmánya századunknak. Ne legyünk tehát olyan nagyra vele. Az egyik festmény felirata pld. o. elmeséli, hogy két úri egyén az igen távoli (!) Paheim (értsd Csehország) földjéről kocsin igyekezett Olaszországba, a szt. Szűz egyik hírneves búcsujáróhelyén könyörögni. De alig értek