Magyarország, 1903. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1903-11-01 / 262. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1903. NOVEMBER 1. VASÁRNAP. X. ÉVFOLYAM 262. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetései: nonparelle számítással dijma és csörtet. Fűit Budapest, október 3. Apponyi Albert gróf megindokolta kilépését és — benn maradt. Bebizonyította, hogy jogfeladást tartalmaz a Tisza gróf ur programmja és — támogatást ígér Tisza gróf urnak. Nagy beszédjének értelme ez: az előttünk fekvő talaj ingoványos ; arra lépni nem szabad; aki odalép, elmerül; enélfogva lépjünk oda, mert különben elmerülünk. Apponyi gróf azon feltétel mellett maradt a pártban, hogy meggyőződését fentarthassa. Tisza gróf úr kegyes volt ezt megengedni, kikötvén, hogy Apponyi tartózkodjék minden olyan cselekvéstől, mely , őt a párt programmjával ellentétbe hozná, Apponyi benn maradt. A Tisza gróf ur kikötését tehát elfogadta. Eszerint Apponyi fentartja a saját meggyőződését és követi a Tisza gróf ur meggyőződését. Ilyen nálunk a logika. Helyzetének torzképét Apponyi jól érezte. Keserűen vallotta be, hogy a pártegység költségeit egyedül ő viseli. Mert ő és hívei hozzák a pártegységnek azt az áldozatot, hogy bár ellentétben állanak a párt programmjával, mégis ott maradnak. Ennél torzabb képet a közélet nem ismer. Politikai pártok olyan egyénekből alakulnak, akik közösen elfogadott czélokat közösen elfogadott eszközökkel iparkodnak elérni. Akinek más a czélja, mint a pártnak, avagy aki más eszközöket lát czélravezetőnek, mint a párt, annak abban a partban helye nincs. Az ilyen politikust megtűrheti kebelében a párt, de az ilyen politikus lelkiismerete ellentétbe jön saját helyzetével. Apponyit is megtűrik. Igaz, hogy kikötések mellett. Megmondta neki Tisza gróf úr, hogy benn maradhat, ha jól viseli magát. Szörnyű momentum ! A sasnak feltételeket szab a varjú. Nemzeti érzéseit Apponyi megtarthatja háziszernek. Balzsamul, ha szive dobogni kezd. Borogatónak, ha hevülései lesznek. Beszélhet róluk szűk baráti körben, írhat róluk értekezést az Akadémia értesítőjében — ha Gyulai Pál megengedi. Azt azonban megtiltotta neki Tisza gróf úr, hogy nemzeti meggyőződését mint államférfiu a fórumra vigye és annak győzelméért zászlót bontson. Apponyi elfogadta ezt a tilalmat. Ennél szomorúbb kapitulácziót képzelni sem mertem. Határtalanul bíztam az Apponyi gróf meggyőződésének ,legyőzhetetlen erejében. Nem hirdette soha hazánk állami függetlenségének azt a mértékét, amelyet én szolgálok. Emiatt nem tartoztam pártjához. De évtized óta hirdeti, hogy a 1 67-es közjogi alap nemzeti szempontból kiépítendő. Ő világosított fel arról, hogy annak az alapnak becses részei nincsenek életbeléptetve. Ő vállalkozott arra, hogy meggátoljon minden olyan törekvést, mely a kiegyezésben lefektetett nemzeti jogok csorbítására vezetne. Határtalanul bíztam abban, hogy amiről felvilágosított , az neki ingatlan hite a koporsóig és amire vállalkozott, attól a vesztőhelyen sem tágít. Csalódtam, Betege vagyok ennek a szónak. Mindent inkább hittem, mint azt, hogy ezt a megrendítő szót valaha le kell írnom. Feldúlt remények sötét omladékai kényszerítenek ezen szó leírására. Maga Apponyi bizonyította be tegnap tartott nagy beszédében, hogy a királyra ruházott katonai felségjog nem foglalja magában a nyelv fölött való rendelkezést. Minor tehát a párt mégis programmjába veszi és hirdeti azt az álláspontot, hogy a királynak joga van a magyar hadsereg vezér- és szolgálati nyelvét meghatározni, — tehát joga van a magyar nemzetre diktálni a német nyelvet, akkor a párt Apponyival szemben homlokegyenest ellenkező meggyőződést hirdet. Mégpedig nem alárendelt kérdésben ellenkezik a párt álláspontja az Apponyi meggyőződésével, hanem éppen abban a pontban, amely az Apponyi politikai múltjának, egyéniségének, törekvéseinek, diadalainak, közélete harmonikus egységének integráns részét képezi. Ennek daczára Apponyi tagja marad a pártnak. Nem adja ugyan től elveit, de magába zárja. Inkább összeroskad, mintsem küzdjön. Inkább tűri ellenfelei táborában a megaláztatást, mintsem szeme közé nézzen ellenfeleinek. A pártegység költségeit valóban ő viseli. De akkora árt adott, hogy neki a dicsőségnek abból a nagy tőkéjéből, melyet magának megszerzett, semmi sem maradt. Politikai csődöt mondott Apponyi-------miért ? Az új kormányelnök azt mondta, hogy az ő lényegtelen módosításai miatt ne bobjuk lángba az országot. Ilyesmit variált Andrássy Gyula gróf is. Ilyesmire célzott Széll Kálmán is. Föl kell tennem, hogy Apponyi is ezért mondott csődöt. Már most figyelmet kérek. A miniszterelnök lehozta Bécsből azt a szemenszedett közjogi hazugságot, hogy a felségnek törvényes joga van a magyar hadseregre német nyelvet parancsolni. Kéri a pártot, hogy ezt a hazugságot vegye föl programmjába. Végzi beszédét azzal, hogy lángba borul az ország, ha ez a közjogi hazugság a programmba föl nem vétetik. Apponyi gróf pedig meghajlik ezen különös fenyegetés előtt. Nem kérdezte meg, hogy ki borítja lángba az országot azért, hogy a szabadelvű párt nem nyújt segédkezet a magyar alkotmány legsarkalatosabb elvének megsemmisítésére ? Nem kérdezte meg, hogy kik és mikor esküdtek össze a magyar nemzet nagy jogai ellen? Nem kérdezte meg, hogy hol és kik szervezik a lázadást a magyar nyelv ellen, a német nyelv mellett ? Semmit sem kérdezett. Hanem tartott egy szép beszédet a nemzet jogairól és meghajtotta okos fejét az előtt az ember előtt, aki eljött a nemzet jogait letiporni. Azok, kik Apponyit szerették, tisztelték, követték és hozzá nemzeti reményeket fűztek, ilyen befejezésre nem voltak elkészülve. Tölgyfának néztem őt, melynek védő lombjai alatt az egész nemzet elfér, ha zivatar jön Bécs felől. Bástyának, melyen megtörik Bécsnek jogfosztó támadása. Azt hittem, hogy a Gondviselés reménységünknek és vigaszunknak és vezérünknek szánta őt a legnehezebb idők számára. Csalódtam. Meteor volt csupán, szép, ragyogó, elbűvölő, mely akkor pattant szét, mikor a legnagyobb szükségünk volna, hogy világítson és melegítsen. Tündöklő fényességénél csak azt láttuk meg, hogy nemzeti nyelvünk nagy joga miként enyészik el abban a petroleumfoltban, mely a Stella. Romana-kútból a Tisza gróf ur kabátjára fecscsent. Halottak napja van. Imádkozzunk drága halottainkért! Bartha Miklós. Lapunk mai száma 34 oldal. Apponyi lemondása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. Nagy és kínos meglepetés érte ma az országot. Apponyi Albert gróf lemondott a képviselőház elnöki méltóságáról. Ezzel Apponyi teljesen átengedte a teret régi ellenségeinek, Tiszáéknak. Mert ezeknek az első dolguk lesz olyan embert ültetni az elnöki székbe, aki a házszabályokat lelkiismeretlenül és pártosan kezeli. Ezzel ez a fontos pozíció kisiklott a nemzet kezéből, mert amíg az Apponyi kezében tudtuk az elnöki hatalmat, a nemzet kezében tudtuk azt. Most belekerül ez a hatalom Bécs valamelyik kész szolgájának a kezébe, hogy a nemzeti képviselet által nyújtott jogkört a nemzet ellen használja föl. Maga Apponyi azzal indokolja lemondását, hogy az, aki, mint ő, annyira belemerült a politikai diskussziék körébe, és akinek eljárása ennélfogva sokoldalú kritika tárgya lehet, nem ülhet az elnöki széken, és nem őrizheti meg az elnöki szék teljes érintethetetlenségét. Ebben van némi igazság, és van benne némi