Magyarország, 1903. július (10. évfolyam, 155-181. szám)

1903-07-01 / 155. szám

Fr* Budapest, 1903. szerda, Julius­­ Magyarország További beszéde alatt sorű­n követelte az ellenzék a tisztviselők fizetéséről szóló javaslat tárgyalását. — Majd, ha a legsürgősebb javaslatok letár­gyaltalak, — feleli a követelésre a miniszter­­elnök — akkor előveszi a fizetés­rendezést, a beruházási, telepítési javaslatot és a valuta­rendezés végstádiumaképpen a készfizetések felvételéről szóló javaslatot. A közigazgatási tisztviselők sorsának javítása is napirendre ke­rül, mert legalább successive kell tenni va­lamit. — Jön a választás! Már korteskedik! — kiáltják balfelől. Áttérve tulajdonképpeni programmjára, kije­lenti, hogy az 1867 :XII. t.-cz. alapján áll ren­dületlenül, s minden oly kísérletet visszautasít, mely ezen alap megbolygatását czélozza. Az ujónczjavaslatot — amint már jelezte — a jövőre egész terjedelmében és formájában fenn­tartja. A szabadelvűséget a maga teljes tiszta­ságában érvényesíti minden téren. Dicsőíti Széll Kálmánt, akinek politikáját folytatni kí­vánja és fenntartja a trónbeszédben foglalt programmot. Kormányzata tiszta, becsületes akar lenni, még politikai ellenfelekkel szemben is. A magyarságot megerősíteni és a magyar nyelv jogának érvényt szerezni kötelességének fogja tartani. — A hadseregben is ? — faggatják balról. Beszédét folytatva, ezt a szót ejti ki: a »kö­zös haza.« Erre ismét lárma és heves tiltako­zás támadt a baloldalon. A zaj csillapultával ,a Horvátországhoz való viszonyról szól. Örülünk — úgymond — az ottani politikai nemzet anyagi és kulturális fejlődésének." A pénzügyi kiegyezést a horvátokkal mielőbb meg akarja csinálni. Kormányzatában egyik főelvnek a takarékos­ságot tartja. A földmivelést, ipart és kereske­delmet harmonikus támogatásban kívánja része­síteni. Adóreformot igér, úgy hogy a legszegé­nyebb osztály lehetőleg fölmentessék a teher­viselés alól. Az összes közgazdasági teendők ápolására hívja föl az egész országot. Munkál­kodni fog azon, hogy egy társadalmi közép­osztály teremtessék. Mindent elkövet, hogy köztudottá legyen, hogy Magyarország erős és nagy. A jobboldal elég gyengén tapsolt a beszéd befejeztekor, a baloldal pedig hosszasan zsi­­ó­­zott. Azután Kossuth Ferencz beszélt. Kötelező ígéretet kívánt arra, hogy a katonai javaslatot visszavonják és az nem kerül többé napirendre. Mert ha bármikor beterjesztik, a függetlenségi pártot ismét szemben találják magukkal. El­mondja ezután a függetlenségi párt programm­­jának tartalmát és kijelenti, hogy annak meg­valósításáért utódaink is küzdeni fognak. — Mi nem hagyjuk az utódokra a küzdelmet — kiáltják feléje balról. Kossuth beszéde után Apponyi azt javasolja, hogy félórára függeszszék föl az ülést, hogy a kormány a főrendiházban is bemutatkozhassék. Holló Lajos nem tartja a Ház méltóságával megegyeztethetőnek, hogy a Ház itt várjon addig, míg a főrendiház ülésez. Inkább várják be ma az ülést és holnap folytassák a mi­niszterelnök programmjához való hozzászó­lásokat. Eötvös Károly sem Apponyi, sem Hollós in­dítványát nem fogadja el. Előbb itt kell vé­gezni a programmal. Üzenet útján hívják fel a főrendiházat, hogy napolja el ülését addig, míg a Ház tárgyalja a miniszterelnök prog­­rammját. Apponyi ezt ellenzi, Cray Lajos azonban támogatja." Ugron Gábor kiemeli, hogy ha bi­zalmatlanságot szavaz a Ház a kormánynak, akkor nincs miért bemutatkozni a főrendiház­ban. Polónyi szintén ezt a nézetet osztja, míg Nagy Ferencz ellene szól. Eötvös a gyakorlatra hivatkozik, mely szerint a főrendiházban még sohasem történt meg a bemutatkozás addig, míg a képviselőházban az be nem fejeztetett. Különben kéri a miniszterelnököt, nyilatkozzék, mi az álláspontja. Khuen-Véderváry gróf azonban hallgat. Mire Apponyi felfüggeszti az ülést. Szünet után Apponyi elnök visszavonta in­letes háza van. Mindjárt más a hitele is. Be­választják ide is, oda is, bankokhoz, jövedelmes állásokhoz. Tekintélye van az embernek. Varjú úr úgy tett, mint aki nem ad arra semmit, de magában ő is ezt forgatta: a te­kintély, a hitel. Beválasztják a fővárosi bizott­sági tagok közé is. A házmester alázatosan kezében tartva sap­káját, kéri a nagyságos urat, tessék őt megtar­tani, ha meg tetszik venni a házat. S Varjú úr igazi nagy úrhoz méltón meg­ígéri, ámbár ami a házvételt illeti, ez még megfontolandó. De Goldmann már tudta akkor, hogy har­madnap azt fogja neki mondani a kávéházban Varjú úr: — Hát megfontoltam. Megadok tízezer forintot. . De ő arra azt feleli: — Nem lehet, Varjú úr. Egy fillért sem en­ged a tulajdonos, így is úgyszólván ajándék. Tíz év múlva megér az a ház testvérek közt is négyszázezret. Varjú úr még egypár napig próbálgatta, hogy lealkudjék belőle valamit, de már otthon azalatt a feleségével mindig csak az ő házuk­ról beszélgettek s az asszony minden istenadta nap újra elment megnézni és a leányát is magával vitte: — Látod, Terka, ez itt az első emeleten lesz a mi lakásunk. Milyen finom arany csillagos tapéták! És erkély is van hozzá. Oda ülünk ki. Onnan végigláthatni az egész Ferencz-köruton. Természetes, hogy most már Goldmannak csak így kellett szólni: — Tessék nyilatkozni, mert más vevő is van. Hát Varjú úr rögtön kész volt megkötni az alkut. Csak legalább ötszáz forintot engedjenek le. Amit meg is tettek: hitványát, amely az ülésnek azon időre való felfüggesztését czélozta, míg az új kormány a főrendiházban bemutatkozik. Ez csak később fog megtörténni. Az ellenzék részéről tapssal fogadták az elnök kijelentését. Folytatták ezután a vitát a miniszterelnöki előterjesztés felett. Ivánka, Oszkár jelentette ki első­sorban, hogy a miniszterelnököt program­ja megvalósításában az egész sza­­badelvű párt támogatja, majd felvilágosí­tást kért a miniszterelnöktől, hogy bír-e felhatalmazással azon katonai engedmények megvalósítására, amelyeket a szabadelvű párt és a volt kormány magáévá tettek és hogy hajlandó-e e téren az adminisztratív intézke­déseket haladéktalanul megtenni, esetleg a szükséges törvényjavaslatokat is beterjeszteni ? A miniszterelnök egyelőre adós maradt a fele­lettel. Zichy János gr. a néppárt nevében szólt. A mos­tani válságból két tanúságot vont le. Az egyik az, hogy Magyarországon mindent fel­ lehet áldozni, még a sokat emlegetett és hivatkozott többségi akaratot is, a másik, hogy a most lefolyt vál­ságból csak a miniszterelnöknek és a Kossuth­­pártnak van győzelme, kárát azonban csak az ország látta. — Sajnálja, hogy a nemzeti követelmények elestek. Nagy tetszés és taps hangzott fel az ellenzéken Zichy szavaira. Ha, mondja tovább, Héderváry Széll kor­mányzatát folytatja, akkor elveik hangoztatásá­val megelégesznek, de a régi rendszer feltá­madása ellen teljes erejükbel fognak küzdeni. Szederkényi Nándor fejtette ki ezután a maga és elvtársai álláspontját a miniszterelnök pro­­grammjával szemben s élénk helyeslés között mutatott rá különösen arra, hogy állandó béke az országban nem lesz, míg a nemzet törvé­nyes jogait a hadsereg kérdésében végre nem hajt­ják. Felolvasta Holló Lajosnak ez évi január 27-én a katonai javaslatok tárgyalásánál elő­terjesztett határozati javaslatát, mint amely világosan mutatja, milyen álláspontot foglal el pártja a katonai javaslatokkal szemben, könyvet, fiskálissal is megnézeti, nem lehet őt megcsalni. — No én csak azt mondom, nem nekünk való az, — erősködött az asszony. De másnap azért ő is rászánta magát, hogy no jó, hát megnézi azt a házat, csak úgy kí­váncsiságból, mert őt ugyan nem fogja rászedni az a vörös szenzor. Ismeri ő a fajtáját. A vörös ember egy sem jó. Mikor aztán látta a nagy palotát, a pompás lépcsőházat, a sok szép szobát s elgondolta, hogy ez mind az övék lehetne, mégis csak fájt érte a szíve. És nagyságos asszony le­hetne. Eleinte ugyan nagyon furcsa volt neki, hogy nagyságos asszonynak szólítják, meg is akarta mondani a házmesternek, hogy ő nem nagysá­gos asszony, de aztán mégis csak ráhagyta, hiszen akinek ilyen háza van, az csakugyan nagyságos asszony. Még ugyan nem az övék s nagyon óvakod­nak, mert mikor valaki lassú munkával, hosszú takarékossággal szerezte azt a kis pénzecskéjét, nem szereti könnyen kidobni, de Goldmann kimutatja nekik a papiroson: ennyi a házbér a lakóktól, ennyi a félévenkint fizetendő törlesz­tés a bankoknak. Bőven kitelik, tetszik látni. Még marad is. Nem sok, de okos ember kezében kétszer, háromszor annyi lesz az mindjárt. Föl kell emelni a házbéreket. Aki nem szorult rá, meg­teheti. Elmegy az egyik lakó, majd jön helyébe másik. De ez a mostani háziúr, aki mindig pénzzavarban kínlódott, ez persze nem tehette. Hanem Varjú úr teheti, Varjú úr már győzi. Varjú úrnak ott van az üzlete, abból megél. — Aztán kérem, — magyarázta a bőbeszédű szenzár. — Varjú úrnak nem kell azt mondani, mit tesz az, ha az embernek ilyen háromeme­— Hadd lássa Varjú úr, hogy gavallérokkal van dolga, — mondta Goldmann úr, saját ma­gát is beleértve. Most már háziúr lett Varjú Mihály. Az új­ságban is lehetett olvasni az átíratások rova­tában : Varjú Mihály megvette Szédeleghy Emilnek 1529 t. k. sz. házát 214.000 forintért. Kétszáztizennégyezer forint! Teringettél, ez aztán valami. Az ismerősök bámultak. Hogy lehetett a kertjükből ennyi rengeteg pénzt összegyűjteni. Dr. Czirmos, a hatalmas ügyvéd, aki képviselőségre vágyik a jövő választásnál a IX-ik kerületben, nagyon nyájasan köszön­tötte Varjú Mihályt, amint találkoztak az ut­­czán, kezet fogott vele, sőt karon is fogta, úgy­ ment vele egy darabig. Sőt Nyújtó tanácsnok is a városházáról, ki Varjú Mihálynál vásárolta a keztyüit s eddig nem is köszönt, ha a boltba jött és mindig olyan dölyfös volt, most barátom uramnak szó­lította s remélte, hogy Varjú úr ezután a köz­ügyek iránt is érdeklődni fog. Hogyne ? Sőt egészen a közügyeknek szenteli magát. Mert ha az ember olyan háromemeletes nagy háznak az ura, csak nem folytathat tovább kettyűs üzletet. Noha az finom mesterség, nem olyan, mint a suszter vagy a lakatos. Ez a Varjuné véleménye is. Igaz, hogy azt nagyon előkelő mesterség, az embernek mindig finom urakkal, hölgyekkel van dolga, de mégis csak mesterség s az ember restelli a házmes­ter előtt. Főképp az ilyen előtt, aki Károlyi gróféknál volt inas és akinek minden második szava: •­­ Kezét csókolom, nagyságos uram.... nagyságos asszonyom. Csak Teriké és az a fiatal iparos, aki Teri­kéhez járt, nem látszottak boldogoknak az új úri állapotban. A fiatal­ember sejtette, hogy 3

Next