Magyarország, 1904. április (11. évfolyam, 79-103. szám)
1904-04-01 / 79. szám
Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megnyitása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Az idegenért. Budapest, márczius 31. Nagy és hatalmas nemzet sem állaná ki. Különben nagy és hatalmas nemzet nincs is ilyen próbáknak alávetve. De nem állaná ki egy nemzet sem, akár nagy, akár kicsiny, akár hatalmas, akár gyenge. Egyetlen nemzet sem állaná ki, hogy saját törvényhozása és saját kormánya idegen érdekeket szolgáljon. Csak köztünk nincs határa a türelemnek. Hátunkon fát vágni is lehet. Másutt elsöpörné a fölháborodás azokat, kik szembe szállnak a nemzet nagy érzéseivel. Nálunk rangos módhoz jutn ilyenek. Ki hinné el a külföldön, hogy aki megalkotta nálunk a népképviseletet,annak emlékét nálunk a parlament nem ünnepelheti ? Ki hinné el, hogy aki megalkotta a felelős kormányzat rendszerét, annak emlékétől sietve buknak el a felelős kormányzat tagjai?És ki hinné el, hogy akik véres csatákat vívtak és Vértanúságot szenvedtekhazánk újjászületéséért, azok emlékének gyászünnepén az újjászületett Magyarország meg nem jelenik ? Rejtelmes lény az ember. Egyszer halálba rohan az eszményekért, máskor beletörődik a lalki piszokba. Negyvennyolc hősöketszült, hatvanhét cselédszokásokat leshet. A jó hazafi mindent alárendel nemzeti érdekének. A cseléderkölcs mindent alárendel ura szolgálatának. Az ur: az osztrák császári hatalom. Ha korszakunk udvaroncz-politikusai a magyar szent korona hatalmának érdekében vonták volna szűkebb körre a nemzeti szabadságot, akkor is vétkeztek várá a korszellem ellen. De ez a vétek nem volna végzetes, mert az erő átcsúsztatása a nemzettől a koronához nem váloztatja meg a magyar királyság törtéelmi súlypontjának helyzetét. Hiba lett volna ez is, mert a nemzet sorsa legfőbb kézben van, ha a nemzet kezében. De nem lett volna visszaélés, mert jgosult konzervatív nézetnek lett volna következménye és nem lett volna bűn, mert a nemzettől elvont erővel nem idegen hatalmat gyarapított volna. Azonban nem ez történt. Nemzetünkkel évenként hatvan millió osztrák államadósságijárulékot fizettetnek. Ez semmi egyéb, mint borravaló az osztráknak. Kívántuk, feltételül szabtuk, hogy Ausztriában is alkotmányos élet legyen. Ezzel megszereztük nekik az alkotmányt. Lehet-e nagyobb istentelenséget képzelni, hogy ilyen körülmények között, ha már jutalomról lehet szó, ne mi részesüljünk jutalomban, ’nanem hogy mi adjunk évi hatvan nyit’nó ajándékot ? Miért van ez ? Azért, ■ el az osztrák császári hatalom cs?' feltétel mellett egyezett bele a ,lyos életünk fonalának újból való tételébe. Mi pedig kedvébe jártunk a csázári hatalomnak. Igaz jogunk van, a gazdasági önállósághoz. Ezt a törvény nemcsak biztosítja számunkra, de arra az esetre, ha a törvényes ’nódok szerint, a törvényes határidőben nem jön létre kereskedelmi és vám’szövetség, egyenesen megrendeli, hogy ■ vámsorompókat állítsunk fel. Amaz eset már 1898 január 1-jején bekövetkezett. Tehát öt év óta vámsorompókak kellene fennállani hazánk és Auszria között. Szó sincs róla. Kormányaink és többségeink inkább megkerülték a törvényt különböző formulával és kitolták az önállóság idejét 1907-re. Most már ezt a terminust is ki akarják játszani. Miért? Érdekében áll-e a magyar koronának és a magyar nemzetnek, hogy hazánkban az iparfejlődés lehetetlen legyen ? Az osztrák császárságnak azonban érdekében áll, mert a fejlett osztrák ipar nálunk monopolizált piacot élvez és minket, mint fogyasztó gyarmatot tetszés szerint zsákmányol. Folytassam-e ? Olyan állambölcs még nem született, aki vitatni merné, hogy egy királyságra nézve előnyös, ha védelmi rendszere idegen szellemű, idegen nyelvű, idegen zászló alá esküdött hadseregre van bízva. Nálunk így van. Hazánkat nem hódították meg és mégis megszállva tartják. Miért? Mivel az osztrák császári hatalomnak így tetszik. Törvényünk van a magyar hadseregről, de magyar hadseregünk nincs. Törvényünk van az önálló vámterületről, de önálló vámterületünk nincs. Törvényünk van a magyar királyi udvartartásról, de magyar királyi udvartartás nincs. Van törvényünk a közös intézményekről, de közös intézmény nincs. Mi van hát ? Magyar hadsereg helyett osztrák hadsereg. Magyar gazdasági rendszer helyett osztrák gazdasági rendszer. Magyar udvartartás helyett osztrák udvartartás. Közös, tehát felerészben magyar intézmények helyett kizárólag osztrák intézmények. Miért nem tartják meg a törvényeket ? Azért, mert ezen törvények megtartásával a magyar királyság érdekei lennének szolgálva. Márpedig kormányaink és többségeink az osztrák császári hatalom érdekeit szolgálják. Nem folytatom, mert csömört kap az olvasó, amiként én rég megkaptam. Csak még azt említem föl, hogy egy kidobott jelszó szerint nálunk éppen csak ezek a kormányok és csak ezek a többségek kormányképesek. Tehát sorsunkat csak azok vezethetik, akiket inkább érdekel az osztrák császárság sorsa, mint a magyar királyság sorsa; akik, valahányszor ez a két érdekkör érintkezik, pedig mindennap érintkezik, a magyar királyság érdekeit mindig alárendelik az osztrák császárság érdekeinek. Keleties lemondással tűri ezt nemzetünk évtized óta. Mert hát az ember rejtelmes lény. Nagy korszakokban önkénten halálba rohan az eszményekért; silány időkben beletörődik a lelki piszokba. Bartha Miklós. MAGYARORS BUDAPEST, 1904. ÁPRILIS 1. PÉNTES XX ÉVFOLYAM 79. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkeszt: Holló Lajos. Szerkesztőség, és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirde tás'utc nonparellle számítássá. díjszabás szertat. A politikai szintézről. Budapest, márczius 31 Foglalunk-e és mennyit foglalunk Macedoniában ? Meddig megyünk Mitroviczán túl a berlini szerződésre hivatkozással? Mely terveket szőnek a Balkán-félszigetre nézve Bécsben ? E kérdésekre feleletet sohasem kaphatunk saját felelős kormányainktól, hanem Berlinből és Rómából jönnek a hírek. Vontatókötélen vezetnek bennünket a czár, a német császár és az olasz király, kedves szövetségeseink. Mindenesetre a saját érdekükben és nem a mi javunkra. Nálunk csak czáfolni tudnak a kormányok és mindenki tudja, hogy a félhivatalos meghazudtolás a hazugság. Mozgósítási előkészületeket tesznek a vasutaknál a főállomásokon katonaszállításra,a góczpontokba rendelik a vasúti kocsikat, az irány Boszniába vezet s minthogy ez nem maradhat titok, a lapok megírják, hogy április közepére három hadtestnek indulásra készen kell lenni. Nyomban jön a dementi, hogy »semmiféle, ez idő szerint való mozgósítási készülődés nincs, ellenben állandó a fölkészültség bármely irányú hadi vállalatra, amint ez a földkerekség összes hadseregénél található.« Tavaszonkint fokozottabb lévén a katonai felkészültség és kisebb a vasúti teherforgalom, a veszteglő kocsik sokasága feltűnőbb lehet, mint máskor. Az a figyelmeztetés pedig, amelyet a hadvezetőség a tartalékos katonáknak háború esetén való alkalmaztatásuk végett kiad, semmiféle vonatkozásban nincs az aktualitással, mert ez évről-évre megújul s a hadseregnek szükség esetén való gyors hadrakelhetését biztosíthatja. Szóval, az egész mozgósítási hír elejétől végig alaptalan.« Aludjatok magyarok. Berlinből pedig sokkal hitelesebben jelentik, hogy a német külügyminisztériumban Vilmos császár és Viktor Emánuel nápolyi találkozása a balkáni kérdésekre vonatkozott. Németország és Olaszország megállapodtak s Vilmos császár biztosította Tittoni külügyminisztert, hogy Olaszország minden közös érdekű kérdésben, ha szükséges, számíthat Németország támogatására. A nemzetközi illendőség határai között Németország mindent megtesz, hogy megkönnyítse a keresle Lawuik mai száma SO oldal.9