Magyarország, 1910. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1910-01-01 / 1. szám
7 ■0, XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM SZOMBAT BUDAPEST, 1910. JANUÁR 1 Főszerkesztő: Holló Lajos. Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Előfizetési ár: negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. -'Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz körút 19. sz. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt szíveskedjenek lehetőleg gyorsan intézkedni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen, üli a teendő ? Irta: Holló Lajos. Budapest, Reczemtyer 31* — Wekerle azt mondotta, hogy az önálló bank felette káros az országra. Legutóbbi beszéde is, amelyet a képviselőházban mondott, nagyon okos volt. Kimutatta, hogy a Magyar nemzeti bank mennyire ártana Magyarországnak. Ezeket a szavakat mondotta tegnap ő felsége Jush Gyulának. Hiába hangoztatta Justh, hogy mi a nemzet kívánsága, és mi a nemzet igazi érdeke. A király nem engedett, mert megmondotta neki Wekerle, hogy az önálló bank rossz, és egyenesen nemzeti szerencsétlenség lenne az országra nézve. Súlyos szavak ugyan mindezek a király szájából, és végtelenül elszomorító dolog, hogy ezt egy olyan miniszterelnök adta a király szájába, aki a függetlenségi párt hosszas támogatására és bizalmára támaszkodva tarthatta meg eddig helyét. De Isten mentsen meg, hogy egyedül Wekerlében keresse azért bárki is az önálló banknak egyedüli akadályát. Wekerle egyénisége bármily nagy súlylyal bír is, ezt a súlyt egyedül közjogi állása teszi annyira jelentőségteljessé. Az pedig tudva van, hogy ezt a közjogi állást többé nem parlamentáris alapokon bírja. Mióta a kabinetben a bankkérdés miatt szolidaritás nincs, azóta ország-világ előtt nyilvánvalóvá lett, hogy a parlament többségének mo■s az álláspontja, mint a kormányelnöknek. Ebben a tűrt állapotban tehát legalább is illetlenség, de mindenesetre nagyfokú közjogi hiba, hogy a hónapokon keresztül — most már csak uzurpált miniszterelnöki állást Wekerle a képviselőház többségének politikai meggyőződése és elve ellenére használja föl. Ám hagyta volna oda Wekerle állását és mint privát ember harczolt volna lelkének belső meggyőződéséért, a közös bankért. De az semmiképpen sem fogadható el, hogy a válság legkényesebb hónapjaiban magát miniszterelnöki székében meghagyatva, onnan intézett rohamot roham után a nemzet ezen törekvése ellen. Legutóbbi beszédét Wekélnének, melyet a kormányelnöki székből mondott, ime nemcsak a király használja föl ellenünk, hanem külföldi lapokban is szívesen helyezik azt el ellenségeink. Mindenütt ez alapon hirdetik a közös intézmények áldásos voltát és nemzeti intézményeinknek káros és szerencsétlen voltát. De ne higgje azt el se Wekerle, se más — ha bármennyiszer hivatkozik is rá a király — hogy egyesegyedül az ő befolyását tartják a bank akadályának. Ott van arra a czélra Aehrenthal úr is és ott vannak az osztrák befolyásos körök, ezekben is van elég akadály nemzeti politikánkra nézve. De ott van legeslegelsősorban magának, az udvarnak ismert előítélete és elfogultsága. Ennek ugyan nem sok biztatás kell. Magyarország gazdasági és politikai fejlődésétől készséggel tagadnak meg onnan minden eszközt. Ha a jogba nem kapaszkodhatnak bele , belekapaszkodnak a hatalmi szóba. Joga van ugyan az országnak valamely intézményhez, de nem adják meg, mert azt ők úgy akarják. Magában véve lényegtelen dolog tehát az, hogy ki az oka az uralkodó ellenállásának. A fődolog az, hogy mit kell a nemzetnek az uralkodó ellenállásával szemben tenni? Kossuth azt mondja : meghajolni előtte és szövetkezni Wekerlével és társaival, hogy majd lassan kint vívjuk ki jogainkat. Ez erkölcsileg lehetetlenség. Függetlenségi politikusoknak nem lehet szövetkezniök azokkal a politikusokkal, akik homlokegyenest ellenkező irányban küzdenek. Ha Wekerlének vagy bárkinek másnak az a czélja, hogy megakadályozza az önálló bank létesítését, akkor nem szövetkezhetik vele sem Kossuth, sem más, akinek viszont az a czélja, hogy megvalósítsa az önálló bankot. Ez erkölcsileg teljes lehetetlen dolog. Ha semmi sem derült ki az egész válság alatt, az bizonyára kiderült, hogy Wekerle elszánt ellensége az önálló banknak és a királynál annak egyik legfőbb megakadályozója. Ha Kossuth vagy a függetlenségi párt bármely hive ezek után még vele továbbra is szövetségre lépne, vagy azt árulná el, hogy lélekben ő sem hive az önálló banknak, vagy pedig — amit egyedül szabad feltételezni , hogy nem válogatná meg helyesen azt az eszközt, ami a czél elérésére vezethet. Az önálló bankért harcoló függetlenségi politikusok éppen ezért szakítottak meg minden összeköttetést Wekerlével és társaival attól a perctől kezdve, amint Wekerle a nemzeti bank ellen akcióba lépett. A király ellenállására tehát semmiképpen sem lehet az a válasz, hogy hagyjuk abba a küzdelmet, rohanjunk hanyatt-homlok a közös bank híveinek társaságába, kooperáljunk velük és miniszterségeket vállalva, hajtsunktérdet az uralkodó abszolút akarata előtt. Következetesen és elvhűséggel csak azt lehet tenni, amit most Justh Gyula is tett. Elutasítani magának a királynak kezéből és a király kiküldötteinek kezéből is a felajánlott hatalmat és megmondani férfiasan és nyíltan ő felségének, hogy a küzdelmet abba nem hagyjuk, hanem a nemzet jogának érvényesítéséért folytatott törvényes és igazságos harcot tovább visszük, mindaddig, míg csak eredményt el nem érünk. Ez összeütközésre vezet — mondják — az uralkodóval. Igen, ez összeütközésre vezet, nem közvetlenül ugyan az uralkodóval, hanem minden kormánynyal, mely az önálló bank megvalósítása nélkül akar a kormányzat vitelére vállalkozni. Kétségtelenül súlyos és nehéz állapotok fognak ebből a parlamentáris harczból előállani. De lehetetlenség ilyen eklatáns jogunk érvényesítésének megtagadása esetén meghajolni az uralkodó merev akarata előtt. Ha ezerszer revideáljuk és újra és újra mérlegeljük is az egész politikai helyzetet, csak azt a választ tudjuk adni, hogy az a meghajlás teljes lehetetlenség. Lehetetlenség a 67-es törvények alapján, amelyek a nemzetnek világosan fentartották gazdasági téren az elhatározás szabadságát. Lehetetlenség a királynak eddig tett kijelentései alapján. Lehetetlenség a kvótafelemeléskor magunkra vállalt súlyos terhek miatt. Lehetetlenség az akkor biztosított szabad kéz figyelembevételével. Végre lehetetlenség, ezer más okon kívül, azon kényszerítő ok miatt, hogy a nemzet gazdasági megerősödés nélkül összeroskad a súlyos terhek alatt. Gazdasági megerősödést pedig szabad rendelkezés nélkül és jólétet és gazdagságot teremtő gazdasági intézmények nélkül elérni teljes képtelenség. Az uralkodónak és dinasztiának érdekeit semmiben sem sértjük az önálló bank és az önálló vámterület felállításával. Ezt elismerte az uralkodó is, amikor eddigi törvényeinket szentesítette. Lehetetlenség, hogy törvényeinknek nyílt megsértésére és megszegésére felülről adjanak példát. Mi tehát lankadatlanul folytatjuk tovább a megkezdett küzdelmet. A király egyetlen emberét sem utasítjuk vissza, akit hozzánk küldenek üzenettel, vagy tanácskozás czéljából. De mindenkinek érthetően és világosan tudomására ad Lapunk mai száma 44 oldal*