Magyarország, 1908. május (15. évfolyam, 106-131. szám)

1908-05-01 / 106. szám

Budapesti, iws. pentek, május ju HISUYABOHSZAQa elkészülte után lehet­ foglalkozni. Akkor kerül majd csak szóba az a póthitel, melyet a közös miniszterek a delegácziók elé terjesztenek. A tárgyalásokat a mai minisztertanácsban nem fogják lezárni, hanem az csak egy, mintegy tíz nap múlva a király elnöklete alatt tar­tandó közös minisztertanácsban fog megtör­ténni. A mai minisztertanácsot kevéssel egy­­óra előtt félbeszakították és délután három­­órakor folytatták, úgy, hogy Wekerle mi­niszterelnök és Popovics államtitkár csak az éjjeli vonattal térhetnek vissza Budapestre. A tárgyalásokon semmiféle új momentum nem merült fel, azok teljesen a rendes mederben mozogtak. Korytovszki osztrák pénzügyminisz­ter é­s Popovics államtitkár tegnap délután több óra hosszáig aktuális pénzügyi politikai kérdésekről köztük a szeszadóról is, tanács­koztak. Budaker­t. április 16 A képviselőház legközelebbi érdemleges ülését kedden délelőtt 10 órakor tartja. En­nek az ülésnek napirendjén Nagy György indítványának indokolása, a bizottságok jelen­tése, az összes mentelmi ügyek s a kérvé­nyek 41—46. sorjegyzéke szerepel. Hétfőn délelőtt formális ülés lesz, a miniszterek jelentéseinek átvétele végett. A nagybereznai választás. Nagybereznáról táviratozzak, hogy R­oh­onczy Lőrinczet al­kotmánypárti programmal ma délelőtt egyhangú lelkesedéssel a nagybereznai kerület országgyű­lési képviselőjének választották meg. Szaczky Kiad­ jelölése: A Samassa János le­mondásával megüresedett kápolnai kerületben már erősen folyik a választási mozgalom. A He­ves megyei függetlenségi és 48-as párt M­a­c­z­k­y Emil vármegyei főjegyzőt jelölte. Maczky május hó 3-án tartja meg programmbeszédét. Általános népszerűsége és a nemzeti küzdelemben szerzett érdemei miatt aligha akad ellenjelöltje A Beichsrath megnyitása­ Az osztrák kép­viselőház — mint bécsi tudósítónk jelenti — a húsvéti szünet után ma tartotta első ülését. A kép­viselők nagy számban jelentek meg. F­i­e­d­­­e­r keres­kedelmi minisztert, amikor belépett a terembe és helyet foglalt a miniszteri széken ,P­f­u­j, a p­o­s­t­a ér­sebesítője- kiáltásokkal fogadták. Az ülés elején Stransky a beérkezett iratok szószerinti felolvasását kérte, hogy a német radikálisok elked­zet, hogy Goldmark egy zenés paraszt vígjá­ték megírásához minden jellemző színnel és humorral bőségesen rendelkezik. Megerősíti ezt a következtetésünket a grácziával és igazi lendülettel ringó b-dúr keringő is. De végte­lenül hangulatos ebben a felvonásban Per­dita és Florizel­a-dúr duettje is: «Oh, édes emlék, hol szembe­szem elő­ször érzi varázsát® és a poétikus be­fejezés, amikor a lassan kint elhalkuló keringő után behallatszik kívülről Perdita búcsú­­dala. Az operát hosszabb előjáték előzi meg. Már a szenvedélyesen hullámzó bevezető tak­tusokból kiérezzük Leontes féltékeny tob­zódását, majd a továbbiak során Hermione ártatlanságát, egy lágy théma alakjában, a­mely először g-m­o­l- b­a­n csendül meg, majd kibővül egy második rokon­ témával. És meg­szólal ez a téma mindannyiszor, ahányszor a cselekmény során Hermione-re vonatkozás történik. Az első felvonásban kiemelkedik ki­fejező erejével a boldogtalan királyné drámai kitörése: «Oh, jaj! Hogy nyelv is ada­tott nékem», ellenben a 6/8-as ütemű «bö­l­­csődal» közvetlen, egyszerű hangjával kapja meg a hallgatót. Az utolsó felvonás a legrö­videbb, de azért zeneileg sok értékes, hangu­latos részletet tartalmaz. Megrendítő mind­járt a bevezető szcénák zordon, sötét zenéje, megható Leontes jelenése Polixenes-sel: «Mily üdítő forrás enyhíti a szívem sajgó sebét!» (d-moll) és rendkívül határ­sós Hermione leszállása a talapzatról, va­lamint az ezzel kapcsolatos további jelenések. Hogy azonban amiről zenei szempontból ál­talánosságban szóljunk, mindenesetre meglepő, hogy­ a mester nyagas kora daczára is, milyen bőségesen osztogatja költői gondolatainak bő­ségszaruját, harmóniának, hangszeresének és az ő tipikus frazeológiájának milyen hatalmas ma is a kifejező ereje és mennyi ifjúi hév nyilatkozik meg lépten-nyomon új művének merész konc­epcziójában. Oo­dmark jellemzően sajátos stílusát, eredeti szólásmódját korábbi műveiből mindenki ismeri. Egyéni sajátságait megőrizte változatlanul új munkájában is. Goldmark tiszteletben tartja Wagner prin­­czipiumait, de azért nem szakít a franczia nagy opera tradic­ióival, mert hiszen a Téli rege partitúrájában is zárt számok gyanánt szerepelnek a szólóénekek, kettősök, karok és tánczok. Goldmark zenekara új operámban is csodálatosan polifonikus. Az erő és jóhangzás diadalát látjuk megnyilatkozni az ősz mester virtuóz hangszerelésében és ha modern zenei nyelven is beszél ez a zenekar, rikító, fül­sértő kakofóniák sohasem bántják hallóérzé­künket. Tiltott ötödöket, sequenz-akkoramene­­teket, bővített és szűkített intervallumokat Goldmark írásmódjában is bőségesen találunk, de ezek sohasem tolakodnak fel a tiszta czél­­zatosság képében, hanem a hangulatokból ön­ként nőnek ki. Goldmark Károly közömbösen haladt el a modern zenetitánok atrocitásai mellett; nem hajtott térdet az agyonbálványo­zott Strauss Richárdok előtt, hanem meg­maradt annak a becsületes művészieteknek, a­mely megalkuvást nem ismer és zenéjével csak zavartalan élvezetet és gyönyört akar em­bertársaiból kiváltani. A Téli rege premiere­iéről és szereplőiről előadás után szólunk. Kerkler Andor,­ ­­vétlenedésének a nyelvkérdés fejlődése miatt ki­­■ felezést adjon. Ezután a cseh­-német nyelvkérdés ügyében néhány interpelláczió következett, mire a képviselőházat hétfőig elnapolták. * Zsitvay erőszako­sodása. — Saját tudósítónktól.— Budapest, április 30. Az egész ország élün­k figyelemmel és lázas érdeklődéssel kiséri a nagy sztensácziós per tárgyalását. Bár igen fontos politikai kérdé­sek vannak napirenden, melyek izgatják a po­litikai köröket és közvéleményt, a Polónyi— Lengyel-pör tárgyalása a legkisebb részletekig a közérdeklődés legfőbb tárgyát képezi. Min­denütt, utczán, kávéházban, klubokban az em­berek erről beszélnek. Természetes dolog, hogy a pörnek minden fázisa, a bizonyítékok mér­legelése, a tárgyalóteremben fölmerült összes események, inczidensek, a felek magaviselete, a tanuk egyénisége, vallomásaiknak benyomása élénk diskusszió tárgyát képezik. De a per le­folyásából egy körülmény hiányát óhajtottuk volna. Szerettük volna, hogy még a gyanú­nak, a látszatnak árnyéka se mutatkozzék, a­mely azt a színezetet viselné, hogy a bíróság elnöke a legkisebb elfogultsággal is viselte­tik az egyik vagy másik fél iránt. És most sajnálattal megállapíthatjuk, hogy a bíróság elnökének, Zsitvay Leónak eljárása, magavi­selete igen súlyos kritikára szolgáltat alkal­mat. Már az első napon tárgyilagos és hig­gadt elemek, akik közvetlen figyelői voltak a tárgyalás menetének, akiket sem politikai, sem egyéni elfogultság nem vezet, aggodalmasan konstatálták, hogy Zsitvay elnök nem kellő hig­gadtsággal, nem elfogultság nélkül és nem egyenlő szempontok figyelembetartása mellett ikezeli a feleket. A függetlenségi pártkörben minden este élénk beszélgetés és bírálat tár­gyát képezte Zsitvay eljárása. S azok, akik féltő gonddal kikerülni óhajtanak minden oly tünetet és látszatot, amely a magyar bíróság tekintélyének kisebbítésére alkalmas lehetne, csillapították a békétlenkedőket. Azonban most már négy napja folyik a tárgyalás s ma már­ a leghiggadtabb, legnyugodtabb és elfogulat­lanabb egyénnek is el kell ismernie, hogy az elnök nemcsak incrudentaliter, talán a fáradt­ság és öregség id­egességének hatása alatt tesz kijelentéseket a magánpanaszos ellen, hanem nyilvánvalóan e­lfogult. Zsitvay elnök hosszú bírói pályát töltött be, eddigelé in igen gyak­­­­ran bírálták nyers modorát és bárdolatlan vi­selkedését, azonban eddigi egyetlen szereplése sem viselte magán azt a jelleget, hogy ő, aki hivatva van igazságot szolgáltatni, gyűlölettel tekintene a jogkereső felekre. Ámde, ha e perbeli szereplését nézzük, láthatjuk, hogy Zsitvay nem tudja legyőzni személyes érzé­seit, melyek a magánpanaszos iránti v­a­k g­y­ű­­löletben csúcsosodnak ki. Lépten­­nyomon, Unosuntalan, mintegy keresi az alkal­mat, hogy ez az érzése az esküdtek és a kö­zönség előtt minél feltűnőbb módon nyilvánul­jon meg. Arczjátéka, gesztusa, hangjának szí­nezése, megjegyzései, kijelentései, de egész el­járása elárulják, hogy­ nem áll a helyzet ma­gaslatán. 1­­ Ha valakinek, úgy a tárgyalást vezető el­nöknek lenne elsőrendű kötelessége, oly ma­gaviseletét tanusítani, mely elfogultságra nem mutat. Ámde Zsitvay nem tud uralkodni sze­mélyes érzelmein. Ezt azonban éreznie kellett a tárgyalás előtt is és nem lett volna szabad vállalkoznia oly ügy tárgyalásának vezetésére, amely ügyben bármelyik fél iránt is gyűlölet­tel viseltetik. Ezzel tartozott volna annak az állásnak, melyet betölt." Izgalmak a folyosón. A képviselőház folyosója ma feltűnően élénk volt. Míg benn a teremben a szavazás folyt, a képviselők a keresztfolyosón sűrű csoportokba verődve tárgyal­ták a Polónyi—Lengyel per lefolyását Itt-ott a leg­szenvedélyesebb hangok hallatszottak, s egyes kép­viselők szabad folyást engedtek méltó felháborodá­suknak. A vita később az ülésterembe is átcsapott. Nagy és őszinte volt a felháborodás Zsitvay pár­­toskodó bíráskodása ellen. Lehetetlen ez, hogy egy sajtóbíróság elnöke ilyen modorban járjon el egy­ fontos per tárgyalásánál,, lehetetlen annál is inkább, mert ezáltal a külföldi magyarellenes sajtónak al­kalmat szolgáltat arra, hogy legféltettebb kincsün­ket, igazságszolgáltatásunkat is ferde színben tün­tesse fel. Ezek és hasonló nézetek jutottak kifeje­zésre ma a képviselőház folyosóján. A nagy vitatkozó csoportban csak egyetlen em­ber volt, alá Zsitvay eljárását védelmezte, a demo­krata B­r­ó­d­y Ernő, aki bizonyára nem a pártoskodó bírót, hanem bevádolt elvtársait vette védelmébe. Vázsonyi barátjától és kreatúrájától nem csoda, ha még Zsitvayt is védelmezi. — Mondd meg Zsitvaynak, szólt a vitába Mérey Lajos, — hogy közönséges hitvány alak. A körülálló függetlenségi és néppárti képviselők élénk helyesléssel fogadták Mérey jogos kifaka­­dását. — Az egész küzdelem a zsidók harcza a kato­likus Polónyival szemben, — vetette közbe egy má­sik képvisel —- Úgy van, — helyeselte Gaál Gaszton. Meg­látszik ez a védelem minden mozzanatából. Vázsonyi visszavetette, a magasállású, keresztény esküdteket, akik pedig hivatva lettek volna ítéletet mondani eb­ben a bonyolult ügyben, sokkal inkább lettek volna hivatva, mint a béltisztítók és a Vázsonyi által el­fogadott esküdtek.. Hasonlóképpen éles kritika tárgyivá tették Zsit­­vay eljárását Múzsa Gyula és Jankovics Mar-''’ czel. — Hová jutunk, — szólt Jankovics, — ha köz­életünk legnagyobbjainak egy vo­l t igazságügym­i­­niszternek sem adjuk meg a kitelő tiszteletet. De ne beszéljünk egyénekről, bárki álljon is a túrásig elöl, ilyen részrehajló vezetést sehol sem szalag eltűri . Én végighallgattam az egész , mondhatom, ha Zsitvay velem bánt

Next