Magyarország, 1901. július (8. évfolyam, 155-179. szám)

1901-07-02 / 155. szám

e­ nyegeti, és még azt sem tudja bizonyo­san, hogy honnan jó, honnan ered ez a veszély. Teljesítse hát a kormány a kö­telességét. Kutassa ki és leplezze le azt a kezet, amely a mi belső viszonyaink megzavarására vállalkozik, és kénysze­rítse arra, hogy ezt a vakmerő vállalko­zást hagyja abba. Budapest, július 1. Változás a bosnyák kormányban. A bosznia-herczegovinai országos kormány pol­gári adlátusa. Kutschera báró hosszabb szabad­ságra ment Szerajevóból érkező hírek szerint Kutschern báró nem fog többé visszatérni he­lyére, hanem végképpen nyugalomba vonul. Utódjául legújabban Schiessl lovagot, a király kabinetirodájának főnökét említik. A főrendiház pénzügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyen a magyarországi városok fogyasztási adó természetű jövedelmeiről és a közösü­gyi költségekről szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. Kisebb vita után mindkét törvényjavas­latot elfogadta a bizottság. Képviselőválasztás Brassóban. Brassói tudósí­tónk távszik: K Korodi Lajost Brassó első kerületében szász programm alapján képviselővé választották. Korodi az elhunyt Brennebey Gyula helyébe került a Házba. A választástól a magyar választók teljesen távol tartották magukat, mert nem akarják az ere­jüket az általános választások előtt elfecsérelni. Korodi a legszélsőbb szász árnyalat képviselője. Választási mozgalmak. Jászberény városában a választópolgárok szombaton gyűlést tartottak, me­lyen a kerület jövő or­szággyűlési képviselőjelöltjévé nagy lelkesedéssel gróf Appon­yi Albertet kiáltották ki. A gyűlésről báró Podmaniczky Frigyesnek, a szabadelvű párt elnökének üdvözlő táviratot küldtek. A tabi választókerület negyvennyolc­as függet­lenségi pártja tegnap egyhangú lelkesedéssel Ugrón Ákost kiáltotta ki jelöltjének. Teleki Sándor gróf orsz. képviselő tegnap tartotta beszámolóbeszédét Láposon. A következő cziklusra a választók nevében Mussze Román esperes és Barabás lelkész ajánlották föl a jelöltséget Teleki grófnak, aki azt el is fogadta. Az összegyűlt válasz­ « maga komandérozzon ezen az oldalon . . . Maga oszsza ki a kötötű­vet is» ... Amaz oldal felül álltam meg, ahol Támadi Lörinczné volt a sorvezető. — Hát, édes Modor néném, bírjuk, mégis bírjuk ? — Még a jó Isten is úgy akarja, gyerekem, muszáj addig bírni a becsületes embernek. — Szép idős pedig már Modol néném, ne­hezen van itt hozzá fogható. Ugyan hány esz­tendős ? — Huszonnyolczban lettem, fiam. Te tán jobban tudod az esztendőket. — Iletvenhárom. — Az. Annyi. Annyit mondott a népszámláló is, de csak elfelejtem én azt megint. — Hát Lőrincz bácsi megvan-e még? *— Meg, lelkem, — (én nem is tudom, hogy szólítsalak !) — csöszködik szegény a zsidóte­metőben . . . Hat esztendővel több az ideje még, mint az enyim . . . Mennyi is az ? • — Hála Istennek ! Szép idő az is : hetven­­kilencz ... Hála hát . . . Egy híján nyolczvan ugye-e? — Annyi ? . . De bár a mi temetőnkbe tet­ték volna be az öreget az urak, mégis csak több volna a megélnivaló. — Oh, lelkem, tán nem tették volna, ha egyet megfogadott volna : hogy nem káromko­dik . . . — Rég vannak ott nénémék ? Vastag szál kákája volt az öreg asszonynak, kétfelé hasította, szájába fogta a fejét, úgy szűrte a szót a foga közt: — Rég vagyunk hát, de az igazi lakásunk a fiaméknál van, a Misáméknál, nem odaki a putriba. — Hány élő gyereke van Modor néninek ? — Négy gyerek, meg két lány.. — Hála Istennek. Unoka is van már ott valahány. — Huszonöt élő, édes gyerekem. — S élhetnek az emberek, a fiúk, vők, ebben a mai rossz világban ? Az egész banda erősítette, hogy de nagyon­ csupa az az egy Misa szegény, aki az apját, anyját tartja, az van szegény sorban, hanem az "meg áldott ember, olyan is, kihez hasonló kevés adatik. — Jó én hozzám a többi gyerekem is, — felelte Támadiné, — tán még jobb .. . Csak én ehhez húzok legjobban, a Misához. Valami meddő vén asszony a banda közepi­­bül sentencziát mondott: — Apának-anyának egyforma a gyereke mind . . . A sokgyerekes vénasszony visszavágott: — Egyforma hát. . . Kivált az olyané, aki­nek az Isten sose adott, mint neked is. Örzsike, — rossz néven ne vedd! A te sziveden nincs szakadozás, te könnyen példázgatódzasz, kön­­­­nyen vered az igazságot más fejihez ... Ihol,­­ Istvánka, kis gazdánk is szólhatna már erre valamit... Hogy divat ez Pestbe’, Budába ? ? Nekik is van hetecske élő aprajuk, hát itt a Réczicza Ágnes igazságáért mondja ki hát, hogy egyforma-e mind a hét ? Mondja meg, egyformán sajog-e a szívük, ha akármelyik gyerekük esik ágynak, kerül bajba, keveredik véletlenségbe ? — Néném, ha odatekint arra a nagy eper­­fára, annak is két nagy ága van. Nézze, hogy gyü­lekeznek a tornyos felhők, lehet még ma olyan veszekedett idő is, hogy egy ág se marad ezen a vén fán . . . Lehet megint, hogy gondatlan kéz,­­erős test belefogódzik némely gyenge ágba és lehasitja: az is fáj a fának, de begyógyítja az idő. Nekünk is volt már halott­acskánk . . . Az volna most a nyolczadik aranyunk... Adott az Isten mást, más kis Katiczát, elvent, mint a csik ... — Mennyi idős ? — Most tanult meg ülni; hanem ha a sza­vam meghallja, nem ül tovább: eldül akarat­tal, úgy könyörög föl hozzám, mint a kis bárány. A Miska bátyja sürgeti is, hogy vegyük föl a Katát. — Hát az mi­ idős? — Most fordult a négybe. — Ó,­ eszem a lelkit, hát már sajnálja ... — Jancsi meg éppen odaveszi az ölébe s­értetlen diákszóval árru­lja,mit a bátyjaitól sze­dett föl: ijó, mijó, szellentrijó, hik­, hek­, hók, tudod-e ? De ne rijj­ám, mer’ apám ir. .. — Hát ez hány esztendős ? — Hatodtól. — Teremtő Jézus ... A paszta végire értünk, ahol is Támadiné leült egy kisvártatra, megigazította a kontyát. S ahogy beleállt az ulba, csak egyre-kettőre fölvette a téniát a többivel, aztán megszó­­lamlott: — Az én Misám volt olyan idős, Istvánkám, mint a te Jancsi fiad most: hatodfélesztendős amakkor . . . Jaj, Istenem, ha visszagon­dolok ... Értette az ember, hogy veszi el a csuklás a szavát a szülőnek, ki is, hogy erősebben meg­szorítalta a keze ügyében való töke vesszejét, mint rendesen szokta, mintha a lelkén is szo­rított volna egyet. S kitisztult fentszóval fordult oda Bene Borishoz, a magtalan asszonyhoz: — Hát, hogy te, Bene Boris, ne mondj úgy sentencziákat arról, amit sose adott az Isten megpróbálnod, majd én elmondom, mért húzok a Misa fiamhoz legjobban; én aki ott MAGYARORSZÁG Budapest, 1901. kedd julius 2. 11 . , tök táviratilag üdvözölték Széll miniszterelnököt, Podmaniczky Frigyes bárót, Wlassics és Darányi minisztereket. A héthársi választókerület választóinak egy kül­döttsége Péchy kamarás vezetésével fölkereste Bor­nemissza Lajost, a kerület egykori képviselőjét és fölkérte a képviselőjelöltség elfogadására. Borne­missza a jelöltséget szabadelvű programmal elvál­lalta és tekintve nagy népszerűségét, megválasztása biztosra vehető. Állami tisztviselők mozgalma. — A Magyarország tudósításai. — Budapest, julius 1. A Budapesten alkalmazott összes állami tisztvise­lők egyetemének kebeléből a köztisztviselők helyze­tének javítását czélzó mozgalom intézésére kiküldött végrehajtóbizottság tegnap tartotta első ülését. El­nökké Benedek Sándort, a közigazgatási bíróság ítélőbiráját, másodelnökké Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsost, ügyvezető igazgatóvá nagymartoni László Pál kir. tan. pénzügyigazgatót választották meg. Bajza István dr. pénzügyi tanácsos előterjesz­tésére konstatálták, hogy a végrehajtó bizottság tel­jesen független és önálló hatáskörrel lévén fölru­házva, a mozgalom irányítására, az általános orszá­gos kongresszus rendezésére és ez irányban az or­szág összes bizottságaival való érintkezésre lesz hi­vatva. A köztisztviselők országos szövetségének föl­ajánlott támogatását Mocsáry Béla min. osztálytaná­csos indítványára a bizottság örömmel fogadta és elhatározta, hogy a százra kiegészítendő végrehajtó­bizottságban húsz helyet az országos szövetség ki­küldöttének tart fönn. Állást foglalt a bizottság a Tordáról származó ema hírlapi közléssel szemben is, a­mely szerint az országos kongresszus egybe­­hívása most már nem volna szükséges, mert az országgyűlés mindkét házának, a minisztereknek, képviselőknek stb. a memorandumokat, illetőleg kér­vényeket már megküldték. E közlésen napirendre tértek. A bizottság legközelebb száz tagra egészíti ki magát, még­pedig lehetőleg a bírói karból és a minisztériumok magasabb tisztviselői köréből. Rákosi Jenőhöz, az Otthon írók és hírlapírók köre elnökéhez tegnap a következő távirat érkezett: A marosvásárhelyi állami tisztviselők mai na­pon tartott értekezlete köszönetét fejezi ki a sajtó­nak eddig tanúsított támogatásáért. A Máramaros vármegye területén alkalmazott állam­tisztviselők a megindult országos mozgalomból kifolyó­lag június hó 29-én Máramaros-Szigeten népes érte­­kezletet tartottak, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy a megindított országos mozgalomhoz csatlakoz­nak. Az értekezlet egyben megválasztotta az intéző­bizottságot is. Elnök lett: Kovács Gusztáv, kir. tan. pénzügyigazgató. Intéző-elnök : dr. Stéczey Sándor kir. törvényszéki bíró.. Jegyző: dr. Szász­ Gerő kir. alügyész. — Az értekezlet ezután a tordai, rima­­szombati és szegedi intéző-bizottságok átiratait tár­gyalta és egyhangúlag, határozatilag kimondta, hogy országos tisztviselő-kongresszus tartását látja szük­ségesnek, és a szegedi és rimaszombati bizottságok ezirányban tett indítványához hozzájárul. A meg­tartandó kongresszuson való részvétellel az értekezlet Tomcsányi Gusztáv kir. erdőigazgatót, dr. K­éczey Sándor kir. törvényszéki bírót és dr. Szász Gerő kir. alügyészt bizta meg. A Szegeden megalakult áll. tisztviselőknek intéző­­bizottsága által megindított országos mozgalomhoz való csatlakozás tárgyában a moori áll. tisztviselői kar is megtartotta értekezletét. Elnökké Kálmán Lajos kir. járásbirót, jegyzővé Jókay Endre áll. polg. isk. tanárt választották. Az értekezlet a szegedi intéző­bizottság felhívását indokaival és határozati javaslataival egyetemben úgy egészében, valamint részleteiben teljesen magáévá teszi, kijelentve azon­ban azt, hogy az egybehívandó kongresszus szín­helye Budapest, legyen, ahová a kellő időben 3 képviselőt fog küldeni. A mocsi állami tisztviselők június 26-án tartották meg értekezletüket, melyen a tordajihoz hasonló helyi állandó bizottságot alakítottak. A bizottság elnökéül Kovács István kir. ítélő­táblás bírót, intéző­­elnökéül Beicher Gábor kir. telekkönyvvezetőt, jegy­zőjéül pedig Gál Miklós adótisztet választották meg. Továbbá a szegedi államtisztviselők által tervezett országos tisztviselői kongresszus megtartásának szükségességét is kimondva, elhatározták, hogy azon kiküldöttjük által részt vesznek, s a bizottság kép­viseletével Beicher Gábor intéző­ elnököt, esetleg akadályoztatása esetére Szabó József m. kir. adó­hivatali ellenőr bizottsági tagot bízták meg. Az állami tisztviselők érdekében megindult orszá­gos mozgalomhoz való csatlakozást június 26-án tartott közgyűlésükön a Besztercze-Naszód vármegyei állami tisztviselők is elhatározták. Ugyanakkor az országos tisztviselői kongresszuson megvitatandó kérdések előkészítésére, az egész mozgalom ébren­tartására és további irányítására 80 tagú intéző­­bizottságot választottak, mely működéséről a július 14-iki közgyűlésen fog beszámolni. A Moson vám megye területén alkalmazott állami tisztviselők minden rétege által képviselt népes érte­kezletre jöttek össze, és határozatilag kimondot­­ták, hogy 1. a tordai állami tisztviselőknek hazafias köszö­netüket fejezik ki a bátor kezdeményezésért.

Next