Magyarország, 1902. december (9. évfolyam, 286-310. szám)
1902-12-02 / 286. szám
-------LJBUgg-BBM --------------..........................................................-!!.■!■ , ■ -■----------m JEMTIBB, BUDAPEST, 1902. DECZEMBER 2. KEDD ■ IX. ÉVFOLYAM 286. SZAK Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos.Szerkesztőség és kiadóhivatal : Teres-körút 19. szám Hirdetések nonpareill« számítássá) dijszarefl.s szerint Az osztrák tribulum. Budapest, decz. 1. Mindinkább sűrűbben hangzanak fel sajtóban és parlamentben a hangok az Ausztriának űzetett szégyenletes tributum, az 1867 : XV. törvényczikkben elvállalt államadóssági járulék megszüntetése, tőkében való visszafizetése iránt. És méltán, balázóbb helyzetet alig lehet elképzelni egy államra nézve, mint ha arra van kötelezve, hogy állandó évi adót fizessen egy másik államnak. A francziák 1870-ben alighanem az utolsó csepp vérüket kiontották volna, ha a németek azt követelték volna békefeltételül, hogy az 5 milliárd hadisarc tőkéje helyett annak kamatait fizesse örök időkig a németeknek a franczia nemzet. Ilyen lealázó helyzetben ma a világ összes országai között csak Magyarország van; törvény kötelezi arra, hogy Ausztria pénztárába minden évben 60 millió korona járulékot fizessen, az osztrák állam által 1867. előtt csinált adósságok kamataihoz való hozzájárulás czimén. Ezt a szégyenteljes állapotot meg kell szüntetni. Megszüntethetjük, mert jogunk van hozzá ; a törvény 6-ik §-a kimondja, hogymind a magyar korona országaink, mind ő felsége többi országainak tetszésökre hagyatik, államadóssági kamatjárulékukat adóssági kötvények törlesztése, vagy készpénzbeli tőke visszafizetése által csökkenteni. A törlesztett adósságösszeg kamatainak megfelelő összeg a törlesztő kormány hozzájárulási tartozásából levonatik. Meg kell szüntetnünk, mert hasznunk lesz belőle; az 5 százalékos adósságot 4 százalékosra konvertálhatjuk, miáltal évenként mintegy 8 millió koronát takaríthatunk meg. És meg kell szüntetnünk, mert — és ez a jó — ha meg nem szüntetjük, nagy kárunk lesz belőle. Mert mikor ezt a törvényt alkották, azt a nagy mulasztást követték el, hogy meg nem határozták és a törvénybe be nem iktatták az adóssági járuléknak megfelelő tőke összegét. Ennélfogva ha az osztrák állam olcsóbb kamatúra konvertálja ezt az adósságot, miután a mi járulékunk a törvény szerint további változás alá nem esik, mi csak nagyobb tőkevisszafizetés árán válthatjuk meg magunkat az osztrák tributumtól. A magyar pénzügyminiszter állítása szerint a magyar állam hitele ma szilárd lábon áll. Még szilárdabbnak kell mutatkoznia e hitelnek egy olyan műveletnél, amelynél nem új adósságcsinálásról, új teher elvállalásáról van szó, hanem az állam egy meglévő terhének átcseréléséről egy másik, kisebb teherre. Pénzbőség is van az egész világon ; a tőke keresve keresi a tisztességesen kamatozó, fix és biztos czímleteket. Mi akadályozza tehát a kormányt abban, hogy az osztrák adóssághoz való járulék megfelelő tőkéjét a világ pénzpiaczától meg ne szerezze és az osztrák államnak meg ne fizesse? Igaz, hogy egy ilyen címen nyitandó magyar kölcsön ellen Ausztriában kétségtelenül nagy izgatást fognak kifejteni. De ez nem először történik, és a magyar állam hitele mégsem ingott meg. Az osztrák pénzpiacz ma olyan elenyésző pont a nagy világ-pénzpiachoz képes, hogy annak szimpathiája vagy antipathiája nem nyom annyit a mérlegben, hogy egy ilyen reális művelet sikerét koczkáztathatná. A döntő momentum: ebben a kérdésben éppenséggel nem lehet az osztrák finánczvilági jó- vagy rosszindulata; a döntő momentum itt ez a kettő: ma még öt perczen-,tes ez az adósság (mert az osztrák 16 százalékos szelvényadóhoz, amely e kötvényeknek effektív hozamát 42 perczentre szállítja le, semmi közünk nincs) és ma még pénzbőség van a világon. Minden okos kormány az ilyen konjunktúrákat ki szokta használni és nagy felelősséget vállal magára, ha azokat elmulasztja. Az egyetlen ok, amiért a kormány ebbe az akcióba bele nem bocsátkozik, csak az lehet, hogy Ausztriában nem tetszik. De hát tisztán e szempontból kormányozzák Magyarországot? Az ország méltóságának, anyagi hasznának, károsodása elkerülésének mind háttérbe kell szorulnia, ha valami odaát nem tetszik? A méregkeverő menyasszony. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta : Klager Ákos. Kereki Nagy Sámuel Debreczeni város egykori fürmendere öblös tajtékpipájából ugyancsak fujta a bodor füstöket úri portájának leveles tornáczán. Előtte egy halom írás volt, tanúvallomásokjegyzőkönyve, melyet avégből adott át neki a nemes és nemzetes tanács, hogy mint exmissus färmender tegyen jelentést, de sürgősen abban a főbenjáró ügyben, mely elzavarta a békés város régen meg nem háborított nyugalmát. Az emberek két nap óta a piaczon egyébről sem beszéltek, mint a SitkeTulka esetéről, aki a szeretője ételébe bolonditót kevert, amitől a legény iszonyú kinok közt meghalt. Özvegy anyja aranynyal kivert kék koporsóba tette egyetlen fiát s mikor a tiszteletes uram ékes rigmusokban elmondta a végtisztességen a szerencsétlenséget, a szegény özvegy asszony összerogyott és ott halt ö is szörnyet a fia koporsójánál. Amint az eset kitudódott, a törvény emberei nyomban elmentek a Sitke Jutka csapó-utczai házába. A leány nem habozott, nem tagadott, hanem bevallott mindent, azután hetykén odaállott a hajdúk elé, kik vasbilincset raktak patyolat kezére , és így vezették lánczon a bírák elé, akik már akkor illő komolysággal ültek a zöld asztalnál. Jutka nem sütötte le a szemét, mikor a hajdúk bedobták az ajtón, hanem daczosan állt a tisztes szenátorok elé. Arczán nem látszott rét- tepetes cselekedete felett való megbánásnak nyoma sem, csak formás keble hullámzásáról lehetett észrevenni, hogy a szíve odabenn nem olyan csendes, mint ahogy azt mutatta. Csak mikor a vastag fekete bőrkötéses bibliát meglátta Kis szenátor uram előtt, akkor halványodott el egy kissé és piros ajkát úgy megharapta, hogy menten kiserkedt arról meleg vére. A hajdúkat csakhamar kiintették a szenátorok és megkezdődött a vallatás. A legöregebb szenátor tar homlokára tolta az okulárét s lassú méltóságteljes hangon, de végtelen szelídséggel igy szólott Jutkához : — Szörnyű bűnnel vagy vádolva leányom. Megölted a vőlegényedet, a mátkádat, akinek azt hazudtad, hogy szereted. Nagyot vétkeztél. Irgalmazzon neked az Isten. Őszinte bűnbánással enyhítsd előtte sorsodat. Igazat szólj. Ne tagadj semmit el biráid előtt, kik úgy is tudják istentelen cselekedetedet, sígy beszélj, mintha a Mindenható előtt állná!, mert ha tagadsz, hóhér keze veszi ki belőled gyalázatos tetted vallomását. Mélységes csend volt a teremben, midőn az ősz szenátor leült karosszékébe s csak a toll perczegése hallatszott a nótárius kezében, ki a szenátor intelmét papírra vetette. Jutka ott állott birái előtt, arcza lángolt s felvetvén szép fejét, igy szólt: vadok, csak kérdezzenek szenátor uraknak. — Hogy hívnak ? — kezdődött a vallatás. — Sitke Jutkának — feleli a leány. — Hány éves vagy ? — Tizennyolcz leszek széna vágáskor. — Élnek-e szüleid . — Meghaltak. Az édesanyámat a ménkű ütötte meg ezelőtt, négy esztendővel, az édesapám meg agyonhusulta magát miatta s rá egy esztendőre őt is eltemettem. — Vannak-e testvéreid ? — Nincsenek. — Mikor ismerkedtél meg Bokros Gidával ? — Most két esztendeje. — Szeretted azt a becsületes legényt ? — Szerettem. — Szeretőd volt ? — Verje meg az Isten, aki azt mondta ! — Azt mondják a tanúk, hogy a Györgynap estéjén is oda látták bemenni a legényt. — Vakuljon meg mindkét szemére, aki látta — felelt sértett önérzettel Sitke Jutka. — Miért tagadod édes fiam. Rossz lány voltál te mindig, azt mondják, akik ismertek. Úgy dobáltad el őket, mint a rongyot, amelynek nem veszi hasznát az ember. Szerettél volna szabadulni Gidától is és azért emésztetted el öt méreggel. Becsületes lány nem tesz ilyet. Czéda fehéreseléd voltál lányom, szeretőket tartottál, hamis volt a szíved, most már az Isten legyen neked irgalmas. Jutka reszketve hallgatta a vén szenátor szemrehányását, s mikor bevégezte a szenátor, előtt vett magában s előbb piros kötőjével kitörölt egy könnyet a szeméből s nyugodtan, mintha háborgó lelkére Isten adott volna enyhületet, igy szólva : Tekintetes, Nemes, Nemzetes Szenátor Uramék! Talázatosan hazudik az, aki rám fogja, hogy én szeretőket tartottam. Nem szerettem soha senkit s vesse az Isten a gyehenna tüzére lelkemet, ha valaha férfiember járt a szó- Lapunk mai száma 20 oldal. Budapest, deczember 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülés tart, amelyen folytatják az indemnity javaslat tárgyalását.