Magyarország, 1899. augusztus (6. évfolyam, 210-240. szám)

1899-08-04 / 213. szám

Budapest, 1899. péntek, augusztus 4. MAGYARORSZÁG Az internátusban 55 főiskolán tanuló ifjú nyerne elhelyezést, a­kik, mint tanitók gyermekei, részint ingyenes, részint kedvezményes ellátást nyernének. Az internátus föntartására szolgálna első­sorban az Eötvös-alap eddigi gyűjtése, mely 50.000 forintot tesz ki. Ebben az összegben foglaltatnak azok a be nem fizetett alapítványok is,, a­melyeket a vidéki egyesületek nemrég megszavaztak e czélra. Persze ebből az 50.000 forintból még a ház vé­telára sem volna kifizethető és még kevésbbé volna fentartható egy nagy internátus. Ezért a kezde­ményező egyesületek az országos tanítói nyugdíj­alapból fognak kapni nagyobb kölcsönt. Az említett egyesületek félmilliónyi kölcsönt kértek e czélra, melyet az állam amortizálna. Ez számításuk sze­rint nem jelent többet 20—30 ezer forintnyi éven­kénti tehernél. Ennek ajándékozásával az állam nem tesz többet, minthogy minden tanítójának, összesen huszonötezernek évenként 101 iztot ajándékoz. Ennyit, azt hiszik, megérdemelnek az államtól a nemzet napszámosai. Ezt a kölcsönt a házvétel tanúsága szerint, úgy látszik, tényleg megkapják a tanítók és így a tanítók egyetemen tanuló gyermekeinek immár megvan a maguk otthona. Ugyancsak meglesz bizonynyal az Országos Tan­szérmúzeumnak is a végleges elhelyezése. Kevesebb azonban a valószínűsége annak, hogy a Tanítók Házában tanácskozó termek és szórakozó helyek tartassanak fenn a fővárosi tanítóság egyik frakc­iója számára. Nem is ildomos, hogy a humanitárius hági­ érdekek rovására csak egy talpalatnyi helyet is elvegyen a tanítóság fiainak internátusából KÜLFÖLD. A belga kormányválság. De Smetnek, az új belga miniszternek és elnöknek váratlan gyorsasággal sikerült megalakítani kabinetjét. Az új kormány, mint Brüsszelből jelentik, híve a proporczionális választási rendszernek. Az új minisztérium névsora a következő: Elnök és pénzügy: De Smet. Hadügy: Tony. Külügy: Descamps Dávid. Belügy: Niebaert. Igazságügy­: Theodor. Földmivelésü­gy: Van der Brüggen. Közmunka: Coreman. Megszüntetett királyság. A samoai kér­déssel radikálisan végzett Anglia, Amerika és Németország. Mint Apiából jelentik, ott az említett három hatalom samoai főbiztosai prok­­lamácziót bocsátottak ki, melyben közhírré te­szik, hogy eltörlik a samoai királyi méltóságot és a helyett a király teendőit egy, a három ér­dekelt állam konzuljaiból alakított főtanács végzi akként, hogy a tanács többsége dönt mindazon kérdésekben, melyekben a berlini szerződés értelmében együttes eljárás nem igényeltetik. Végül megbízta a három hatalom dr. Solfot az ápiai községtanács elnökségével. A három hatalom egyben megegyezett abban, hogy legközelebb eltörli az ápiai községtanács elnökségét is, és a helyett polgármestert válasz­tatnak Samoa fővárosában. A főbíró jogkörét kiterjesztik. A fejadót eltörlik. Egy kormányzó fog kineveztetni, ki azonban nem tartozhat sem Anglia, sem Németország, sem Amerika fen­­hatósága alá. Az örmény veszedelem. Két hír jött újabban ázsiai Törökországból. Mindkettő az örményekről szól és mind a kettő megvilágítja nemcsak azt a nyugtalan, elégedetlen és szerencsétlen kis népet, a­melyről saját pátriárkájuk mondotta egykoron, hogy jellemtelen byzantinizmusuk idézte föl mai sorsukat, hanem megvilágítja az ottani idegen missziók cse­lekvéseit, a török hivatalnokok agyarkodásait is. Az első hír, a­mely az európai sajtót bejárta, azt jelen­tette, hogy állítólag 80.000 görög-örmény és nesz­­torianus keresztény lépett át a katholikus egyházba «a szent­atya nagy örömére.» Pedig ha a pápa meg­tudta volna az áttérés részleteit is, öröme nem lett volna olyan nagy, mint a­mily világos, hogy az egyes örménynek egyik felekezetből a másikba való áttérése a legtöbb esetben magánérdekből történik, épp oly bizonyos e tömeges áttérésnél, hogy az tisztán politikai okokból történt. A hitét­­hagyó örmény iránt a hatalmak csak akkor kezde­nek érdeklődni, a­mikor belevág a tervükbe, hogy Törökországon üssenek egyet. Ha Anglia négy-öt évvel ezelőtt a Szudánban, a Fokföldön, vagy másutt lett volna elfoglalva, a világ sokkal keve­sebbet tudott volna meg az örmény eseményekről, a­melyeket a konzuli jelentések túlhajtottak. A katho­likus hitre áttért örményből azonban egyszerre más lény lesz, mert e pillanattól fogva a megtért fiúnak tekintik, a­kit — legalább papirosan — megvéd a franczia köztársaság, mint a kelet összes katholi­­kusainak állítólagos pártfogója. Annak a 80,000 örménynek áttérése tehát igazában a franczia be­folyásnak diadalát jelenti a Tigris partján. A másik hír az Eufrátes partjáról jött, Ursából, a ma még egyetlen nagyobb központból, a­hol a törökök és az örmények közt még ma is dúl az 1894/95-iki ellenségeskedés. És ebben az ottani hatóságok nem egészen ártatlanok. Hírlik ugyanis, hogy ott ismételt zavargások voltak az igazságtalan adókivetés miatt. Az örmények, kik számszerűnt kevesen vannak ugyan, de jó anyagi helyzetben, az új adók fizetését megtagadják, mert azokat túl­­magasaknak tartják, a mohamedánok pedig, a­kik jobbára igen szegények, teljes adómentességet kér­nek, ha a százalékarányt az ő javukra meg nem változtatják. Ebből aztán véres verekedések támadtak, úgy hogy rendőrségnek, katonaságnak kellett közbelép­nie. Hogy az ellenfelek nem igen kímélték egymást, az természetes. Ursa már az említett években is azzal tüntette ki magát, hogy falai közt volt a legborzalmasabb az öldöklés és pusztítás. — így hát mindig akad valami, a­mi a nyugalom teljes helyreállását megzavarja. Hogy azok, a­kik a zava­rosban halászni szeretnek, ezt is javukra igyekeznek fordítani, igen természetes. A kalifa újabb készülődései. Hónapok óta nem titok már, hogy Angliának szudáni gondjai Omdurman bevételével egyáltalán nem értek véget. Abduláki kalifa, a­kinek sikerült az angolok kezei­ből kisiklania, napról-napra növekedő veszedelmet képez a csak alig visszahódított Szudánban. Július 20-án Kairóba megbízható hírek érkeztek Omdur­­manból, melyek kétségtelenné teszik, hogy a kalifa ismét jelentékeny számú lovasságot gyűjtött maga köré és nagy hadivállalatot tervez, a­mint az esős idő elmúlik. Osman, az ő helyettese, a sirtei tábort kibővítette és megerősítette, aztán délnyugatnak folytatja portyázásait, hogy az ottani törzseket tevék, öszvérek, élelmiszerek szállítására bírja, egyúttal pedig legjobb harczosaikat magához vonja. A kalifa maga hasonlóan megerősített tábort lé­tesített a felső Fehér-Nílusnál, Abu-Zeid mellett, Abbat szigetéből élelmiszerraktárt csinált és tovább halad fel a Níluson. A kémek azt is jelentik to­vábbá, hogy a kalifa hírnököket küldött a dervisek alatt álló összes törzsekhez, megparancsolva nekik, hogy összes harc­osaikat, nyomban az esős időjárás megszűnése után, hozzá juttassák. Ha ezek a fel­hívásnak eleget tesznek, a kalifa 50—80 ezer em­berrel rendelkeznek. Az argentínai elnök utazása, Buenos­ Ayresból jelentik, hogy Koca elnök a külügyminiszterrel, a hadügyminiszterrel és a tengerészeti miniszterrel, továbbá Kannincz szenátorral, képviselővel és újság­íróval a San Martin czirkálóhajón Braziliába uta­zott. A társaság holnap Montevideóban köt ki, ahol tiszteletére fényes ünnepségek lesznek. Agyonlőtt merénylők. Egy new-yorki távirat jelenti, hogy San Domingóban két embert, a­kiknek részük volt Heureaux elnök meggyilkolásában, el­fogtak és agyonlőttek. Az egész országban nyuga­lom van. Újabb csapatmozgósítás nem történt. TÁVIRATOK. A rennesi tárgyalás előtt. Távirati tudósítás. — Rennes, augusztus 3. Dreyfus kapitány ügyének végtárgyalása a ren­nesi törvényszéki épület egy nagyobb termében lesz, s bár e terem helyi és akusztikai viszonyait igen kedvezőtleneknek mondják s a kormány tetszésére bizta a hadbíróságnak, hogy nem kívánj­a-e a tár­gyalást a rennesi gimnázium tágasabb és világosabb dísztermében megtartani: a bírák e mellett marad­tak. A sajtó erre méltatlankodott, hogy a gyors­íróinak és tudósítóinak számára föntartott helyekről alig lehet majd valamit hallani, és ilyenképpen for­mailag ugyan nyilvános lesz majd a tárgyalás, de a valóságban zárt. A haditörvényszék ennek ellenére is megmaradt első választása mellett. A teremnek három sarkában ajtaja van, s a haditör­vényszék ülőhelye felé fordulva, balra ülnek a vé­dők, előttük Dreyfus, jobbra a kormánybiztos, mö­göttük két sorban a tanuk, azután a hírlaptudósítók, a­kik mögött a kiváltságosabb hallgatóság, végül pe­dig a nagyközönség talál helyet. Egyéb távirataink a következők: Rennes, aug. 3. Mercier tábornok ma érkezett ide s egy nyugal­mazott tábornokhoz, Germainhez szállott. Mercier úgy nyilatkozott, hogy vallomásában előadja mind­ama bizalmas természetű dolgokat, a­melyekhez hozzájuthatott. Rennes, augusztus 3. Carriére kormánybiztos azzal fogja megnyitni a tárgyalást, hogy az 1894-iki vádlevélhez az azóta történt események rövid vázlatát fűzi s a haditörvényszékre bízza, hogy a kilenc­ven, akkori tanú legfontosabbjainak vallomásából hámozza ki az igazságot. Paris, aug. 3. Néhány revizionista újság azt írja, hogy Mercier tábornok a rennesi hadbiróság előtt a következő nyilatkozatot fogja tenni . Münster gróf titoktartás kötelezettsége mellett közölte velem Dreyfus bűnösségének bizonyítékait, de kivettem szavaiból, hogy vallomásomat meg fogja c­áfolni, ha belekeverem nevét ebbe az ügybe. Az Intransigeant jelentése szerint Mercier egy magasabb rangú tiszt előtt úgy nyilatko­zott, hogy Dreyfust — akár titkos, akár nyil­vános tárgyaláson — el fogják ítélni. Mercier mindent meg fog vallani és be fogja bizonyítani Dreyfus bűnösségét. Az Echo de Paris értesülése szerint Delcassé külügyminiszter pétervári útja azzal függ össze, hogy a rennesi tárgyaláson olyan dolgok adódhatnak elő, a­melyek Oroszországot érint­hetik. A belgrádi merénylet. Belgrád, augusztus 3. (A Magyarország tud.­táv.) A merénylő Knezsevics Györgyön kí­vül tudvalevőleg Laczkovics volt belgrádi orosz követségi szolga is jelentkezett a rögtönítélő bíróságnál, hogy a fogva levő radikálisok és az orosz követség és konzulátus ellen tanúskod­jon. Újabban Uzelácz Péter ügynök, Gyorgyevics Pál katonai parancsnok Gyurgyevóból jelentkez­tek tanulóink. Knezsevics a merénylet előtt Gyurgyevóban volt s Uzelácz Péterrel és Gyor­­gyevicscsel tárgyalt. Egy Hadzsi Kocsa Popovics Péter nevű gyur­­gyevói szerb több szerb lapban hosszabb leve­let tesz közzé, hogy Uzelácz és Gyorgyevics felkérték őt, hogy Gyurgyevóból Karagyorgye­­vics Péter aláírásával írjon több levelet Bel­­grádba Pasics, Tausanovics és Nikotics nevére. Popovics nem fogadta el az ajánlatot, hanem újabb leleplezéseket helyez kilátásba. Belgrád, aug. 3. (A Magyarország tud. táv.) Dungyevszki Jovánt, a Mali Journal szer­kesztőjét, két hónapi börtönre ítélték, mert lap­jában terjedelmes czikket közölt a mai helyzetről. A Mali Journal további megjelené­sét betiltotta a rendőrség. Ez volt az utolsó radikális lap Szerbiában, s

Next