Magyarország, 1910. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1910-01-01 / 1. szám

7 ■0, XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM SZOMBAT BUDAPEST, 1910. JANUÁR 1 Főszerkesztő: Holló Lajos. Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Előfizetési ár: negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. -'Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz­ körút 19. sz. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az elő­fizetés megújítása iránt szívesked­jenek lehetőleg gyorsan intézkedni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen, üli a teendő ? Irta: Holló Lajos. Budapest, Reczemtyer 31* — Wekerle azt mondotta, hogy az önálló bank felette káros az országra. Legutóbbi beszéde is, ame­lyet a képviselőh­ázban mon­dott, nagyon okos volt. Kimu­tatta, hogy a Magyar nemzeti bank mennyire ártana Magyarországnak. Ezeket a szavakat mondotta tegnap ő felsége J­u­s­­­h Gyulának. Hiába hangoztatta Justh, hogy mi a nemzet kívánsága, és mi a nemzet igazi ér­deke. A király nem engedett, mert megmondotta neki Wekerle, hogy az önálló bank rossz, és egyenesen nem­zeti szerencsétlenség lenne az országra nézve. Súlyos szavak ugyan mindezek a ki­rály szájából, és végtelenül elszomorító dolog, hogy ezt egy olyan miniszter­­elnök adta a király szájába, aki a függetlenségi párt hosszas tá­mogatására és bizalmára támaszkodva tarthatta meg eddig helyét. De Isten mentsen meg, hogy egyedül Wekerlé­­ben keresse azért bárki is az önálló banknak egyedüli akadályát. Wekerle egyénisége bármily nagy súlylyal bír is, ezt a súlyt egyedül közjogi állása teszi annyira jelentőség­teljessé. Az pedig tudva van, hogy ezt a közjogi állást többé nem parlamentáris alapokon bírja. Mióta a kabinetben a bank­kérdés miatt szolidaritás nincs, azóta ország-világ előtt nyilvánvalóvá lett, hogy a parlament többségének mo■­s az álláspontja, mint a kor­­mányelnöknek. Ebben a tűrt állapotban tehát legalább is illetlenség, de mindenesetre nagyfokú közjogi hiba, hogy a hónapokon ke­resztül — most már csak uzurpált mi­niszterelnöki állást Wekerle a képvi­selőház többségének politikai meggyő­ződése és elve ellenére hasz­nálja föl. Ám hagyta v­olna oda Wekerle állását és mint privát ember harczolt volna lelkének belső meggyőződéséért, a közös bankért. De az semmikép­pen sem fogadható el, hogy a válság legkényesebb hónapjaiban magát mi­niszterelnöki székében meghagyatva, onnan intézett rohamot roham után a nemzet ezen törekvése ellen. Legutóbbi beszédét Wek­élnének, melyet a kor­mányelnöki székből mondott, ime nem­csak a király használja föl ellenünk, hanem külföldi lapokban is szívesen helyezik azt el ellenségeink. Mindenütt ez alapon hirdetik a közös intézmények áldásos voltát és nemzeti intézményeink­nek káros és szerencsétlen voltát. De ne higgje azt el se Wekerle, se más — ha bármennyiszer hivatkozik is rá a király — hogy egyesegyedül az ő befolyását tartják a bank akadályának. Ott van arra a czélra Aehrenthal úr is és ott vannak az osztrák befolyásos körök, ezekben is van elég akadály nemzeti politikánkra nézve. De ott van legeslegelső­sorban magának, az udvar­nak ismert előítélete és elfogultsága. Ennek ugyan nem sok biztatás kell. Magyarország gazdasági és politikai fejlődésétől készséggel tagadnak meg onnan minden eszközt. Ha a jogba nem kapaszkodhatnak bele , belekapaszkodnak a hatalmi szóba. Joga van ugyan az országnak vala­mely intézményhez, de nem adják meg, mert azt ők úgy akarják. Magában véve lényegtelen dolog te­hát az, hogy ki az oka az uralkodó ellenállásának. A fődolog az, hogy mit kell a nemzetnek az ural­kodó ellenállásával szem­ben tenni? Kossuth azt mondja : meghajolni előtte és szövetkezni Wekerlével és társaival, hogy majd lassan kint vív­juk ki jogainkat. Ez erkölcsileg lehe­tetlenség. Függetlenségi politikusoknak nem lehet szövetkezniök azokkal a politikusokkal, akik homlokegyenest ellenkező irányban küzdenek. Ha We­­kerlének vagy bárkinek másnak az a czélja, hogy megakadályozza az önálló bank létesítését, akkor nem szö­­vetkezhetik vele sem Kossuth, sem más, akinek viszont az a czélja, hogy meg­valósítsa az önálló bankot. Ez erkölcsileg teljes lehetetlen dolog. Ha semmi sem derült ki az egész válság alatt, az bizonyára kiderült, hogy We­kerle elszánt ellensége az önálló bank­nak és a királynál annak egyik legfőbb megakadályozója. Ha Kossuth vagy a függetlenségi párt bármely hive ezek után még vele továbbra is szövetségre lépne, vagy azt árulná el, hogy lélek­ben ő sem hive az önálló banknak, vagy pedig — amit egyedül szabad feltételezni , hogy nem válogatná meg helyesen azt az eszközt, ami a czél elérésére vezethet. Az önálló bankért harc­oló függet­lenségi politikusok éppen ezért szakí­tottak meg minden összeköttetést We­kerlével és társaival attól a perc­től kezdve, amint Wekerle a nemzeti bank ellen akc­ióba lépett. A király ellenállására tehát semmi­képpen sem lehet az a válasz, hogy hagyjuk abba a küzdelmet, rohanjunk hanyatt-homlok a közös bank híveinek társaságába, kooperáljunk velük és miniszterségeket vállalva, hajtsunk­­tér­det az uralkodó abszolút akarata előtt. Következetesen és elvhűséggel csak azt lehet tenni, amit most Justh Gyula is tett. Elutasítani magának a királynak kezéből és a király kiküldötteinek ke­zéből is a felajánlott hatalmat és meg­mondani férfiasan és nyíltan ő felségé­nek, hogy a küzdelmet abba nem hagyjuk, hanem a nemzet jogának érvényesítéséért folytatott tör­vényes és igazságos harc­ot tovább visszük, mindaddig, míg csak eredményt el nem érünk. Ez összeütközésre vezet — mond­ják — az uralkodóval. Igen, ez össze­ütközésre vezet, nem közvetlenül ugyan az uralkodóval, hanem minden kor­mánynyal, mely az önálló bank megvalósítása nélkül akar a kormányzat vitelére vállalkozni. Kétség­telenül súlyos és nehéz állapotok fog­nak ebből a parlamentáris harczból elő­­állani. De lehetetlenség ilyen eklatáns jogunk érvényesítésének megtagadása esetén meghajolni az uralkodó merev akarata előtt. Ha ezerszer revideáljuk és újra és újra mérlegeljük is az egész politikai helyzetet, csak azt a választ tudjuk adni, hogy az a meghajlás teljes lehetetlenség. Lehetetlenség a 67-es törvények alap­ján, amelyek a nemzetnek világosan fen­­tartották gazdasági téren az elhatározás szabadságát. Lehetetlenség a királynak eddig tett kijelentései alapján. Lehe­tetlenség a kvótafelemeléskor magunkra vállalt súlyos terhek miatt. Lehetetlen­ség az akkor biztosított szabad kéz figyelembevételével. Végre lehetetlen­ség, ezer más okon kívül, azon kény­szerítő ok miatt, hogy a nemzet gazda­sági megerősödés nélkül összeroskad a súlyos terhek alatt. Gazdasági megerősödést pedig szabad rendelkezés nélkül és jólétet és gaz­dagságot teremtő gazdasági intézmé­nyek nélkül elérni teljes képtelenség. Az uralkodónak és dinasztiának ér­dekeit semmiben sem sértjük az ön­álló bank és az önálló vámterület fel­állításával. Ezt elismerte az uralkodó is, amikor eddigi törvényeinket szente­sítette. Lehetetlenség, hogy törvé­nyeinknek nyílt megsértésére és meg­szegésére felülről adjanak példát. Mi tehát lankadatlanul folytatjuk to­vább a megkezdett küzdelmet. A király egyetlen emberét sem utasítjuk vissza, akit hozzánk küldenek üzenettel, vagy tanácskozás czéljából. De mindenkinek érthetően és világosan tudomására ad­ Lapunk mai száma 44 oldal*

Next