Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)
1904-11-01 / 261. szám
Budapest, 1904. kedd, november . MAGYARORSZÁG dr. és Halász Ferencz osztálytanácsosoknak a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget, Radnai Rezső dr. és Kenczi Mór dr. miniszteri titkároknak pedig az osztálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. — Házasság: Tóth Endre dr. ügyvédjelölt Kun- Félegyházán eljegyezte Kneffel Ede szállodatulajdonos leányát, Rózsikát. Tömöri és tomodori Pázmándy Dénes, volt országgyűlési képviselő gasztonyi földbirtokosnak Mignon leányát szombaton vezette oltárhoz Gasztonyban eörsi és kisszentmihályi Vida Lajos nagybirtokos, tartalékos huszárhadnagy. Tanuk voltak: a menyasszony részéről Széll Kálmán v. b. t. t. és Fachinger Elek dr. közigazgatási bíró, a vőlegény részéről Sényi Kálmán anyakönyvi felügyelő és Eperjessy Géza huszárkapitány, Pázmándy Olga, báró Pirgnet Margit, báró Pirgnet Ilona és Feichtingen Annuska koszorús leányok, Becker László dr. Huszár Dezső dr., Compassi Edouard báró és temesi Reitter Lajos vezették, mint vőfélyek. Az esketési szertartást a családi kegyúri templomban Horváth István prépost, kanonok végezte Rigó Zsigmond szenttamási apát, Tulok József czímzetes kanonok, Bánfalvy István és Szakáll József plébánosok papi segédlete mellett, fenkelt szellemű beszédet intézve az ifjú párhoz. A menyegzői lakoma után, melyen a környék előkelőségei közül is sokan részt vettek, az ifjú pár nászútra indult. Korsós Zoltán vármegyei aljegyző november hó 7-én tartja Martin Imre kir. tanfelügyelő leányával, Terézzel esküvőjét. Szombaton tartotta esküvőjét a Szilágyi Dezsőtéri ev. ref. templomban zalai és szentgyörgyi Szalay Pál, a Hazai Bank tisztviselője, néhai fülpösi és gárdonyi Boné Géza cs. és kir. kamarás, közigazgatási biró és neje literáti és foglai Fogidny Vilma leányával, Annával. Násznagyok voltak jalsovai Jalsoviczky Sándor miniszteri tanácsos és herényi Gotthard Sándor nagybirtokos. Fröhlich Albin nagybirtokos és neje Fröhlichné Móricz Paula írónő leányát Barnet, október hó 20-án jegyezte el Sarmaságon báró Wersebe Hartvig, a gráczi IV. dragonyosezred kapitánya, báró Wersebe nyugtábornok és neje született Urunc bárónő fia. Pázmán Ferencz, a Népszínház tagja október 29-én feleségül vette Kasper Gizuska kisasszonyt. Kossy Oszkár honvédhadnagy szombaton esküdött örök hűséget Kun-Félegyházán Endre Juliskának, Endre János földbirtokos leányának. — Szabó Károly síremléke. Vasárnap délelőtt 11 órakor leplezték le Szabó Károlynak, a székesfőváros közoktatási ügyosztálya egykori tanácsosának azt a síremlékét, amelyet Bárczy István tanácsos kezdeményezésére a községi tanárok és tanítók adakozásából emeltek, a Kerepesi-úti temetőnek a Deák-mauzóleumhoz közel eső részében. Az ünnepiességhez nagyszámú díszes közönség gyűlt össze. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium is elküldötte a képviselőit, Halász Ferencz miniszteri tanácsos és Edvi-Illés Zoltán titkár személyében. A fővárosi hatóság részéről ott voltak: Kola Imre, Pipenkovits Bátor, Melley Béla, Almoldts Géza tanácsosok, Polli Ferencz, Ilanvay Sándor kér. elöljárók; a fővárosi bizottsági tagok közül: Tóth László, Horváth A. János, Bálint Sándor, Földváry Imre, Glück Frigyes, Mezey Mór, Zboray Béla, Filó János, Hecht Ernő stb. A székesfővárosi tanfelügyelőséget Verédy Károly kir. tanfelügyelő képviselte. Megjelentek csaknem az összes iskola-igazgatók s a tanitó-karozimos tagja. A síremléket s a mellé állított emelvényt számos koszorú borította ; ezek közt volt a székesfőváros tanácsáé s a főváros közönségéé, a tanitó-testületé, a kőbányai polgárságé (amely kerületnek a megboldogult elöljárója volt). A síremléket Horváth Géza szobrász, Stróbl Alajos tanár növendéke tervezte, puciscei (dalmát) sárga márványból. A sírkő modern stilű, csaknem 4 méter magasságú. Fölül párkány koronázza, amelyből kereszt emelkedik ki. A középső részen látható Szabó Károly relief képmása, márványba faragva s alatta a következő felirat: Kegyeletük jeléül emelték tisztelői, a székesfőváros tanárai és tanítói. A síremléknél Bárczy István tanácsos, a közoktatási ügyosztály mostani vezetője mondott beszédet. A beszéd után Móra István szavalta el a saját szerzeményű alkalmi költeményét. Egyik versszaka iey hangzik: Az ujhodt időknek vagyunk katonái! Te vezérünk voltál s ismeretlen végzet kezedből a zászlót mikor kicsavarta. Kiadott parancsod véled nem enyészett, — Mert a te parancsod szeretet hintába, (Szelíden hangzott, mint a pendített hárfa), A lelkeknek nyitját kereste a kezed, S szeretetet arat az élő szeretet. Végül a Tanítók Otthona vegyeskara dalegyesülete énekelte el a Himnuszt. — Nemzetközi költészeti közlöny. Milánóból jelentik, hogy november havában ott egy «Poesia» cziraűi lap fog megjelenni, amelynek Benetti Sem lesz a szerkesztője. A lapban csak költemények jelennek meg, még pedig minden képzelhető nyelven. A lap ilyenformán valósággal írott megörökítése lesz a bábeli nyelvzavarnak. — A Code Napoleon Jubileuma. A francziák polgári törvénykönyve tudvalevőleg az idén érte meg életbeléptetésének százesztendős évfordulóját. A törvénykönyv, amelynek kezdeményezője maga a nagy császár volt, a legérdekesebb jogi alkotások egyike, amelyet a történelem felmutathat. Életbeléptetése előtt jogi tekintetben Francziaországban a legtökéletesebb fejetlenség, zavar uralkodott. Ezer meg ezer dekrétum, királyi rendelet volt érvényben, amelyhez a tartományi jogszabályok zűrzavaros tömege is járult. Méltán mondhatta a Voltaire et «ancien régime» jogállapotairól, hogy Francziaországban az ember úgy változtathatja a jogot, mint akár a lovakat. Ezt az állapotot az 1789-iki nemzetgyűlés megdöntötte ugyan, de új jogot a régi helyébe nem állított. Cambacéres két javaslatot is terjesztett ugyan be Francziaország törvényeinek kodifikálására vonatkozólag, de egyiket sem fogadták el. Ekkor jött Napóleon. Első konzul korában kitűzte maga elé a nagy czélt, Francziaország jogéletének teljes reformálását. Törvénykészítő bizottságot szervezett, amelynek Tronchet jogtudóst állította az élére. A tárgyalásokon, vitatkozásokban maga Napóleon is részt vett és nem egyszer sürgetőleg folyt be a munka menetére. Négy hónapi munka után a törvénytervezet az államtanács elé került, amely azt rövid, de heves vita után, melyben Napóleonnak többször személyes tekintélyével kellett közbelépnie, elfogadta. A Code civilnek, vagy Code Napóleonnak 2281 fejezete van és három könyve oszlik: 1. Személyi jog. 2. Dologi jog. 3. A tulajdon megszerzésének különböző módjairól. Megjelenésekor a Code civilt a jogászvilág, amely annak idején még kizárólag a római jogra esküdött, nem nagy lelkesedéssel fogadta, Savigny és Austin pedig folytonos támadásokban részesítették. Az élet azonban nem a jogtudósoknak, hanem Napóleonnak adott igazat. A code civil rendkívül rövid idő alatt elfogadásra talált Francziaországban, sőt alapja lett sok tekintetben Olasz- és Németország jogalkotásának is. A jubileum alkalmából a franczia lapok Viktor Napóleon herczeg levelét közük, amelyet Vandal Albert akadémiai taghoz intézett. A herczeg annak a nézetének ad kifejezést, hogy a törvénykönyv Napóleonnak legnagyobb alkotása. Ma a codex számos módosításra szorul ugyan már, de alapjai mindig megrendíthetetlenek maradnak, mert a természetes emberi és észjogra vannak lefektetve. — A reformáczió ünnepe. A reformáczió ünnepének október 31-én, ma van a kétszázharminchetedik évfordulója, melyet tegnap, vasárnap a főváros összes protestáns templomaiban megültek, a hívek nagy részvétele mellett. A Kálvin-téri templomban délelőtt tíz órakor volt az istentisztelet, amelyen Petri Elek első lelkész, a jeles prédikátor mondott nagyhatású beszédet az ünnep jelentőségéről. Délután emlékünnep volt a templomban, amelyen Petri Elek, Szabó Aladár teológiai tanár és Csűrös István működtek közre. A Deák téri evangélikus templomban fél tíz órakor Schranz János németül prédikált, fél tizenegy órakor pedig Horváth Sándor mondott magyar beszédet. A budai református templomban Haypál Benő volt az ünnep szónoka. Ma az iskolák protestáns ifjúsága számára tartottak istentiszteleteket. — Gyászrovat. Baross Dezső békési szolgabiró neje, született Győri Etelka, életének 25-ik, házasságának 8-ik évében elhunyt. Dr. Széky Antal fővárosi ügyvédet és feleségét, született Farnady Ilonát súlyos csapás érte. Kétéves leánykájuk Mária e hónap 30-án Váczott elhunyt. Vecseházi Leitner Emil Krassó-Szörény vármegye nyug árvaszéki h. elnöke, törvényhatósági tag élete 71-ik évében, október hó 28-án Vecseházán hirtelen elhunyt. Bánhidy Dezső kiskunfélegyházi városi közgyám életének 49-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. E hó 30-án temették el, nagy résztrét mellett. Nagy Lajos dr. ügyvédjelölt életének 24-ik évében Nagykanizsán elhunyt. A tehetséges ifjú több éven keresztül mint hirlapíró is működött Nagykanizsán. — Merénylet a kecskeméti rendőrfőkapitány ellen. Vámos Béla rendőrfőkapitány ellen, — mint nekünk Kecskemétről írják — szombaton délután, mikor fölment hivatalába, Csoó Sándor dologtalan czizmadia merényletet követett el. Csoó közvetlenközelből rálőtt revolveréből a főkapitányra, a golyó a főkapitány melle fölött a ruhán hatolt keresztül, de kárt nem tett. A merénylő másodszor is akart lőni, de a főkapitány megragadta karját s az odasiető Szabó Lajos ügyvédjelölttel együtt kicsavarta a részeg ember kezéből a revolvert s átadta a s rendőröknek. A főkapitányt számos tisztelője kereste fel hivatalában s gratulált szerencsés megmeneküléséhez. Csoó azért támadt a főkapitányra, mert ez nem javasolta, hogy a züllött embernek korcsmanyitási engedélyt adjanak. — Erkel Ferencz síremléke elkészült és hétfőn, november 7-én délelőtt fél 12 órakor lesz az ünnepélyes leleplezése a Kerepesi-uti temetőben. A síremléket a Filharmóniai Társaság költségén Kallós készítette. — A feloszlatott asztalos szakegylet. Az asztalosok, akiknek szakegyletét a hatóság felfüggesztette, gyűlést tartottak vasárnap, hogy állást foglaljanak ebben az ügyben, s megbeszéljék a teendőket. A gyűlés elnökéül Klárik Ferenczet választották meg, aki higgadtságra intette a munkásokat. Pelczéder Ágoston azt mondta, hogy nem más az rágalomnál, hogy a szakegyletnek a sztrájkok vezetésében bármi része is lenne. Ha a szakegylet működése hibás volt, oszlassák fel, de ha a vizsgálat kideríti, hogy a szakegylet ártatlan, úgy nyissák meg. — Gerő Károly meghalt. A magyar irodalom egyik szorgalmas, tehetséges művelője, Gerő Károly, az ismert színműíró tegnap Budapesten, hosszas szenvedés után negyvennyolczéves korában meghalt. Sok színműve került színre a fővárosi színpadokon s különösen a «Próbaházasság* aratott nagy és tartós sikert. Mint író inkább vonzódott a derűsebb tárgyakhoz s különösen a főváros tipikusabb alakjait vitte színpadra. Negyedéves jogász korában került szinre első darabja, azután előbb a Népszínház, majd a Nemzeti Színház tisztviselője lett, ahonnan a Budapesti Városi Villamos Vasúthoz szerződtették titkárnak. A megboldogult életrajzi adatai ezek: Gerő Károly Hévizgyörkön született 1856. október 18-án. Gimnáziumi tanulmányait Aszódon, Gyöngyösön és a budapesti evangélikus főgimnáziumban végezte, jogi tanulmányait pedig Kassán és Budapesten s itt államvizsgát tett. Egyetemi évei alatt szorgalmasan hallgatta az irodalmi és esztétikai előadásokat és buzgón látogatta a színházi előadásokat. Negyedéves korában írtaTúri Borcsa* czimű háromfelvonásos népszínművét, amelyet 1883 őszén adtak elő a Népszínházban. Evva Lajos meghívására a Népszínház tisztviselője lett, 1886-ban pedig a Nemzeti Színház titkára lett. Ez állásától megválva, a Budapesti Városi Villamos Vasút Részvénytársaság titkára lett s ez állásában mindvégig megmaradt. Második népszínműve a »Vadgalamb« volt, mely 1885-ben került szinre a Népszínházban. Ezt követték: »A tunikás leányok« czimü fővárosi életkép (1886), »Az eladó leány« czimü vígjáték (1888), mely a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-diját nyerte meg, továbbá «Az uzsai gyöngy« czimü népszínmű (1888), a »Kis madaram« czimü népszínmű (1892), az »Angyal és ördög« czimü népszinmü (1887), a »Vadonban« czimü pályanyertes dráma (1892), a »Próbaházasság« czimü fővárosi életkép (1893), »A kis pékné« czimü népszinmü (1894), a »Rózsaszínű levelek" czimü életkép (1896) és a «Felhőszakadás« czimű népszinmű (1893). — Wohl Janka és Stefánia sirja. Kegyeletes kötelességet teljesített a Mária Dorothea-Egyesület a napokban. Wohl Stefánia és Janka írónőket, az utóbbinak végső akaratából egy sirba tétette a Kerepesi-uti temetőben. Az egymást hiven szerető testvérek sírját méltóképpen disziti az a nemesizlésü szép síremlék, melyet még Zala György az előbb elhunyt Stefániának készített. A két írónő sirja a Deák-mauzoleum közelében van. — Adomány. A Hölgyasztal jótékonyczélu társaság Weisz Árminné részére 10 koronát küldött hozzánk. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk. — Gázrobbanás. Selmeczbányáról jelentik, hogy a városi gázvezeték javításakor a gáz behatolt a Makrovinszky-féle házba. A házbeliek a gázszagokát keresték és ez alkalommal gyertyával a ház minden részét átkutatták. Egy zárt folyosóban a gáz nagyobb mértékben gyűlt össze és mikor ennek a folyosónak az ajtaját kinyitották, a gyertya lámájától a gáz felrobbant. A robbanás a ház ajtait és ablakait kitörte; a kézbeliek közül hatan megsebesültek, köztük egy éhesebb nő veszélyes égési sebeket szenvedett.