Magyarország, 1899. szeptember (6. évfolyam, 241-270. szám)

1899-09-01 / 241. szám

Budapest, 1899. péntek, szeptember 1. MAGYARORSZÁG A csehországi császármanőverek. — Saját tudósítónktól. — Reiohstadt, aug. 30. s Azt a területet, a melyen a két hadtest egymás ezen gyakorlatát folytatja, nyugatról az Elbe folyó. Északról a csehországi Közép-hegység, a lausitzi és Jeschken-hegység, keletről az Iser folyó és délről az említett hegységek előfutárai, a dauba­i és a weisswasser-i fensíkok határolják. A tulajdonképpeni szűkebb körű hadgyakorlati terepet a Polzen folyó szeli át és az előbb említett hegységekből kinyúló hegy- és dombvidék tölti be, a­mi annál inkább ne­hezíti a csapatok gyors mozdulatait, mert a lejtőket többnyire erdő fedi, a­mely nagyon eltakarja a ki­látást. Külön említést érdemel még a habstein-hirsch­­­bergi lapály, a­melyet a tavak egész sora tölt be és ■a mely ugyanezért helyenkint nagyon mocsaras. Ez még nagyobb akadálya a csapatok gyors mozdulatá­nak, mert itt az átjáró helyeken a csapatok csak mély alakzatokban (kettős rendekben, vagy éppen csak rendekben) közlekedhetnek, a­mi természetesen a taktikai alakulások gyors végrehajtásának nagy hátrányára van, úgy­hogy tulajdonképpen csak ezen a zónán túl kezdődik az igazi hadgyakorlati terep, mltt a Polzen folyó kivételével, a­mely Niemestől le­felé, főleg völgyének alakja miatt és azután árvíz alkalmával nyer némi jelentőséget, valamint az imént említett tavakon kívül nincs említésreméltó akadálya a mozdulatoknak. Utakban a gyakorlatok területe eléggé bővelkedik. Északról délre, a felső Lausitztól az Iser felé öt párhuzamos út vezet, a­melyek mintegy 25—30 km. széles zónában átvágják a határhegységet és a­­lausitzi hegység legmagasabb csúcsára, a 790 méter magas Lauschen vezetnek át. Az elszállásolási viszonyok aránylag kedvezőek. A völgyekben számos helység terül el, a­melyben aránylag sok csapatot lehet elszállásolni, de a fal­vak jóformán mind egy hosszában épülvén, ez egy kissé lazítja az itt elhelyezett csapatok összekötte­tését. A jelentékenyebb helységek, Böhmisch-Leipa, Reichstädt, Niemes, Gabel és Böhmisch-Aicha e tekintetben kivételt képeznek, a­mennyiben egy helyre tömörítve épültek. Augusztus 30-án reggel 7 órakor kezdődött a két fél ellenségeskedése, a­mely a hadgyakorlatok végéig tart. A két fél érintkezése ezen időponttól kezdve teljesen ki van zárva. A felvilágosító és biztosító szolgálat ezen idő alatt folytonosan teljesítendő. Az hozzájuk. A mellett jártam az erdőt, szívtam a széna-illatot, hallgattam a borjuk leégetését, a tyúkok kotkodácsolását. Már-már azt gondoltam, megveszem azt a kis házat és maradok, a­míg csak erős honvágyat nem érzek vissza, úgy számítottam, egy év előtt el sem vágyom onnét. És egyszer este, a­mint betérek az én gerendás kis szobámba, orchidea-illat csapja meg az arczomat. Julcsa véletlenül pakolt el egy üveggel s most, hogy megtalálta, beillato­­sított vele mindent. Az orchidea! Álmomban is követném, úgy szeretem. Visszahívott könyörögve, kérve, majd parancsolom És én ellenállhatatlanul kö­­vettem a zajba, a káoszba, a­hol sietünk élni, fáradni, a­hol küzdünk hol az élettel, hol saját lelkünkben, a hol egy egész élet vihara, láza lüktet át erősen romlott lelkünk érvelésén ... Visszakozott az orchidea illata. Türelmet­len sietséggel jöttem hazafelé. És mikor végig­­siklott a tekintetem az őszi pompába öltözött nagyváros büszke palotáin, mikor — hosszú idő után — először léptem az aszfaltra, meg tudtam volna csókolni azt... Közeledtünk az utolsó állomáshoz. Eldobta a­­­igarettáját és felsegítette a kabátomat. — Úgy van az, — mondta aztán csöndesen, szinte szomorú hangon, — hogy hol előttünk fut, hol mögöttünk — elhagyott életútunk egy­­egy sorompójánál — vesztegel a boldogságunk, de a lelkünkre ölelni, igazán átérezni azt — nem tudjuk soha ... ütközet harczszerű megszakítása a hadgyakorlat minden napján a demarkaczionális vonalak közlésé­vel történik, a­melyeket a hadgyakorlat fővezetősége tudat a két fél parancsnokával. A hadgyakorlatok fővezetősége mint a két fél fe­lettes parancsnoksága szerepel; a fővezetőséggel való érintkezést a hadgyakorlat terepén, a­mennyi­ben a fővezetőség az ellenfél közelében van, parla­­ment­liek közvetítik. A fővezetőség közegei, a dönt­­nökök és a hadi tudósítók minden időben és minden irányban szabadon közlekedhetnek. A mai napon mind a két fél parancsnoka meg­tette a felvilágosító szolgálat tekintetében szükséges rendelkezéseket. A távolabbi felvilágosító szolgálat czéljára a 8. hadtestnek a 7. dragonyos ezred, a 9. hadtestnek a 8. dragonyos ezred áll rendelkezésére, mindegyik ezred hat lovas századdal, az utas­­szakaszokkal és egy-egy nyolcz lovasból álló, teljesen felszerelt táv­­író­örssel. Ezenkívül ugyane szolgálatra használják a csapat-hadosztályokhoz beosztott hadosztályi lovas­ságot is. A 7. számú dragonyos ezrednek az volt a paran­csa, hogy reggel 7 órakor induljon Rehdörfelből Brennen át Niemes felé és innen egy-egy hírszolgá­lati osztály Hühnerwasseren át Münchengrätzbe, illetőleg Wartenberg-Oschitzon át Böhmisch-Richába Egy hírszolgálati osztálynak Neugartenből Kirsch­bergen át Bakow felé kellett vonulnia. A hadosztály­lovasságoknak megparancsolták, hogy gyorsan előre­törtessenek és a brenn-sandaui vonalon foglalják el a Polzen folyó átjáróit. A 8. dragonyos ezredet hadtestparancsnoksága reggel 6 órakor Höflitzről, Niemes-Reichstadton át a 296. magassági pont felé küldötte, hogy ott készen­létbe helyezkedjék. Ennek az ezrednek a wartenberg­­haida-böhmisch-kamnitzi vonalig északra és a dauba­­auscha-wemstadti vonalig délre eső területet kell föl­derítenie. Kiküldettek különösen: egy lovasszázad Böhmisch Leipába avval a parancscsal, hogy a wolfsthal-straussnitzi vonalon a polzeni hidakat fog­lalja el és vegye védelmébe; előőrsök voltak kül­dendők a stein-schönau-koseli vonalra; egy lovas­századot a brenni átjáró elfoglalására rendeltek ki, hogy innen egyúttal a Wolfsthaltól Brennig létező többi polzeni átjárókat is kísérje figyelemmel. A 29. gyaloghadosztály 2 századból és egynegyed lo­vasszázadból álló hírszolgálati osztályt Kümmeren át a brenni átjáróhoz küldött, egy másik hírszolgá­lati osztályt, a­mely egy századból és fél lovas­­századból állott, Habhsteinba küldött hátvédnek. Az előrenyomuló felderítő lovasság szolgálata te­kintetében a 9. hadtest akképen rendelkezett, hogy egy zászlóalj a Wachbergre menjen Niemes mellett, a­melynek délelőtti 10 órakor kellett odaérkeznie. A 8. hadtest parancsnoksága ezzel szemben egy gya­­logdandárt, egy lovas­századot s egy üteget "küldött a brenni magaslatok elfoglalására. Mind a két hadtestparancsnok elegendő tájékozást nyert ellenfele hadereje zömének, a gyalogságnak miként való megoszlásáról és ennek következtében a holnapi napra éles összetűzés várható. ‘ ' * Ő Felségét a tegnapi útnak nagy fáradalmai éppen nem viselték meg. A küldöttségek irá­nyában, a melyeket az uralkodó tegnap foga­dott, oly kegyes érdeklődést és leereszkedést tanúsított, hogy az eredetileg csupán egy órára megállapított fogadási határidő közel harmadfél órára nyúlt. Ma reggel 7 órakor ő Felsége, a­ki kitűnő színben van, Wessport nevű gyönyörű barna angol lovára ült és Rajner főherczeg társasá­gában, Beck báró táborszernagygyal, a vezér­kar főnökével, a hadgyakorlati fővezetőséggel, s 10 külföldi katonai attaséval és nagyszámú, fé­nyes kíséretével kilovagolt a kastély kapuján s első­sorban az Izrael-hegy magaslataira ment és onnan fogja kíséretével az első ütközetek kifejlődését szemmel tartani. KÜLFÖLD. Délafrikai háború veszedelme. Budapest, aug. 31. Az angolok már megint túl hangosan beszélnek. Úgy látszik, szükség van erre, mert a Times pár nap előtt, elég elővigyázatlanul úgy nyilatkozott, hogy az eddigi állhatatosságnak Transzválban jó ha­tása volt, de azért a további nyomás alig lesz el­kerülhető. Pedig Angliának egyéb dolga is volna, mint a jó búrokat dum-dum golyókkal lövetni. A kalifa ellen a második hadjáratot már szeptember­ben meg kell indítania, mivel Kordovánban és a Fehér-, valamint Kék-Nílus közt nagyszámú harczos gyűlt egybe. Ha Kicséner nem megy el a kalifához, a kalifa jön el Kicsénerhez. Az angol hadvezérletre a konjunktúra kevésbé kedvező, mint a múlt évben volt, mert a Nílusban alacsony a vízállás, úgy hogy az ágyunaszádok segítségére alig lehet számítani és csapatok is aligha lesznek hajókon szállíthatók. Aztán pedig a dervisek állítólag tözérséggel is bírnak és európai oktatókkal rendelkeznek. Okvetlenül kerü­lendő tehát, hogy Szudánban és Transvalban egy­­időben legyen háború. Afrikának egy másik pontja is élénken foglalkoz­tatja még az angol kormányt. Az a pont pedig az Abesszíniától délre eső földdarab, a Fehér-Nílus és Juha közt, a­mely az angol térképen mint «britt befolyásos terület» van megjelölve, a­melylyel azon­ban Menelik mint Abesszíniához tartozóval bánik el. Két évvel ezelőtt bérbe is adta az orosz Leontiev­­nek, a szt.-pétervári és a dis­abebai udvarok közt el­járó közvetítőnek. Leontiev most abessziniai csapa­tokkal készül oda bevonulni. Hogy Anglia továbbra is fentarthatja-e még a gondosan ápolt akéziót, hogy Menelik udvarának ő a «kedvencze», nagyon kétséges és mindenesetre epizódjelenetekre kell el­készülve lennie.­­ Az Alaska-kérdés ezidőszerint pihen ugyan, Ame­rika és Kanada közt azonban nemsokára ismét elő­térbe fog lépni. Az Egyesült­ Államok sértő ridegsé­get tanúsítanak. 1ia Anglia Kanadát cserbenhagyja, fellázítja maga ellen minden nagy kolóniáját. Olyan nagy gyarmatbirodalomnak, mint a­milyen Anglia, mindig el kell készülve lennie arra, hogy több pontján egyidejűleg támadnak nehézségek. Ám amióta a franczia-orosz kettős szövetség támadt fel Anglia ellen, helyzete különösen veszélyessé vált. Ha Délafrikát le tudja igázni — a­minek előfeltétele Transznál leigázása — Franczia- és Oroszország Ke­­­letázsia felé való útjában sokkal rosszabb helyzetbe kerülne, mint a­milyenben eddig volt. Ennek a két­­ hatalomnak tehát a békés megegyezést kellene elő­mozdítania Délafrikában. Kétségkívül meg is fogják tenni, mert hiszen Francziaországnak súlyos veszte­séget kell megtorolnia, Oroszország pedig szabad kezet óhajt Ázsiában. Egyelőre azonban kevés a kilátás a béke fen­­tartására. Transzvál kormánya nyilván eljutott a véghatáráig annak, a­mit Angliának konczedálhatni vél és most már nem riad vissza a hatalmas szom­széddal való szakítástól sem, visszaemlékezvén azokra a katonai sikerekre, a­melyeket a búrok az 1881-iki hadjáratban vívtak ki az angolokkal szemben. A helyzet komolyodása meglátszik már az angol lapok czikkeinek czimén is. Háború küszöbén, A háború örvényének szélén, Utolsó intés, A tizenkette­dik órában és hasonló czikkfeliratok riasztják a köz­véleményt, míg más, egybehangzó hírek azt állítják, hogy a hadügyminisztériumban csak a jeladást vár­ják a Délafrikába szükséges csapatok hivatalos moz­gósítására. A búrok lelkesedése pedig lánggal ég. Generálisuk, Joubert, nyilvános gyűlésen jelentette ki, hogy nem fárad bele a béke fentartásaira irányuló munkájába, de ha már egyszer másképp nem lehet, minden búr utolsó csöpp vérét fogja a függetlenségért áldozni. A helyzet tehát a lehető legfeszültebb és ha Anglia fenyegetődzése ezúttal is nem üres hencze­­lés, az első ágyulövés minden pillanatban eldör­dülhet. Pretória, aug. 31. Greene angol diplomácziai ügyvivő tegnap átadta Reitz miniszternek Chamberlain válaszát a transzváli kormánynak a vegyes bizottsá­gokra vonatkozó ellenjavaslataira. Greene egy óra hosszat tanácskozott Reitzczal. Később a kormány és a végrehajtótanács tanácskozott Chamberlain válaszáról. Pretoria, aug. 31. Hír szerint Chamberlain távirata azt ajánlja, hogy Fokvárosban újra konferenc­iát tartsanak és ott vitassák meg a jövendőbeli bonyodalmak rendezésére Transzvál részéről javasolt válasz­tott bíróság kiküldését és rendezzék az összes még vitás kérdéseket .

Next