Magyarország, 1900. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
Budapest, 1900. csütörtök, február 1. MAGYARORSZÁG §-ban ki van fejtve. A 27-es bizottság többsége mérlegelte a magyar egyházjogot és mint az anyagi életben nincs agrár, az autonómiában is szem előtt tartotta ezt az elvet. A főpapok kinevezése, az iskolák ügyében nem lehet és nem tanácsos egy csapással a múlthoz fűzött szálakat elmetszeni. A világi elemnek szüksége van egy talpalatnyi földre, melyről védhesse az egyházhoz fűzendő érdekeit. Ezért törekedett a 27-es bizottság több ily terület megnyerésére, melyen az eddiginél hathatósabban védhesse az autonómiáját. Az autonómia bástyája lesz az egyháznak és a hazának. Kéri a 27-es bizottság előterjesztésének elfogadását. (Éljenzés.) Györffy Gyula : A többségi előadó azzal az önérzettel védelmezi javaslatát, mely a többségből meríti erejét. Szóló a kisebbség szerénységével óhajtja a kisebbségi tervezetet védelmezni. Tagadja azt, hogy a többség az 1871-es alapon áll. A jelentéséből nem látjuk azt, de remélhetőleg erre az alapra fog helyezkedni. A késedelmezés vádja alól felmenti a kongresszus a 27-es bizottságot. Azt mondja Hoványi, hogy azért oly szerény és igénytelen a többségi javaslat, mert az erősebb nem lehet, mivel a többi tényezőktől semmiféle támpontot nem nyert. Hát miért oktrojál akkor ez a többség mi ránk egy szerény és igénytelen tervezetet, ha nem lát garanciát arra nézve sem, hogy ezt elfogadják az illetékes tényezők. E téren szerénynek és igénytelennek lenni nem szabad, legalább addig nem, míg arra kényszerítve nem vagyunk. A kisebbség sem ismerte a döntő tényezők véleményét, de előterjesztésében sehol sem lépte át a tényezők jogkörét, sőt hatásosabb védelmet biztosított ezeknek gyakorlatában. Mint magyar polgárok és buzgó katholikusok, tudta a kisebbség, meddig szabad nekik menni a védelem és hatáskör nyújtásában. A többség jelentése azért szerény és igénytelen, hogy fejleszthető legyen. No pedig, abban a csenevész szülöttbe egyetlen dajka sem tud életerőt önteni. Ilyen gyenge szülköttnak nem lett volna szabad életet adni. Ne tegyünk akkor autonomikus lépéseket, ha a püspöki kinevezésekbe nem akarunk beavatkozni. Hiszen épp az a sérelmünk, hogy eddig a püspökök kinevezésébe oly világi elemek folytak be, kik egyházunkhoz egészen idegenek. (Zajos helyeslés.) Ilyen érvekkel a többség előadója a kisebbségnek fogja a többséget juttatni. A kisebbséget nem a pártoskodás vezette még csak nem is az, hogy versengjen a többség javaslatával, de elvi szempontok vezették. A kongresszus első feladata, hogy legyen egy vélemény, mely körül a vita folyhasson. A kisebbség nem fog a 61-es bizottság javaslata ellen támadást intézni. A kongresszust egybehívó királyi kézirat kötelességünkké tette, hogy az 1871-es alaphoz tartsa magát. Ezt a folytonosságot megszakítani a 67-es bizottság többségének nem volt szabad. Állandóan megfeledkezett a 27-es bizottság a magyar katholiczizmusról. Miért éppen ezzel nem számolt a többség? Hisz ha megfeledkeznek róla, nem fog funkcionálni! A kisebbség tehát kötelességszerűleg is felkarolta a magyar katholicizmus érdekeit. A legfelsőbb kiegyezési jogokat sérteni magyar állampolgárnak nem szabad. Ezekben nagy védelmet látjuk a magyar állampolgári jogoknak. Ezeket a jogokat fokozni kell és ezeknek védelmére síkra kell szállnunk a kisebbség javaslatában a legfelsőbb kegyúr direkt ténykedéssel vesz részt közvetlen befolyással az autonómiában. Eltért a kisebbség a töbség javaslatától az egyházi szervezetben is. Mi úgy fogtuk fel, hogy a mi autonómiánk elsősorban nekünk katholikusoknak fog szólni, lehet-e együttműködés, ha a püspökeinkkel kell ellenkezésbe jutnunk. Soblauch Lőrincz: Hiszen . . . Györfy Gyula: Eminencziád nem fogadhatta volna mindazokat, kik szívesen jöttek volna. (Nagy derültség.) Hogy a püspöki kar megnyugvással jöhessen valaha, levették a javaslatba a püspök joszköz számára a leghathatósabb garancziákat. Szerény szerepet óhajtunk magának a püspök kijelentjeinek, hogy legalább meghallgattassunk. Ez legenyhébb formája az érvényesülésnek. Mi számot vehetünk azzal, ha mennél elhagyatottabbak vagyunk, annál nagyobb szükségünk van az egyesülésre. Az autonómia ne legyen új intézmény, melyből a magyar katholikus azt mondhassa, hogy ő abból ki van zárva. Csodás hatása lesz a vallási érzületre is, ha az autonómia majd a lelkészeknek, papságnak anyagi dolgában is segítségére jön. Lelkesítsen bennünket Erdély példája. A püspöki egyházmegye szervezete hiányzik a 27-es bizottság jelentésében. Jelentésünkben érintettük azt, hogy mert szervezetét az egyháznak ismerjük, ezt nem akarjuk sutba dobni; a püspöki egyházmegyéket szervezni kell; de különben is a hierarchikus szervezet maga a püspök. Enélkül a püspöknek nincs tekintélye egyházmegyéjében, van legfeljebb egy 12 tagból álló kupaktanácsa. Hát tekintély ez ? A kisebbség a püspökökre gondol, azoknak jogait respektálván, szervezetet, hatáskört nyújt nekik. Mély sajnálattal látjuk azt, hogy a román egyház e kongresszustól távol marad; ellenben, ha a püspöki szervezetek létesítésekor ez az idegenkedés megszűnik, akkor megelégedéssel fogadja a katholikus autonómiát. Igyekeztünk közelebb hozni a katholikus autonómiát az erdélyihez. Hiszen innen indult ki minden mozgalom, mely a katholikus autonómiára vonatkozik. Végül kiemeli, hogy a kissebbség igyekezett jogokhoz juttatni a világi katholikusokat ; nem akar kiterjeszkedni arra, hogy a kisebbség az egyházi javakkal szemben egy kissé erőteljesebben lép fel. Tették ezt azon őszinte meggyőződéssel, hogy ez érdekekkel nem megalkuvásra van helyezve. Ismeretes a magyar katholiczizmus helyzete. Nem kívánja senki jogát csorbítani, de midőn a szervezkedést azért csinálják, hogy védekezzenek, de egy kunyhót építeni s erre ráfogni, hogy ez nyújt védelmet a katholiczizmusnak. Ne adjunk gyenge fegyvert a katholiczizmus kezébe. Ajánlja a kisebbség javaslatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Zajos éljenzés.) Elnök proponálja, hogy a vitában résztvevők úgy jelentkezzenek, hogy a többség vagy kisebbség javaslatának támogatására óhajtana szólani, hogy felváltva tartassanak felszólásra. Lakner László reméli, hogy e czél elérésére sikerül majd a diverzáló véleményeket összeegyeztetni. Eddig három nézet van az autonómiát illetőleg, az elenyésző csekély kisebbség azt tartja, maradjon minden a régiben. Ezek nem akarják az autonómiát. Egy másik tekintélyes párt erősen ragaszkodik a katholikusok jogaihoz és egy jogát sem engednek intransigens álláspontjuktól. Ezek fáznak az autonómiától. Szóló az opportunitás ösvényére lép. Érdekelteink veszélyeztetése nélkül tovább várni nem szabad. Hitéletünk lanyha, innen ered a közerkölcsök pusztulása. Ezen kell segíteni az autonómiának. Ötven év óta a katholikusok helyzete szégyenletes. 1848-al a katholikusok számára az egyenlőtlenség korszaka kezdődik. A katholikusok ügyét a kormány tömeggondnokként kezeli. Ha tőlünk függne, hogy mely autonómia szerveztessék, szóló minden habozás nélkül a bizottság javaslatát tenné magáévá. De ami ebben a javaslatban szép és üdvös, az törvényeink megváltoztatása nélkül keresztülvihetetlen, mert sok javaslata beleütközött törvényeinkbe. És éppen ezért szóló inkább az autonómia realizálása érdekében a huszonhetes bizottság javaslatához járul, mely azzal a reménynyel kecsegtet, hogy meg fogja nyerni a döntő tényezők hozzájárulását. Eredits János a bizottsági javaslatot támogatja. Ebben le vannak fektetve mindazok azalapok, melyek az autonómia kérdését helyesen és a katholikusok érdekeinek megfelelően oldják meg. Különösen szerencsésnek tartja a kisebbségi javaslatban felállított középső fórumot, az egyházmegyei autonómiai szervezetet. A kisebbségi javaslatot fogadja el. Elnök az idő előrehaladottságára való tekintettel, az ülést berekeszti és a tárgyalás folytatását hónapra tűzi ki. A budai redut. — A Magyarország eredeti tárczája. — Nagy napjuk volt tegnap a budaiaknak. A farsang legfényesebb mulatságával nyitották meg új vigadójukat. Eszünkbe jut ebből az alkalomból, hogy hajdan is milyen híresek voltak a budai «redut-bálok» és hogy milyen szívesen jártak át oda dédapáink is mulatni. Pedig nagy föladat volt ám ez a régi világban. Alsóhídról még csak nem is álmodtak, villamosról még kevésbbé, úgy, hogy a bálozók az átkelésnél akárhányszor életüket tették koczkára. Nevezetes volt már a régi redut arról is, hogy a hires 1790—92-iki Diétát ott tartották meg s a magyar nyelv és a magyar színművészet emeléséről ott tartották az első lelkes beszédeket a Statusok. De a legfényesebb napjai talán mégis a nádori udvar idejében voltak a budai redutnak. 1800 február 1-én a redut nagy szálájában hódoltak Alexandra Patolowna orosz nagyherczegnőnek, József nádor ifjú nejének, akihez Szerdahelyi Gábor püspök intézte az első beszédet. Ennél a hódolásnál leírhatatlan fényt fejtettek ki: Beleznay Sámuel vicze-palatinus, nagy-szigeti Szily József Judex Curiae, Tihanyi Tamás és még többen. Február 15-én és 18-án is pompás két bál zajlott le a budai redutban, mind a kettő az újonnan összekelt nádori pár tiszteletére. Erről igy szól egy éppen száz esztendő előtt kelt tudósítás: «A’ Nádor Ispánynék Fő-Hertzegsége tiszteletére gazdag és fényes éjjeli mulatságot adott a’ Budai és Pesti Nemesség. A’ redut szálában a’ Fő-Hertzegi Pár számára magas ülőhely készülődött, mellyről igen alkalmatosan lehetett látni a’ ingadozó és válogatott álortzás öltözetekben tisztelkedő gyülekezetet. Különös tiszteletet tettek kiváltképpen tizenhat pár tsinos Maskarák, kik közül a’ Dámák vad népek módjára, de nagy illendőséggel voltak öltözve ’s kezekben egy-egy ágat tartottak. A’ Férfiak lengyel köntösökben öltöztek föl, s az álortzás Párok a’ Waldmädchen nevezetű tántzos játék módjára tettek erányos fogásokat.» Annak a kornak az ízléséhez híven, mitológikus tabló következett azután, és a kilencz múzsa járult a csodaszép palatinusné és férje elé. Thalia szólalt meg először: «Úr és asszony! Az Istenekhez olly Hiradással érkezett Maja fia, hogy Hymen, ha valaha, most ugyan egy igen szép szövetséget kötött.» Thalia után Glio mondotta: «Apollo intett a maga sugáros fejével és mi tüstént odahagytuk az Olympust, hogy inneplenénk ezt a szövetséget.» A múzsák aztán mély tisztelettel beajánlották ajándékaikat. Magyar, franczia, latin, orosz és német nyelven irt versezetek voltak ezek, sárga, zöld, kék, rózsa- és violaszinü papirosra nyomatva. A múzsák tiszteletét Schedius Lajos, a pesti Universitáson Aesthetikát tanító Professor szerzette, a Az ülés elején két törvényjavaslatot: a lelkészi jövedelmek kiegészítéséhez az 1900 évre szükséges póthitelről és az egyetemi építkezésekhez szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatokat fogadták el harmadszori olvasásban. A közösügyi póthitelhez elsőnek Komjáthy Béla szólt, aki a delegáczió mai nemzetellenes szellemét ostorozta s azt fejtegette, hogy a delegáczió nem volt hivatott megszavazni ily nagy összeget s a pénzügyminiszternek nem volt joga kiutalványozni oly összeget, melyet az országgyűlés meg nem szavazott. Széll Kálmán miniszterelnök védelmezte ezután a kormány álláspontját s tiltakozott az ellen, mintha nem hazafias szellem uralkodnék a delegáczióban. Egyszersmind részletes fölvilágosítást adott arról, hogy mire fordították a 30 milliót. Egy személyes kérdés elintézése után, mely a miniszterelnök és Komjáthy között merült fel, Thaly Kálmán azt a kérdést vetette fel, hogy miért éppen Törökország és Olaszország, a mi szövetségesünk ellen irányulnak a határerődítések, védelmi készületek és miért nem erősítik meg az erdélyi szorosokat is, amint azt Ugron Gábor a delegáczióben igen helyesen jegyezte meg. A miniszterelnök felvilágosításaikit különösen Teleki Lászlóné Róth Johanna uraszszony ajánlott a nádori pár figyelmébe. A verseket Virág Benedek s néhány dilettáns poétás-ember irta. Virág Benedeknek Kél a’ szerentsés Hajnal, örüllyetek! Arany hajának, fürtjei fénylenek ’S a hosszas Éj sürü homályát El veri győzedelem világa — kezdetű verse később a «Magyar Minerva»-ban is megjelent. Még fényesebb volt a február 18-ikán Pestmegye Rendei által adott bál. Egy egykorú tudósítás következőleg emlékezik erről a nevezetes mulatságról. «Mind fel gyülekeztek a* Fő-Uraságok a’ ragyogó fényességű Szálába. A’ Pest Vármegyei Nemesség közzül f6 Pár Személlyek régi német Nemes Vitéz Férfiak ’s Vitéz Asszonyok módjára öltözködve, lándzsákkal és czimeres paizsokkal. Az emelkedett helyen ülő Palatinusnéhoz járultak, aztán négy Énekesek énekléshez fogtak, elénekelvén a’ „ Schlangenfest von Zagora» nevezetű Énekesjátékból az igy kezdődő Dalt: Was helfen Zepter, Reicht und Krone! Később tizenkét nyalka Forma-ruhás Nemes Ifjak verbunkost jártak, és magános remeket is adtak a’ magyar tántzból. Tizenkét órakor gazdag vatsora volt. Pest Vármegye Rendei állították ki és az asztaloknál Gosztonyi fő-Biró volt a’ gazda.» A tizes és huszas években is látogatottak voltak még a budai redüt-bálo’ A képviselete ülése. Budapest, január 31. 3