Magyarország, 1900. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1900-02-01 / 31. szám

Budapest, 1900. csütörtök, február 1. MAGYARORSZÁG §-ban ki van fejtve. A 27-es bizottság többsége mérle­gelte a magyar egyházjogot és mint az anyagi életben nincs agrár, az autonómiában is szem előtt tartotta ezt az elvet. A főpapok kinevezése, az iskolák ügyé­ben nem lehet és nem tanácsos egy csapással a múlthoz fűzött szálakat elmetszeni. A világi elemnek szüksége van egy talpalatnyi földre, melyről védhesse az egyházhoz fűzendő érdekeit. Ezért törekedett a 27-es bizottság több ily terület megnyerésére, melyen az eddiginél hathatósabban védhesse az autonómiá­ját. Az autonómia bástyája lesz az egyháznak és a hazának. Kéri a 27-es bizottság előterjesztésének el­fogadását. (Éljenzés.) Györffy Gyula : A többségi előadó azzal az ön­érzettel védelmezi javaslatát, mely a többségből meríti erejét. Szóló a kisebbség szerénységével óhajtja a kisebbségi tervezetet védelmezni. Tagadja azt, hogy a többség az 1871-es alapon áll. A jelen­téséből nem látjuk azt, de remélhetőleg erre az alapra fog helyezkedni. A késedelmezés vádja alól felmenti a kongresszus a 27-es bizottságot. Azt mondja Hoványi, hogy azért oly szerény és igény­telen a többségi javaslat, mert az erősebb nem lehet, mivel a többi tényezőktől semmiféle támpontot nem nyert. Hát miért oktrojál akkor ez a többség mi ránk egy szerény és igénytelen tervezetet, ha nem lát garan­ciát arra nézve sem, hogy ezt elfo­gadják az illetékes tényezők. E téren szerénynek és igénytelennek lenni nem szabad, legalább addig nem, míg arra kényszerítve nem vagyunk. A kisebbség sem ismerte a döntő tényezők véleményét, de elő­terjesztésében sehol sem lépte át a tényezők jog­körét, sőt hatásosabb védelmet biztosított ezeknek gya­korlatában. Mint magyar polgárok és buzgó katholikusok, tudta a kisebbség, meddig szabad nekik menni a védelem és hatáskör nyújtásában. A többség jelentése azért szerény és igénytelen, hogy fejleszthető legyen. No pedig, abban a csenevész szülöttbe egyetlen dajka sem tud életerőt önteni. Ilyen gyenge szülköttnak nem lett volna szabad éle­tet adni. Ne tegyünk akkor autonomikus lépéseket, ha a püspöki kinevezésekbe nem akarunk beavat­kozni. Hiszen épp az a sérelmünk, hogy eddig a püspökök kinevezésébe oly világi elemek foly­tak be, kik egyházunkhoz egészen idegenek. (Za­jos helyeslés.) Ilyen érvekkel a többség elő­adója a kisebbségnek fogja a többséget jut­tatni. A kisebbséget nem a pártoskodás vezette még csak nem is az, hogy versengjen a többség javaslatával, de elvi szempontok vezették. A kon­gresszus első feladata, hogy legyen egy vélemény, mely körül a vita folyhasson. A kisebbség nem fog a 61-es bizottság javaslata ellen támadást intézni. A kongresszust egybehívó királyi kézirat kötelessé­günkké tette, hogy az 1871-es alaphoz tartsa magát. Ezt a folytonosságot megszakítani a 67-es bizottság többségének nem volt szabad. Állandóan megfeledkezett a 27-es bizottság a ma­gyar katholiczizmusról. Miért éppen ezzel nem szá­molt a többség? Hisz ha megfeledkeznek róla, nem fog funkc­ionálni! A kisebbség tehát kötelességsze­­rűleg is felkarolta a magyar katholic­izmus érdekeit. A legfelsőbb kiegyezési jogokat sérteni magyar ál­lampolgárnak nem szabad. Ezekben nagy védelmet látjuk a magyar állampolgári jogoknak. Ezeket a jo­gokat fokozni kell és ezeknek védelmére síkra kell szállnunk a kisebbség javaslatában a legfelsőbb kegyúr direkt ténykedéssel vesz részt közvetlen be­folyással az autonómiában. Eltért a kisebbség a töbs­ég javaslatától az egyházi szervezetben is. Mi úgy fogtuk fel, hogy a mi autonómiánk első­sorban nekünk katholikusoknak fog szólni, lehet-e együtt­működés, ha a püspökeinkkel kell ellenkezésbe jut­nunk. Soblauch Lőrincz: Hiszen . . . Györfy Gyula: Eminencziád nem fogadhatta volna mind­azokat, kik szívesen jöttek volna. (Nagy de­rültség.) Hogy a püspöki kar megnyugvással jöhes­sen valaha, levették a javaslatba a püspök joszköz számára a leghathatósabb garancziákat. Szerény szerepet óhajtunk magának a püspök kijelentjei­nek, hogy legalább meghallgattassunk. Ez legeny­hébb formája az érvényesülésnek. Mi számot vehe­tünk azzal, ha mennél elhagyatottabbak vagyunk, annál nagyobb szükségünk van az egyesülésre. Az auto­nómia ne legyen új intézmény, melyből a magyar katholikus azt mondhassa, hogy ő abból ki van zárva. Csodás hatása lesz a vallási érzületre is, ha az autonómia majd a lelkészeknek, papságnak anyagi dolgában is segítségére jön. Lelkesítsen ben­nünket Erdély példája. A püspöki egyház­megye szervezete hiányzik a 27-es bizottság je­lentésében. Jelentésünkben érintettük azt, hogy mert szervezetét az egyháznak ismerjük, ezt nem akarjuk sutba dobni; a püspöki egyházmegyéket szervezni kell; de különben is a hierarchikus szer­vezet maga a püspök. Enélkül a püspöknek nincs tekintélye egyházmegyéjében, van legfeljebb egy 12 tagból álló kupaktanácsa. Hát tekintély ez ? A kisebb­ség a püspökökre gondol, azoknak jogait respektálván, szervezetet, hatáskört nyújt nekik. Mély sajnálattal­­ látjuk azt, hogy a román egyház e kongresszustól­­ távol marad; ellenben, ha a püspöki szervezetek lé­tesítésekor ez az idegenkedés megszűnik, akkor megelégedéssel fogadja a katholikus autonómiát. Igyekeztünk közelebb hozni a katholikus auto­nómiát az erdélyihez. Hiszen innen indult ki minden mozgalom, mely a katholikus autonó­miára vonatkozik. Végül kiemeli, hogy a kis­­sebbség igyekezett jogokhoz juttatni a világi katholikusokat ; nem akar kiterjeszkedni arra, hogy a kisebbség az egyházi javakkal szemben egy kissé erőteljesebben lép fel. Tették ezt azon őszinte meggyőződéssel, hogy ez érdekekkel nem megal­kuvásra van helyezve. Ismeretes a magyar katholi­­czizmus helyzete. Nem kívánja senki jogát csorbítani, de midőn a szervezkedést azért csinálják, hogy védekezzenek, de egy kunyhót építeni s erre ráfogni, hogy ez nyújt védelmet a katholiczizmus­­nak. Ne adjunk gyenge fegyvert a katholiczizmus kezébe. Ajánlja a kisebbség javaslatát általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául. (Zajos éljenzés.) Elnök proponálja, hogy a vitában résztvevők úgy jelentkezzenek, hogy a többség vagy kisebbség javas­latának támogatására óhajtana szólani, hogy fel­váltva tartassanak fel­szólásra. Lakner László reméli, hogy e czél elérésére si­kerül majd a diverzáló véleményeket összeegyez­tetni. Eddig három nézet van az autonómiát illető­leg, az elenyésző csekély kisebbség azt tartja, ma­radjon minden a régiben. Ezek nem akarják az autonómiát. Egy másik tekintélyes párt erősen ra­gaszkodik a katholikusok jogaihoz és egy jogát sem engednek intransigens álláspontjuktól. Ezek fáznak az autonómiától. Szóló az opportunitás ösvényére lép. Érdekelteink veszélyeztetése nélkül tovább várni nem szabad. Hitéletünk lanyha, innen ered a köz­erkölcsök pusztulása. Ezen kell segíteni az autonó­miának. Ö­tven év óta a katholikusok helyzete szégyenletes. 1848-al a katholikusok számára az egyenlőtlenség korszaka kezdődik. A katholikusok ügyét a kormány tömeggondnokként kezeli. Ha tő­lünk függne, hogy mely autonómia szerveztessék, szóló minden habozás nélkül a bizottság javaslatát tenné magáévá. De a­mi ebben a javaslatban szép és üdvös, az törvényeink megváltoztatása nélkül keresztülvihetetlen, mert sok javaslata beleütközött törvényeinkbe. És éppen ezért szóló inkább az autonómia reali­zálása érdekében a huszonhetes bizottság javaslatá­hoz járul, mely azzal a reménynyel kecsegtet, hogy meg fogja nyerni a döntő tényezők hozzájárulását. Eredits János a bizottsági javaslatot támogatja. Ebben le vannak fektetve mindazok az­­alapok, melyek az autonómia kérdését helyesen és a katholikusok érdekeinek megfelelően oldják meg. Különösen szerencsésnek tartja a kisebbségi javaslat­ban felállított középső fórumot, az egyházmegyei autonóm­iai szervezetet. A kisebbségi javaslatot fo­gadja el. Elnök az idő előrehaladottságára való tekintettel, az ülést berekeszti és a tárgyalás folytatását hó­napra tűzi ki. A budai redut. — A Magyarország eredeti tárczája. — Nagy napjuk volt tegnap a budaiaknak. A far­sang legfényesebb mulatságával nyitották meg új vigadójukat. Eszünkbe jut ebből az alkalomból, hogy hajdan is milyen híresek voltak a budai «re­dut-bálok» és hogy milyen szívesen jártak át oda dédapáink is mulatni. Pedig nagy föladat volt ám ez a régi vi­lágban. Alsóhídról még csak nem is álmodtak, vil­lamosról még kevésbbé, úgy, hogy a bálozók az átkelésnél akárhányszor életüket tették koczkára. Nevezetes volt már a régi redut arról is, hogy a hires 1790—92-iki Diétát ott tartották meg s a ma­gyar nyelv és a magyar színművészet emeléséről ott tartották az első lelkes beszédeket a Statusok. De a legfényesebb napjai talán mégis a nádori udvar idejében voltak a budai redutnak. 1800 február 1-én a redut nagy szálájában hó­doltak Alexandra Patolowna orosz nagyherczegnő­­nek, József nádor ifjú nejének, a­kihez Szerdahelyi Gábor püspök intézte az első beszédet. Ennél a hódolásnál leírhatatlan fényt fejtettek ki: Beleznay Sámuel vicze-palatinus, nagy-szigeti Szily József Judex Curiae, Tihanyi Tamás és még többen. Február 15-én és 18-án is pompás két bál zajlott le a budai redutban, mind a kettő az újonnan összekelt nádori pár tiszteletére. Erről igy szól egy éppen száz esztendő előtt kelt tudósítás: «A’ Nádor Ispányné­k Fő-Hertzegsége tiszte­letére gazdag és fényes éjjeli mulatságot adott a’ Budai és Pesti Nemesség. A’ redut­ szálában a’ Fő-Hertzegi Pár számára magas ülőhely készülődött, mellyről igen alkalmatosan lehetett látni a’ ingadozó és válogatott álortzás öltöze­tekben tisztelkedő gyülekezetet. Különös tiszteletet tettek kiváltképpen tizenhat pár tsinos Maskarák, kik közül a’ Dámák vad népek módjára, de nagy illendőséggel voltak öltözve ’s kezekben egy-egy ágat tartottak. A’ Fér­fiak lengyel köntösökben öltöz­tek föl, s az álortzás Párok a’ Waldmädchen neve­zetű tántzos játék módjára tettek erányos fogásokat.» Annak a kornak az ízléséhez híven, mitológikus tabló következett azután, és a kilencz múzsa járult a csodaszép palatinusné és férje elé. Thalia szólalt meg először: «Úr és asszony! Az Istenekhez olly Hir­adással érkezett Maja fia, hogy Hymen, ha valaha, most ugyan egy igen szép szövetséget kötött.» Thalia után Glio mondotta: «Apollo intett a maga sugáros fejével és mi tüs­tént odahagytuk az Olympust, hogy inneplenénk ezt a szövetséget.» A múzsák aztán mély tisztelettel beajánlották ajándékaikat. Magyar, franczia, latin, orosz és né­met nyelven irt versezetek voltak ezek, sárga, zöld, kék, rózsa- és violaszinü papirosra nyomatva. A múzsák tiszteletét Schedius Lajos, a­ pesti Uni­­versitáson Aesthetikát tanító Professor szerzette, a Az ülés elején két törvényjavaslatot: a lel­készi jövedelmek kiegészítéséhez az 1900 évre szükséges póthitelről és az egyetemi építkezé­sekhez szükséges póthitelről szóló törvényjavas­latokat fogadták el harmadszori olvasásban. A közösügyi póthitelhez elsőnek Komjáthy Béla szólt, a­ki a delegáczió mai nemzetellenes szellemét ostorozta s azt fejtegette, hogy a delegáczió nem volt hivatott megszavazni ily nagy összeget s a pénzügyminiszternek nem volt joga kiutalványozni oly összeget, melyet az országgyűlés meg nem szavazott. Széll Kálmán miniszterelnök védelmezte ez­után a kormány álláspontját s tiltakozott az ellen, mintha nem hazafias szellem ural­kodnék a delegáczióban. Egyszersmind rész­letes fölvilágosítást adott arról, hogy mire for­dították a 30 milliót. Egy személyes kérdés elintézése után, mely a miniszterelnök és Komjáthy között merült fel, Thaly Kálmán azt a kérdést vetette fel, hogy miért éppen Törökország és Olaszország, a mi szövetségesünk ellen irányulnak a határ­­erődítések, védelmi készületek és miért nem erősítik meg az erdélyi szorosokat is, a­mint azt Ugron Gábor a delegáczióben igen helyesen jegyezte meg. A miniszterelnök felvilágosításai­kit különösen Teleki Lászlóné Róth Johanna urasz­­szony ajánlott a nádori pár figyelmébe. A verseket Virág Benedek s néhány dilettáns poétás-ember irta. Virág Benedeknek Kél a’ szerentsés Hajnal, örüllyetek! Arany hajának, fürtjei fénylenek ’S a hosszas Éj sürü homályát El veri győzedelem világa — kezdetű verse később a «Magyar Minerva»-ban is megjelent. Még fényesebb volt a február 18-ikán Pestmegye Rendei által adott bál. Egy egykorú tudósítás következőleg emlékezik erről a nevezetes mulatságról. «Mind fel gyülekeztek a* Fő-Uraságok a’ ragyogó fényességű Szálába. A’ Pest Vármegyei Nemesség közzül f6 Pár Személlyek régi német Nemes Vitéz Fér­fiak ’s Vitéz Asszonyok módjára öltözködve, lándzsákkal és czimeres paizsokkal. Az emelkedett helyen ülő Palatinusnéhoz járultak, aztán négy Énekesek énekléshez fogtak, elénekelvén a’ „ Schlan­genfest von Zagora» nevezetű Énekesjátékból az igy kezdődő Dalt: Was helfen Zepter, Reich­t und Krone! Később tizenkét nyalka Forma-ruhás Nemes Ifjak verbunkost jártak, és magános remeket is adtak a’ magyar tántzból. Tizenkét órakor gazdag vatsora volt. Pest Vármegye Rendei állították ki és az asz­taloknál Gosztonyi fő-Biró volt­ a’ gazda.» A tizes és huszas években is látogatottak voltak még a budai redüt-bálo’ A képviselete ülése. Budapest, január 31. 3

Next