Magyarország, 1899. augusztus (6. évfolyam, 210-240. szám)
1899-08-04 / 213. szám
Budapest, 1899. péntek, augusztus 4. MAGYARORSZÁG Az internátusban 55 főiskolán tanuló ifjú nyerne elhelyezést, akik, mint tanitók gyermekei, részint ingyenes, részint kedvezményes ellátást nyernének. Az internátus föntartására szolgálna elsősorban az Eötvös-alap eddigi gyűjtése, mely 50.000 forintot tesz ki. Ebben az összegben foglaltatnak azok a be nem fizetett alapítványok is,, amelyeket a vidéki egyesületek nemrég megszavaztak e czélra. Persze ebből az 50.000 forintból még a ház vételára sem volna kifizethető és még kevésbbé volna fentartható egy nagy internátus. Ezért a kezdeményező egyesületek az országos tanítói nyugdíjalapból fognak kapni nagyobb kölcsönt. Az említett egyesületek félmilliónyi kölcsönt kértek e czélra, melyet az állam amortizálna. Ez számításuk szerint nem jelent többet 20—30 ezer forintnyi évenkénti tehernél. Ennek ajándékozásával az állam nem tesz többet, minthogy minden tanítójának, összesen huszonötezernek évenként 101 iztot ajándékoz. Ennyit, azt hiszik, megérdemelnek az államtól a nemzet napszámosai. Ezt a kölcsönt a házvétel tanúsága szerint, úgy látszik, tényleg megkapják a tanítók és így a tanítók egyetemen tanuló gyermekeinek immár megvan a maguk otthona. Ugyancsak meglesz bizonynyal az Országos Tanszérmúzeumnak is a végleges elhelyezése. Kevesebb azonban a valószínűsége annak, hogy a Tanítók Házában tanácskozó termek és szórakozó helyek tartassanak fenn a fővárosi tanítóság egyik frakciója számára. Nem is ildomos, hogy a humanitárius hági érdekek rovására csak egy talpalatnyi helyet is elvegyen a tanítóság fiainak internátusából KÜLFÖLD. A belga kormányválság. De Smetnek, az új belga miniszternek és elnöknek váratlan gyorsasággal sikerült megalakítani kabinetjét. Az új kormány, mint Brüsszelből jelentik, híve a proporczionális választási rendszernek. Az új minisztérium névsora a következő: Elnök és pénzügy: De Smet. Hadügy: Tony. Külügy: Descamps Dávid. Belügy: Niebaert. Igazságügy: Theodor. Földmivelésügy: Van der Brüggen. Közmunka: Coreman. Megszüntetett királyság. A samoai kérdéssel radikálisan végzett Anglia, Amerika és Németország. Mint Apiából jelentik, ott az említett három hatalom samoai főbiztosai proklamácziót bocsátottak ki, melyben közhírré teszik, hogy eltörlik a samoai királyi méltóságot és a helyett a király teendőit egy, a három érdekelt állam konzuljaiból alakított főtanács végzi akként, hogy a tanács többsége dönt mindazon kérdésekben, melyekben a berlini szerződés értelmében együttes eljárás nem igényeltetik. Végül megbízta a három hatalom dr. Solfot az ápiai községtanács elnökségével. A három hatalom egyben megegyezett abban, hogy legközelebb eltörli az ápiai községtanács elnökségét is, és a helyett polgármestert választatnak Samoa fővárosában. A főbíró jogkörét kiterjesztik. A fejadót eltörlik. Egy kormányzó fog kineveztetni, ki azonban nem tartozhat sem Anglia, sem Németország, sem Amerika fenhatósága alá. Az örmény veszedelem. Két hír jött újabban ázsiai Törökországból. Mindkettő az örményekről szól és mind a kettő megvilágítja nemcsak azt a nyugtalan, elégedetlen és szerencsétlen kis népet, amelyről saját pátriárkájuk mondotta egykoron, hogy jellemtelen byzantinizmusuk idézte föl mai sorsukat, hanem megvilágítja az ottani idegen missziók cselekvéseit, a török hivatalnokok agyarkodásait is. Az első hír, amely az európai sajtót bejárta, azt jelentette, hogy állítólag 80.000 görög-örmény és nesztorianus keresztény lépett át a katholikus egyházba «a szentatya nagy örömére.» Pedig ha a pápa megtudta volna az áttérés részleteit is, öröme nem lett volna olyan nagy, mint amily világos, hogy az egyes örménynek egyik felekezetből a másikba való áttérése a legtöbb esetben magánérdekből történik, épp oly bizonyos e tömeges áttérésnél, hogy az tisztán politikai okokból történt. A hitéthagyó örmény iránt a hatalmak csak akkor kezdenek érdeklődni, amikor belevág a tervükbe, hogy Törökországon üssenek egyet. Ha Anglia négy-öt évvel ezelőtt a Szudánban, a Fokföldön, vagy másutt lett volna elfoglalva, a világ sokkal kevesebbet tudott volna meg az örmény eseményekről, amelyeket a konzuli jelentések túlhajtottak. A katholikus hitre áttért örményből azonban egyszerre más lény lesz, mert e pillanattól fogva a megtért fiúnak tekintik, akit — legalább papirosan — megvéd a franczia köztársaság, mint a kelet összes katholikusainak állítólagos pártfogója. Annak a 80,000 örménynek áttérése tehát igazában a franczia befolyásnak diadalát jelenti a Tigris partján. A másik hír az Eufrátes partjáról jött, Ursából, a ma még egyetlen nagyobb központból, ahol a törökök és az örmények közt még ma is dúl az 1894/95-iki ellenségeskedés. És ebben az ottani hatóságok nem egészen ártatlanok. Hírlik ugyanis, hogy ott ismételt zavargások voltak az igazságtalan adókivetés miatt. Az örmények, kik számszerűnt kevesen vannak ugyan, de jó anyagi helyzetben, az új adók fizetését megtagadják, mert azokat túlmagasaknak tartják, a mohamedánok pedig, akik jobbára igen szegények, teljes adómentességet kérnek, ha a százalékarányt az ő javukra meg nem változtatják. Ebből aztán véres verekedések támadtak, úgy hogy rendőrségnek, katonaságnak kellett közbelépnie. Hogy az ellenfelek nem igen kímélték egymást, az természetes. Ursa már az említett években is azzal tüntette ki magát, hogy falai közt volt a legborzalmasabb az öldöklés és pusztítás. — így hát mindig akad valami, ami a nyugalom teljes helyreállását megzavarja. Hogy azok, akik a zavarosban halászni szeretnek, ezt is javukra igyekeznek fordítani, igen természetes. A kalifa újabb készülődései. Hónapok óta nem titok már, hogy Angliának szudáni gondjai Omdurman bevételével egyáltalán nem értek véget. Abduláki kalifa, akinek sikerült az angolok kezeiből kisiklania, napról-napra növekedő veszedelmet képez a csak alig visszahódított Szudánban. Július 20-án Kairóba megbízható hírek érkeztek Omdurmanból, melyek kétségtelenné teszik, hogy a kalifa ismét jelentékeny számú lovasságot gyűjtött maga köré és nagy hadivállalatot tervez, amint az esős idő elmúlik. Osman, az ő helyettese, a sirtei tábort kibővítette és megerősítette, aztán délnyugatnak folytatja portyázásait, hogy az ottani törzseket tevék, öszvérek, élelmiszerek szállítására bírja, egyúttal pedig legjobb harczosaikat magához vonja. A kalifa maga hasonlóan megerősített tábort létesített a felső Fehér-Nílusnál, Abu-Zeid mellett, Abbat szigetéből élelmiszerraktárt csinált és tovább halad fel a Níluson. A kémek azt is jelentik továbbá, hogy a kalifa hírnököket küldött a dervisek alatt álló összes törzsekhez, megparancsolva nekik, hogy összes harcosaikat, nyomban az esős időjárás megszűnése után, hozzá juttassák. Ha ezek a felhívásnak eleget tesznek, a kalifa 50—80 ezer emberrel rendelkeznek. Az argentínai elnök utazása, Buenos Ayresból jelentik, hogy Koca elnök a külügyminiszterrel, a hadügyminiszterrel és a tengerészeti miniszterrel, továbbá Kannincz szenátorral, képviselővel és újságíróval a San Martin czirkálóhajón Braziliába utazott. A társaság holnap Montevideóban köt ki, ahol tiszteletére fényes ünnepségek lesznek. Agyonlőtt merénylők. Egy new-yorki távirat jelenti, hogy San Domingóban két embert, akiknek részük volt Heureaux elnök meggyilkolásában, elfogtak és agyonlőttek. Az egész országban nyugalom van. Újabb csapatmozgósítás nem történt. TÁVIRATOK. A rennesi tárgyalás előtt. Távirati tudósítás. — Rennes, augusztus 3. Dreyfus kapitány ügyének végtárgyalása a rennesi törvényszéki épület egy nagyobb termében lesz, s bár e terem helyi és akusztikai viszonyait igen kedvezőtleneknek mondják s a kormány tetszésére bizta a hadbíróságnak, hogy nem kívánja-e a tárgyalást a rennesi gimnázium tágasabb és világosabb dísztermében megtartani: a bírák e mellett maradtak. A sajtó erre méltatlankodott, hogy a gyorsíróinak és tudósítóinak számára föntartott helyekről alig lehet majd valamit hallani, és ilyenképpen formailag ugyan nyilvános lesz majd a tárgyalás, de a valóságban zárt. A haditörvényszék ennek ellenére is megmaradt első választása mellett. A teremnek három sarkában ajtaja van, s a haditörvényszék ülőhelye felé fordulva, balra ülnek a védők, előttük Dreyfus, jobbra a kormánybiztos, mögöttük két sorban a tanuk, azután a hírlaptudósítók, akik mögött a kiváltságosabb hallgatóság, végül pedig a nagyközönség talál helyet. Egyéb távirataink a következők: Rennes, aug. 3. Mercier tábornok ma érkezett ide s egy nyugalmazott tábornokhoz, Germainhez szállott. Mercier úgy nyilatkozott, hogy vallomásában előadja mindama bizalmas természetű dolgokat, amelyekhez hozzájuthatott. Rennes, augusztus 3. Carriére kormánybiztos azzal fogja megnyitni a tárgyalást, hogy az 1894-iki vádlevélhez az azóta történt események rövid vázlatát fűzi s a haditörvényszékre bízza, hogy a kilencven, akkori tanú legfontosabbjainak vallomásából hámozza ki az igazságot. Paris, aug. 3. Néhány revizionista újság azt írja, hogy Mercier tábornok a rennesi hadbiróság előtt a következő nyilatkozatot fogja tenni . Münster gróf titoktartás kötelezettsége mellett közölte velem Dreyfus bűnösségének bizonyítékait, de kivettem szavaiból, hogy vallomásomat meg fogja cáfolni, ha belekeverem nevét ebbe az ügybe. Az Intransigeant jelentése szerint Mercier egy magasabb rangú tiszt előtt úgy nyilatkozott, hogy Dreyfust — akár titkos, akár nyilvános tárgyaláson — el fogják ítélni. Mercier mindent meg fog vallani és be fogja bizonyítani Dreyfus bűnösségét. Az Echo de Paris értesülése szerint Delcassé külügyminiszter pétervári útja azzal függ össze, hogy a rennesi tárgyaláson olyan dolgok adódhatnak elő, amelyek Oroszországot érinthetik. A belgrádi merénylet. Belgrád, augusztus 3. (A Magyarország tud.táv.) A merénylő Knezsevics Györgyön kívül tudvalevőleg Laczkovics volt belgrádi orosz követségi szolga is jelentkezett a rögtönítélő bíróságnál, hogy a fogva levő radikálisok és az orosz követség és konzulátus ellen tanúskodjon. Újabban Uzelácz Péter ügynök, Gyorgyevics Pál katonai parancsnok Gyurgyevóból jelentkeztek tanulóink. Knezsevics a merénylet előtt Gyurgyevóban volt s Uzelácz Péterrel és Gyorgyevicscsel tárgyalt. Egy Hadzsi Kocsa Popovics Péter nevű gyurgyevói szerb több szerb lapban hosszabb levelet tesz közzé, hogy Uzelácz és Gyorgyevics felkérték őt, hogy Gyurgyevóból Karagyorgyevics Péter aláírásával írjon több levelet Belgrádba Pasics, Tausanovics és Nikotics nevére. Popovics nem fogadta el az ajánlatot, hanem újabb leleplezéseket helyez kilátásba. Belgrád, aug. 3. (A Magyarország tud. táv.) Dungyevszki Jovánt, a Mali Journal szerkesztőjét, két hónapi börtönre ítélték, mert lapjában terjedelmes czikket közölt a mai helyzetről. A Mali Journal további megjelenését betiltotta a rendőrség. Ez volt az utolsó radikális lap Szerbiában, s