Magyarország, 1900. december (7. évfolyam, 314-337. szám)
1900-12-01 / 314. szám
2 Budapest, nov. 30. A koronaöv megválasztása. Mint már tegnap jelentettük, a kormány Szlávy József halálával megüresedett (katholikus) koronaőri méltóság betöltésére fölhívja az országgyűlés mindkét házát. Erre vonatkozólag a mai nap folyamán Széll Kálmán miniszterelnök, Perczel Dezső és gróf Csáki Albin között tanácskozások folytak, melyeknek megállapodásai folytán a miniszterelnök már a képviselőház mai ülésének végén bejelentette, hogy a koronaőri zászlósúri méltóság betöltésére vonatkozó királyi kézirat már a Ház legközelebbi ülésében ki fog hirdettetni és ennek folytán felhívta az elnököt, hogy a koronaőr megválasztásának határidejére lépjen érintkezésbe a főrendiház elnökével. Perrzel Dezső nyomban bejelentette a Háznak, hogy a főrendiház elnökével már megtörtént a megállapodás, mégpedig az, hogy a választás megejtésére az országgyűlés mindkét Háza, kedden, december 4-én fog együttes ülést tartani. Ezt a javaslatot a Ház elfogadta. A koronaőri méltóság tehát a legközelebbi kedden be fog töltetni. A magyar országgyűlés régi tradíciója szerint a választás a két Ház díszülésében megy végbe. Az országgyűlés tagjai díszruhában jelennek meg, az ülés vezetésében mind a két ház elnöke részt vesz. A választás a képviselőházban fog végbemenni. A választás megejtése után a miniszterelnök nyomban felsiet a királyhoz, hogy a választás eredményéről értesítse ő felségét is, a választáshoz a király megerősítését kikérje. Ha ez megadatott, az újonnan megválasztott koronaőr ő felsége színe előtt leteszi az esküt. Az eskütételnél jelen lehetnek az országgyűlés tagjai. A szertartás nagy díszszel megy végbe. Az ekként felesketett koronaőr az esküretétel után ismét visszatér az időközben felfüggesztett országgyűlésre, hol jelenlétében az eskütételre vonatkozó jelentés hitelesítetik. A keddi ülés tehát rendkívül fényesnek ígérkezik, ő felsége a koronaőr-választás aktusára való tekintettel hosszabbította meg budapesti tartózkodását. A parlamenti körökben elterjedt hírek megerősítik tegnapi értesülésünket, hogy az új koronaőr báró Jósika Samu lesz, akinek megválasztásával kielégítést nyer az erdélyi főurak óhajtása is, hogy az egyik zászlósúri méltóság erdélyi úrral töltessék be. dolat mélységével helylyel-közzel nem jár együtt a forma kerek szépsége; majd a formai nemesség tünteti föl egy-egy eszme haloványságát annál erősebben. Vörösmartynak egész költői egyénisége, jelleme, érzése szerezte meg a nemzet koszorúját Együtt emelkedett, remélt, sóvárgott megújhodott nemzetével. E fenkölt, prófétai, mindig izgatott, mindig szónoki nyelv legfényesebb exponense a nagy válságok közt hánykolódó magyar nemzetnek. S abban látjuk jelentőségét, hogy egy volt nemzetével, minden izében nemzeti volt. A magyarság akkor rohamosan haladott az állami és társadalmi megújhodás útján; csodákat mivelt, elvégezvén néhány év alatt századok munkáját. Vörösmarty Mihály, ki ott állott a tettek bölcsőjénél, kinek nagy része volt megszületésükben, nem hagyta cserben nemzetét, együtt haladt, cselekedett, lángolt vele.* A népek tragédiája mindig megdöbbentőbb, mint az egyéneké. S mindama véres tragédiák közt, a melyek népeket temettek el, a magyarság hősi bukása egyike a legszomorubbaknak, egyike a legfenségesebbeknek. Kicsinyek és nagyok, a népek pásztorai s a nyáj maga, a csúcson élők s a völgyekben rejtezettek egyként megérezték a nagy tragédiát. «Ő mily esés volt ez, jó honfiak, elestem akkor én, ti és mi mind, mig véres ármány kérkedett felettünk», idézhetnék mi is a Cézárt, sirató Antoniusszal. Valóban, ha a lelkesedés e nemzet ügyéért nem lett volna oly igaz és szívből fakadó a föllendülés, s a diadalok napjaiban nem lehetett volna a gyász sem oly mély és lesújtó. Vörösmarty Mihályt a nemzet bukása megtörte és csaknem végképp elnémította. Nem borult el fényes elméje, mint Széchenyié, Bajzáé, Vahoté. De szive megszakadt. Az alkotó kedv elhagyta és a szomorúan jellemző reá s a kor rá gyakorolt hatására Lear királyhoz menekült, vele foglalkozott, fordítását fejezte be. Lear király... a viharban, égzengés, villámok, záporeső üldözte hazátlan agg, kit megraboltak és kifosztottak, megcsufoltak és kikergettek, ez illett a költő hangulatához. «Oh, nyomor, csípésed éles!] kiált föl a meggyötört agg, s vele érezzük ma is az emberi nyomorúság éles csípéseit. Mennyivel inkább akkor, mikor e nemzet a maga sorsára eszmélt a szegénybohó, törődött agg” képében. E foglalatosságban, melynek gyökerei mélyen hatnak le a költő szivébe, és a Vén czigányban, a kétségbeesve is még reménykedő lélek ez extatikus jajkiáltásában a nemzet lelke zokog. Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén, A riadó vak mélységet fölverje szavával? kérdi 1825-ben a költő. S megadja rá a feleletet ő maga. A Vén czigány átkai, szaj rivalgása, őrületig fokozódó víziói fölverik a riadó vak mélységet szavukkal. Vörösmarty 1855. november 19-én halt meg. Temetésén jelen volt a magyar nemzet. Halálát millió elnyomott rab magyar siratta, családja felé miliők részvéte fordult Kegyeletet kierőszakolni közigazgatási után egyesektől lehet De a nép ezreinek szive nem mozdul meg parancsszóra. Nagyon be lehetett zárva a költő a köz érzésébe, hogy oly elemi hatalommal mozdult meg érte, emlékéért, árváiért az egyetemes magyarság. Azok az idők is a Vörösmarty idői voltak. Összetaposott, keresztre feszített hazánkon soha nem tapasztalt gőggel uralkodott az idegen zsarnokság. A népek koldus söpredéke Fölkel nyugat felül, S a tejjel és mézzel patakzó földön megtelepül, írja Tompa e korszakról. A bilncsbe vert gondolat és érzés úgy sóvárogta, úgy kereste az alkalmat, hogy megnyilatkozhassék. S hol volt szebb és fölemelőbb alkalom rá, mint a nemzet költőjének ravatalánál ? Mily fogékony e kér s mily lelkesek gyermekei! Ámulattal tekintünk rájuk, megilletődve, mély meghatottsággal áldjuk emléküket . . . Ez a szomorú évtized nem sejtett kincseket vetett fölszínre. Négy esztendő múlva Kazinczy születésének évszázados fordulóját ülte e nemzet oly fénynyel, oly tűzzel, mintha idők ideje óta a magyar érdeklődésének középpontjában az irodalom s a nyelv ügye állott volna. A nemzet érezte, hogy a csönd fojtogatja, a bilincs szorítja, a szabadság veszte megöli, s örömmel köszöntötte az ünnepet, melyen politikai feltűnés nélkül magyar lehetett A mai kor gyermeke nem érti meg többé amaz időket, hála Annak, ki életet oszt és igazságot szolgáltat De soha annyira meg nem változhatnak korok és emberek, hogy teljes pompájában ne látnák a nemzet költőjének koporsóján a nemzet koszorúját. * Százéves fordulóját ünnepeljük Vörösmarty születésének. Él-e még a szivekben a költő ? Jelen van-e egész lelkünk az ünnepen ? Nem felejtettük el, nem hanyagoltuk el ? A lelkiismeret igaz bíró s ítélete nem kedvez nekünk. Igaz, romantikus költő volt s ami korunk nem a romanticzizmus kora. De a nemzeti érzések költője is volt — van-e még ereje, ihlete a nemzeti érzésnek? Ami a múló irodalmi divaté volt, azt ma nem támaszthatjuk fel. Az újjászületését csak az irodalmi divatnak új, rá nézve kedvező fordulatától várhatja. Hiú erőlködés volna, ha érdeklődést kívánnánk kelteni Vörösmartynak oly művei iránt, melyek magasan kiemelkednek koruk hasonló termékei közt, de csak annál MAGYAR© ASZACi Budapest, 1900. szombat, deczember 1 A képviselőház holnap, szombaton, tekintettel a székesfehérvári országos Vörösmarty ünnepre, melyen a Ház hivatalosan részt vesz, nem tart ülést. A legközelebbi ülés hétfőn dececember 3-án lesz. Ennek napirendjére a költségvetés általános tárgyalása van kitűzve. Szólásra gróf Benyovszky Sándor, Fodor Rezső, Visontai Soma vannak feljegyezve. A csongrádi mandátum: Gajári Ödön, a belényesi kerület új képviselője még mindig nem mondott le csongrádi mandátumáról. A házszabályok szerint a képviselőnek joga van ahhoz, hogy csak akkor mondjon le egyik mandátumáról, mikor a másik mandátumára nézve megbízólevele már igazoltatott, de a jelen esetben az új verifikáczió nagyon soká fog magára váratni, mert a belényesi választás megtámadtatott Garák ellenjelöltje, Szakoly pártja által. A megtámadott vállasztás igazolása esetleg oly soká várathat magára, hogy Csongrád a jelen országgyűlésben már alig jutna abba a helyzetbe, hogy külön képviselőt válasszon magának. Ez is mutatja, hogy milyen helytelen dolog az, ha egy képviselő egy országos kerület bizalmát arra használja, hogy magának mandátumot biztosítson. A horvát tsztoványzgyűtlénbSt. Zágrábi tudósítónk jelenti telefonon: A horvát tartománygyűlés ma kezdte az 1901-i fei autonóm költségvetés tárgyalását. Eggendorfer előadó elfogadásra ajánlotta a budgetet, utána Khuen-Héderváry Károly gróf horvát bán beszélt, főleg védekezve a múltkor elhangzott vád ellen, hogy Horvátország a párisi kiállításon nem lett volna kellően képviselve. A horvát kiállítás az ország díszére vált, annak becsületet hozott. A bán fejtegetéseit az ellenzék több izben viharos fajjal félbeszakította. Utána dr. Amrus megszavazta a költségvetést. A képviselőház ülése. Budapest, nov. 80. A költségvetési vita harmadik napjának legérdekesebb politikai momentuma Asbóth János legújabb szereplése volt. A képviselő úr, aki a Bánffy-választások alkalmával a néppárt programmjával jutott be a Házba, ma a néppárt nyílt ellenfeleként mutatta be magát, nem csekély megbotránkozására egykori elvtársainak, akik az indignáczió legszenvedélyesebb, kitöréseivel utasították vissza Asbóth legújabb Pálfordulását. Asbóth ma új szerepben mutatkozott be. A politikai mártíréban. Valóságos kálváriáját járta az elvmegtagadásoknak. Az egyházpolitikai revízió lehetetlenségét hirdette, és ezt ma oly konzekvenciával, hogy még egy esetleges néppárti kormány számára sem tartotta megengedhetőnek a revíziót. Ezek mellett a Széll-kabinet iránt a legnagyobb bizalmának adott kifejezést, ami azonban nem tartotta őt vissza attól, hogy ne a legélesebb malicziával nyilatkozzék a szabadelvű párt régi mulasztásairól. A beszéd tartalma tagadhatatlanul érdekes volt. Morálja azonban tarthatatlan és éppen ezért a Ház minden oldalán nagy visszatetszéssel fogadták. A függetlenségi párt ott mondott neki ellent, hol az obstrukcziót és annak jelentőségét próbálta kicsinyíttetni, a néppárt a beszéd egész folyamán zavarta gyakran viharos zajjal, a kormánypárt pedig fagyos nyugalommal hallgatott, sőt Szilágyi Dezső nem állotta meg, hogy néhányszor gúnyos közbeszólásokkal ne kisérje Asbóth beszédét. Előtte az ősz Juns Mihály beszélt kevés hallgatóságnak. A keresztény szellem hiányát ostorozta közéletünkben. A néppártnak Asbóth után következő szónoka, Buzáth Ferencz, azonban Asbóth Jánossal végzett, röviden, élesen. Asbóth beszédét a politikai tisztességgel ellenkezőnek mondotta. Ha Asbóth ma olyan nagyon elitéli a néppárt programmját, miért nem tartotta szükségesnek, hogy lemondjon arról a mandátumról, amelyet a néppárt programmja alapján nyert. A néppárt zajosan tüntetett e kijelentés mellett s nagy derültséggel kísérte Buzáth további mondásait, hogy Asbóth mai beszédét csak azért mondotta, hogy tekintettel a közelgő választásokra a téli szállása legyen. Buzáth egyéb fejtegetései Mandel tegnapi beszédével való polémiának voltak szentelve. Az ülés utolsó szónoka Csávolszky Lajos volt.