Magyarország, 1906. január (13. évfolyam, 1-27. szám)

1906-01-02 / 1. szám

z alkotmányunk épségéért a törvények fegyverei­vel folytatott küzdelmünkben és nem veszi el és ne is vegye el reményünket egy szebb jövő iránt Hiszen miképp a világ teremtését is egy nagy káosz előzte meg és ebből a káoszból emelkedett ki az isteni remekmű , akként törté­netünk tanúsága szerint alkotmányunknak úgy­­szólva minden fejlődési stádiumát, védbástyát és erősítő oszlopainak lerakását egy-egy káosz előzte meg, amelyből azonban mindig a nem­zeti eszme, a nemzeti állam diadala tört elő és alkotmányunk megszilárdítása következett be. Meg vagyunk győződve, hogy ez most is így leend, mert nemzetünk múltját meg nem tagad­hatja, s azt nem is fogja megtagadni, hanem teljes határozottsággal és minden­ áldozatra készen fogja folytatni az általa nem ker­e­sett, de rákény­­szerített harc­ot s küzdelmet és bármily hosz­­szúra nyúljon is az, a nemzet erejében nem fog elpuhulni, kitartásában nem fog ellankadni s ennek folyományaképp nemcsak megérdemelt elis­meréssel övezi, hanem védőszárnyait is minden irányban kiterjesztetdi azon derék tisztviselőkre, kik a törvénytelen kormány törvénytelen erősza­koskodásainak áldozataivá lesznek. Azért sziklaerősen áll hitünk és reményünk, hogy országunk e mostani káoszából Magyar­­ország állami függetlenségének, jövő nagyságá­nak és jólétének fényesen ragyogó képe int felénk és fog megvalósulni. Talán nagy viharok között, de amelyek a káros és ártalmas miaz­­máktól fogják hazánk politikai levegőjét megtisz­títani, fog az megszületni, de meg fog születni, mert meg kell születnie ; mert nem hiába mondta a költő, hogy „megbű­nhődte már e nép a múltat és jövendőt,, ; s nem hiába jövendölte, hogy „jönni fog, mert jönni kell, egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán“, hozzá teszem milliók ayakán! Semmiféle erőszakoskodás, semmiféle behízelgő csábítás sem fogja a nemzetet letéríteni kijelölt útjáról s megakasztani kitűzött nagy nemzeti czéljainak megvalósítására irányzott törekvésé­ben, nem fog engedni jogaiból, hanem utolsó csepp vérig fog azokhoz ragaszkodni és fogja azokat védelmezni, miként tiszteletben tartja minden másnak, tehát koronás királyának a nemzeti akarat forrásából származott jogait is, de nem fogja megengedni, hogy akárcsak azok­nak félremagyarázásával is saját jogai csorbulást szenvedjenek. Talán a mostani súlyos megpróbáltatásokat is azért bocsátotta Isten magyar népére, hogy azok útján egy igazi megtisztulás által jövő nagy hi­vatására előkészítse és megedzze. Át fogja törni a nemzet erélyével, tetterejével mindazon gátakat, mely nemzeti fejlődésének, állami függetlenségének ma még útjában állanak. Fel fogja robbantani azokat a gálád és hazaáruló szövetségeket, melyek ellene törnek s meg fogja találni Isten segítségével útját és módját annak, hogy a megzavart összhang a nemzet és király között egymás jogainak kölcsönös tiszteletben­­tartása és a nemzet által egyaránt féltékenyen őrzött magyar állami méltóság és királyi tekintély megóvásával helyreálljon és nemzet s király együttes érzéssel egymással karöltve működjenek a nemzet nagyságán és a magyar nemzeti állam hatalmának, jólétének és dicsősége sugarainak terjesztésén. E szép reménynyel lépjük át az újév küszö­bét, melynek teljesedése lángoló hazaszeretettől dobogó szíveink hő vágyát képezi. Amihez két­ségtelenül egy hatalmas lépés előre az ország­gyűlés mindkét Házának az alkotmány védelmé­ben legutóbb tanúsított egyértelmű eljárása is. De hogy minden, ennek útjában álló akadá­lyokat elháríthassunk és minden ármányt legyőz­hessünk, arra e nemzetnek olyan vezérekre van szüksége, kik a nehéz idők és viszonyok köve­telményeit teljesen megértve és átérezve, előre­látó bölcseséggel vezetik át a hosszú sivatagon az Ígéret szent földjére. Ha igaz az, hogy a nagy idők mindig meg­szülik a maguk nagy férfiait — amint hogy igaz — úgy valóban az isteni Gondviselés külö­nös kegyét kell látnunk abban, hogy a jelen nagy időkben nemzetünknek egyik legkiválóbb vezéréül éppen téged adott a magyarok Istene. Te vagy általa kijelölve arra, hogy a te határta­lan és­ fölülmúlhatatlan hazagságod és hazaszere­teted, mély bölcseséged, nagy tudásod, páratlan előrelátásod, kiemelkedő önuralmad és mérsék­leted, viszont ott, hol kell, tántoríthatatlan érés,ved és lankadatlan kitartásod és végtelenül széles látköröd, kristálytiszta nemes jellemednek és egyéniségednek ezen szerencsésen egyesített tulajdonságaival államunknak folyton Scilla és Charibois között evező hajóját a biztos révpartra kivezessed. Isten adjon neked nagy föladatod és nagy munkádhoz erőt és egészséget és adjon neked hosszú és boldog életet, hogy megérhesd és lát­hasd nemzeted boldogulását és nagyságát! Bennünket, politikai családod tagjait pedig tarts meg barátságodban és szeretetedben, miként mi határtalan szeretettel és bizalommal viseltetünk irántad. Isten éltessen ! (Hosszantartó lelkes éljenzés.)­­Kossuth beszéde.) Az éljenzés lecsillapulása után Kossuth Ferencz a következő beszédet mondotta, melyet több ízben szakított félbe a kitörő lelkesedés: Kedves és tisztelt barátaim! Szivemből köszönöm jókívánságaitokat és kivá­­nok nektek boldogságot, mint egyéneknek; győ­zelmet, mint küzdőknek; lelki nyugalmat, mint hazafiaknak. Abból a rám nézve nagyon hízelgő elismerés­ből, amelyre Sághy kedves barátom méltatott, köteles szerénységem a túlnyomó részt az irán­tam érzett baráti jóindulat sugallatának tulajdo­nítja ; és midőn hálás vagyok ezért az érzelemért, megelégszem azzal, ha bennem a haza hű fiát ismeritek fel, ki hű maradtam hazámhoz, hosszú hontalanságom alatt, s a távol idegenből magyar szivet, magyar lelket hoztam haza. Helyesen mondá Sághy, a lefolyt év küzdelem­teljes volt, küzdelmünkkel nem értük el kitűzött czélunkat, de azért az év gazdag volt megbecsül­hetetlen eredményekben. A közszellem felébredt: az önérzet, az önbizalom, az akaraterő vissza­tértek a nemzet lelkébe, és bebizonyult, hogy a nemzet ellenségeinek támadása össze tudja ková­csolni az eltérő úton járó pártokat. A válság, mely az egész év folyamán fenállt, sok anyagi kárt okozott kár, de ez nem érin­tette sem az ország átlagos közgazdasági álla­potát, sem teljes mérvű hitelképességét. E tény­ről tudomást vehet a külföld. Az alkotmánysértések és törvénytiprások hosz­­szú lánc­olata folyvást növelte azok számát, akik meggyőződtek arról, hogy a nemzet ügyét, a függetlenségi és 48-as alapon lehet legjobban megvédeni, úgy, hogy ellenségeink támadásai fokozatosan a mi táborunkba hozzák az egész nemzetet. E tényről tudomást vehet a korona. Tudomást vehetett volna arról is, hogy a füg­getlenségi párt fentartja bár minden egyes pro­­grammpontját, hajlandó volt a szövetséges pár­tokkal együtt egy kormányalakításba belemenni a feliratban lefektetett kormányzási programm alapján, úgy, hogy több évig nem lettek volna közjogi harcrok az országban s az uralkodó élete végéig teljes nyugalmat biztosíthatott volna magának. Ehelyett a korosa megmaradt a „non possumus“ merev álláspontján és az alkotmányosság alap­elve feldulatott, mert a képviselőház többsége, a létező alkotmányba teljesen beleülő programmja alapján nem juthatott kormányra; ehelyett az ország ügyeit egy parlamenten kívüli, tehát alkotmány és törvényellenes kormány vezette, törvénysértéssel, erőszakoskodással, az ország pedig egész évben extra legem maradt. A nemzetnek alkotmányos fegyvere az adó és újonezmegtagadás ; mind a kettőhöz törvényes joga van, sőt az alkotmányosság alapelve ezekre utalja a nemzetet, ha kormányában nem bízik. A nemzet él alkotmányos fegyverével és törvényes jogával, s minthogy a végrehajtó hatalom nem vonta le ebből az alkotmányos következtetést, a nemzet nem szűnik meg élni jogával és hasz­nálni fegyverét. A fegyver hatásos, mert lassan kint meg­fosztja a törvénytelen kormányt a kormányzás eszközeitől és elsorvasztja azt a hadsereget, amelyet a korona vonakodik nemzetivé is tenni. Mind a kettőből az országra is háramlik kár, de ez elválaszthatatlan lévén a nemzet egyetlen törvényes védekezési eszközeitől, a nemzet, a reá háramló kárt, mint a maga részét kész el­viselni abban a tudatban, hogy minden küzde­lem kárral és áldozattal jár. Ami a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet, hogy az összes hadsereg negyvenhárom százalékának összes újonczmennyiségéből egy egész harmadrész hiányzik s a törvény félre­­­­magyarázásával behívott póttartalékosok nem pótolhatják e hiányt, mert ezeknek nagy része szükséget szenvedő családot hagyván kenyér­kereső" nélkül otthon, szolgálatát elkeseredett szívvel teljesiti. E ténynek közvetlen következése, nem lévén semmi közelgő veszély, hogy a külföldről meg­­támadtatunk, ez idő szerint nem más, mint a nagyhatalmi állás megrendülése, amelynek fen­­tartása inkább dinasztikus,­­mint nemzeti érdek. A póttartalékosok családjairól — amennyire lehet — gondoskodni fog a nemzet, ha szóhoz juthat az elnémított országgyűlésen , addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harczképességű hadsereg az, melynek egyharmad­­része elkeseredett emberekből áll. A nemzet küzdelmét a képviselőházból a tör­vényhatóságok mezejére vitte át a törvénytipró kormány, amelyen az eddig ismeretlen nemzeti hősök egész sorozata tűnik fel dicsfénytől övezve, azon tisztviselők sokaságában, akik egész exisz­­tenc­iájukat teszik koc­kára azért, hogy eskü­jükhöz hívek maradjanak, s megvédelmezzék az ország törvényeit. A nemzet habért nyújt bű fiainak, és midőn majd igaz ügye diadalmas­kodni fog, le fogja róni irántuk anyagilag és erkölcsileg háláját. És várjon, mit fog hozni a beköszöntött év? Egyelőre mást nem hozhat, mint a küzdelem folytatását. Ha az uralkodó kívánja a kibontako­zást, ezt megtalálhatja úgy, hogy a helyreállí­tandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letö­rése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona állás­pontja egyformán tekintetbe vétessék, a nemzet nem fogná útját állani. Azok, kiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a kiegyenlítést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ez irányban, de bár a király jóindulatának hírét halljuk, a kiegyenlítésre al­kalmas alap eddig nem találtatott meg azok által, kik azt keresik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van; a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelmi abszolút akarat előtt való letörését fejezze ki. E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződé­sem szerint még mindig bizonytalan a jövő, bár a törvénytiprő kormány gyors eltávolítása első­rendű nemzeti érdek lenne. A küzdelemben, mely tovább folyik, a szövet­kezeti pártok tartsanak össze. A czél közös, bár a küzdő pártok elvi útjai eltérők. Mi, a függet­lenségi párt, megállunk sziklaszilárdan ismert elveink mellett és bízva­ bízunk abban, hogy el­veink megvalósulására el fog jönni az idő," mert elhozza azt a történelem kérlelhetetlen logikája. Isten áldása legyen velünk és hazánkon! Kossuth beszédét perczekig tartó lelkes éljen­zés és taps követte. A pártelnök ezután a párt minden tagjával kezet fogott és ismételte jó kí­vánságait. A képviselők egy ideig elbeszélgettek Kossuth Ferenczc­el, majd testületileg a kép­viselőházba vonultak Juszh Gyula üdvözlésére. * A képviselők üdvözlése után a párt kültagjai nevében Nemes Bertalan dr. üdvözölte Kossuthot lelkes beszédben, mire Kossuth rövid válaszában megköszönte az üdvözlést. Kossuth Ferenczet, a függetlenségi és 48-as párt és a szövetkezett ellenzék elnökét ma dél­előtt számos küldöttség kereste fel, hogy neki az újév alkalmából jókívánatait kifejezze. A küldöttségek közül elsőnek a Hazai Bizto­sító Intézet küldöttsége jelent meg Kossuth Fe­­rencznél; a Hazai Biztosító egész tisztikara ne­vében Czövek Jenő vezértitkár üdvözölte Kossuthot lendületes szavakkal. Kossuth Ferencz röviden megköszönte az üdvözlést. A Budapesti Asztaltársaságok Központja tíz­tagú küldöttség által fejezte ki jókivánatait Kossuth Ferencznek. Az üdvözlő beszédet Szilá­gyi Károly titkár mondotta, amelyre Kossuth vá­laszolva, a többek között ezeket mondotta: — Az a harcz, amely most folyik a korona és a képviselőház, illetőleg az országgyűlés között, ez egy olyan harcz, amelynek fontossága sokkal nagyobb, mint maguk azok a kérdések, amelyek eldöntésre várnak, mert ezen harcz kimenetelétől függ az, hogy Magyarországnak van-e vagy nincs valódi alkotmánya és alkotmányossága. Ebben a harc­ban mi megértük azt, hogy bebizonyult, hogy midőn az ország alkot­mányát veszély fenyegeti, akkor a magyar hazafiság összekovácsolja Magyarország min­den pártját védekezésre. A magyar hazafiság olyannak bizonyult, mint a vas, mely annál tö­mörebbé válik, minél erősebb ütéseket kap. Így lévén a dolog, tisztelt barátaim, minden magyar ember szívében kell, hogy éljen a remény, sőt több, mint a remény, hogy a mi igazságos ügyünk diadalmaskodni fog. Gondoljuk meg azt, hogy a nemzetek élete nem olyan, mint az egyes emberek élete. A nemzetek életében a perczek, órák, napok, hónapok, sőt az évek is semmit se jelentenek és a mi ezeréves hazánk elég erős arra, hogy szabad, független és boldog életet éljen még egy másik ezredévig is. Az Isten áldja meg önöket. (Éljenzés.) Ezután a VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt küldöttsége jelent meg Földiák Gyula elnök vezetése alatt, akinek üdvözlésére Kossuth Ferencz a következő beszédet mondotta : Tisztelt barátaim! Nagy örömet szereztek nekem azzal, hogy ma itt előttem megjelenni szívesek voltak és hogy előttem is kifejezték azt, amit már hallottam, hogy a függetlenségi eszme a VII-ik kerületben nagy hódításokat tesz. Re­mélem, hogy ott is meg fogják adni a feleletet az erőszakoskodásokra, alkotmánysértésekre és törvénytiprásokra, mert napról-napra fogy azok- MAGYARORSZÁG Budapest, 1906. kedd, január 2.

Next