Magyarország, 1899. augusztus (6. évfolyam, 210-240. szám)

1899-08-04 / 213. szám

41 2: ■ ■' ;­ * MAGYARORSZÁG 1­ 11 Budapest, 1899. péntek, augusztus 41 esperesi kerületéhez csatolt­assék, melynek la­kossága, egyházi s iskolai viszonyai úgyis sok tekintetben megegyeznek alyázókéival. Ez volna a kérdés leggyökeresebb megoldása. Másfelől azonban oly módozatot ajánlanak, mely bizonyos tekintetben kímélni volna hivatva a történelmi s hagyományos érdekeket és ezzel a régi statusquo helyreállítására törekszik. A Muraköz vagyis a zágrábi érseki egyház­megyének Dráván inneni része ugyanis egykor külön belini főesperességet képezett, melynek dignitáriusát azóta nem nevezték ki, mióta a horvát túszók a Muraköz horvátosítására akna­munkájukat megkezdték volt. Ez a főesperes­­ség tehát régi hatáskörét visszanyerné ; a be­rrni főesperes egyúttal a zágrábi magyar kano­­noki stallumok egyikét is birtokolná, különben pedig a zágrábi érsek fennhatósága alatt, de külön jogkörrel kormányozná a muraközi hu­szonkét plébániát, melyek közül kilencz akath. vallás­alap, tizenegy a Csáktornyai uradalom, egy a­ csákvári uradalom s egy az érsek kegy­­urasága alatt áll.­­ A lényeges változás azonban az volna, hogy a muraközi lelkészi s segédlelkészi állásokra csak oly papokat nevezne ki a fentemlített fő­­esperes, a kik a szombathelyi papnevelő-inté­zetben nyerik majd kiképeztetésüket s ott szen­teltetnek föl áldozatokká. Ezáltal a horvát túl­zók, kik a zágrábi szemináriumban magukba szívott ellenséges indulattal töltik be a Muraköz számos plébániáit, teljesen elvesztenék itt be­folyásukat és a­ lehetőséget is az izgatásra. E megoldási módozatok között fog majd a katholikus autonómiai kongresszus 29-es bizottsága választani, még­pedig ama részletes munkálat alapján, melyet illetékes helyről eléje terjesztenek s a­­melyben a to­vábbi adatok és a teendő intézkedések sokkal körülményesebben fölsorolják, mint azt mi egy czikk keretében tehetnék. Azt azonban már most is elárulhatjuk, hogy hiábavaló azoknak a félelme, a­kik a Muraköz egyházi rendezését abból az állítólagos okból ellenzik, mert a horvátok annak fejében kár­pótlásul követelni fogják a pécsi egyházmegye ama területének átengedését, mely politikailag s közigazgatásilag Horvátországhoz tartozik. Honnan ismerik ők így a horvátok jövendő követeléseit ! ! No, de nincs ok ezektől aggódni. A pécsi egyházmegyéhez tartozó ama tizenhárom ma­­ni­ai plébániára, mely Verőcze megyében a val­­pói s miheljaczi alesperesi kerületet képezi, a horvátok nem fognak reváns­ igényeket beje­lenteni még pedig abból az okból, mivel azok átvételével nagy anyagi terheket vennének ma­gukra, a­mit a horvátok egyáltalán vissza szok­tak utasítani ; azonfelül az említett plébániák nagyszámú magyar híveit, kiket politikai s köz­­igazgatási úton sehogy sem tudtak horvátosí­­tani, éppenséggel nem kívánják meg, jól tud­ván — és ezen panaszkodnak is­­— hogy a magyarság terjeszkedik ma Szlavóniában, és a horvátok ezt a nevezett plébániák beolvasztá­sával semmiképpen sem fogják előmozdítani. Egyébként a kath. autonómiai kongresszus 27 fős bizottságán áll, vájjon megijed-e a hor­vátok követeléseitől, ha ezeknek ugyan kedvük lesz ilyenekkel előállani ? grU­iriiiii.­ hm ........ ... raagjgiigaai Az arcza most is lángolt, szemei villámlot­­tak, de kedves piezi ajkai körül pajkos mosoly jelent meg. Egy cseppet sem ijedt meg, a­mint a szemem köré nézett: — Azért jött, a­mit a múltkor ígértem ? Azért, hogy megkérjem a kezét — mond­tam rá én. — Negyedfél hónap óta keresem. Újra elmosolyodott. Oh, a leányok rögtön megtudják, hogy hatalmukban van egy férfi. S ingerkedve szólt : — Azóta hegedülni is tanult. — Magáért. — mondtam neki sóhajtva. — Hallottam, — mondta ő, — tegnap jöt­tem meg faluról s Karolin mindjárt újságolta. De most már jöjjön be, nem illik az ajtó elött beszélgetni. Nagy kő esett le a Wurdáék szivéről, mikor megtudták, hogy nem kell már tőlem félteni a leányaikat s hogy nem vagyok lump, hanem az Annusba vőlegénye. — Holló! — tiltakozott Annusba, — ahhoz még a m­amáéknak is szavuk lesz otthon, meg nekem is. Azért, hogy három hónapig tanult muzsikálni, ha igaz, én értem, ne gondolja, hogy mindjárt úgy tánczolok, a­hogy maga hegedül. * * A szép fiatal asszony befogta urának a száját.­­ No elég már. Még azt hiszik, hogy valami sárkány vagyok, valami harczias menyecske. Pedig csak egy kicsit ostobácska voltam még akkor. A Petőfi-ünnep. Budapest, aug­ 3. A legnagyobb magyar költő halála 50 éves for­dulóját nemcsak Magyarországon, de messze idegen országokban is megünnepelték. Azokat, a­kik a kül­földön is megtartották magyar voltukat, a magyar érzést, halála napján épp úgy ünnepben egyesítette a költő emléke, mint a­hogy az egész ünneplő or­szág összeforrott a hazaszeretet ünnepén. Párisi tudósítónk jelentése szerint a franczia fő­városban az ottani magyar egyesület, díszes ünnepet rendezett július 31-én. Az ünnep az egyesület Rue de Seine 57. alatti helyiségeinek nagy dísz­termében folyt le, a­melyre valóban büszkék lehet­nek itteni honfitársaink. A díszteremben a király és a boldog emlékezetű királyné olajfestésü arczképei mellé sorakoznak hazánk kiválóbbjainak arczmásai: Kossuth Lajosé, Deák Ferenczé, Bathyányé, Arany Jánosé, stb. s más hazafias képek, mint Erzsébet királyné Deák Ferencz ravatalánál, 1848—49. A teremben emelvény volt fölállítva nemzeti szinti szö­vettel bevonva. A pódium mögött a falon Petőfi aranykeretes, fénynyomatú képe volt óriási babér­koszomtól környezve. Az ünnep 10 órakor este vette kezdetét. Az ünneplők között voltak: dr. Návay Aladár min. titkár, dr. Nagy Albert budapesti orvos, lapunk orvosi szakreferense, Tordai-Kádár Gábor a párisi magyar egyesület elnöke, Máthé Bálint az egyesület titkára, az ünnepet rendező bizottság, Ungváry­­Andor, Schuhh Endre, Bak Bálint Obláth Rezső, Spitzer Dezső, Vajda Pál, Hermánn, Segner, Szabó Sándor, Tesztrikzy stb. párisi magyarok. A megnyitó beszédet Márkó Bálint tartotta, a melyben az ünnep nagyjelentőségűről beszélt. Utána Margitta Sándor tartott ünnepi beszédet, a mely nagy hatást tett a jelenvoltakra. Majd Holländer V. szavalta el nagy hatással Jókai Apotheozisát a Magyarország vasárnapi számából. Aztán Feldmann Emil elszavalta Egy gondolat bánt engemet. . . czimü költeményt. Végül A nép nevében czimü költeményt szavalta el Weise­l. A titkár ezután köszönetet mondott dr. Nagy Albertnek Jókai Apotheozisáért, a­melyet Nagy hozott az egyesületnek, a­ki a pá­risi magyar egyesületnek emlékül fölajánlott egy Pdöfi-mellszobrot. Az ajánlatot kitörő lelkesedéssel fogadták, majd hazafias magyar dalokkal fejezték be a szép ünnepet. New­ Yorkban az ottani magyar egyesület szin­tén kivette részét a magyar nemzet ünnepéből s lel­kes hangú táviratot intézett Bartók Lajoshoz, a Petőfi­ Társaság alelnökéhez. A vidékről tudósítóink ma a következő ünnepeket jelentik: Brassóban tegnap este szépen sikerült Petőfi­­ünnepet rendezett a brassói nemzeti szövetség. A zsúfolásig megtelt színházban Hegyesi Mari, a nem­zeti színház művésznője, Jókai Apoteózisát szavalta. A gyönyörű előadás valóságos tapsvihart keltett. Bartók Lajos lelkes beszédben méltatta Petőfit, buzdította a közönséget Petőfi emlékének évenként való megünneplésére és megígérte, hogy a Petőfi­ Társaság mindig egy-egy tagjával képviselteti magát. Beszéde, melyben a nemzetiségek békés meghódítá­sáról beszélt, frenetikus hatást keltett. Endrődi Sándor «Petőfi» czímű költeményét szavalta óriási tetszés mellett. Szavalt még ifj. Herman Antal és Szele Béla; végül a Szózat eléneklése után élő* képeket mutattak be Petőfi életéből. Az ünnep lel­kes hangulatban tartotta a közönséget­ *­­ Hátszegen. Petőfi Sándor halálának 50 éves évfordulóját a hátszegi oláhság is szépen megünne­pelte. Július 30-án ugyanis tánczmulatságot rende­­zett, melyen — a Petőf-ünnep alkalmából — az oláh daloskor hazafias dalokat énekelt. A tánczmu­­latság helyéül szolgáló tágas tánczhelyiség zsúfolá­sig megtelt közönséggel, melynek soraiban ott lehe­tett látni a város összes intelligens oláh lakosságát is. A Hymnusz az egész közönség nagy lelkesedés­sel énekelte a daloskörrel együtt.­­ Július 31-én az ott működő színtársulat rendezett díszelőadást a következő programmal: Hymnus, énekelte a társu­lat egész személyzete. 2. Apotheozis Jókai Mórtól; előadta Szabó Boriska színésznő. 3. Talpra magyar! szavalta Farkas Béla. 4. Petőfi, színmű; irta Rud­­nyánszky Gyula. A Hymnust, a színészekkel együtt, felállva énekelte az egész közönség. Nagy-B­ajtonyban a diákság, a­mely a nyári szünetre «diák-kör »-ré alakult, július 30-ikán ünne­pelte Petőfi Sándor halálának évfordulóját. Az ünnepet d. u. fél 4 órakor Merker Márton 8. gimn. tanuló a nap jelentőségét méltató beszéddel nyitotta meg. Szavaltak: Derinczy Pál, Schmied Ferencz, Hauser Pál és Kreiter Pál diákok, Tóth Prezső ta­nító és Radeczky Károly egyetemi hallgató, míg Merker felolvasást tartott. Az ünnepet a *Távolbóli kvartett fejezte be. Nemes-Ládony község július 30-án rendezett Petőfi-ünnepet. Az Olvasó­kör ünnepén nagy szám­mal jelent meg a község lelkes közönsége. Szliácson a fürdőközönség jótékonyczélú hang­versenyt rendezett, a­mely a hírlapírók nyugdíjalapja­ és a budapesti orvosi­ kör árvákat segítő egyesülete, valamint a Petőfi-ház javára 124 frt tiszta jövedel­met hozott. A kútfő-teremben lefolyt ünnepélyen megnyitót Máriássy Sándor miniszteri tanácsos tartott. Nyíregyháza Petőfi-ünnepéről szóló tudósításunk nem emlékezett meg Bartók Jenő ev. ref. lelkész nevéről, a­kinek hatalmas és hazafias szónoklata az ünnep magva volt. Nyírbátorban a kaszinó tartott — eléggé külö­nös — Petőfi-ünnepet. Az éppen ott időző Rakod­­czay Pál szatmári színigazgató alkalmi darabokat adott elő. Előadás után tánczczal egybekötött mu­latság volt a kaszinóban, melynek csak a reggeli órák vetettek véget, mikor is vidáman és a nagy idők emlékétől (vagy talán a bortól) mámorosan tértek haza a honfiak és lányok. Valóban meghatóan és kegyelettel ünnepelték meg Nyírbátorban Petőfi Sándor halálának évfordulóját. Tanítók Háza. — Saját tudósítónktól. — Budapest, aug. 3.­­ A Tanítók Háza,— mint értesülünk, — a napok­ban a megvalósulás stádiumába lépett. Ugyanis az Eötvös-alap országos egyesület és a Tanítók Orszá­gos Bizottsága vezetősége meggyőződött arról, hogy a király­ utczai Vakok Intézetének épületét, mely nem­sokára megüresedik, nem kaphatják meg a Tanítók Háza czéljaira, ezért szerényebb igényű javaslattal léptek fel. Siettetteti a Tanítók Háza ügyének megvalósítását az a körülmény, hogy a tanügyi kormány sürgősen keresett helyiséget az Országos Tanszérmúzeum és a Tanítói Közkönyvtár számára. Mindkét intézmény évek óta beszögezve, használatlanul pihen a tanügy kimondhatatlan kárára s nemrég ideiglenesen a Ta­nítói Kaszinóban akarták mindkettőt elhelyezni. A­ Tanítók Háza megvalósulásával persze ez a két orszá­gos intézmény is végleges elhelyezést nyer. Értesülésünk szerint az Üllői-út közelében levő­ Szentkirályi­ utczai 49. számú házat veszi meg a tanügyi kormány a Tanítók Háza czéljaira. Ebben, az ügyben megtörtént már az ideiglenes szerződés­ aláírása is. A 23 lakást tartalmazó kétemeletes épü­letet 104.000 forintért veszik meg. Az Eötvös-ulepi vagyonából már ki is fizettek négyezer forintot fog­lalóképpen. A szerződés megkötésénél Zsilinszky Mihály államtitkár és Axantéth­y Lajos miniszteri ta­nácsos funkc­ionáltak. A szerződés végleges meg­kötése még a miniszter elhatározásától függ. ..­ Egyelőre az a terv, hogy november 1-ére kiürítik­­az említett házat és november 19-ig átalakítják a Tanítók Háza internátusának czéljaira. Erzsébet ki­rálynő névünnepén szándékoznak a szép intézményt átadni hivatásának-- ' •' "V~

Next