Magyarország, 1901. július (8. évfolyam, 155-179. szám)
1901-07-02 / 155. szám
e nyegeti, és még azt sem tudja bizonyosan, hogy honnan jó, honnan ered ez a veszély. Teljesítse hát a kormány a kötelességét. Kutassa ki és leplezze le azt a kezet, amely a mi belső viszonyaink megzavarására vállalkozik, és kényszerítse arra, hogy ezt a vakmerő vállalkozást hagyja abba. Budapest, július 1. Változás a bosnyák kormányban. A bosznia-herczegovinai országos kormány polgári adlátusa. Kutschera báró hosszabb szabadságra ment Szerajevóból érkező hírek szerint Kutschern báró nem fog többé visszatérni helyére, hanem végképpen nyugalomba vonul. Utódjául legújabban Schiessl lovagot, a király kabinetirodájának főnökét említik. A főrendiház pénzügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, melyen a magyarországi városok fogyasztási adó természetű jövedelmeiről és a közösügyi költségekről szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. Kisebb vita után mindkét törvényjavaslatot elfogadta a bizottság. Képviselőválasztás Brassóban. Brassói tudósítónk távszik: K Korodi Lajost Brassó első kerületében szász programm alapján képviselővé választották. Korodi az elhunyt Brennebey Gyula helyébe került a Házba. A választástól a magyar választók teljesen távol tartották magukat, mert nem akarják az erejüket az általános választások előtt elfecsérelni. Korodi a legszélsőbb szász árnyalat képviselője. Választási mozgalmak. Jászberény városában a választópolgárok szombaton gyűlést tartottak, melyen a kerület jövő országgyűlési képviselőjelöltjévé nagy lelkesedéssel gróf Apponyi Albertet kiáltották ki. A gyűlésről báró Podmaniczky Frigyesnek, a szabadelvű párt elnökének üdvözlő táviratot küldtek. A tabi választókerület negyvennyolcas függetlenségi pártja tegnap egyhangú lelkesedéssel Ugrón Ákost kiáltotta ki jelöltjének. Teleki Sándor gróf orsz. képviselő tegnap tartotta beszámolóbeszédét Láposon. A következő cziklusra a választók nevében Mussze Román esperes és Barabás lelkész ajánlották föl a jelöltséget Teleki grófnak, aki azt el is fogadta. Az összegyűlt válasz « maga komandérozzon ezen az oldalon . . . Maga oszsza ki a kötötűvet is» ... Amaz oldal felül álltam meg, ahol Támadi Lörinczné volt a sorvezető. — Hát, édes Modor néném, bírjuk, mégis bírjuk ? — Még a jó Isten is úgy akarja, gyerekem, muszáj addig bírni a becsületes embernek. — Szép idős pedig már Modol néném, nehezen van itt hozzá fogható. Ugyan hány esztendős ? — Huszonnyolczban lettem, fiam. Te tán jobban tudod az esztendőket. — Iletvenhárom. — Az. Annyi. Annyit mondott a népszámláló is, de csak elfelejtem én azt megint. — Hát Lőrincz bácsi megvan-e még? *— Meg, lelkem, — (én nem is tudom, hogy szólítsalak !) — csöszködik szegény a zsidótemetőben . . . Hat esztendővel több az ideje még, mint az enyim . . . Mennyi is az ? • — Hála Istennek ! Szép idő az is : hetvenkilencz ... Hála hát . . . Egy híján nyolczvan ugye-e? — Annyi ? . . De bár a mi temetőnkbe tették volna be az öreget az urak, mégis csak több volna a megélnivaló. — Oh, lelkem, tán nem tették volna, ha egyet megfogadott volna : hogy nem káromkodik . . . — Rég vannak ott nénémék ? Vastag szál kákája volt az öreg asszonynak, kétfelé hasította, szájába fogta a fejét, úgy szűrte a szót a foga közt: — Rég vagyunk hát, de az igazi lakásunk a fiaméknál van, a Misáméknál, nem odaki a putriba. — Hány élő gyereke van Modor néninek ? — Négy gyerek, meg két lány.. — Hála Istennek. Unoka is van már ott valahány. — Huszonöt élő, édes gyerekem. — S élhetnek az emberek, a fiúk, vők, ebben a mai rossz világban ? Az egész banda erősítette, hogy de nagyon csupa az az egy Misa szegény, aki az apját, anyját tartja, az van szegény sorban, hanem az "meg áldott ember, olyan is, kihez hasonló kevés adatik. — Jó én hozzám a többi gyerekem is, — felelte Támadiné, — tán még jobb .. . Csak én ehhez húzok legjobban, a Misához. Valami meddő vén asszony a banda közepibül sentencziát mondott: — Apának-anyának egyforma a gyereke mind . . . A sokgyerekes vénasszony visszavágott: — Egyforma hát. . . Kivált az olyané, akinek az Isten sose adott, mint neked is. Örzsike, — rossz néven ne vedd! A te sziveden nincs szakadozás, te könnyen példázgatódzasz, könnyen vered az igazságot más fejihez ... Ihol, Istvánka, kis gazdánk is szólhatna már erre valamit... Hogy divat ez Pestbe’, Budába ? ? Nekik is van hetecske élő aprajuk, hát itt a Réczicza Ágnes igazságáért mondja ki hát, hogy egyforma-e mind a hét ? Mondja meg, egyformán sajog-e a szívük, ha akármelyik gyerekük esik ágynak, kerül bajba, keveredik véletlenségbe ? — Néném, ha odatekint arra a nagy eperfára, annak is két nagy ága van. Nézze, hogy gyülekeznek a tornyos felhők, lehet még ma olyan veszekedett idő is, hogy egy ág se marad ezen a vén fán . . . Lehet megint, hogy gondatlan kéz,erős test belefogódzik némely gyenge ágba és lehasitja: az is fáj a fának, de begyógyítja az idő. Nekünk is volt már halottacskánk . . . Az volna most a nyolczadik aranyunk... Adott az Isten mást, más kis Katiczát, elvent, mint a csik ... — Mennyi idős ? — Most tanult meg ülni; hanem ha a szavam meghallja, nem ül tovább: eldül akarattal, úgy könyörög föl hozzám, mint a kis bárány. A Miska bátyja sürgeti is, hogy vegyük föl a Katát. — Hát az mi idős? — Most fordult a négybe. — Ó, eszem a lelkit, hát már sajnálja ... — Jancsi meg éppen odaveszi az ölébe sértetlen diákszóval árrulja,mit a bátyjaitól szedett föl: ijó, mijó, szellentrijó, hik, hek, hók, tudod-e ? De ne rijjám, mer’ apám ir. .. — Hát ez hány esztendős ? — Hatodtól. — Teremtő Jézus ... A paszta végire értünk, ahol is Támadiné leült egy kisvártatra, megigazította a kontyát. S ahogy beleállt az ulba, csak egyre-kettőre fölvette a téniát a többivel, aztán megszólamlott: — Az én Misám volt olyan idős, Istvánkám, mint a te Jancsi fiad most: hatodfélesztendős amakkor . . . Jaj, Istenem, ha visszagondolok ... Értette az ember, hogy veszi el a csuklás a szavát a szülőnek, ki is, hogy erősebben megszorítalta a keze ügyében való töke vesszejét, mint rendesen szokta, mintha a lelkén is szorított volna egyet. S kitisztult fentszóval fordult oda Bene Borishoz, a magtalan asszonyhoz: — Hát, hogy te, Bene Boris, ne mondj úgy sentencziákat arról, amit sose adott az Isten megpróbálnod, majd én elmondom, mért húzok a Misa fiamhoz legjobban; én aki ott MAGYARORSZÁG Budapest, 1901. kedd julius 2. 11 . , tök táviratilag üdvözölték Széll miniszterelnököt, Podmaniczky Frigyes bárót, Wlassics és Darányi minisztereket. A héthársi választókerület választóinak egy küldöttsége Péchy kamarás vezetésével fölkereste Bornemissza Lajost, a kerület egykori képviselőjét és fölkérte a képviselőjelöltség elfogadására. Bornemissza a jelöltséget szabadelvű programmal elvállalta és tekintve nagy népszerűségét, megválasztása biztosra vehető. Állami tisztviselők mozgalma. — A Magyarország tudósításai. — Budapest, julius 1. A Budapesten alkalmazott összes állami tisztviselők egyetemének kebeléből a köztisztviselők helyzetének javítását czélzó mozgalom intézésére kiküldött végrehajtóbizottság tegnap tartotta első ülését. Elnökké Benedek Sándort, a közigazgatási bíróság ítélőbiráját, másodelnökké Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsost, ügyvezető igazgatóvá nagymartoni László Pál kir. tan. pénzügyigazgatót választották meg. Bajza István dr. pénzügyi tanácsos előterjesztésére konstatálták, hogy a végrehajtó bizottság teljesen független és önálló hatáskörrel lévén fölruházva, a mozgalom irányítására, az általános országos kongresszus rendezésére és ez irányban az ország összes bizottságaival való érintkezésre lesz hivatva. A köztisztviselők országos szövetségének fölajánlott támogatását Mocsáry Béla min. osztálytanácsos indítványára a bizottság örömmel fogadta és elhatározta, hogy a százra kiegészítendő végrehajtóbizottságban húsz helyet az országos szövetség kiküldöttének tart fönn. Állást foglalt a bizottság a Tordáról származó ema hírlapi közléssel szemben is, amely szerint az országos kongresszus egybehívása most már nem volna szükséges, mert az országgyűlés mindkét házának, a minisztereknek, képviselőknek stb. a memorandumokat, illetőleg kérvényeket már megküldték. E közlésen napirendre tértek. A bizottság legközelebb száz tagra egészíti ki magát, mégpedig lehetőleg a bírói karból és a minisztériumok magasabb tisztviselői köréből. Rákosi Jenőhöz, az Otthon írók és hírlapírók köre elnökéhez tegnap a következő távirat érkezett: A marosvásárhelyi állami tisztviselők mai napon tartott értekezlete köszönetét fejezi ki a sajtónak eddig tanúsított támogatásáért. A Máramaros vármegye területén alkalmazott államtisztviselők a megindult országos mozgalomból kifolyólag június hó 29-én Máramaros-Szigeten népes értekezletet tartottak, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy a megindított országos mozgalomhoz csatlakoznak. Az értekezlet egyben megválasztotta az intézőbizottságot is. Elnök lett: Kovács Gusztáv, kir. tan. pénzügyigazgató. Intéző-elnök : dr. Stéczey Sándor kir. törvényszéki bíró.. Jegyző: dr. Szász Gerő kir. alügyész. — Az értekezlet ezután a tordai, rimaszombati és szegedi intéző-bizottságok átiratait tárgyalta és egyhangúlag, határozatilag kimondta, hogy országos tisztviselő-kongresszus tartását látja szükségesnek, és a szegedi és rimaszombati bizottságok ezirányban tett indítványához hozzájárul. A megtartandó kongresszuson való részvétellel az értekezlet Tomcsányi Gusztáv kir. erdőigazgatót, dr. Kéczey Sándor kir. törvényszéki bírót és dr. Szász Gerő kir. alügyészt bizta meg. A Szegeden megalakult áll. tisztviselőknek intézőbizottsága által megindított országos mozgalomhoz való csatlakozás tárgyában a moori áll. tisztviselői kar is megtartotta értekezletét. Elnökké Kálmán Lajos kir. járásbirót, jegyzővé Jókay Endre áll. polg. isk. tanárt választották. Az értekezlet a szegedi intézőbizottság felhívását indokaival és határozati javaslataival egyetemben úgy egészében, valamint részleteiben teljesen magáévá teszi, kijelentve azonban azt, hogy az egybehívandó kongresszus színhelye Budapest, legyen, ahová a kellő időben 3 képviselőt fog küldeni. A mocsi állami tisztviselők június 26-án tartották meg értekezletüket, melyen a tordajihoz hasonló helyi állandó bizottságot alakítottak. A bizottság elnökéül Kovács István kir. ítélőtáblás bírót, intézőelnökéül Beicher Gábor kir. telekkönyvvezetőt, jegyzőjéül pedig Gál Miklós adótisztet választották meg. Továbbá a szegedi államtisztviselők által tervezett országos tisztviselői kongresszus megtartásának szükségességét is kimondva, elhatározták, hogy azon kiküldöttjük által részt vesznek, s a bizottság képviseletével Beicher Gábor intéző elnököt, esetleg akadályoztatása esetére Szabó József m. kir. adóhivatali ellenőr bizottsági tagot bízták meg. Az állami tisztviselők érdekében megindult országos mozgalomhoz való csatlakozást június 26-án tartott közgyűlésükön a Besztercze-Naszód vármegyei állami tisztviselők is elhatározták. Ugyanakkor az országos tisztviselői kongresszuson megvitatandó kérdések előkészítésére, az egész mozgalom ébrentartására és további irányítására 80 tagú intézőbizottságot választottak, mely működéséről a július 14-iki közgyűlésen fog beszámolni. A Moson vám megye területén alkalmazott állami tisztviselők minden rétege által képviselt népes értekezletre jöttek össze, és határozatilag kimondották, hogy 1. a tordai állami tisztviselőknek hazafias köszönetüket fejezik ki a bátor kezdeményezésért.