Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)

1904-11-01 / 261. szám

Budapest, 1904. kedd, november . MAGYARORSZÁG dr. és Halász Ferencz osztálytanácsosoknak a mi­niszteri tanácsosi czimet és jelleget, Radnai Rezső dr. és Kenczi Mór dr. miniszteri titkároknak pedig az osztálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. — Házasság:­ Tóth Endre dr. ügyvédjelölt Kun- Félegyházán eljegyezte Kneffel Ede szállodatulaj­donos leányát, Rózsikát. Tömöri és tomodori Pázmándy Dénes, volt or­szággyűlési képviselő gasztonyi földbirtokosnak Mignon leányát szombaton vezette oltárhoz Gasz­­tonyban eörsi és kisszentmihályi Vida Lajos nagy­­birtokos, tartalékos huszár­hadnagy. Tanuk voltak: a menyasszony részéről Széll Kálmán v. b. t. t. és Fachinger Elek dr. közigazgatási bíró, a vőlegény részéről Sényi Kálmán anyakönyvi felügyelő és Eperjessy Géza huszárkapitány, Pázmándy Olga, báró Pirgnet Margit, báró Pirgnet Ilona és Feich­­tingen Annuska koszorús leányok, Becker László dr. Huszár Dezső dr., Compassi Edouard báró és temesi Reitter Lajos vezették, mint vőfélyek. Az esketési szertartást a családi kegyúri templomban Horváth István prépost, kanonok végezte Rigó Zsigmond szenttamási apát, Tulok József czímzetes kanonok, Bánfalvy István és Szakáll József plébáno­sok papi segédlete mellett, fenkelt szellemű beszé­det intézve az ifjú párhoz. A menyegzői lakoma után, melyen a környék előkelőségei közül is sokan részt vettek, az ifjú pár nászútra indult. Korsós Zoltán vármegyei aljegyző november hó 7-én tartja Martin Imre kir. tanfelügyelő leányával, Terézzel esküvőjét. Szombaton tartotta esküvőjét a Szilágyi Dezső­­téri ev. ref. templomban zalai és szentgyörgyi Szalay Pál, a Hazai Bank tisztviselője, néhai fülpösi és gárdonyi Boné Géza cs. és kir. kamarás, közigaz­gatási biró és neje literáti és foglai Fogidn­y Vilma leányával, Annával. Násznagyok voltak jalsovai Jal­­soviczky Sándor miniszteri tanácsos és herényi Gott­­hard Sándor nagybirtokos. Fröhlich Albin nagybirtokos és neje Fröhlichné­ Móricz Paula írónő leányát Barnet, október hó 20-án jegyezte el Sarmaságon báró Wersebe Hartvig, a gráczi IV. dragonyosezred kapitánya, báró Wer­sebe nyug­­tábornok és neje született Urunc bárónő fia. Pázmán Ferencz, a Népszínház tagja október 29-én feleségül vette Kasper Gizuska kisasszonyt. Kossy Oszkár honvédhadnagy szombaton eskü­dött örök hűséget Kun-Félegyházán Endre Juliská­nak, Endre János földbirtokos leányának. — Szabó Károly síremléke. Vasárnap délelőtt 11 órakor leplezték le Szabó Károlynak, a székes­­főváros közoktatási ügyosztálya egykori tanácsosá­nak azt a síremlékét, amelyet Bárczy István taná­csos kezdeményezésére a községi tanárok és tanítók adakozásából emeltek, a Kerepesi-úti temetőnek a Deák-mauzóleumhoz közel eső részében. Az ünne­piességhez nagyszámú díszes közönség gyűlt össze. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium is elkül­­dötte a képviselőit, Halász Ferencz miniszteri ta­nácsos és Edvi-Illés Zoltán titkár személyében. A fővárosi hatóság részéről ott voltak: Kola Imre, Pipen­­kovits Bátor, Melley Béla, Almoldts Géza tanácsosok, Polli Ferencz, Ilanvay Sándor kér. elöljárók; a fő­városi bizottsági tagok közül: Tóth László, Hor­váth A. János, Bálint Sándor, Földváry Imre, Glück Frigyes, Mezey Mór, Zboray Béla, Filó János, Hecht Ernő stb. A székesfővárosi tanfelügyelőséget Verédy Károly kir. tanfelügyelő képviselte. Megjelentek csaknem az összes iskola-igazgatók s a tanitó-kar­ozimos tagja. A síremléket s a mellé állított emel­vényt számos koszorú borította ; ezek közt volt a székesfőváros tanácsáé s a főváros közönségéé, a tanitó-testületé, a kőbányai polgárságé (amely kerü­letnek a megboldogult elöljárója volt). A síremléket Horváth Géza szobrász, Stróbl Alajos tanár növen­déke tervezte, puciscei (dalmát) sárga márványból. A sírkő modern stilű, csaknem 4 méter magasságú. Fölül párkány koronázza, amelyből kereszt emelkedik ki. A középső részen látható Szabó Károly relief képmása, márványba faragva s alatta a követ­kező felirat: Kegyeletük jeléül emelték tisztelői, a székesfőváros tanárai és tanítói.­­ A síremléknél Bárczy István tanácsos, a közoktatási ügyosztály mostani vezetője mondott beszédet. A beszéd után Móra István szavalta el a saját szerzeményű alkalmi költeményét. Egyik versszaka iey hangzik: Az ujhodt időknek vagyunk katonái! Te vezérünk voltál s ismeretlen végzet kezedből a zászlót mikor kicsavarta. Kiadott parancsod véled nem enyészett, — Mert a te parancsod szeretet hintába, (Szelíden hangzott, mint a pendített hárfa), A lelkeknek nyitját kereste a kezed, S szeretetet arat az élő szeretet. Végül a Tanítók Otthona vegyeskara dalegyesü­lete énekelte el a Himnuszt. — Nemzetközi költészeti közlöny. Milánóból jelentik, hogy november havában ott egy «Poesia» cziraűi lap fog megjelenni, amelynek Benetti Sem lesz a szerkesztője. A lapban csak költemények je­lennek meg, még pedig minden képzelhető nyelven. A lap ilyenformán valósággal írott megörökítése lesz a bábeli nyelvzavarnak. — A Code Napoleon Jubileuma. A francziák polgári törvénykönyve tudvalevőleg az idén érte meg életbeléptetésének százesztendős évfordulóját. A törvénykönyv, amelynek kezdeményezője maga a nagy császár volt, a legérdekesebb jogi alkotások egyike, amelyet a történelem felmutathat. Életbelép­tetése előtt jogi tekintetben Francziaországban a legtökéletesebb fejetlenség, zavar uralkodott. Ezer meg ezer dekrétum, királyi rendelet volt érvényben, amelyhez a tartományi jogszabályok zűrzavaros tömege is járult. Méltán mondhatta a Voltaire et «ancien régime» jogállapotairól, hogy Francziaországban az ember úgy változtathatja a jogot, mint akár a lo­vakat. Ezt az állapotot az 1789-iki nemzetgyűlés megdöntötte ugyan, de új jogot a régi helyébe nem állított. Cambacéres két javaslatot is terjesztett ugyan be Francziaország törvényeinek kodifikálására vonatkozólag, de egyiket sem fogadták el. Ekkor jött Napóleon. Első konzul korában kitűzte maga elé a nagy czélt, Francziaország jogéletének teljes reformálását. Törvénykészítő bizottságot szervezett, amelynek Tronchet jogtudóst állította az élére. A tárgyalásokon, vitatkozásokban maga Napóleon is részt vett és nem egyszer sürgetőleg folyt be a munka menetére. Négy hónapi munka után a tör­vénytervezet az államtanács elé került, amely azt rövid, de heves vita után, melyben Napóleonnak többször személyes tekintélyével kellett közbelépnie, elfogadta. A Code civilnek, vagy Code Napóleonnak 2281 fejezete van és három könyve oszlik: 1. Személyi jog. 2. Dologi jog. 3. A tulajdon megszerzésének különböző módjairól. Megjelenésekor a Code civilt a jogászvilág, amely annak idején még kizárólag a római jogra esküdött, nem nagy lelkesedéssel fo­gadta, Savigny és Austin pedig folytonos támadá­sokban részesítették. Az élet azonban nem a jogtu­dósoknak, hanem Napóleonnak adott igazat. A code civil rendkívül rövid idő alatt elfogadásra talált Francziaországban, sőt alapja lett sok tekintetben Olasz- és Németország jogalkotásának is. A jubileum alkalmából a franczia lapok Viktor Napóleon herczeg levelét közük, amelyet Vandal Albert akadémiai taghoz intézett. A herczeg annak a nézetének ad kifejezést, hogy a törvénykönyv Na­póleonnak legnagyobb alkotása. Ma a codex szá­mos módosításra szorul ugyan már, de alapjai mindig megrendíthetetlenek maradnak, mert a ter­mészetes emberi és észjogra vannak lefektetve. — A reformáczió ünnepe. A reformáczió ün­nepének október 31-én, ma van a kétszázhar­­minc­hetedik évfordulója, melyet tegnap, vasárnap a főváros összes protestáns templomaiban megültek, a hívek nagy részvétele mellett. A Kálvin-téri tem­plomban délelőtt tíz órakor volt az istentisztelet, amelyen Petri Elek első lelkész, a jeles prédikátor mondott nagyhatású beszédet az ünnep jelentősé­géről. Délután emlékünnep volt a templomban, amelyen Petri Elek, Szabó Aladár teológiai tanár és Csűrös István működtek közre. A Deák­ téri evangélikus templomban fél tíz órakor Schranz János németül prédikált, fél tizenegy órakor pedig Horváth Sándor mondott magyar beszédet. A budai református templomban Haypál Benő volt az ünnep szónoka. Ma az iskolák protestáns ifjúsága szá­mára tartottak istentiszteleteket. — Gyászrovat. Baross Dezső békési szolgabiró neje, született Győri Etelka, életének 25-ik, házas­ságának 8-ik évében elhunyt. Dr. Széky Antal fővárosi ügyvédet és feleségét, született Farnady Ilonát súlyos csapás érte. Kétéves leánykájuk Mária e hónap 30-án Váczott elhunyt. Vecseházi Leitner Emil Krassó-Szörény­ vármegye nyug­ árvaszéki h. elnöke, törvényhatósági tag élete 71-ik évében, október hó 28-án Vecseházán hirtelen elhunyt. Bánhidy Dezső kiskunfélegyházi városi közgyám életének 49-i­k évében hosszas szenvedés után el­hunyt. E hó 30-án temették el, nagy r­észtrét mellett. Nagy Lajos dr. ügyvédjelölt életének 24-ik évében Nagykanizsán elhunyt. A tehetséges ifjú több éven­­ keresztül mint hirlapíró is működött Nagykanizsán. — Merénylet a kecskeméti rendőrfőkapitány ellen. Vámos Béla rendőrfőkapitány ellen, — mint nekünk Kecskemétről írják — szombaton délután, mikor fölment hivatalába, Csoó Sándor dologtalan czizmadia merényletet követett el. Csoó közvetlen­­közelből rálőtt revolveréből a főkapitányra, a golyó a főkapitány melle fölött a ruhán hatolt keresztül, de kárt nem tett. A merénylő másodszor is akart lőni, de a főkapitány megragadta karját s az oda­siető Szabó Lajos ügyvédjelölttel együtt kicsavarta a részeg ember kezéből a revolvert s átadta a s rendőröknek. A főkapitányt számos tisztelője kereste fel hivatalában s gratulált szerencsés megmenekülé­séhez. Csoó azért támadt a főkapitányra, mert ez nem javasolta, hogy a züllött embernek korcsma­nyitási engedélyt adjanak. — Erkel Ferencz síremléke elkészült és hét­főn, november 7-én délelőtt fél 12 órakor lesz az ünnepélyes leleplezése a Kerepesi-uti temetőben. A síremléket a Filharmóniai Társaság költségén Kallós készítette. — A feloszlatott asztalos szakegylet. Az asztalosok, akiknek szakegyletét a hatóság felfüg­gesztette, gyűlést tartottak vasárnap, hogy állást foglaljanak ebben az ügyben, s megbeszéljék a teendőket. A gyűlés elnökéül Klárik Ferenczet vá­lasztották meg, aki higgadtságra intette a munkáso­kat. Pelczéder Ágoston azt mondta, hogy nem más az rágalomnál, hogy a szakegyletnek a sztrájkok vezetésében bármi része is lenne. Ha a szakegylet működése hibás volt, oszlassák fel, de ha a vizsgá­lat kideríti, hogy a szakegylet ártatlan, úgy nyissák meg. — Gerő Károly meghalt. A magyar irodalom egyik szorgalmas, tehetséges művelője, Gerő Károly, az ismert színműíró tegnap Budapesten, hosszas szenvedés után negyvennyolczéves korában meghalt. Sok színműve került színre a fővárosi színpadokon s különösen a «Próbaházasság* aratott nagy és tar­tós sikert. Mint író inkább vonzódott a derűsebb tárgyakhoz s különösen a főváros tipikusabb alak­jait vitte színpadra. Negyedéves jogász korában ke­rült szinre első darabja, azután előbb a Népszínház, majd a Nemzeti Színház tisztviselője lett, ahonnan a Budapesti Városi Villamos Vasúthoz szerződtették titkárnak. A megboldogult életrajzi adatai ezek: Gerő Károly Hévizgyörkön született 1856. október 18-án. Gimnáziumi tanulmányait Aszódon, Gyöngyö­sön és a budapesti evangélikus főgimnáziumban végezte, jogi tanulmányait pedig Kassán és Buda­pesten s itt államvizsgát tett. Egyetemi évei alatt szorgalmasan hallgatta az irodalmi és esz­tétikai előadásokat és buzgón látogatta a szín­házi előadásokat. Negyedéves korában írta­­Túri Borcsa* czimű háromfelvonásos népszínművét, ame­lyet 1883 őszén adtak elő a Népszínházban. Evva Lajos meghívására a Népszínház tisztviselője lett, 1886-ban pedig a Nemzeti Színház titkára lett. Ez állásától megválva, a Budapesti Városi Villamos Vasút Részvénytársaság titkára lett s ez állásában mindvégig megmaradt. Második népszínműve a »Vadgalamb« volt, mely 1885-ben került szinre a Népszínházban. Ezt követték: »A tunikás leányok« czimü fővárosi életkép (1886), »Az eladó leány« czimü vígjáték (1888), mely a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-diját nyerte meg, továbbá «Az uzsai gyöngy« czimü népszínmű (1888), a »Kis madaram« czimü népszínmű (1892), az »Angyal és ördög« czimü népszinmü (1887), a »Vadonban« czimü p­ályanyertes dráma (1892), a »Próbaházasság« czimü fővárosi életkép (1893), »A kis pékné« czimü nép­szinmü (1894), a »Rózsaszínű levelek" czimü élet­kép (1896) és a «Felhőszakadás« czimű népszinmű (1893). — Wohl Janka és Stefánia sirja. Kegyeletes kötelességet teljesített a Mária Dorothea-Egyesület a napokban. Wohl Stefánia és Janka írónőket, az utóbbinak végső akaratából egy sirba tétette a Kere­pesi-uti temetőben. Az egymást hiven szerető testvé­rek sírját méltóképpen disziti az a nemesizlésü szép síremlék, melyet még Zala György az előbb elhunyt Stefániának készített. A két írónő sirja a Deák-mauzoleum közelében van. — Adomány. A Hölgyasztal jótékonyczélu társa­ság Weisz Árminné részére 10 koronát küldött hozzánk. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk. — Gázrobbanás. Selmeczbányáról jelentik, hogy a városi gázvezeték javításakor a gáz behatolt a Makrovinszky-féle házba. A házbeliek a gázszag­okát keresték és ez alkalommal gyertyával a ház minden részét átkutatták. Egy zárt folyosóban a gáz nagyobb mértékben gyűlt össze és mikor ennek a folyosónak az ajtaját kinyitották, a gyertya lámájától a gáz felrobbant. A robbanás a ház ajtait és abla­kait kitörte; a kézbeliek közül hatan megsebesültek, köztük egy éhesebb nő veszélyes égési sebeket szen­vedett.

Next