Magyarország, 1907. március (14. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
filin ! Mind a két kérdésben Andrássy gondosan elhárított mindent, ami akár az egyéni szabadságot, akár a közszabadságok valamelyikét veszélyeztetné, vagy korlátozná. De azért rá tudott mutatni Andrássy elég olyan eszközre, amelyek a baj orvoslására, vagy legalább is csökkentésére alkalmasak. A kivándorlási ügynökségek, az úgynevezett „kivándorlási meghatalmazottak“ megszüntetése, a határrendőrség megerősítése, az útlevélügy új rendezése, de főként a gazdasági élet föllendülése azok az eszközök, amelyektől Andrássy a kivándorlás csökkentését várja. A szervezkedés kérdésében Andrássy tisztán a jog és a pártatlanság álláspontját fogadja el. Elismeri a munkásoknak azt a jogát, hogy szervezkedhessenek, és nem tűri, hogy ezt a jogot az alsóbbfokú hatóságok bármily ürügy alatt kijátszhassák. De azt sem tűri, hogy a munkásszervezetek a szervezkedésben rejlő erővel visszaéljenek. Az olyan szervezeteket, melyek terrorizálnak, amelyek a békésen dolgozni akarókat megzavarják, amelyek szerződésszegésre izgatnak, kíméletlenül fel fogja oszlatni. Világosan látható az a határvonal, melyet Andrássy a jog gyakorlása és a visszaélés között von. A jognak tisztelet, a visszaélésnek üldözés jár. Nagyon érdekesen fejtette ki Andrássy, hogy a munkások szabad szervezkedése most már magának a gazdaközönségnek is érdekében áll. A Fejérváry-kormány rendszeres lazítása nyomán támadt izgalom és nyugtalanság csakis a rendes szervezkedés útján térhet normális medrébe. A szervezet vezetése erkölcsi és anyagi felelősséggel jár, és nincs a világon alkalmasabb csillapító eszköz a felelősségnél. A munkások szervezkedésének erőszakos meggátlása az izgalmat folyton fokozná, míg a törvényesen szabályozott és az állam felügyelete alatt álló szervezkedés azt csökkenti. Márpedig az izgalom nevezhetem azt, ami voltaképpen csak tengődés. De nem törődöm ezzel sem. A „Pucelet asszonyság“ előtt adtam önnek be öt darabot s ön pontosan vissza is küldte valamennyit — fogadok, olvasatlanul. Bele se kukkantott. — Minden beadott darabot elolvasok. — Annál jobb. Akkor bizonyára emlékszik legutolsó vígjátékomra, a „Boldog házasságra“? — Oh uram, annyi darabot olvasok . . . — Ha ha ha! Ez nem rossz! A ,,Boldog házasság“ is, meg az előtte levő két darabom is csupán megíratlan füzet volt, csupa tiszta papír, s ön visszaküldte nekem, bizonyára — elolvasva. Ha ha ha! Jegyzeteket sem tett benne, pedig ugyancsak volt üres papír bőven. Az igazgató most már elvesztette a türelmét s idegesen pattant fel a helyéről. — Uram, nem tűröm, hogy velem szemben ilyen goromba tréfákat engedjen meg magának. Ismétlem, hogy minden hozzám érkező darabot el szoktam lelkiismeretesen olvasni és hogy bebizonyítsam önnek, hogy az ön darabját is elolvastam, íme tessék, győződjék meg róla a saját szemeivel —s ezzel átadta Quazotnak a „Pucelet asszonyság“ kéziratát, amelybe csak az imént jegyzett be pár szót. Quazot idegesen lapozgatott kéziratában. — Óh, ah, jegyzetek! Ön jegyzeteket csinált a kéziratomban ? Ah, kedves ... legkedvesebb igazgató úr. Kérem, szenteljen még csökkenése magának a gazdaközönségnek is nagy érdeke, amelynek azonfelül mindig módjában áll hasonló szervezkedés útján a maga erőit tömöríteni. A képviselőház osztatlan tetszéssel fogadta e fejtegetéseket, így vált a mai nap a képviselőházban, amelyben már az osztályharcz kísértetei kezdtek föltünedezni, a kiegyenlítés napjává. A magyar gazdaközönség meg lehet elégedve a fogadtatással, amelyben kérvénye a Házban részesült. Mert ha azok a nagy kérdések, amelyeket a kérvény fölvetett, a mai beszédek szellemében oldatnak meg, akkor a magyar földbirtok is megtalálja a maga jogos érdekeinek kielégítését és a kellő oltalmat ellenségeinek támadása ellen. MAGYARORSZAG* Budapest, 1907. pernek, marczius 1. A bécsi tárgyalások. A Magyarország kiküldött tudósítójának telefonjelentése. — Budapest, február 28. telén — és ez a jelenség tegnapról mára feltűnő módon nyilvánult — hogy az osztrák kormány sokkal enyhébb húrokat pendít és azzal az elhatározással megy bele a tárgyalásokba, hogy mindent elkövet a kiegyezés létrejötte érdekében. Ezt természetesen nem így viszi a nyilvánosság elé, hanem abban a formában, hogy a kiegyezésnek létre kell jönnie mindenáron, mert kiegyezés nélkül a helyzet elképzelhetetlen. Ezt a gondolatot variálja a rendelkezésére álló osztrák sajtó is és szinte feltűnő jelensége a mai napnak, hogy minden bécsi úgynevezett kormánylap „von besonderer Seite“ jelzésű czikkben úgyszólván elébeharangoz a most meginduló tárgyalásoknak. Az osztrák kormány tegnap egész nap tanácskozott és kellőképpen felkészülve megy bele a tanácskozásokba. Az osztrák kormány az egyezkedési tárgyalások alapjául hosszú lejáratú szerződést akar és el van szánva rá, hogy e mellett a végsőkig kitart. A magyar kormány határozott kívánságára azonban kész egy rövidlejáratú szerződésbe is belemenni. Ezt a kérdést Bécsben kétségtelenül úgy fogják fel, mint az első etape-vereséget, amely akkor érné őket, hogy ha Ausztriára nézve káros szempontból lennének kénytelenek tárgyalni. Különös jelentőséget tulajdonítanak — mint értesülünk — éppen az imént körvonalazott szempontból Kossuth Ferencz jelenlétének, akiről jól tudjuk, hogy úgyszólván megtestesülése a gazdasági szétválásra való törekvésnek és általános az a nézet, hogy a tárgyalások menetén az ő szavának döntő befolyása lesz. A magyar Hasban A magyar kormány három tagja: Wekerle Sándor dr. miniszterelnök, Kossuth Ferencz és Darányi Ignácz miniszterek tegnap este óta a császárvárosban időznek, hogy a mai nap folyamán megkezdjék a kiegyezési tárgyalásokat. Kíséretükben vannak Pogovics és Mezőssy államtitkárok, Szterényi József kereskedelmi államtitkár, aki csak ma reggel érkezett meg, továbbá Ottlik mint tanácsos, Győry Loránd min. titkár, Bárczy és Tormay min. fogalmazók. A kabinet tagjai tegnap este és ma délelőtt tanácskozásra ültek össze Zichy Aladár grófnál, a király személye körüli miniszternél. A tanácskozás ma féltiz órától tizenegy óráig tartott, melynek végeztével Kdere Sándor miniszterelnök az osztrák miniszterelnökségi palotába hajtatott, ahol hosszabb ideig tanácskozott Beck báróval, az osztrák miniszterelnökkel. Ez volt a tárgyalásokhoz a bevezető aktus, amelynél a két miniszterelnök megállapodott a további tárgyalások módozatai fölött. Ez alkalommal dőlt el általánosságban az az elvi kérdés is, hogy milyen alapon induljanak meg a tárgyalások. A magyar kormány tagjai és a szakreferensek előreláthatólag e hét végéig maradnak Bécsben. Ez alatt az idő alatt a tanácskozások, mondhatni, permanensek lesznek. Kétségnekem pár perczet idejéből s beszélgessünk egy kicsit ugy*, mint két ember, akik ma találkoztak először. Tehát elolvasta a darabomat? — Hát persze, hogy elolvastam. Ha valami ügyes dramaturg kezébe kerülne a tárgy*, olyan meglepő asszonyt jellemez. .. — Asszonyi jellemet? — Nos, igen. — Nem értem. Én nem tudnék ekkora változtatást keresztülvinni a darabban, annál kevésbbé, mert „Madame Pucelet“ olyan tökéletes jellem, mint ön, vagy én. Tudja, uram, ez az eredetiség... Ah, mit. Megmondom önnek, hogy harmincz esztendeig böngésztem tárgyam után, s bevallom, plagizáltam benne annyit, hogy a szereplők szájába adott szavak közül egyetlenegy eredeti mondásom, egy önálló gondolatom sincs, hanem sorban vonulnak fel Corneille, Lummenais, Alfonse Karr, Chinchelle, akinek magának olyan humora van .. . — Uram, — szakította félbe Quazot szavait az igazgató — ezek mind érdekes dolgok, de utóvégre nekem is van dolgom és... Quazot nagyot ütött öklével az asztalra. — Csak arra akarom figyelmeztetni, hogy nem bolonddal van dolga, bár nagyon sok meghibbant elméjű írót ismerek, de ismétlem, én nem vagyok bolond. Quazot üvöltött, az igazgató pedig kezdett reszketni s zavartan tekintett Quazotra, aki kissé lehangoltan folytatta: — Nem hisz nekem ? — Dehogynem, dehogynem—válaszolt az igazgató, s titokban a csengő után nyúlt. Az eseményeknek ma ismét a bankgassei magyar ház a központja. A kormány tagjai már korán reggel munkához láttak. Kossuth Ferencz reggel óta dolgozik s közben fogadta Szterényi államtitkár látogatását, aki csak ma reggel érkezett meg Bécsbe. Féltíz órakor tanácskozásra gyűltek össze a kormány tagjai Wekerle szobájában. A tanácskozáson Wekerle, Kossuth és Darányi miniszterek, Szterényi, Mezőssy államtitkárok és Ottlik mint tanácsos vettek részt. A tanácskozás már közel egy óra hosszat tartott, amikor megjelent Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter, aki azonnal a miniszterelnök szobájába sietett és bejelentette, hogy Beck báró tizenegy órára várja Wekerle látogatását. Wekerle miniszterelnök néhány perccel tizenegy óra előtt kocsiba ült, hogy Beck báró osztrák miniszterelnökhöz hajtasson, hogy a szolgát hívja. Quazot azonban észrevette a szándékát, s kikapta kezéből az asztali villamos csengő zsinórját, melynek márvány alapzata, mint az inga lengett a kezében. Quazot arcza felderült: — Egy, kettő, egy, kettő. Nézze csak ezt az ingát. Ezzel meg lehet állapítani a zéld mozgását Igaz-e? — Nagyon szellemes kedves barátom. — Én nem vagyok önnek kedves barátja, s előre is jelezhetem, hogy amíg nem adatja elő a „Pucelet asszonyság“-ot, addig nem is leszek. Tehát szinte hozza a darabomat, vagy nem ? — Föltétlenül. — Úgy, hát írjuk alá a szerződést. — Szives örömmel. Azonnal.... József! Quazot idegesen turkált a papírjai között, aztán így szólt: — Minek ehhez a szolga? Különben is az előbb elküldtem, valahová... Igen, én, Quazot. Elküldtem. Üzleti dolgokhoz teljesen felesleges a szolga. Aláírja a szerződést, vagy nem? — Mondtam már, hogy igen. Szívesen, két kézzel aláírom. — Jó lesz nekem, ha csak egyik kezével írja is alá. Csak már látnám, hogy aláírta — s azzal elővette zsebéből a már megfogalmazott szerződést, és hangosan olvasni kezdte: „M. Lastenac, a . .. színház igazgatója a neve aláírásával kötelezi magát arra, hogy a „Pucelet asszonyság“ czímű háromfelvonásos vígjátékot, melynek egyedüli szerzője M. Quarot, még az 1905—1906. év folyamán