Magyarország, 1906. szeptember (13. évfolyam, 212-237. szám)

1906-09-01 / 212. szám

­­2 lekötöttség visszahat társadalmi, gazda­sági és intellektuális életünkre is. Füg­getlen, termelő életpályákat nem nyitha­tunk gyermekeinknek, mert gazdasági lekötöttségünk mellett nincs iparunk, kereskedelmünk, vállalkozásunk és tech­nikai munkánk. Gazdasági szabad­ság nélkül tehát nincs nemzeti föllen­dülés,­­ nincs társadalmi boldogulás ! S van még egy nagy bajunk! Míg minden szabad nemzetnél az anyanyelv tudása, nemzeti műveltséggel párosulva, az emelkedésnek és az­­egyéni boldogulásnak egyetlen kulcsa, addig minálunk ez is akadály. A ma­gyar ifjúságot katonai pályán éppen magyarsága nem engedi érvényesülni. Szerencsétlen helyzetünknél fogva a nemzeti jellegtől teljesen megfosztott­­ véderőszervezetben középiskoláink anya­­­gát sem tudjuk elhelyezni! íme, itt a mi nyomorúságunk gyö­kere ! A kiegyezésben lekötött gazdasági és katonai közösség, amely megfojtja nem­zeti életünket és erőink szabad kifej­lesztését lépten-nyomon akadályozza, így támaszkodik a közoktatás reformja is első­sorban közjogi átalakulásra. Min­den téren gazdasági különválásunk ér­dekei lépnek tehát sürgősen előtérbe. Úáj életpályák, új kenyérkereseti ágak kel­lenek tanult ifjaink részére, hogy isko­láink ne neveljenek csupán fogyasztó tö­meget, vagyis káros fölösleget; a szülők­­ pedig ne aggódjanak minden tanév ele­jén diplomás gyermekeiknek bizonyta­lan jövője miatt. Budapest, augusztus 31. A képviselőházból A képviselőházat tudva­levőleg meghívták a kolozsvári Nemzeti Színház­nak szeptember hó 7-én és 8-án történő felava­tására és a kassai honvédszobornak szeptember hó 9-én történő leleplezésére. Mindkét ünnepen küldöttségileg fog résztvenni a képviselőház, és midkét alkalommal Justh Gyula házelnök szemé­lyesen vezeti a küldöttséget. A kolozsvári kül­döttség szeptember hó 7-én indul reggel 7 óra 25 perc­kor a Keleti pályaudvaron. Ebben a küldöttségben részt vesz Návay Lajos képvi­selőházi alelnök is, aki 8-án Kolozsváron át­veszi a házelnöktől a küldöttség vezetésével járó funkcziókat, mert Justh Gyulána vissza kell utaznia Budapestre, hogy 8-án est a keleti pályaudvarról pontban 11 órakor induló gyors­vonattal utazó kassai küldöttséget vezetsse. A mai napon meghivatott a képviselői Jókai Mór szobrának Budán, a Svábhegyen,Septem­ber hó 8-án, délelőtt 11 órakor történ leleple­­zésére. Justh Gyula házelnök azonnalntézke­­dett, hogy a képviselőház ezen ünnepe is kül­­döttségileg vegyen részt és evégből Ikovszky István alelnököt kérte fel az elnökség­­visele­­tére. A Ház tagjait ezúton kéri fel, ha a szo­bor leleplezésén résztvenni szíveskedjék. Ezen küldöttség tagjainak találkozása legallmasab­­ban a szobor leleplezésének színhelyéra Sváb­hegyen történhetik. A képviselőház nagy író emlékére koszorút is helyez a szobor tepzatára. Akosié a magyar-cseh barátság eskében. A cseh radikális politikusok egyik veze, Klesáe Váláv reichsrathi képviselő tegnap töb képvi­selőtársával Budapestre érkezett,­hogy­ a ma­­gyar-cseh barátság megszilárdítása és közös ellenség, az osztrák ellen folytatandó küzdelem érdekében informácziókat szerezzen. Rác elő­zőleg megfordult Szófiában és Belgrádn is, s ezen utazásai is politikai természetűek Belgrád­­ból a cseh politikust budapesti útjára elkisérte Ivanics szerb sajtóirodai főnök és töb horvát képviselő, kikkel ugyancsak politikai zmecse­­rét folytatott, s velük Zágrábba fog ülni. Klefáe utazásának czéljáról a több között egy hírlapírónak a következőket mondta: — Természetesen politikai természetű­­ utazá­som. Informácziókat kell szereznem ámt, milyen a hangulat Budapesten. Néhány napig Szófiában és Belgrádban voltam s most Zágráb utazom. Magától értetődik, hogy Budapesten stázat tar­tok, hogy a mi közös ügyeinkről beszgessek itt. Hogy mik a mi közös ügyeink? Nagyon sok van ilyen az én szememben s nag meg­nyugvással veszem tudomásul, hogy a mostani politikai rendszer alatt Magyarországot­ van­nak politikusok, akik ezt beismerik. A csehek és a magyarok alapítottak a monarchia olyan érdekek szolgálatában, amelyek reán és a magyarokra egyformán fontosak volt­, hogy védekezzünk nyugat ellen. A közös érdeik most is fen­foro­gnak. A pángermanismus vet­yesebb, mint valaha. Meg kell végre állapítani, mire képes a germán erő a Balkánon és Kissiában és természetesen Ausztria-Magyarországn. Ha Csehország ebben a küzdelemben a nértséggel szemben bukik, ez nagy veszedelem­agyaror­­szágra is. Mi nem csinálhatunk néhár napra szóló politikát, hanem a jövőről kell gondos­­kodnunk. Egyedül a csehek politikaila gyön­gék, annál is inkább, mert Bécs és Keb­ele gra­­vitáló német törekvések szolgálatában áll Nekünk ebben az irányban kell a magyar politikáraötendő politikai alliancera támaszkodnunk. Ebb a küz­delemben Bécs és Berlin ellen nekünk minden­­kivel szövetkeznünk kell, akivel közös debeink nagy fejedelmi etikett s önkénytenül a schneethali kurta korcsma jelent mt a sze­meim előtt, de végre is belenyugodni, hisz tény, hogy mégis csak uralkodó lett. hóna­pos szoba­bérlőkből s nem élhette úgy, mint a nagy böjt idején. Lassan hozzáfogtam az­ öltözködhöz s iparkodtam mennél unottabban s biszadal­­masabban elkészülni, mert igazán is tud­tam, mihez kezdjek az alatt a hám óra alatt, amíg fogadnak, amikor kopogattak az ajtómon. Gondoltam, valamelyik lakás hoz zenetet, parancsot, vagy reggelit s minden indolko­­zás nélkül kiáltottam oda: szabad. Fiatal leány lépett a szobámba. Az első pillanatban igazán nem dltam, ki lehet. Csinos volt, üde s meglehetően szob­­rász-modell. (Hiába, az ilyen meglepetésekke mindig a mesterség szólal meg bennünk ,először.) — Mi tetszik ? — kérdeztem — teljesen megfeledkezve arról, hogy első sorn ren­detlen öltözékemért kellett volna lesánatot kérnem. — Ez a nyugalom tetszik — et reá a csípős válasz. — Alexia herczegnő! — mondta elcso­dálkozva. — Bocsásson meg fenség igazán nem ismertem meg. A herczegnő kedélyesen fölkapzaszt. — Úgy látom kedves Mester, m­a most önkénytelenül bókol. •— Tényleg, rendkívül előnyösül változott meg. Megnőtt, megformásodott — s ha sza­bad így ei^­ejezíteín magamat — vannak és közös a veszedelem, mely ellen véde­keznünk kell. Az utolsó években a magyar koa­­líczió küzdelmében mi a német hegemónia és ennek legfőbb támasztéka, a német hadsereg ellen való küzdelmet láttuk. Ezért állott a mi pártunk őszintén a koalíczió oldalára és én eb­ben az értelemben beszéltem a parlamentben és a delegác­ióban is. Minden esetben hangsúlyoz­tam : most van itt az ideje, amikor Csehország és Magyarország megértheti egymást, hiszen ne­kik még ennek a szövetkezésnek nemzeti tekin­tetben káros következéseitől sem kell félniök, mivel a csehek nem csehesíthetik el a magyaro­kat és a magyarok nem magyarosíthatják meg a cseheket. Akkor a szemünkre vetették, hogy Magyarországban vannak szlávok, például a tó­tok, akik politikai és nemzetiségi jogaik tekinte­tében teljesen el vannak nyomva. Mi a tótokon ma, hogy magunk is elnyoma­tásban élünk, nem segíthetünk. Hogyan segítsünk rajtuk, ha mi a bécsi udvari kamarillával szövet­kezünk Magyarország ellen és jogaival szemben intrikálunk ? A tótok emlékezzenek arra is, hogy az ötvenes években tanúsított segítségükért a korona sem adott nekik semmit Én azon az ál­lásponton vagyok — s itt pártom nézeteit tolmá­csolom — hogy a tótok elemi kötelessége a magyarok államjogi törekvéseit, közjogát is törvényeit úgy elismerni, mint akár az alföldi fajmagyarnak és meg vagyok arról győződve, hogy ezen az úton haladva, többet kapnak, mint az udvari kama­­rilla szekerét tolva. . Ezután elmondotta Klefáe, hogy az akc­ió vég­­czélja a monarchia reorganizác­iója politikailag és közjogilag és hogy a magyaroknak és csehek­nek kritikus palanatokra aktív segítségre szö­vetkezniük kell. Ezután hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb megbeszélnivaló magyarok és cse­hek között a Balkán-kérdés és Bosznia és Her­­czegovina kérdése. Klofáe társaival együtt szombatig marad Buda­pesten s innen Zágrábba utaznak. A szerb vámtárgyalások­ Belgrádból jelentik tudósítónk . A kormány félhivatalosa, a „Samou­­prava”, megczáfolja azt a hírt, mely szerint az osztrák-magyar monarchia a vámszövetségi tár­gyalások újrafelvételét katonai konvencziók meg­adásához kötné és ezt a kombinááziót teljesen légből kapottnak jelenti ki. ‘s­ Zichy Aladár gróf utazása Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter ma, pénteken Marienbadból Bécsbe érkezik, ahonnan egynapi ott tartózkodás után Budapestre utazik, Apponyi Jászberényben. Megírtuk a napok­ban, hogy Apponyi Albert gróf jászberényi vá­lasztói előtt szeptember hó 6-án beszámolót mond. Ebben a terminusban most változás állott be, amennyiben szeptember 6-án leplezik le a Washington-szobrot Budapesten s ez ünnepsé­gen Apponyi okvetlenül jelen akar lenni. Ezért a beszámolót szeptember hó 8-ára halasztották. — Hála Istennek. Azt hiszem, rám fért. — Feltétlenül — mondtam kissé túlságo­san őszintén. — Tudom s éppen ezért akartam meglepni vele. Kiváncsi voltam a hatásra s mondha­tom, nagyon meg voltam vele elégedve. Meg­figyeltem magát s amikor meglátott, valamely őszinte tiszteletlenség tükröződött vissza az arczán. Úgy nézett reám, mint az éhes gour­met a fogolypecsenyére. Miért tagadjam, ez jólesett nekem. — Azt hiszem, egy kissé túlozni kegyes­kedik, fenség, de nekem viszont ez a túlzás esik jól, mert azt látom belőle, hogy a régi őszinte hangot nem feledte el — velem szemben. — Igazán nem, sőt amint láthatja, az őszinteség nagy tudományában meglehető­sen előre haladtam. Margit kisasszony ko­romban például feltétlenül sikoltva menekül­tem volna abból a szobából, amelyben egy félig öltözött úr tartózkodik. — Meglepetésemben igazán elfeledkeztem a toilettemről. —■ Az különben is mellékes, csak azért említettem, hogy zavarba hozzam. Nem si­került — ennek is örülök. Ma egyáltalán mindennek örülök, bár magam sem tudom, miért. Talán egyszerűen azért, mert Fri­gyes herczeg olyan ádáz zavarban van, hogy alig tudja, melyik lábára lépjen. Tudja, ez az én átalakulásom, vagy kifejlődésem, vagy ha úgy tetszik: megszépü­lésem, való­ságos csodaszát tilos­hiegy. _ Kéthónapi_­Uatt -------------------­ A stabrenstergi herczeg arája. — A .Magyarország* eredeti tárczája.’ — Irta: Zborajz Aladár. Az a meghívás, amelyet a szadócziai feje­delem leányának, Alexia herczegnőnek, Fri­gyes stahrenbergi herczeggel való eljegyzési ünnepére kaptam, testvérek között is parancs­­számba ment volna s miután egyszersmint megbízással is járt a meghívás, csakugyan kénytelen voltam leutazni Szadócziába.­­ Meglehetősen fejedelmi volt már akkor ott a tónus. Az egyik szárnysegéd jött elém a­­ vonathoz s a palotában a főlakáj mindjárt megérkezésem után tudtomra adta, hogy az a ritka nagy kitüntetés ért, hogy ő fensége György fejedelem már három órával megér­kezésem után fogadni fog magánlehallgatá­­son, jó lesz tehát, ha mindenekelőtt is hozzá­fogok az öltözködéshez, hogy kellő díszben járulhassak a fejedelem elé. — Nincs kizárva — mondta tovább a la­­jkát, — hogy a fejedelem után közvetlen fo­gadni fog a trónörökös, Boris herczeg s Alexia herczegnő is. Az ellenben egészen bizonyos, hogy Frigyes stahrenbergi herczeg­­mindenesetre fogad, mert a mintázás kérdé­sében beszélni óhajt velem. A főlakáj úr ezután kegyesen bólintott egyet s körülbelül olyan arczkifejezéssel­­ ment ki a szobámból, mintha azt mondaná: no te szegény, most ugyancsak törheted a fejedet három óra hosszáig. ^ Őszintén szólva, egy­­csöppet mulattatott a MAGYAROR­SZAG Budapest, 1906. szombat, szeptember 1.

Next