Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1898-03-01 / 60. szám

Budapest, 1898. kedd, márczius 1. MAGYARORSZÁG hint, a gyümölcsökből ehet, a mennyit akar, de a mikor a bölcs visszavonult a pavillonba, az ajtaja elé két eunuchot állított és meghagyta nekik: — Ha ez az ember ki mer jönni, vágjátok le a fejét. A miniszter a beszéd hatása alatt közbe­szólt : — Ne a beszédemet vizsgálja, hanem a ren­deletet. Erre Györy visszavágott: — Ne kívánja a miniszter úr, hogy a beszéd­jét semmibe se vegyük. Majd meleghangú fölhívást intézett a kor­mányhoz, hogy tegye jóvá eddigi baklövéseit azzal, hogy ez eddig tett intézkedésekre csak ideiglenesek. A beszéd nagy hatással volt az egész Házra. A­mikor Györy befejezte beszédét, perc­ekig tartó éljenzés között a szónokot minden oldalról üdvözölték. Emmer Kornél a beszédjéhez fűzött várako­zásokat sok tekintetben nem elégítette ki. Be­széde elején mintegy odavetőleg azt az esz­mét vetette föl, hogy a törvényhozás az éven­­kénti budgettárgyalások helyett hozta be a több évi budgetcziklust, mely ajánlat heves ellentmondással találkozott. Majd a népnevelés hiányainak rótta fel a mai mozgalmakat és rámutatott arra, hogy a templomi szószék teljesen elvesztette befolyását a népre. — Majd visszahelyezi Mandel Pált — mon­dotta valaki balról zajos derültség között. Beszéde végén az ellenzék zajos ellenmon­­dása közben egy új, végleges sajtótörvényt sürgetett, miután az 1848-iki már nem felel meg a kor igényeinek. — A Bánfáy-kormány jó kis törvényt csi­nálna ! — kiáltották feléje. Em­mer egy határozati javaslat benyújtásával fejezte be beszédét, melyben az új sajtótörvény­javaslat benyújtására kéri a kormányt utasítani. E két beszéd előtt Mócsy Antal sokáig be­szélt a mai nemzedék vallástalanságáról, Szé­chenyi József, volt zombori törvényszéki el­nök pedig szűzbeszédét mondotta el, melyben igazságügyi viszonyainkat tette szóvá. Az ülés végén Kossuth Ferencz megtette szombatról elmaradt interpelláczióját, melyben a szabadságok elkobzásának okait tudakolta meg, Pichler Győző pedig Bérczi Béla rendőr­­kapitány ügyében interpellálta meg a belügy­minisztert. Min­dkét interpelláczió egyelőre felelet nél­kül maradt. Részletes tudósításunk a következő: Berzeviczy Albert elnök megnyitván az ülést, bemutatja Zala megyének alsó­ lendvai kerületében képviselőnek megválasztott Mandel Pál megbízó­levelét, a­melyet az állandó igazoló­bizottságnak adnak ki, továbbá Bars megye feliratát a kozmák­ról szóló törvény módosítása tárgyában. Következett az igazságügyi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Mócsy Antal: Tiltakozik az ellen, mintha a katholik­usok a közszabadságoknak ellenségei vol­nának. A mostani előzetes c­enzúra — a­melyet a miniszter elrendelt — nem kell. Szóló és pártja hívei a haladásnak, visszautasítják a reakc­ió vád­ját, csupán azt követelik, hogy az államot keresz­tén­y alapokra fektessék. Majd fölolvassa a N­ak egy tegnapi czikkét, melyben elmondatik, hogy a m­iniszterelnök egyeseknek 100, 200, 300 ezer forintért adott el grófi, bárói czkneket, főrendi tagságot és egyéb rangokat. Í­mnek (Hevesen csenget): Figyelmeztetem a szónokot, hogy a­miről beszél, az semmi össze­köttetésben nincs az igazságügyi tárczával. (Zajos ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Kubik Béla : Ez nagyon érdekes ! Mócsy Antal: Csak azt akarja kimutatni, hogy nem helyes jogállamot teremteni pogány jelszavak­kal. Ezért hozta föl ezeket a dolgokat, de azért is, hogy figyelmeztesse a miniszterelnököt arra, hogy a supremia lex érdekében indítson sajtópert az illető lap ellen. (Helyeslés a bal- és szélsőbal­­oldalon.) Olay Lajos: Legyen világosság ! Mócsy Antal : A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Szécsenyi József: Sürgeti a törvényszéki é­s járásbirósági épületek czélszerűbb berendezését. Polemizál Olayval és védelmébe veszi a magyar bírói kart. Helyesli a miniszter legújabb rende­leteit, mert Szóla szerint épp akkor lenne forra­dalom, ha a sajtó kinövéseit­ nem irtanák ki. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) Olay Lajos : Félreértett szavait magyarázza. Nem áll az, hogy a választási visszaélések ebbe a tárczába nem tartoznak. Távol áll tőle, hogy a magyar bírói kart sértegesse, csak az igazságügy­miniszter rendszerét bírálta. Szécsenyi József : Szintén félreértett szavait magyarázza, kijelenti, hogy helyesen idézte Olay szavait. Györy Elek: Nem csoda, hogy elalélt a közvé­lemény akkor, a­mikor a kormány és többség nyomása alatt áll már 30 év óta s mikor ezek a rendszernek és párturalomnak föntartása érdeké­ben mindent elkövetnek. Kizárólag az igazságügy­­miniszter beszédével kíván foglalkozni, ki azt mondta, hogy csak azt hajtja végre, a­mi a 48-ki sajtótörvényben van. A miniszter egyik beszédében nagyon sokféle szoczializmust említett, de egyet kifelejtett : azt, a­mely rendőri fedezet alatt aka­dályozta meg a Magyarország önálló vámterülete érdekében tartandó népgyűlést. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) A szoczializmus ma­gában véve olyan eszmei áramlat, a­milyen volt annak idején az, a­mely az emberi jogo­kat hangoztatta, a­melyből az idők folyamán a helytelen és veszélyes le fog kopni, de az egész­séges és humanisztikus rész idővel érvényesülni fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha akár a szoczializmus, akár más állambölcselet a szemé­lyes biztonságot, az uralkodó jogrendet támadja meg, akkor igen­is szükség van kivételes intézke­désekre, de sohasem a közszabadságok csorbításá­val. Miért alkalmaz a miniszter éppen a legrend­­kívülibb időkre való rendszabályokat az u. n. ad­minisztratív üldözés szempontjából ? Ez az admi­nisztratív üldözés igen veszedelmes prec­edenst alkothat. A törvényt kell végrehajtani. Éppen az igazságügyminiszternek kötelessége első­sorban arra ügyelni, hogy miniszterkollegái törvénysértést ne kövessenek el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Történtek törvénytelen házkutatások, a személyes szabadságnak legnagyobb mérvű megsértései, arcz­­képezések, üldözések csak azért, mert felsőbb he­lyen jóváhagyják az alantasabb közegek ezen túl­kapásait. Az igazságügyminiszter pedig ezek daczára hallgat, így történhetik meg azután, hogy a belügy­miniszter egy határozottan törvénytelen alkotmány­sértő rendeletet adhat ki, mely a gyülekezési jogot korlátozza, a­mennyiben konc­esszió tárgyává teszi a gyűlések megtarthatását. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ott a bal nem dalott a közvélemény, azonnal felemelik tiltó szavukat ilyen alkotmánysértés ellen és az ilyen kormányt többségével együtt el­­söprik. A miniszterek minden oly feltért felelősek, a­mely a közszabadságokat sérti. Ha pedig szük­ség van a közszabadságokat megsértő intézkedé­sekre, akkor a kormány jöjjön a törvényhozás elé és mutassa ki azokat az okokat, a­melyek miatt szükségesek a rendkívüli intézkedések. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) A mostani törvénysértő intézkedésekért vád alá kellene helyezni nemcsak a belügyminisztert, hanem az egész kormányt, de a mostani többségre hiába bíznák azt, mert ez mindent helyesel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Avval a higgadt, nyugodt nevetéssel, hogy hisz hátunk mögött a többség, ezeket a dolgokat elütni nem lehet. Ebben a kér­désben tehát nagyon helytelen a kormánynak a felfogása, sőt mondhatni nagyon is veszedelmes. Az 1848-iki viszonyokba belemagyarázták a kö­zös ügyet, a liberalizmusba pedig belemagyarázzák most a szükséges házkutatásokat, adminisztratív üldözést, a b­fotografálást, a gyülekezési jognak megsemmisítését, a választási visszaéléseket, hogy a főispánok az ország pénzén korteskedjenek. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Hol lesz ennek határa ? Hát nem c­enzúra az, hogy azonnal a Elnyoma­tás után, még a szétküldés előtt lefoglalják a la­pokat ? Ennek a sajtószabadságnak olyan nagy barátja a miniszter, de nem annak, a­mi a 1848-iki törvényben van. A miniszter azt mondta Rátkay beszédére, hogy az ellenzék csak jelszavakkal dobálódzik, nem nézi a törvény rideg betűjét. llát mit mond a 48-iki törvény 30. §-a ?. Nem azt, hogy a szétküldéssel egyidejűleg kell a köteles példányt" beküldeni és nem a szétküldés előtt. A köteles példány e szerint csak arra való, hogy a hivatalos közeg tudomást vehessen e lap tartalmáról, a lap szétküldését pedig megakadályozni nem sza­bad. A miniszter rendelete pedig épp ellenkezőleg szól. Nem világos alkotmánysértés ez ? A 48-iki törvény nem beszél a vizsgálat tüsténti megindításáról és a lapok lefoglalásáról. Eddig volt eltörölt c­enzúra, de most újra vannak czenzoraink az ügyészekben, falusi bírókban és szolgabírákban. A belügyminiszter rendelete szerint a közvádló minden körülmények között előbb kapja meg a lapot, mint a publikum. Irál nem egyenes ellen­téte és világos megsértése ez a 48-iki törvénynek? Attól fél, hogy ezek befolyhatnak más irányú alkot­mánysértésekre is, így a védői jog immunitásának megszüntetésére vagy korlátozására, (Helyeslés a szélsőbalon,) pedig az ügyvédi immunitás a legna­gyobb biztosítéka minden közszabadságnak. Ha a­ miniszter akar ezen a dolgon segíteni, akkor ne forgassa ki érzelmeiből a törvényt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ily körülmények között nem csoda, ha most nem a 48-as idők 6t éves fordulóját látjuk, hanem már a 49-es, 60-es éveknek. Azt hiszi, hogy fog akadni a korteskedő szolgabírák vagy főispánok között, a­ki felszólítja majd a minisztert, hogy miként Bach, írja meg : «Meg­mentettem a czivilizácziót ,és szabadságot az országban.» A mi ítéletünk csak az lesz erre, a­mi Bach vállalkozására. (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözök.) Elnök : Az ülést öt perczre fölfüggeszti. Szünet után Emmer Kornél: T. Ház! Az igazságügyi költség­­vetés pénzügyi oldalára nézve semmiféle aggály nem merült fel. Azt hiszi, hogy az államháztartás nemsokára oly rendezett lesz, hogy rövid idő­ múlva már az egy évinél hosszabb budgetciklusokra fog áttérhetni a törvényhozás. A költségvetést általá­nosságban elfogadja, de miután bizonyos epizodi­kus, aktuális kérdések merültek fel, ezekkel a Ház engedelmével foglalkozni kíván. A német had­sereg nagy sikerei annak idején arra a megjegy­zésre adtak alkalmat, hogy azokat a diadalokat a német iskolamesterek vívták ki. Hasonló termé­szetű magyar sikerekről sohase tételezheti fel, hogy azokat a magyar iskolamesterek vívták ki, ellen­ben azok a vereségek, melyeket most az állam jogrendje szenved, bizony az iskolamesterekre vezetendők vissza. Báró Eötvös korszaka óta a népműveltség semmit sem haladt. Az agitáczió iránti fogékonyság csak még a legsötétebb Afriká­ban van meg oly mértékben, mint nálunk. Már elég vastag dolgok voltak az 1896-iki választások­nál, de a­miket most olvasunk, messze fölülmúl­ják a harmadévi eseményeket. Milyen sötétség lehet azokban az elmékben, kik elhiszik a föld­felosztást, és nem gondolják meg, hogy egész Magyarország nem lesr annyi területtel, hogy min­den embernek elegendő jusson! Két faktorra figyelmeztet és kéri ezt a nép művelésére. Először a szószéket, másodszor a művelődési hatóságot. Év­századokon keresztül a szószék volt a nép okta­tója, most egy zugsajtóval szemben nem bírja ha­talmát a szószék éreztetni. Páder Rezső : Nem jönnek el már a tem­plomba ! Lukács Gyula: Majd megmenti Mandel Pali. Emmer Kornél: Vannak egyes nemes példák, mint pl. az ajaki plébánosé. (istentés.) A művelő­dési hatóságok nem találják meg az utat a nép szivéhez. Mindezt nem panaszképp mondja, csak figyelmeztetésképp. Látunk egy politikai ítélőképes­séggel nem biró tömeget és látunk izgatókat. Nem analfabétákkal, nem szabad polgárokkal állunk szemben, mint 1815-ben, hanem szabadságokat megnyert, a népiskolákat látogatott nemzedékkel állunk harczban. Nem szoczializmus ez! A mai tünetek csak fattyúhajtásai, karikatúrái a szocziá­­lizmusnak, melyek csak arra képesek, hogy a szoczializmus igazi magvát kompromittálják. Ebben a helyzetben határozta el magát a kor­mány, hogy megszorítja a sajtószabadságot. Midőn ezt az 1848-iki sajtótörvény interpretácziójával statuálta, oly preezedenst alkotott, mely összenőtt és összeforrt az 1848-iki sajtótörvénynyel. Ez nem helyes, mert ez a preezedens oly kezekbe kerülhet, melyek a sajtószabadság iránt kevesebb érzékkel bírhatnának. (Fel­kiáll­­ások: Már oly kezekben van!) A sajtótörvény 22. §-a statuálja a zár alá vételt olyképpen, hogy nem lehet megállapítani a zár alá vétel idejét. A §. azt mondja, hogy a zár alá vétel a terjesztés proc­edurája folyamán történhet. Ezt a kormány fölhasználta, de ezzel kétségtelenül ellentétbe jött a sajtótörvény 1. §-ával. Míg a sajtótörvény a szubjektív eljárást és a repressziót statuálja, a most kibocsátott rendelet az objektív eljárást és a preventívát statuálja. Ez eljárás hasonlít ahhoz a német forradalmárhoz, ki így kiáltott föl :­­ «Köztársaság kell nekünk, a nagyherczeggel az élén, mert nekünk minden kell!» (Nagy derültség.) Ezért egy uj sajtótörvény végleges szerkesztése, alkotása kell. Hangsúlyozza a végleges szót, mert az 1848-iki törvény csak ideiglenes jellegűnek mondatott. E törvényen már sok rést ütött az újabb törvényalkotás, a legnagyobb rést az új bűn­vádi eljárás 16. §-a ütötte, melynek keletkezése még nagyon is emlékezetes valamennyiünk előtt, és mely még sok aggályt fog előidézni. A 48-as sajtó­törvény nem nyújt garanc­iát, hogy a káros, zug­­ízó sajtó üldöztetik és ezzel a tisztességes sajtó­­nimbust emeltetik. Erős léptekkel közelgőnk oly századhoz, melynek nagy szocziológiai problémái lesznek. E harc­ban nagy része lesz a sajtónak, melyet elő kell készíteni, hogy teljes erővel, áll­­hasson a perlamentarizmus mellett a nagy mun­kában. Határozati javaslatot fog előterjeszteni, hogy a kormány utasítassék, hogy mielőbb egy végleges sajtótörvényt nyújtson be. Barabás Béla: Akkor ott leszünk, mint Makó Jeruzsálemtől. Hentaller Lajos: Visszaúszik a patkány! Lukács Gyula: A Bánffy-kabinettől nem kell. Sumner Kornél : A sajtó számára oly autonómiát .

Next