Magyarország, 1903. november (10. évfolyam, 262-286. szám)

1903-11-01 / 262. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1903. NOVEMBER 1. VASÁRNAP. X. ÉVFOLYAM 262. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetései: nonparelle számítással dijma és csörtet. Fűit Budapest, október 3. Apponyi Albert gróf megindokolta ki­lépését és — benn maradt. Bebizonyí­totta, hogy jogfeladást tartalmaz a Tisza gróf ur programmja és — támogatást ígér Tisza gróf urnak. Nagy beszédjének értelme ez: az előttünk fekvő talaj in­goványos ; arra lépni nem szabad; aki odalép, elmerül; enélfogva lépjünk oda, mert különben elmerülünk. Apponyi gróf azon feltétel mellett ma­radt a pártban, hogy meggyőződését fentarthassa. Tisza gróf úr kegyes volt ezt megengedni, kikötvén, hogy Apponyi tartózkodjék minden olyan cselekvéstől, mely , őt a párt programmjával ellentétbe hozná, Apponyi benn maradt. A Tisza gróf ur kikötését tehát elfogadta. Esze­rint Apponyi fentartja a saját meggyő­ződését és követi a Tisza gróf ur meg­győződését. Ilyen nálunk a logika. Helyzetének torzképét Apponyi jól érezte. Keserűen vallotta be, hogy a pártegység költségeit egyedül ő viseli. Mert ő és hívei hozzák a pártegységnek azt az áldozatot, hogy bár ellentétben állanak a párt programmjával, mégis ott­ maradnak. Ennél torzabb képet a köz­élet nem ismer. Politikai pártok olyan egyénekből ala­kulnak, akik közösen elfogadott czélokat közösen elfogadott eszközökkel iparkod­nak elérni. Akinek más a czélja, mint a pártnak, avagy aki más eszközöket lát czélravezetőnek, mint a párt, annak abban­ a partban helye nincs. Az ilyen­­ politikust megtűrheti kebelében a párt,­­ de az ilyen politikus lelkiismerete ellen­tétbe jön saját helyzetével. Apponyit is megtűrik. Igaz, hogy ki­­kötések mellett. Megmondta neki Tisza gróf úr, hogy benn maradhat, ha­­ jól viseli magát. Szörnyű momentum ! A sasnak feltételeket szab a varjú. Nemzeti érzéseit Apponyi megtarthatja háziszernek. Balzsamul, ha szive do­bogni­ kezd. Borogatónak, ha hevülései lesznek. Beszélhet róluk szűk baráti kör­ben, írhat róluk értekezést az Akadémia értesítőjében — ha Gyulai Pál megen­gedi. Azt azonban megtiltotta neki Tisza gróf úr, hogy nemzeti meggyőződését mint államférfiu a fórumra vigye és annak győzelméért zászlót bontson. Apponyi elfogadta ezt a tilalmat. Ennél szomorúbb kapitulácziót képzelni sem mertem. Határtalanul bíztam az Apponyi gróf meggyőződésének ,legyőzhetetlen erejében. Nem hirdette soha hazánk állami függet­lenségének azt a mértékét, amelyet én szolgálok. Emiatt nem tartoztam pártjá­hoz. De évtized óta hirdeti, hogy a 1 67-es közjogi alap nemzeti szempontból kiépítendő. Ő világosított fel arról, hogy annak az alapnak becses részei nincse­nek életbeléptetve. Ő vállalkozott arra, hogy meggátoljon minden olyan törek­vést, mely a kiegyezésben lefektetett nemzeti jogok csorbítására vezetne. Ha­tártalanul bíztam abban, hogy amiről felvilágosított , az neki ingatlan hite a koporsóig és amire vállalkozott, attól a vesztőhelyen sem tágít. Csalódtam, Bete­ge vagyok ennek a szónak. Min­dent inkább hittem, mint azt, hogy ezt a megrendítő szót valaha le kell írnom. Feldúlt remények sötét omladékai kény­szerítenek ezen szó leírására. Maga Apponyi bizonyította be tegnap tartott nagy beszédében, hogy a királyra ruhá­zott katonai felségjog nem foglalja ma­gában a nyelv fölött való rendelkezést. Minor tehát a párt mégis programmjába veszi és hirdeti azt az álláspontot, hogy a királynak joga van a magyar hadsereg vezér- és szolgálati nyelvét meghatá­rozni, — tehát joga van a magyar nemzetre diktálni a német nyelvet, akkor a párt Apponyival szemben hom­lokegyenest ellenkező meggyőződést hir­det. Még­pedig nem alárendelt kérdés­ben ellenkezik a párt álláspontja az Apponyi meggyőződésével, hanem éppen abban a pontban, amely az Apponyi politikai múltjának, egyéniségének, tö­rekvéseinek, diadalainak, közélete har­monikus egységének integráns részét képezi. Ennek daczára Apponyi tagja marad­­ a pártnak. Nem adja ugyan től elveit, de magába zárja. Inkább összeroskad, mintsem küzdjön. Inkább tűri ellenfelei táborában a megaláztatást, mintsem szeme közé nézzen ellenfeleinek. A pártegység költségeit valóban ő viseli. De akkora árt adott, hogy neki a dicsőségnek abból a nagy tőkéjéből, melyet magának meg­szerzett, semmi sem maradt. Politikai csődöt mondott Apponyi-------miért ? Az új kormányelnök azt mondta, hogy az ő lényegtelen módosításai miatt ne bob­juk lángba az országot. Ilyesmit variált Andrássy Gyula gróf is. Ilyesmire c­élzott Széll Kálmán is. Föl kell tennem, hogy Apponyi is ezért mondott csődöt. Már most figyelmet kérek. A minisz­terelnök lehozta Bécsből azt a szemen­szed­ett közjogi hazugságot, hogy a fel­ségnek törvényes joga van a magyar had­seregre német nyelvet parancsolni. Kéri a pártot, hogy ezt a hazugságot vegye föl programmjába. Végzi beszédét azzal, hogy lángba borul az ország, ha ez a közjogi hazugság a programmba föl nem vétetik. Apponyi gróf pedig meghajlik ezen különös fenyegetés előtt. Nem kérdezte meg, hogy ki borítja lángba az országot azért, hogy a szabad­elvű párt nem nyújt segédkezet a magyar alkotmány legsarkalatosabb elvének meg­semmisítésére ? Nem kérdezte meg, hogy kik és mikor esküdtek össze a magyar nemzet nagy jogai ellen? Nem kérdezte meg, hogy hol és kik szervezik a láza­dást a magyar nyelv ellen, a német nyelv mellett ? Semmit sem kérdezett. Hanem tartott egy szép beszédet a nem­zet jogairól és meghajtotta okos fejét az előtt az ember előtt, aki eljött a nemzet jogait letiporni. Azok, kik Apponyit szerették, tisztelték, követték és hozzá nemzeti reményeket fűztek, ilyen befejezésre nem voltak el­készülve. Tölgyfának néztem őt, melynek védő lombjai alatt az egész nemzet el­fér, ha zivatar jön Bécs felől. Bástyának, melyen megtörik Bécsnek jogfosztó tá­madása. Azt hittem, hogy a Gondviselés reménységünknek és vigaszunknak és vezérünknek szánta őt a legnehezebb idők számára. Csalódtam. Meteor volt csupán, szép, ragyogó, elbűvölő, mely akkor pat­tant szét, mikor a legnagyobb szüksé­günk volna, hogy világítson és melegít­sen. Tündöklő fényességénél csak azt láttuk meg, hogy nemzeti nyelvünk nagy joga miként­ enyészik el abban a petro­­leumfoltban, mely a Stella. Romana-kút­­ból a Tisza gróf ur kabátjára fecscsent. Halottak napja van. Imádkozzunk drága halottainkért! Bartha Miklós. Lapunk mai száma 34 oldal. Apponyi lemondása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. Nagy és kínos meglepetés érte ma az országot. Apponyi Albert gróf lemondott a képviselőház elnöki méltóságáról. Ezzel Apponyi teljesen átengedte a teret régi ellenségeinek, Tiszáéknak. Mert ezek­nek az első dolguk lesz olyan embert ültetni az elnöki székbe, aki a házsza­bályokat lelkiismeretlenül és pártosan kezeli. Ezzel ez a fontos pozíc­ió kisik­lott a nemzet kezéből, mert amíg az Apponyi kezében tudtuk az elnöki hatal­mat, a nemzet kezében tudtuk azt. Most belekerül ez a hatalom Bécs valamelyik kész szolgájának a kezébe, hogy a nem­zeti képviselet által nyújtott­ jogkört a nemzet ellen használja föl. Maga Apponyi azzal indokolja lemon­dását, hogy az, aki, mint ő, annyira bele­merült a politikai diskussziék körébe, és akinek eljárása ennélfogva sokoldalú kri­tika tárgya lehet, nem ülhet az elnöki széken, és nem őrizheti meg az elnöki szék teljes érintethetetlenségét. Ebben van némi igazság, és van benne némi

Next