Magyarország, 1906. szeptember (13. évfolyam, 212-237. szám)
1906-09-01 / 212. szám
2 lekötöttség visszahat társadalmi, gazdasági és intellektuális életünkre is. Független, termelő életpályákat nem nyithatunk gyermekeinknek, mert gazdasági lekötöttségünk mellett nincs iparunk, kereskedelmünk, vállalkozásunk és technikai munkánk. Gazdasági szabadság nélkül tehát nincs nemzeti föllendülés, nincs társadalmi boldogulás ! S van még egy nagy bajunk! Míg minden szabad nemzetnél az anyanyelv tudása, nemzeti műveltséggel párosulva, az emelkedésnek és azegyéni boldogulásnak egyetlen kulcsa, addig minálunk ez is akadály. A magyar ifjúságot katonai pályán éppen magyarsága nem engedi érvényesülni. Szerencsétlen helyzetünknél fogva a nemzeti jellegtől teljesen megfosztott véderőszervezetben középiskoláink anyagát sem tudjuk elhelyezni! íme, itt a mi nyomorúságunk gyökere ! A kiegyezésben lekötött gazdasági és katonai közösség, amely megfojtja nemzeti életünket és erőink szabad kifejlesztését lépten-nyomon akadályozza, így támaszkodik a közoktatás reformja is elsősorban közjogi átalakulásra. Minden téren gazdasági különválásunk érdekei lépnek tehát sürgősen előtérbe. Úáj életpályák, új kenyérkereseti ágak kellenek tanult ifjaink részére, hogy iskoláink ne neveljenek csupán fogyasztó tömeget, vagyis káros fölösleget; a szülők pedig ne aggódjanak minden tanév elején diplomás gyermekeiknek bizonytalan jövője miatt. Budapest, augusztus 31. A képviselőházból A képviselőházat tudvalevőleg meghívták a kolozsvári Nemzeti Színháznak szeptember hó 7-én és 8-án történő felavatására és a kassai honvédszobornak szeptember hó 9-én történő leleplezésére. Mindkét ünnepen küldöttségileg fog résztvenni a képviselőház, és midkét alkalommal Justh Gyula házelnök személyesen vezeti a küldöttséget. A kolozsvári küldöttség szeptember hó 7-én indul reggel 7 óra 25 perckor a Keleti pályaudvaron. Ebben a küldöttségben részt vesz Návay Lajos képviselőházi alelnök is, aki 8-án Kolozsváron átveszi a házelnöktől a küldöttség vezetésével járó funkcziókat, mert Justh Gyulána vissza kell utaznia Budapestre, hogy 8-án est a keleti pályaudvarról pontban 11 órakor induló gyorsvonattal utazó kassai küldöttséget vezetsse. A mai napon meghivatott a képviselői Jókai Mór szobrának Budán, a Svábhegyen,September hó 8-án, délelőtt 11 órakor történ leleplezésére. Justh Gyula házelnök azonnalntézkedett, hogy a képviselőház ezen ünnepe is küldöttségileg vegyen részt és evégből Ikovszky István alelnököt kérte fel az elnökségviseletére. A Ház tagjait ezúton kéri fel, ha a szobor leleplezésén résztvenni szíveskedjék. Ezen küldöttség tagjainak találkozása legallmasabban a szobor leleplezésének színhelyéra Svábhegyen történhetik. A képviselőház nagy író emlékére koszorút is helyez a szobor tepzatára. Akosié a magyar-cseh barátság eskében. A cseh radikális politikusok egyik veze, Klesáe Váláv reichsrathi képviselő tegnap töb képviselőtársával Budapestre érkezett,hogy a magyar-cseh barátság megszilárdítása és közös ellenség, az osztrák ellen folytatandó küzdelem érdekében informácziókat szerezzen. Rác előzőleg megfordult Szófiában és Belgrádn is, s ezen utazásai is politikai természetűek Belgrádból a cseh politikust budapesti útjára elkisérte Ivanics szerb sajtóirodai főnök és töb horvát képviselő, kikkel ugyancsak politikai zmecserét folytatott, s velük Zágrábba fog ülni. Klefáe utazásának czéljáról a több között egy hírlapírónak a következőket mondta: — Természetesen politikai természetű utazásom. Informácziókat kell szereznem ámt, milyen a hangulat Budapesten. Néhány napig Szófiában és Belgrádban voltam s most Zágráb utazom. Magától értetődik, hogy Budapesten stázat tartok, hogy a mi közös ügyeinkről beszgessek itt. Hogy mik a mi közös ügyeink? Nagyon sok van ilyen az én szememben s nag megnyugvással veszem tudomásul, hogy a mostani politikai rendszer alatt Magyarországot vannak politikusok, akik ezt beismerik. A csehek és a magyarok alapítottak a monarchia olyan érdekek szolgálatában, amelyek reán és a magyarokra egyformán fontosak volt, hogy védekezzünk nyugat ellen. A közös érdeik most is fenforognak. A pángermanismus vetyesebb, mint valaha. Meg kell végre állapítani, mire képes a germán erő a Balkánon és Kissiában és természetesen Ausztria-Magyarországn. Ha Csehország ebben a küzdelemben a nértséggel szemben bukik, ez nagy veszedelemagyarországra is. Mi nem csinálhatunk néhár napra szóló politikát, hanem a jövőről kell gondoskodnunk. Egyedül a csehek politikaila gyöngék, annál is inkább, mert Bécs és Kebele gravitáló német törekvések szolgálatában áll Nekünk ebben az irányban kell a magyar politikáraötendő politikai alliancera támaszkodnunk. Ebb a küzdelemben Bécs és Berlin ellen nekünk mindenkivel szövetkeznünk kell, akivel közös debeink nagy fejedelmi etikett s önkénytenül a schneethali kurta korcsma jelent mt a szemeim előtt, de végre is belenyugodni, hisz tény, hogy mégis csak uralkodó lett. hónapos szobabérlőkből s nem élhette úgy, mint a nagy böjt idején. Lassan hozzáfogtam az öltözködhöz s iparkodtam mennél unottabban s biszadalmasabban elkészülni, mert igazán is tudtam, mihez kezdjek az alatt a hám óra alatt, amíg fogadnak, amikor kopogattak az ajtómon. Gondoltam, valamelyik lakás hoz zenetet, parancsot, vagy reggelit s minden indolkozás nélkül kiáltottam oda: szabad. Fiatal leány lépett a szobámba. Az első pillanatban igazán nem dltam, ki lehet. Csinos volt, üde s meglehetően szobrász-modell. (Hiába, az ilyen meglepetésekke mindig a mesterség szólal meg bennünk ,először.) — Mi tetszik ? — kérdeztem — teljesen megfeledkezve arról, hogy első sorn rendetlen öltözékemért kellett volna lesánatot kérnem. — Ez a nyugalom tetszik — et reá a csípős válasz. — Alexia herczegnő! — mondta elcsodálkozva. — Bocsásson meg fenség igazán nem ismertem meg. A herczegnő kedélyesen fölkapzaszt. — Úgy látom kedves Mester, ma most önkénytelenül bókol. •— Tényleg, rendkívül előnyösül változott meg. Megnőtt, megformásodott — s ha szabad így ei^ejezíteín magamat — vannak és közös a veszedelem, mely ellen védekeznünk kell. Az utolsó években a magyar koalíczió küzdelmében mi a német hegemónia és ennek legfőbb támasztéka, a német hadsereg ellen való küzdelmet láttuk. Ezért állott a mi pártunk őszintén a koalíczió oldalára és én ebben az értelemben beszéltem a parlamentben és a delegációban is. Minden esetben hangsúlyoztam : most van itt az ideje, amikor Csehország és Magyarország megértheti egymást, hiszen nekik még ennek a szövetkezésnek nemzeti tekintetben káros következéseitől sem kell félniök, mivel a csehek nem csehesíthetik el a magyarokat és a magyarok nem magyarosíthatják meg a cseheket. Akkor a szemünkre vetették, hogy Magyarországban vannak szlávok, például a tótok, akik politikai és nemzetiségi jogaik tekintetében teljesen el vannak nyomva. Mi a tótokon ma, hogy magunk is elnyomatásban élünk, nem segíthetünk. Hogyan segítsünk rajtuk, ha mi a bécsi udvari kamarillával szövetkezünk Magyarország ellen és jogaival szemben intrikálunk ? A tótok emlékezzenek arra is, hogy az ötvenes években tanúsított segítségükért a korona sem adott nekik semmit Én azon az állásponton vagyok — s itt pártom nézeteit tolmácsolom — hogy a tótok elemi kötelessége a magyarok államjogi törekvéseit, közjogát is törvényeit úgy elismerni, mint akár az alföldi fajmagyarnak és meg vagyok arról győződve, hogy ezen az úton haladva, többet kapnak, mint az udvari kamarilla szekerét tolva. . Ezután elmondotta Klefáe, hogy az akció végczélja a monarchia reorganizációja politikailag és közjogilag és hogy a magyaroknak és cseheknek kritikus palanatokra aktív segítségre szövetkezniük kell. Ezután hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb megbeszélnivaló magyarok és csehek között a Balkán-kérdés és Bosznia és Herczegovina kérdése. Klofáe társaival együtt szombatig marad Budapesten s innen Zágrábba utaznak. A szerb vámtárgyalások Belgrádból jelentik tudósítónk . A kormány félhivatalosa, a „Samouprava”, megczáfolja azt a hírt, mely szerint az osztrák-magyar monarchia a vámszövetségi tárgyalások újrafelvételét katonai konvencziók megadásához kötné és ezt a kombinááziót teljesen légből kapottnak jelenti ki. ‘s Zichy Aladár gróf utazása Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter ma, pénteken Marienbadból Bécsbe érkezik, ahonnan egynapi ott tartózkodás után Budapestre utazik, Apponyi Jászberényben. Megírtuk a napokban, hogy Apponyi Albert gróf jászberényi választói előtt szeptember hó 6-án beszámolót mond. Ebben a terminusban most változás állott be, amennyiben szeptember 6-án leplezik le a Washington-szobrot Budapesten s ez ünnepségen Apponyi okvetlenül jelen akar lenni. Ezért a beszámolót szeptember hó 8-ára halasztották. — Hála Istennek. Azt hiszem, rám fért. — Feltétlenül — mondtam kissé túlságosan őszintén. — Tudom s éppen ezért akartam meglepni vele. Kiváncsi voltam a hatásra s mondhatom, nagyon meg voltam vele elégedve. Megfigyeltem magát s amikor meglátott, valamely őszinte tiszteletlenség tükröződött vissza az arczán. Úgy nézett reám, mint az éhes gourmet a fogolypecsenyére. Miért tagadjam, ez jólesett nekem. — Azt hiszem, egy kissé túlozni kegyeskedik, fenség, de nekem viszont ez a túlzás esik jól, mert azt látom belőle, hogy a régi őszinte hangot nem feledte el — velem szemben. — Igazán nem, sőt amint láthatja, az őszinteség nagy tudományában meglehetősen előre haladtam. Margit kisasszony koromban például feltétlenül sikoltva menekültem volna abból a szobából, amelyben egy félig öltözött úr tartózkodik. — Meglepetésemben igazán elfeledkeztem a toilettemről. —■ Az különben is mellékes, csak azért említettem, hogy zavarba hozzam. Nem sikerült — ennek is örülök. Ma egyáltalán mindennek örülök, bár magam sem tudom, miért. Talán egyszerűen azért, mert Frigyes herczeg olyan ádáz zavarban van, hogy alig tudja, melyik lábára lépjen. Tudja, ez az én átalakulásom, vagy kifejlődésem, vagy ha úgy tetszik: megszépülésem, valóságos csodaszát tiloshiegy. _ Kéthónapi_Uatt ------------------- A stabrenstergi herczeg arája. — A .Magyarország* eredeti tárczája.’ — Irta: Zborajz Aladár. Az a meghívás, amelyet a szadócziai fejedelem leányának, Alexia herczegnőnek, Frigyes stahrenbergi herczeggel való eljegyzési ünnepére kaptam, testvérek között is parancsszámba ment volna s miután egyszersmint megbízással is járt a meghívás, csakugyan kénytelen voltam leutazni Szadócziába. Meglehetősen fejedelmi volt már akkor ott a tónus. Az egyik szárnysegéd jött elém a vonathoz s a palotában a főlakáj mindjárt megérkezésem után tudtomra adta, hogy az a ritka nagy kitüntetés ért, hogy ő fensége György fejedelem már három órával megérkezésem után fogadni fog magánlehallgatáson, jó lesz tehát, ha mindenekelőtt is hozzáfogok az öltözködéshez, hogy kellő díszben járulhassak a fejedelem elé. — Nincs kizárva — mondta tovább a lajkát, — hogy a fejedelem után közvetlen fogadni fog a trónörökös, Boris herczeg s Alexia herczegnő is. Az ellenben egészen bizonyos, hogy Frigyes stahrenbergi herczegmindenesetre fogad, mert a mintázás kérdésében beszélni óhajt velem. A főlakáj úr ezután kegyesen bólintott egyet s körülbelül olyan arczkifejezéssel ment ki a szobámból, mintha azt mondaná: no te szegény, most ugyancsak törheted a fejedet három óra hosszáig. ^ Őszintén szólva, egycsöppet mulattatott a MAGYARORSZAG Budapest, 1906. szombat, szeptember 1.