Magyarország, 1898. április (5. évfolyam, 91-119. szám)

1898-04-01 / 91. szám

■■pp Budapest, 1898. pétitek, április 1. MAGYARORSZÁGI szobához. Egy magyar paraszt például furán nézne ki egy tiroli parasztszobában, mig az ő virtyilója, ha nem is szép, harmonikus vele. Úgy, mint a pipás török az ő ottománjaival, a kényes dáma az ő rokokkó hálószobájával. A magyar hétszilvafás nemes is odaillik az ő fehérre meszelt boltives kúriájába, melynek ambitusán egy ősöreg, kopott bőrfotelből eregeti a pipafüstöt a levegőbe. De ha az öreg hétszilvafás elpatkol s az ő­si otthont el­foglalja a fia a városi feleségével, a ki kihajítja onnan az öreg, kopott bútorokat s he­lyébe modern pesti vagy bécsi szörnyszü­lötteket rak, akkora támlásd­ivánokat, mint egy pajtakapu, mindenféle czifra rongyot, japáni napernyőt és kalotaszegi varrottast, akkor az öreg kúria pofon van csapva, s nem marad benne más stilszerű­, mint a légy, meg az — egér ! S még az ablakon beszűrődő napsugár sem hangulatos többé. Ha lesz jó ízlés, lesz fogyasztó közönség és lesz magyar bútoripar. S erre báró úr tehetne a Park­klubbal legtöbbet. Ha a Park­klub összeállva mű­vészemberekkel, kiadna egy mindent tekintetben mintaszerű, a Stúdió szellemében szerkesztett lapot, ha a Park-klub évenkint egy-két művészembert ki­­küldene külföldre, főként Angliába, hogy az ottani lakásberendezéseket tanulmányozzák, akkor tán rövid uton oda jutnánk, hogy a magyar társada­lomban a jó illés, mely ma csak lukszus, végre szükségletté lenne. S akkor az emberek keresni fog­ják a lakásban a stilszerűt, a szépet, bútorban, műtárgyakban, mindenben, s akkor önök, báró úr, kellős missziót teljesítettek, föllendítették az ipart s föllendítették a magyar művészetet. TÁVIRATOK Keletázsiai események. London, márczius 31. A Daily Graphic értesülése szerint az orosz kormány hajlandó megegyezésre lépni Angliával a Talien- Vanban fizetendő illetékek tárgyában. Oroszország kész beleegyezni, hogy a­míg bérben bírja Talien- Vant, az illetékek ott, beleértve a helyi kikvi­­illetéket is, ne haladják meg a 7 és fél szá­zalékot. A nevezett lap kétségbevonja, hogy Oroszország Port-Arthurt illetőleg is ily enge­dékeny lesz. Az üszkübi püspök ügye. Konstantinápoly, márczius 31. Sinesitts üszkübi bolgár püspök elmozdítását már három ízben kér­ték. Első ízben a kultuszminiszter az üszkübi vád jelentése alapján, azután a porta. A nevezett vila­jetbe kiküldött vizsgálóbizottság jelentése és a mi­nisztertanács ebbeli határozata alapján, végül pe­dig egy császári k­ádé alapján. Sinesius püspököt azzal vádolják, hogy ő a vezetője az üszkübi vilajetben észlelhető nemzeti mozgalomnak. Ezenkívül az üszkübi vilajet 60 bolgár papjának és tanítójának elmozdítását kívánják, a­kik állítólag részesek a bolgár propa­gandában. Az exarcha a vák­ vádját részrehajlónak nyilvánította és azt kívánja, hogy a vizsgálóbizott­ság vádjainak ügyében bírói vizsgálatot indítson. Igazságtalanul nem mozdíthatják el a püspökét. Az exarcha figyelmeztette a szófiai zsinatot és más helyeket a nagy veszedelmekre, a­melyeket a püspök elmozdítása vonhatna maga után és ezen­kívül két irányadó tényező közbenjárását kérte. A­ kamatláb Svájczban. Bern, márcz. 31. A svájczi jegybankok a bank­papírok leszámítoló kamatlábját 4 és fél százalékra emelték föl. — Lujza föherczegné Varasdon. — Saját tudósítónktól. — Csáktornya, márcz. 31. Tudósítónk Kyburg Lujza herczegnő Varasd melletti tartózkodásáról a következőket közli velünk: Varasdon hat nap óta nyílt titok, hogy az érdekes pár Osegovich Arthurnak, Mattasich ifjúkori barátjának vendégszeretetét élvezi a vadregényes brmniicai kastélyban. Breuer d. Ozegovics ügyvédje már előzetesen megtette, az intézkedéseket az elhelyezésükre. Mire megérkeztek, a brezniczai kastély már jókarba volt helyezve. A titoktartás kedvéért az egész szolgaszemélyzetet elbocsátották. Lujza her­czegnő magával hozta Angliában újonnan felfogadott egész cselédségét. Lujza herczegné előbb Mattasich adoptiv­­atyját, Keglevich Oszkár grófot, — a­ki özvegy Mattasicsnét vette nőül — látogatta meg elő­ször a lobori kastélybann. Innen a herczegnő és Mattasich naponként kilovagoltak a kör­nyékre, de a szomszédos kastélyokban lakó mágnásokat, Erdődyt, Zichyt­ és a többieket kerülték, nem látogatták meg. Mikor kitudódott ottlétük, innen is elutaztak. Éltükött szándékuk az, hogy Amerikába mennek. A lapoknak róluk szóló közleményei ismere­tesek előttük és sok bosszúságot okoznak nekik. Nagy felháborodással olvasták a párisi Illus­tration pikáns czikkét, melynek állításait valót­lanoknak mondják. Lujza herczegnő ki is jelentette, hogy ok­­mány-bizonyítékai vannak arról, hogy a párisi nagykövetségnek az ismeretes kommünikével való megtévesztését Fülöp koburgi herczeg bécsi ügy­védje útján Frischauer dr. párisi ügyvéd kö­vette el. Ozegovich, hogy megtéveszsze vendégei ki­léte felöl a varasdiakat, közölte ügyvédjével, hogy három napra Zágrábba utazik. Pedig az egész idő alatt vendégeivel együtt volt. Az életneműeket a novimarofi majorból szállítják az Usegovich-kastélyba, mely egészen elhagyottnak­ látszik, de a közeli Weisz-féle korcsmából jól megfigyelhető minden idegen, a­ki arra megy. A herczegnő a maga részéről is meg­tette a lépéseket a válóperhez. De arra a kérdésre, hogy a válóper befejezése után Mattasich felesége lesz-e, még nem adtak vá­laszt. A herczegnővel és a főhadnagygyal csak Ozegovich útján lehet beszélni. Előrelátható, hogy a brezniczai idill hama­rosan véget fog érni. A herczegnő a férje útján nyilvánosságra került tendencziózus híresztelésekről nagy felháboro­dással nyilatkozik, így Fülöp kóburgi herczeg már évek óta ócsárolja nejét az udvar előtt, sőt leányát is, a­ki sokáig anyja mellett volt, most pedig leendő anyósánál időzik. A her­­czegkisasszony eljegyzése Guenther porosz herczeggel még fennáll. Lujza herczegné egész kocsi podgyászt ho­zott magával. Az Ozegovich-kastély tizenegy szobából áll. Nyolcz szoba Lujza herczegnő és udvarhölgye, Folger grófnő számára van berendezve, Matta­­sich számára pedig csak egy. Kiküldött tudósítónknak biztos helyen szer­zett értesülése szerint a herczegasszony és Mattasich főhadnagy holnap elhagyja Szlavó­niát. Állítólag Angliába utaznak s ott szándé­koznak megtelepedni. A herczegnő, hir szerint, azért igyekszik férje elöl elrejtőzni, mert az kolostorba akarta őt záratni. sí Más oldalról vett tudósítások a következőket je­lentik : 26-án a pragerhofi állomáson keresztül három előkelő utas érkezett Varasára. Innen bérkocsin folytatták az utat Golubovecig, a­hol pihenőt tar­tottak. Magánfogatokon folytatta ezután a társaság útját Lobotig, a­honnan átmentek a közelfekvő Ozegovich-kastélyba. A társaság megérkeztekor a kastély ura egész személyzetét új szolgákkal váltotta fel, a­kik csak horvátul tudnak. A kastélyt senkinek sem szabad elhagyni, sem oda senki be nem mehet. Ozegovich egyedül közvetili vendégei érintkezését a külvilággal. Ő küldi el a leveleket és táviratokat. A rejtőző pár még a kastély bekerített kertjét sem hagyta el.. Minél jobban rejtegette magát a különös társaság, annál inkább kíváncsiskodott a nép, és ma már mindenki tudja, hogy e három­­vendég : Koburg Lujza herczegnő, Matlasich­-Keglevich gróf főhadnagy és a herczegnő udvarhölgye, logier grófnő. Laboron, a­holt útközben megszálltak, van Keglevich Oszkár gróf kastélya, a ki Mattasich Viktor grófot örökbe fogadta, magát Ozegovich Arthurt pedig Nizzában gyakran látták Lujza her­czegnő és Mattasich­ Keglevich főhadnagy társasá­gában. Saját szavai szerint velük volt Párisban és Londonban is. A varasdi állomáson többen fölis­merték a főhadnagyot. Az LPI tudósítója a következőket táviratozza Varasáról: Ozegovich Artur kastélyába délután levelet küldtem gróf Mattasich-Keglevich nevére. Ebben a levélben arra kértem, hogy fogadjon engem. Rö­vid idő múlva megkaptam a választ, hogy menjek a tiszttartó lakására. Azonnal elmentem­ a jelzett lakásba, a­hol Oze­govics fogadott. Előadtam jövetelem czélját és a hírt, a­mely vendégeiről szárnyra kelt. Ozegovics kitérőleg vá­laszolt eleintén. — Ön sem tagadja, hogy vendégei vannak — mondám, a mikor szándékát észrevettem. — Tényleg vendégeim vannak — felesé Ozego­vics. -- De nem Lujza herczegnő és Mattasich. Elismerem, hogy együtt voltam a herczegnővel és Mattasich-Keglevich gróffal Nizzában, Párisban és Londonban. — Hová mentek onnan ? — kérdeztem tovább. — Nem tudom ,— volt a felelet. — De kénytelen vagyok önt figyelmeztetni, hogy többen látták Mattasichot Varasdon, a­kik ismerik, látták pedig egy hölgygyel. — Csak annyit mondhatok, hogy jelenleg tény­leg vannak vendégeim — válaszolta. — Azt hiszem, a legjobb dementi volna, ha megnevezné, kik tehát a vendégei? Erre a kérdésemre Ozegovics úgy tett, mintha haragudnék, de csakhamar nevetni kezdett és megtagadta a választ. Mindazok a feleletek, a­melyekben tagadni akarta Lujza herczegnő ottlétét, nem voltak hatá­rozott hangunk és észrevettem rajta, hogy minden­áron szeretné titkolni, micsoda érdekes vendégeket rejteget a kastélya. Ez a kastély a világtól távol, a legjobb elbúvó­­hely azok számára, a­kik rejtve akarnak maradni. Hogy csakugyan Kóburg Lujza herczegnő van ott a főhadnagygyal, mutatja az is, hogy a személyzet egészen új és a vendégek senkivel sem beszélnek, senkivel sem érintkeznek. Kétségtelenné teszi azon­kívül az is, hogy a levelet Mattasich nevére küld­tem és Ozegovics mégis fogadott. Ha Mattasich nem lett volna ott, a levelet egyszerűen vissza­küldték volna. Most már bizonyosan tudom, hogy a vendégek nem mások, mint Lujza herczegnő és Mattasich- Keglevich. Ugyancsak a kastélyban a legilletékesebb helyről fölhatalmazást kaptam a következők közlésére : Koburg Lujza herczegnő azért hagyta el a fér­jét, mert az állandóan rosszul bánt vele ; a szol­gákkal minden lépését megfigyeltette s minden módon kompromittálta. Nizzából nem szökött. Vele ment és vele van jelenleg is gróf Foglerné csillagkeresztes hölgy udvari dámája. Nizzában adósságot nem csinált, mint azt róla híresztelték. Leányát Dórát, Kóburg Lujza herczegné bele­egyezésével vitték leendő anyósához. A fiatal her­­czegnő vőlegénye Nizzában együtt volt Lujza herczegnével és Mattasich főhadnagygyal. Igaz, hogy Lujza herczegné válik a férjétől, de a vá­lást a herczegnő maga akarja. Leányát azért küldte ennek leendő anyósához, mert Kóburg Fülöp her­czeg a rendőrséggel fenyegette. A valódi szakadás már egy évvel ezelőtt Cannes­­ben tört ki. Azóta Kóburg herczeg egy krajczárt sem adott neki. ------—-— ——

Next