Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1898-03-01 / 60. szám

t kér, mely nélkül semmiféle intézmény meg nem állhat. Nagy rajongással csüng a nagy 48-as vív­mányokon és meg fogja azokat ünnepelni. Lukács Gyula: Mikor? Április 14-én? Emmer Kornél : Ne vádolják őt pietás­ hiányával, ha most a szabadságharcz jubileumában ő indít­­ványával lép elő, mely amaz idők egyik alkotását megváltoztatja. De az a törvény már nem felel meg a kor igényeinek és ezért nem pidtás­hiány a következő határozati javaslat. Utasíttatik az igazságügyminiszter, hogy egy rendszeres végleges sajtótörvényről készíttessen javaslatot és terjessze azt alkalmas időben a Ház elé. Elnök: Következnek az interpellácziók. A szabadságok­ elkobzása. Kossuth Ferencz: Az idő előrehaladottsága folytán, csak igen rövid lesz. Utal Győry Elek mai beszédére. A közszabadság oly kincs, melyet az ország sok küzdés, szenvedés árán szerzett meg. Ezt a kincset a jövő nemzedéknek érintetlenül kell visszaadni. Mi már nem vagyunk többé füg­getlenek, csökkentik és csorbítják jogainkat és ezt tűrjük. Majd külhatalom is csorbítani fogja függetlenségünket. Egyetlen fegyverünk, melylyel védekezhetünk, a közszellem, de ha hozzászoktat­ják a közszellemet ahhoz, hogy Magyarországon minden szabad — nemsokára leszerelve fog há­nyódni Magyarország függetlenségének hajója. Szo­morú tüneteket látunk . . . Rohamosan harapódzik el a hazátlanság tana. Ez különösen aggasztó a magyar népnél, mely mindig kész volt vérét, életét a hazáért föláldozni. Terjed a szegénység, a nyomor, — megfosztják a nép jogait, — mindez előkészítette az izgatás talaját. Nem rokonszenvezik az izgatók tanaival, de a legnagyobb bűnösöket is csak a rendes tör­vények alapján lehet büntetni. Behozzák a c­enzú­­rát, megfosztják a sajtót szabadságától és konfis­­kálnak minden jogot. Mindez fokozza az elkesere­dést és azért a következő interpellácziót intézi a kormányhoz: Mely jogalapra fekteti a kormány a sajtósza­badság, a gyülekezeti­ jog és a személyi szabadság ellen intézett támadásokat ? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kormánynak. A rendőrségi botrányok. Picher Győző: Abban a szomorú helyzet­ben van ... Egy hang : Hogy lefotografh­ozzák. (Nagy de­­lü­ttség.) Pichler Győző: . .. hogy ismét a fővárosi rend­őrség dolgaival kell foglalkoznia. A rendőrségi tisztviselők önérzetes, tisztességes része szégyenli már viselni az egyenruháját, mert egyes brutális kollegák lehetetlenné teszik nekik e ruha viselését. A közönség körében az utóbbi időben előfordult botrá­nyok miatt roppant nagy az elkeseredés a rendőr­tisztviselők ellen, pedig a botrányok mindig csak egy tisztviselő nevéhez fűződnek, ahhoz a tisztviselőéhez, ki ellen bár súlyos vádak emeltettek, még mindig hivatalában van. Szóba hozza a Császka érsek ne­vével kapcsolatos ügyet, melyet a rendőrség eljá­rása fújt föl világraszóló botránynyá. Ugyanaz a rendőrtisztviselő, ki az egész világsajtó malicziájá­­nak kitette a szerb királyt, most egy tisztelt fő­pap nevét dobta ki az utcza sarába s bármilyen kitűnő rendőrtisztviselő is legyen az, napról-napra uj botrányokat idéz elő. A fővárosi államrendőrség tisztikara érdekében a következő interpellác­iót in­tézi a belügyminiszterhez: 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a budapesti államrendőrség tiszti­karában nagymérvű elkeseredés uralkodik a leg­utóbbi időkben elkövetett túlkapások, tapintat­lanságok s önkénykedések miatt s az ezek nyomán az egész intézmény ellen a közönség körében föllépett ellenszenv minden téren való megnyilatkozása miatt? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy épp e sajnálatos körülményből kifolyólag a rendőrség tisztikara immár csak legszüksége­sebb esetekben használja előírt egyenruháját, meg akarván önmagát egyrészt kímélni a közön­ség ellenszenvének esetleges nyilvánulásaitól, de másrészt főleg azért, mert, mint legnagyobbrészt önérzetes férfiak, maguk is szégyenük, hogy az utóbbi időben előfordult s mindig ugyanazon névhez fűződő országos botrányok daczára az illető tisztviselő még mindig újabb és újabb kényes ügyekkel lesz megbízva, melyekből újabb és újabb tapintatlanságok és botrányok tá­madnak ? 3. Ha nincs tudomása ezekről a viszonyokról, a belügyminiszter úr hajlandó-e eme irányban magának alapos értesülést, lehetőleg közvetlenül a tisztikartól szerezni és eme értesülés alapján haladéktalanul oly intézkedéseket tenni, a­melyek alkalmasak a visszás és kihatásaiban az egész intézményre káros állapotokat megszüntetni ? MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. kedd, márczius 1. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügy­miniszternek. Az ülést 1/13 órakor berekeszti. Budapest, február 27. Az osztrák helyzet. Némely lap azon hírével szemben, hogy a Thun-féle kombiná­­cziót elejtették, Prágában határozottan állítják, hogy ez a kombináció még mindig előtérben van, annak ellenére is, hogy újabban Lobkovitz Nándor herczegről is híre járja, hogy megkí­nálták a kabinetalakítással. Állítólag Bucquol grófnak szintén fölajánlották a kabinetala­­kítást,­­ azonban családi körülményeire hivatkozva a leghatározottabban visszautasította azt. A csehek és németek között fennálló el­keseredésnek egyik jele, hogy tegnap 23 köz­ség polgármestere értekezletre gyűlt össze Znaimben, a­melyen elhatárolták hogy a német üzleteket bojkottrsai lógják. A csehek, mint Prágából távira isaztak, tel­jesen szakítottak a kormánynyal. Jeslen!... erre nézve a Narodni Listy­inai czikke, a­mely így kezdi: A kom­ánynyal készen vagyunk. Nem kap a kormány többséget, sem egyetlen egy cseh képviselőt. Azzal a kijelentéssel, melyet a helytartó tett és a­mely a cseh államjog ellen irányul, a kormány megpecsételte a sorsát. A bécsi parlamentben készen van már a halot­tas háza. Könnyű legyen neki a föl. A tartománygyűlés képviselői közt hire jár, hogy közvetlenül a cseh tartománygyűlés be­zárása után, a­mi holnap, vagy holnapután következik be, megjelennek az új nyelvrendeletek és a prágai színviselési tilalom megszűnik. A még ülésező tartománygyűléseket szerdán rekesztik be. Az alsó-lendvai választás. Dr. Mandel Pál, az alsó-lendvai mandátum boldog úi bir­tokosa már ma terjesztette be megbízólevelét. A néppárt körében hírlik, hogy a mandátumot kérvénynyel meg fogják támadni, mivel a kor­mánypárt óriási vesztegetéseket követett el, bár másrészt elismerik, hogy a választási aktus maga a legnagyobb rendben folyt le, már csak azért is, mivel a választási elnök maga is néppárti allűrökkel bírt. Annyi azonban bi­zonyos, hogy az alsó­ lendvai mandátum egyike a legdrágábbaknak a jelenlegi képviselőház­­ban. Nyílt titkot képez, hogy a Mandel-párt közel hetvenezer forintot áldozott e megbízó­levél diadalmas kivívására.­rével menekülhessen a földmivelésügyi tározó­tól, annál is inkább, mert legfelsőbb helyen őt okozzák a nyári aratási sztrájkért és a jelen­legi agrárszoczialisztikus mozgalmakért. Ő felsége például nem Darányit, hanem Perczelt hivatta magához a kellő felvilágosí­tások megnyerése végett. Bánffy is ily módon véli legjobban megoldani az igazságügyi tárcza kérdésének megoldását, miután erre a tárczára a pártban sok az aspiráns. A földmivelésügyi tárczára a főrendiház egyik tagját emlegetik, kinek közgazda­­sági szereplését általánosan ismerik és a kinek már Wekerle idejében is fölajánlották a tár­czát, de a­ki annak idején egyházpolitikai okokból retusírozta az ajánlatot. Mindezt parlamenti körökben azzal a hozzá­adással beszélik, hogy nem­ lehetetlen, mire a kiegyezési tárgyalások megkezdődnek, nemcsak Ausztriában, hanem nálunkk is egészen új em­berek fogják a függő kiegyezést a Házban védelmezni. A Bánffy-kabinet rekonstrukc­iója. Magyarország tudósítója Budapest, febr. 28. A költségvetési tárgyalások közelgő befeje­zése alkalmával politikai körökben ismét sokat beszélnek az ez idő szerint is csonka Bánffy-ka­binet rekonstrukc­iójáról. Az ő felsége személye körüli minisztérium már hónapok óta gazdát­lan és Bánffy báró ismételten kijelentette, hogy csak a költségvetés letárgyalásáig hajlandó megtartani. A szabadelvű körből kiszivárgó hírek szerint a még újévkor aktuális fúziókísérletek meg­hiúsulásával, a Lloyd-épületben most nem tartanak attól, hogy e tárcza valamely idegen pártbeli ember kezei közé kerül. Sokat emle­getnek egy Széchenyi grófot, mint Jósika báró legközelebbi utódját. De más tárczákban is változás fog beállani, így Erdély Sándor igazságügyi miniszter el­ejtése most már fait accompli. Erdély, ki a 16. §-val, legújabban pedig a sajtószabadság megszo­rítására czélzó rendeletével a liberális klubban is reczenzust keltett, valamely magasabb bírói méltóságba (kurta) kerül, raig helyébe Darányi Ignácz lép, a jelenlegi földmivelésügyi minisz­ter, kinek ezt a tárczát a miniszterelnök már fel is ajánlotta. Darányi értesülésünk szerint elfogadta az ajánlatot, hogy ily módon szép sze­ Szoczialista­ mozgalmak. Budapest, febr. 28. A fővárosi rendőrségnél tegnap több, fényképezés végett beczitált szoczialista jelent meg egy előkelő ügyvéd kíséretében, hogy a kényszerfotografálás ellen protestáljanak. Garlathy rendőrkapitány a beidézettek ügyvédjének kijelentette, hogy a bel­ügyminiszter általunk már jelzett rendelete követ­keztében a további kényszerfotografálást beszüntetik. Tegnap délután a Vig­ utcza 16. szám alatt levő vendéglő helyiségeiben az asztalosok szakegylete előre bejelentett ülést tartott, melyet a jelenlevő rendőrtisztviselő feloszlatott, miután egyik szónok a rendőrség eljárását erős szavakkal kritizálta. Alpáron a napokban szoczialista gyűlést akartak az «elvtársak» tartani, melyet azonban a csend­őrség szétzavart. Baranya-Szt.-Lőrinczen egy Schwach Adolf nevű ember bujkált már napok óta. Házról-házra járva igyekezett a nemzetközi szoczializmusnak híveket verbuválni. A fővárosi rendőrség utján a községi elöljáróság figyelmeztetve lett a vándor apostolra, minek az lett a következménye, hogy az agitátort elfogták és illetőségi helyére tolonczolták. A fejér megyei községekben is rajta vannak a szoczialisták, hogy a zavarosban halászhassanak. A földosztogatás, sztrájkolásra való «titkos» izga­tások eredménye az, hogy ez idő szerint Baracson 11, Duna-Pentelén 13, Ráczalmáson pedig 9 föld­birtokos áll aratási szerződés nélkül. A tisztelt «czuczilisták» május 1-ére várakoznak, mert sze­rintük — e napon okvetlen kint a nagy ribillió! Ugornyán és Gergelyében nagyon jámbor szoczia­listák gyűlést rendeztek 22-ikén, a­melyen mintegy háromszázan jelentek meg. Mindkét helyen a papoknak államosítását, a termény- és földuzsora eltörlését, Gergelyiben ezen­felül azt is követelték, hogy az izraeliták ne szerez­hessenek maguknak földbirtokot. Gyűlés végeztével Ekkel Elemér főszolgabíró szólott a néphez, haza­szeretetre és törvénytiszteletre intve őket. Olyan szépen beszélt, hogy a jó szoczialisták majd a vállukra emelték, de legalább is jól megéljenezték. Faegyházán is járt egy szoczialista izgató: Tar­jányi István asztalossegéd, régi agitátor. Megpró­bálkozott híveket szerezni és a malmok alján holmi felolvasásokat akart rendezni. A rendőrség azonban idejében rátette a kezét Tarjányira, a­ki igyekezett mentül messzebb menni Félegyházától. A szoczialista hírek után méltónak tartjuk meg­említeni annak egy biztos orvosságát is. Az egész egy kír. — Jakobs Ottokárrá kassa-hámori vasgyár tulajdonosa összes tisztviselőit, vasgyári munkásait és bányászait a saját költségén baleset, rokkantság és haláleset ellen biztosította.

Next