Magyarország, 1894. augusztus (1. évfolyam, 217-246. szám)

1894-08-01 / 217. szám

, hogy különösen Romániával szemben az onnan Magyarország felé már nem is titokban áskálódó, hanem a legvakme­­rőbb nyíltsággal átcsapkodó agitácziók miatt külpolitikánk soha a legkisebb preventívát vagy represszáliát alkalmazni nem akarja ? Mindez a mi panaszunk, a Lloyd és a Magyar Újság a mi hangun­kon beszéli ezeket, csak hogy más a kéz, a­melylyel mi oda nyúlni szoktunk kül­politikánk mizerábilis magyartalanságá­hoz és más az érdek, amelyért a kormány az ő sajtója útján egyszerre kezet kézbe téve akar most velünk ez irányban együtt­működni. Hiszen, ha a kormány végre csak­ugyan belátta külügyi vezetésünknek hiányos és káros voltát, módjában van neki a külügyi miniszterhez fordulni, an­nál rámutatni az eddigi politikai eljárás mizériáira és az ez után követendő po­litikai taktika útjaira. És ha ez nem se­gít, módjában áll a magyar kormánynak bizalommal odafordulni ő felségéhez, Magyarország királyához is, öt felvilágo­sítandó Magyarország panaszai felől és tőle kérni az alkotmányos segítséget. Csak a hatalmi szférákon kívül eső el­lenzék van arra kárhoztatva, hogy meddő újságczikkekben kénytelen a hatalom túlkapásai vagy hanyagságai ellen dek­­riminálni és a legtöbbször a falra hányni az igazság borsait. Miért érzi hát a kormány szükségét annak, hogy egy hivatalosan elintézendő ügyet nyilvános hírlapi polémia tárgyává tegyen? És egyáltalán miért találja most annyira irigylendőnek a kormány az el­lenzék fegyvereit, az újságczikkeket, hogy azokat saját kollégája ellen hajítandó, kiszedi az ellenzék kezeiből ? Erre a kérdésre csak egy feleletünk lehet. A magyar kormány büntetni akarná vagy talán el is csapatni Svátnokyt egy­házpolitikai nézetei miatt. Ezekkel azonban Kálnoky óvatosan a «határok» között jobbra a lépcsőtől egy bol­lives tornáczu, nyolczszögletes ősrégi torony-féle búslakodik, az úgynevezett «Pogány-templom.» De csúcs­íves gyönyörű tornáczai, meg a belső falak freszkói, melyek az Üdvözítő keresztlevételét ábrázolják, alaposan meghazudtolják a fön­­tebbi elnevezést, úgy látszik üres, vagy lom­tárul szolgál, mert benne jelenleg ép magyar huszárok vannak «bekvártélyozva.­» Magától értetődik, hogy már messziről hallottam han­gosan emlegetni az «atya úristent« és a Sz. Máriát. De folytassuk szemlénket, mi minden nincs itt egymásra halmozva! .Az oldalbejárat pit­varában az ajtó fölött a Messiás: Salvator mundi. Jobbra tőle Romulus és Remus a nős­tény farkassal és a halál géniusza, Thanatosz, lefelé fordított szövétnekkel. Az ókori vonat­kozású domborműveket persze mind Virunum romjai szolgáltatták. Az ajtó felett pedig egy vaslánczra függesztett rozsdás ágyúgolyó lóg. Nyilván emléke valamely diadalmasan vissza­vert ostromnak. A templom kórusa alatt egy homályos, nagyon furcsa olajfestményre buk­­kantam, melynek hosszú lélekzetű felirata tel­jesen útbaigazított. Ez a felirat középkori helyesírással és né­metséggel a következő eseményt örökíti meg: Kr. sz. 1482-ik évében, Mátyás magyar ki­rálynak kapitánya, névszerint Maubitsch, hatal­mas (?) seregével három egész nap és éjjel a Maria-Saali templom előtt táborozott és folyton lövette hegyes nyilakkal, nagy kőgolyókkal, melyek közül egy még a templomajtó fölött lógva látható, valamint öreg ágyukkal. Még­sem bírta semmi módon azt elfoglalni, maradt. Ennek az ügynek a jogaival nem lehet őt kikezdeni. Más eszközről kellett tehát gondoskodni és legjobb esz­köznek erre az oláhkérdés kínálkozott. A magyar kormány párthatalmi poziczió­­jának bécsi szárnyvonalait gyengíti Kál­­nokynak nem föltétlen czimbora­hűsége, ezért ő ellene, az ő elűzésére tűzbe küldi a kormány az oláhkérdést. Talán a Hieronymi egész erdélyi útja is azért lett inszcze­­nálva, még­pedig lehetőleg felsülésnek is inszczenálva, hogy annál hatékonyab­ban lehessen hivatkozni az oláhkérdés veszedelmére és az oláhkérdésben Kál­noky bűneire a Kálnoky megbuktatása végett ? Igazán, annyira megszoktuk már, hogy nálunk minden, de minden egy czélt keres: a párturalom erősítését, hogy még ezt a motívumot is képesek, sőt majd­nem kénytelenek vagyunk belehinni a belügyminiszter erdélyi útjának komé­diájába. Hiszen csak most jut eszünkbe, hogy éppen abban a pillanatban, mikor eklatáns lett az erdélyi kudarc­, jelent meg a Magyar Újság­ban az első fene­kedés Kálnoky ellen. Mintha csak egy és ugyanazon czél eszközrendszeréhez tar­tozott volna a kettő: a Hieronymi erdélyi fiaskója és a Kálnoky elleni áskálódás. De bárhogy legyen is, annyi tény, hogy kormányunkat az ellenzék annyi évek óta hiába figyelmeztette erélyre és öntudatos fellépésre Románia ellen. Még csak néhány hét előtt is ugyanaz a kor­mánypárti sajtó, amelyik ma elevenen húzogatja nyársra a Kálnoky romániai politikáját, azt hozta föl az ellenzéki «túl­­követelés» ellen, hogy «külügyi politikánk nem nehezítheti meg a vele barátságos román kormány helyzetét azzal, hogy a magyar-oláh kérdésben mintegy belügyeibe is beleavatkozzék». Ugyanez a sajtó má­szott föl tehát akkor a hármas­ szövetség magas és legmagasabb nagypolitikai létrá­jára, hogy onnan nézhesse le a magyar Az egészen hiteles festmény a Maria-Saali templomot ábrázolja nagy korhűséggel, kör­nyezve rettentő kinézésű lovagváraktól. — Néhány sáfránszinü bekecsbe öltözött, simára beretvált arczu (!) magyar huszár vakmerően ugrat a falaknak, két, szintén­­sáfrányszin egyenruhás pattantyús pedig nagy flegmával tartja kanóczát az ágyúhoz, mintha csak pi­pára gyújtana. A várban egy lélek sem lát­ható, mintha csupán a szt. Szűz védené, és pedig láttatlan. No már ilyen kedélyes ostro­mot ki lehet tartani. A mondott oldalbejárattól az apsziszig a templom hosszfala valóságos egy mozaik, ösz­­szerakva sisakos, paizsos czimera főurak és főpapok sírköveiből. Közöttük néhány ijesztően otromba, tetőtől talpig vasba bújt lovag mere­­dek, halálfővel és keresztbe rakott lábszár­csontokkal. Imitt-amott pedig kedves pihenőül néhány ókori dombormű. Az egyik például egy római utazó szekeret ábrázol négy lóval, me­lyek szép lassacskán szedik lábukat, mint a­hogy a temetési meneteknél szokásos. A má­sikon Achilles vágtat könnyű harczi szekerén, lábainál fogva hurczolva meg a porban a le­győzött Hektort. A közöket pedig egy-egy bibliai tárgyú freszkó, napóra, feliratok stb. töltik ki. Nincs is az a zsibárus boltja, mely a műtárgyaknak ilyen khaoszával dicsekedhetnék. — A templom falaiban nyugodhatni persze csak a nemesi és papi osztálynak jussa. A középkorban még a halál is megválogatta emberét. A közrendiek­nek a templom körül, a «hűvös földben» kel­­lett az ítélet napjára várakozniok. Szomorú fűzfáktól árnyékolt sirdombjaik festői ellentétet képeznek a nagy urak rideg sirkő­ lapjaihoz, ellenzéknek külpolitikai gravameneit, amelyeket aztán ma a kormány privát párttaktikája kedvéért magáévá tesz és a legillatosabb szylvirágokból köt egybe a legformásabb körmondatok koszorújába. Ez hát az egész ! Párthatalmi kérdés, párttaktikai eszköz. A kormány előtt semmi sem szent, ha párttaktikájának állja útját és kész minden szemétdombra ráültetni párthatalmának épületét. Mit törődött­­ Kálnokyval, Kálnoky romániai politikájával, amíg Kálnoky nem turbálta a p­árttaktika czirkulusait, most azonban jó eszköz az oláh­ kérdés, hogy fölharan­goz­ták a «nemzeties» közvéleményt a pár­hatalom csökkentése ellen. Most várjunk egyelőre holnapig. Hol­nap majd felel Kálnoky az ő Fremden­­blatt-tábsai a Lloydnak. Gyönyörködhetni fogunk a két testvérminiszter : Wekerle és Kálnoky vezérczikk párbajában. Ne csodálkozzék Wekerle, hogy e párbajban csak nézők vagyunk s nem segédkezünk neki, mert jól látjuk, hogy ezt a párbajt nem miértünk vívja. M­AGY­AS­­ORS­ZÁ­GI Budapest, 1894. szerda, augusztus 1. Budapest, julius 31. Katholikus középpárt. Az idén az ország különféle vidékein tartott katholikus nagygyűlésekből kifolyólag felmerült egy katho­likus párt megalakításának eszméje. E pártala­­kítás érdekében most Odescalchi László her­­czeg, cs. és kir. kamarás, egy a nyitra-ujlaki esperes kerület papságához irt levélben a kö­vetkezőképpen propagál. ... Az igazi konzervatív politika az, mely egy szent czélért, kerülve mindent, a­mi meghasonlást szül, összegyűjt minden erőt, hogy felhasználja azt magasztos czéljainak megvalósítására. A mi czélunk pedig a haza és nemzetünk biztossága, az oltár szilárdsága és ezekből kifolyólag, mint legszilárdabb alapokból a trón és korona magasztosságának intan­­gibilitása. Az elvek kihirdetése azonban, még nem elég. Szerveznünk kell az egész országban egy nagy és hatalmas pártot, mely kormányok alapjául szol­gálhasson. Ne röstelje senki a fáradságot, menjen a nép közé, tanitva, felvilágosítva és buzdítva; értesse meg a néppel minden arra hivatott, hogy az alkotmán I——B——MMBB———M—PB—Hlill ■BWEMHM8B—HIW1WW in I—a——— Övéké csak a virág és zöld gyep, amazoké a pompa és hírnév. Mindezek láttára a kellő múzeum-látogatási, vagy amint az angol mondja „sight seeing“ hangulatba jutva képesek leszünk a templom belső falait és oldalkápolnáit ékesítő Madonna­­képtárt tanulmányozni. No már ehhez képest a florenczi Uffici és Pitti Galleria csupa sze­génység ! Valamennyi kép fogadalmi ajándéka sú­lyos­ kórból fellábadottaknak, vagy egyéb nyomo­rultaknak. Ezt a melléjük tűzdelt, sokszor a leghajmeresztőbb helyesírással megszerkesztett autogrammok, vagy legújabb időkben névje­gyek tanúsítják. Láthatni köztük Rafael és Murillo legszebb Madonnáit olyan másolatok­nak, melyek nem épen alkalmasak a „legszebb“ jelzőt igazolni. Össze-vissza lógnak ott Isten­anyák ölükben a kiszenvedett Megváltóval, szt. Szüzek karjaikon a kisded Jézussal, Szt. Máriák lángoló, tőrdöfte szívvel, vagy a nélkül, bibliai viseletben vagy koronával és három­szögletű palásttal borítva. Az egyiken Mária mennyekbe megy, a másikon megkoronáztatik. Emitt olvasni tanul szt. Annától, amott egy betegágyasnál jelenik meg, hogy fölöslegessé tegyen minden orvosi tudományt; itt a pászto­rok, ott a három király hódolatát fogadja. Hát még a régi képek, a­melyek reklám­­czélokból készültek a Mára-Saali templom érde­kében. Ezekből megtanulhatjuk, hogy a reklám nem kizárólagos találmánya századunknak. Ne legyünk tehát olyan nagyra vele. Az­ egyik festmény felirata pld. o. elmeséli, hogy két úri egyén az igen távoli (!) Paheim (értsd Csehország) földjéről kocsin igyekezett Olaszországba, a szt. Szűz egyik hírneves búcsujáróhelyén könyörögni. De alig értek

Next