Magyarország, 1898. október (5. évfolyam, 272-302. szám)

1898-10-01 / 272. szám

Bupest, 1898. szombat, október 1. MAGYARORSZÁG hogy­ Ház foglalkozhatott volna a legégetőbb kérd tárgyalásával. Mt Apponyi Albert gróf szólalt fel, a ki kifejtette, hogy a helyzet m­a sokkal súlyosabb, min volt valaha, mert az osztrák kormány tegip leplezetlenül feltárta azt, miszerint a kétormány között a kvóta felemelésére nézve tört­l megállapodás, pedig azt Bánffy báró miteddig folyton tagadta. Már most kérdi, migaz ? Vagy nem felel meg a magyar kor­­máy állítása a valóságnak , hogy nincs megálla­­pods a kvótára nézve, vagy pedig az osztrák bonány követett el egy hallatlan vakmerőséget, a­mikor egy egyezményes javaslatban oly kilentést tett, mely a híres augusztusi meg­álmodásokkal ellenkezik. Bánffy Dezső báró ekként falhoz szorittatván, hirtelen volt, kelletlenül bár, nyilatkozni. A ledés lényegére nézve megint tagadta, hogy a kvótára nézve megállapodott volna az osztrák írmánynyal. Hogy Thun gróf mivel indokolja ten törvényjavaslatot, az ő reá (Bánff­yra) érve nem lehet kötelező. Az képezheti az sztrák kormány egyéni nézetét vagy óhajtását, ő még nem képez megállapodást. A kiegyz­­ési javaslatok tárgyalására nézve pedig kilr­­ásba helyezte, hogy azoknak tárgyalásához a pénzügyi bizottság a jövő héten hozzáfoghat. Egyébként nagyon szerette volna — úgymond — ha a Margithídról szóló javaslatot le lehe­tett volna már tárgyalni, mert a mostani ala­csony vízállás mellett kedvező körülmények­özött lehetett volna hozzáfogni a mun­­ához. A vitát csattanósan fejezte be Horánszky Nándor, a­mikor rámutatott arra, hogy a mi­­niszterelnök mostani nyilatkozata és az osztrák­­kormány tegnap beterjesztett javaslatának indo­kolása között felmerülő differencziákból az­tü­nk ki, hogy a két kormány között még nem ott létre megegyezés a kiegyezést illetőleg. Ha pedig nincs ilyen megegyezés, akkor már s meg van sértse az 1898. 1. t.-cz., mely paran­.»ácsiságra érett életkorára is kellemetlen titélzásoknak lehetne alapja — nem késett a ’e lelettel. » — Riza — mondta egykedvűen — addig­i mi lakásunkon marad, és gondot visel majd a gyermekekre. Réczeyné, a mama, ki valami végett épp az imént lépett volt a szalonba, szükségesnek tartotta, hogy megjegyezze: — Bizony, kedves Géza, nem hinném, hogy mégis egy olyan idősebb kisasszony, mint Riza, — bármilyen kedves és jó teremtés is különben — de már koránál fogva is meg­felelő gondozója lehetne a szegény kicsi­nyeknek — Persze, hogy nem — hagyta reá halkan az osztálytanácsos úr, fölcsillanó tekintettel pillantva az aranyhajú Irénre, kit, miként azt annak idején bizalmas körben már többször hangoztatta volt is, éppen a gyermekek miatt választott élelőtársául. — Majd l­űne-t fogadnak melléjük — szólt közbe komolyan a leány. — Az még nem olyan nagy költség. Szalántzyra pillantott, ki most szórakozottan nézett maga elé. — Vagy — folytatta Irén halvány mosoly­­lyal — talán : sokallja ? A kisasztalon át hanyagul a férfi felé nyúj­totta a karját, mely most ingerlően fehérlett elő a kicsit hátracsúszott pongyola­ujjból. A vőlegény derülten vetette föl a szemét. — Már hogy’ sokallnám ? — szólalt meg szelíden, rövid vártatva, mintha hamarjában nem tudta volna bizonyosan, hogy mi is volt voltaképpen a föltett kérdés. — Természetes, hogy benne-t fogadunk. Gyürüs kezével közben lassan csirógatta a menyasszonya kacsáját, csalóan előírja, hogy a megegyezés május 1-ig meglegyen a két kormány között. Bánffy báró erre a kérdésre adós maradt a válaszszal, mire az elnök a holnapi ülés napirendjét a maga propozícziója értelmében állapította meg. Részletes tudósításunk a következő : Elnök : Bemutatja Jakabffy Imre, Brassó vár­megye kormányi választókerületében időközben megválasztott országgyűlési képviselő megbízóleve­lét­ bemutatja : Érsekújvár város több lakosának Crausz István, — és Egyházasfalu, Gogánfa és Dasztifalu, valamint Ujkér községek lakosainak Fodorz Rezső képviselő által beadott kérvényeit a földadó leszállítása és a tőzsdeadó behozatala iránt. Provizórium az ujonczjutalókról. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter : T. Ház! Az 1889. VI. t.-cz. t. i. a véderőről szóló törvényczikk 11. §-ának első bekezdése azt ren­deli, hogy úgy a közös hadsereg, mint a honvéd­ség tijonczjutalékának változatlan meghagyása, föl­emelése, vagy leszállítása iránt a kormány 10 éven belül köteles javaslatot előterjeszteni. Van szeren­csém tehát egy törvényjavaslatot előterjeszteni, hogy az 1899-ik évre ezen u­jonczjutalék változatla­nul hagyassák. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot előzetes tanulmányozás és jelentéstétel végett a véderő-bizottsághoz utasítani­­s annak kinyomatása és szétosztása iránt intéz­kedni. Megjegyzem egyúttal, hogy az 1899-ik év­ben kiállítandó, illetőleg megajánlandó újonezjuta­­lékról szóló törvényjavaslatot a legközelebbi napok­ban külön elő fogom terjeszteni. Tij vic­inálisok. Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszter: Van szerencsém két jelentést beterjeszteni, és­pedig: a körmend—németujvári gőzmozdonya helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában, továbbá a fél­egyháza—majsai helyiérdekű gözmozdonyu vasút engedélyezése tárgyában, a belistye—prandano­­viczi helyiérdekű keskeny vágány­u, gözmozdonyu vasút engedélyezése tárgyában; az ó­becse—új­vidék—titeli h. c. gözmozdonyu vasút megtörtént engedélyezése tárgyában ; a zsibó- nagybányai h. é. gözmozdonyu vasút engedélyezéséről ; a székes­­fehérvár—bicskei h. é. gözmozdonyu vasút enge­délyezéséről és végre a margitta—szilágysomlyói h. é. gözmozdonyu vasút engedélyezéséről. Kérem a t. Házat, méltóztassék elrendelni, hogy ezen két jelentésem kinyomassék, szétosztassék és előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi bizottság­hoz utasíttassék. Törvény a királynéról. Következik az Erzsébet királynéról szóló tör­vényjavaslat harmadik olvasása. A Ház a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Vita a napirendről. Elnök: Következik a holnapi ülés napirendjének megállapítása. Erre nézve a Ház korábbi határo­zata fonalán javaslatba hozom, hogy a holnap 10 órakor tartandó ülésen a Ház töltse be az alelnöki helyet és válaszsza meg a következő bizottsági ta­gokat : a földmivelésügyi bizottságba, a számvizs­gáló bizottságba és a közlekedésügyi bizottságba egy-egy tagot. Elfogadja a Ház ? (Igen !) Polonyi Géza : T. Ház ! Én a magam részéről a proponált napirendet — nem munkarendről van szó — elfogadom, csupán néhány rövid megjegy­zést akarok most is koc­káztatni. A képviselőház tudomással bír arról, hogy az országgyűlés össze­­hivatott szeptember hó 5-ére, a ma szeptember 30-ikát írjuk. Ezen egy hónap alatt a képviselőház semmiféle érdemleges munkát nem végzett.­­Úgy van! Úgy van balfelől! Ellenmondások a jobboldalon.) Ma is­ a mélyen t. elnökségnek egy propozícziójával állunk szemben, a­mely a képviselőház foglalkoz­tatására nézve érdemleges munkát javaslatba nem hoz. (Ügy van ! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A magam részéről nem tehetek egyebet, mint arra való utalással, a­mit már múlt­kori felszólalásomban röviden érintettem, hogy nekem az a meggyőződésem, — a­melyet legköze­lebb bővebben is indokolni fogok, — hogy a kor­mány itt czélzatosan az ország kijátszására töre­kedett, államcsínyt tervezett az osztrák kormány­­nyal egyetértve, — mondom — nem lehetek egye­bet, mint hogy konstatáljam azt, hogy a kor­mány, daczára annak, hogy a munkaképes parlament együtt van, a parlamentet foglalkoztatni nem képes, vagy foglalkoztatni nem akarja és ez­által lehetetlenné teszi, hogy kellő időben, január 1-je előtt a törvény megfelelő intézkedései érvényesül­jenek, a vámterület kérdésében a képviselőház határozatot hozhasson. Csupán ennek konstatálására szorítkozom most, mert a későbbi tárgyalások során ezt mint érvet érvényesíteni kívánom. Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni, egyébiránt a propozíc­ió ellen azért sem tehetek kifogást, mert a Ház egyik határoza­tán alapul, másrészt nem lehet kifogásom az ellen, hogy a házszabályoknak megfelelően a Ház maga konstituálva legyen. Egyébiránt csodálatos, hogy az alelnök meg­választására nézve sem hallottam propozícziót. (Felkiáltások a jobboldalon: De igenis tett pro­­pozicziót!) Igen? Bocsánatot kérek, nem hallottam, azt hittem, hogy ezt egy külön ülés napirendjére szánta a t. kormány. Miután a Ház ezeket elha­tározta és semmiféle kifogásom nekem nem lehet az ellen, hogy a házszabályoknak megfelelőleg a Ház megalakuljon, a javaslatba hozott napirendhez ezen okból hozzájárulok. Elnök: Kíván még valaki szólani? Kossuth Ferencz: T. Ház ! Én is hozzájárulok ezen nagyon csonka napirendhez, de lehetetlen, hogy a magam és a közöttem levő párt nevében ki ne fejezzem megbotránkozásomat — engedjék meg, hogy ezzel a szóval éljek — a fölött, hogy akkor, a­mikor köztudomásúlag az országnak egyik legfontosabb ügye vár elintézésre, akkor az ország­­gyűlés, bár a törvény által kiszabott nyolc­ hónap­ból elmúlt már négy hónap, mikor összeült a kormány vezetése alatt, még az ötödiket is elpo­csékolni volt kénytelen. Ezt akartam megjegyezni. Elnök: Kiván még valaki szólani ? Apponyi Albert gróf : T. Ház ! Hozzájárulok az elnöki propoziczióhoz és pedig abból a para­­doxálisnak látszó okból, mert az a Háznak érdem­leges munkarendjére nem vonatkozik. Érdemleges munkarendet tartalmazó propozíc­ióhoz, jöjjön bár­honnan, nem járulhatnék mindaddig, míg a kor­mány annak a kötelességének meg nem felel, hogy a Házat és az országot a kiegyezési ügyek állá­sáról tájékoztassa. E tekintetben a helyzet ma súlyosabb, mint volt akkor, a­mikor ezt a kérdést először fölvetették. Súlyosabbá vált az által­a leleplezés által, melyet az osztrák kormány előterjesztései tartal­maznak. Mert addig, a­míg a magyar kormány minden hozzá intézett kérdéssel szemben tagadta, hogy a kvóta fölemelésére nézve az osztrák kormány­nyal bárminemű megegyezés léteznék, az osztrák kormánynak a fogyasztási adókra vonatkozó elő­terjesztése az indokolásban hivatalosan tartalmazza azt, hogy a mi financ­iális előnyt ezek az előter­jesztések Magyarországnak nyújtanak, annak meg­adása egyenesen a magyar kvóta megfelelő fel­emeléséhez van kötve. (Igaz! ügy van­ a bal­oldalon.) Itt tehát két dolog közül egy áll: vagy nem felelt meg a valóságnak a magyar kormánynak az a nyilatkozata, mely szerint ő az osztrák kormány­nyal a kvóta felemelésére nézve megegyezésre nem jutott, vagy az osztrák kormány hallatlan vakmerőséget engedett meg magának, midőn egy egyezményes javaslat indokolásában hivatalosan a megegyezés oly feltételét állítja, melyre nézve meg­egyezés nem jött létre. Csak még egy harmadik lehetőség volna, mely nincs kizárva, az, hogy régebben ugyanily természetű megál­lapodás az osztrák kormány és magyar kormány között nem létezett, hanem a híres augusztusi tár­gyalások alatt jött létre, ma ilyen megállapodás van, vagy az osztrák kormány követett el olyan vakmerőséget, mely a magyar kormányra nézve erkölcsi lehetetlenséggé tenné, hogy vele tovább tárgyaljon. Ma tehát a helyzet még bonyolultabb, fenyege­tőbb és a magyar parlament igénye, hogy világo­san lásson, ma még evidensebb, annak érvénye­sítése ma még szigorúbb kötelessége. Azért ismé­telve kijelentem, hogy az elnöki propozíc­ióhoz csak azért járulhatok, mert az érdemleges munka­rendet nem érinti, hanem, hogy a Ház érdemleges munkálkodását lehetetlennek tartom mindaddig, Zsoldos László. ”

Next