Magyarország, 1898. november (5. évfolyam, 303-333. szám)

1898-11-01 / 303. szám

a elfogadja, és ehhez a bizalmamhoz hozzá merem kötni az ország sorsát, és elvállalom és megosztom a kormánynyal érte a fele­lősséget ! Ez tiszta és férfias beszéd lett volna. Ha valaki annyira megy ragaszkodásá­­ban a kiegyezéshez, hogy vakon meg­bízik az utolsó reménysugárban is, akkor meg kell lennie annak a bátorságának is, hogy ezt nyíltan meg is mondja, mert ennek megvolna az a logikai konzekvenc­iája, hogy ha ez a remény­sugár is kialszik, egyrészt társaival együtt átengedjék a tért azoknak, a­kiknek az események igazat adnak, másrészt maga és társai fejére vonja a megtorlást azokért a károkért, a­melyek az országot a vak bizalom fejében elmulasztott intézkedé­sek elmaradása révén érik. Ennek a kijelentésnek elmaradása föl­ment bennünket attól, hogy a Tisza István gróf tajtékos kifakadásait komo­lyan vegyük. Komoly számbavételre csak az tarthat igényt, a­ki elfoglalt pozíc­ió­­jának minden következményeit férfiasan felvállalja. De a­ki abból indul ki, hogy­­ minden körülmények között a többség akara­tlanak kell teljesülnie, akár megfelel ez a­­ törvénynek és az adott szónak, akár­­ nem, a­ki tehát így a kérdést csak a­­ hatalom megtartása szempontjából mérlegeli: s az ellen kár az érveket vesztegetni. Az I ellen csak egy eljárás lehetséges: harcz I és harcz minden kimélet nélkül. I Legyen hát nyugodt a gróf úr ő mél­tósága: az ellenzék, a mint nem lopta eddig, nem fogja lopni ezután sem a napot, hanem tűzzel és vassal hadako­zik azok ellen, a­kik, miután maguk számára lopták a hatalmat, most az osztrák számára meg akarják lopni az országot. Ezt a kijelentést mindenesetre náci, mint egyesek tették, hogy ott bűbájos csodaszörnyetegek vagy angyali teremtmények laknak, vagy pedig hogy a Vénusz egyáltalá­ban lakatlan pusztaság. Ezt az utóbbit mostanság több szaktudós is állítja. Schiaparelli, a nagynevű milánói csillagász ugyanis azt a következtetést vonta le észlele­teiből, hogy a Vénusz napja nem tart körül­belül 24 óráig, mint azt régebben szinte álta­lánosan hitték, hanem hogy egyik féltekéjével folytonosan a napnak fordul. Ezt a nézetet megerősítették: Perrotin, Lowell és még többen. Nemrég kaptam meg Barc­elonából Eduardo Fontséré kollégám megfigyeléseit, a­mik a tu­dományos világban feltűnést keltettek. Ő is a Schiaparelli elméletéhez csatlakozik, mely sze­rint a Vénusz egyik féltekéjén örökös nappal, a másikon pedig örökös éjjel uralkodnék. Mily csodálatos világ lehet az ottan! Az egyik ol­dalon, sokkal nagyobb területen, mint a Csen­­des-óc­eán, a nap örökösen, szinte mozdulat­lanul a láthatár fölött áll. Korongja sokkal nagyobb, mint itten, mert a Vénusz közelebb van a naphoz, mint a föld. Égető heve te­hát mindent elperzsel és lehetetlenné teszi az életet. Kiégett, puszta kemencze ez a vi­lág............. A másik féltekére Schiaparelli elmélete sze­rint sohasem jut el napsugár. Fagyos, bor­zasztó éjszaka uralkodik ottan, hatalmas jég­hegyek tornyosodnak a magasba, óriási gle­­cserek lehelik ki átható hidegségüket. Néha­­néha a sarki fény megvilágítja a szolnóki táj­képet s a jégtáblákban visszatükröződik az a kísérteties reszkető zöldes-sárga fény. Fönt az égen a csillagok myriádjai ragyognak. Egyik közöttük kiválóan szép, kékes fénye jóval fe­lülmúlja a többi csillagokét. Ez a mi hazánk, a föld. . . . MAG 7AROR&ZAG Budapest, 1898. november kedd 1 megérti Tisza István úr, hisz a szava­kat hozzá az ő ugrai szótárából kölcsö­nöztük. A politikai helyzet — A Magyarország tudósítójától. — Budapest, okt. 31. A képviselőháznak rövid szünetét az ellen­zék arra használja fel, hogy a Bánffy-kabinet ellen folytatandó küzdelméhez friss erőket gyűjtsön. Az eddigi sikerek, melyekre az ellen­zék rámutathat, csak fokozzák buzgalmát és kedvét és így a csütörtöki ülésben lankadatlan kitartással veszi fel újra a harczot. Míg az ellenzék minden oldalán a lehető leglelkesebb a hangulat, addig a kormánypárt kezdi elveszteni nyugalmát és hidegvérét. A miniszterelnök idegeskedik, a miniszterek nyugtalankodnak, a szabadelvű párt békétlen­­kedik. A Lloyd-klubban sokan kezdik hangoz­tatni, hogy talán még­sem egészen indokolat­lan az ellenzék eljárása, mert két hónappal az év befejezése előtt mégis csak jó volna tudni, milyen lesz tulajdonképpen az ország jövendő gazdasági helyzete. . Sokan Tisza István ugrói beszédétől vártak valamelyes megnyilatkozást, de ez is elmaradt és így a kormánypárt sem tudja, hányadán van tulajdonképpen és mit kell neki majd an­nak idején minden bírálat nélkül megsza­vazni. A kormánypárton általános az a nézet, hogy a kormány tehetetlen az ellenzék küzdelmé­vel szemben, mert az ellenzék összes eddig alkalmazott fegyverei törvényesek. Hallgatással és fenyegetésekkel tehát a kormány nem fogja az ellenzékkel szemben czélját elérni. A sza­­badelvű pártban nagyon felismerték a helyzet komolyságát és egyik igen előkelő tagja ma így nyilatkozott: — Az tagadhatatlan, hogy az ellenzék kezében van a helyzet kulcsa. Ha még egy hónapig így folytatják, a kormány megbukott. Mert semmi sem ingatja meg a kabinetek állását úgy, mint az, ha a képviselőház vezetésére bizonyulnak képtelennek. A helyzetnek ehhez a felismeréséhez járul még az is, hogy Bánffy báróval más oldalról is kezdenek elégedetlenek lenni, így udvari körökben azzal vádolják őt, hogy ő a hely­zetről téves informác­iókat szolgáltatott, a­mikor a kiegyezésnek a magyar képviselőház­ban való sima letárgyalását helyezte kilátásba, míg most kiderül, hogy még a legegyszerűbb napirendet sem tudja a Ház által elfogadtatni. Kellemetlenné teszi továbbá a miniszter­­elnök helyzetét saját pártjának nagy elége­detlensége. Nem első ízben történt ugyanis, hogy Bánffy idegen s párton kívül álló em­bereket nevezett ki magas állásokra, így tette a belügyi államtitkársággal, de tette most újabban az ő felsége személyi körüli minisz­tériumnál. Ez sokakban, kik ambíczióikat ez által sértve látják, magasfokú elégedetlenséget szült, mely a párt hangulatában kifejezést is talál. Széchenyi Manó gróf kinevezését egyéb­ként más tekintetben is szerencsétlennek mondják a szabadelvű körben. Bánffy — úgy mondják — ezzel a kinevezéssel a konzervatív körök­nek akart konc­essziót tenni. Széchenyi Manó kinevezése tisztán udvari befolyásra, állítólag Fair gróf inicziativájára történt. Bármiként is álljon azonban a dolog, annyi bizonyos, a szabadelvű pártot ez a kinevezés nem elégí­tette ki és akadtak egyesek, kik megintették Bánffyval, hogy ha ő ennyire negligálja a saját pártjabeli embereit, ám tulajdonítsa magának, na ő sem fog majd kellő támogatással talál­kozni a legválságosabb helyzetekben. A most folyó vita, mely csütörtökön folyta­tódik, még legalább három hétig fogja a képvi­­selőházat foglalkoztatni. Addig azok az ellen­zéki képviselők fognak még beszélni, kik eddig még nem vettek részt a vitában, azután jön­nek a záróbeszédek az indítványozók részéről (ilyen van eddig: Holló Lajosé, Wittmann Já­nosé, Bolgár Ferenczé, Kossuth Ferenczé, Bartha Miklósé stb.), úgy, hogy a megejtendő szava­zásokkal együtt, a most folyó vita esetleg az egész hónapot lekötheti. Hogy miként remél ezután Bánffy indem­nityhez, kiegyezéshez és újonczokhoz jutni, az egészen az ő titka. Budapest, okt. 31. A jogi oktatás reformja. Értesülésünk sze­rint a jogi oktatás reformjára, vonatkozó törvény­­tervezetet a közoktatási miniszter véleményadás c­éljából leküldte az egyetemi tanácshoz. A terve­zet leggyökeresebb újítása az, hogy a kötelező doktorátust meg akarja szüntetni. Az abszolutórium elnyeréséhez, a jogvégzettsé­g­­hez katonának, nem katonának egyaránt csak 7 félév szükséges. Tehát az eddigi 8 félévet egy félévvel megkurtítják. Nem vizsgálat tárgya többé az észjog, a poli­tika. Ezeket a tárgyakat előadják ezután is a jogi karon, de többé nem vizsgáznak azokból. Az eddigi két alapvizsgálat helyett egyetlen alap­­vető vizsgálat lesz, melynek tárgyai : római jog, egyházjog, jogtörténet. Ez a vizsgálat a harmadik félév befejezése után tehető le. Ettőlfogva két egész esztendő­n keresztül pihenhetnek az ifjak, nem vizsgázhatnak. Az egységes elméleti államvizsgálatot a 7-ik félév befejeztével szabad letenni. Ez az egységes állam­vizsgálat két szóbeli vizsgálatból áll. Az egyikben a jogtudományi, a másikban az államtudományi tárgyak vannak csoportosítva. Mindegyik szóbeli vizsgálat után írásbeli záróvizsgálat lesz. A vizs­gálóbizottság 4 tagból áll és ha kettő nemmel szavaz, a jelölt megbukott. Az elnöki szavazat tehát nem segít. Ez az egységes államvizsgálat csakis az egyetem és jogi akadémiák kebelén kívül szervezett bizott­ságok előtt tehető. Ilyen bizottságok csak királyi ítélőtáblák székhelyein állíthatók föl. Azoknál a jogi akadémiáknál tehát, a­melyek nem olyan városban vannak, a­hol egyszersmind királyi ítélőtábla is van, csak alapvető vizsgálatot le­het tenni, mert ott államvizsgálati bizottság nem lesz. A javaslat nagyon sokáig váratott ugyan magára, de azért most is örömmel üdvözöljük, mert csakis ez a gyökeres reform lenne hivatva arra, hogy a vidéki jogakadémiák nívóját emelje és szanálja azokat a visszásságokat, a­melyek a mostani vi­szonyok között az egyetemen a tudományos élet fejlődését teljesen megakasztják. A tersatói horvát gyűlés. Az Hrmtska Domo­­vina szombati számában Polónyi Gézának a horvát jogpártnak Tersatóban tartott gyűlése tárgyában a képviselőházban tartott interpellácziójával foglal­kozik. Az Agr. Tgbkt. reprodukálja ezt az érdekes czikket, a­melynek második része — az első részt az ügyészség konfiskálta — így hangzik: Az interpelláczió megokolásánál Polónyi első­sorban fölemlítette, hogy a horvát jogpártnak és néhány osztrák reichsrathi képviselőnek gyűlése Tersatóban azzal foglalkozott, hogy egy nem létező horvát jog védelme alatt keresztül vigyék egyes, a magyar koronához tartozó területeknek ettől való elszakítását. Azt kérdezzük Polónyi úrtól és elv­társaitól, hogy várjon olvasták-e a szlovéneknek és a többi a bersatói gyűlésben résztvetteknek nyilat­kozatait. Bizonyára egyik sem. De ajánljuk nekik, hogy az enuncziácziókat olvassák el figyelmesen és azután legyenek tekintettel arra is, a­mit az eset tanulságul nyújt. Mikor adta elő magát a történe­lemben az az eset, hogy egy és ugyanazon vérből származó testvéreket erőszakos rendszabályokkal sokáig meg lehetett akadályozni, ha ezeket egy eszme lelkesítette? Nekünk tehát nincs okunk félni a magyarok fenyegetéseitől. Mi tehát továbbra is a horvát közjog álláspontján fogunk maradni, a­mely­nek létezését Polónyi vitatja. Továbbra is arra fogunk törekedni, hogy igazi prozíc­iónk a mo­narchia déli részében mindenkitől elismertessék: igyekezni fogunk, hogy az események ne találja­nak bennünket — mint máskor — készületlenül. Ezentúl is törekedni fogunk erőnket összegyűjteni, hogy elérjük azt, a­mi isten előtt és joggal megillet bennünket. Egyszóval azt fogjuk tenni, a­mit kö­telességünk és lelkiismeretünk parancsol, mert mi csak egy elvet ismerünk: Horvátországot a horvá­­toknak. Polónyi úr interpellác­iója semmi más nyomot nem hagy majd hátra, mint azt, hogy a magyarok továbbra is tájékozatlanok az iránt, a­mit saját előnyük megkíván. Csak a félreismerhetetlen eseményekből fogják majd az igazat megtudni és így egye­lre nem is akarjuk megkísérelni, hogy fölvilágosítsuk őket a felől, hogy mily nagy jelen­tőséggel volna Magyarországra nézve egy szabad és egyesített Horvátország. Új kormánypárti képviselő. Marosújvártt a mai váasztáson Kemény Géza kormánypárti jelöl­tet egyhangúlag országgyűlési képviselővé válasz­tották.

Next