Magyarország, 1911. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-01 / 1. szám
r volna, helyesbítés czímén sokkal könnyebb szívvel fizetjük a százmilliókat. Hisz az nekünk is érdekünk, hogy helyesebbek legyenek a költségvetés tételei. Erre a czélra szívesen áldozunk. Mert ugyan ki szereti a költségvetésben a helytelen tételeket? Tehát helyesbíteni kell őket. Egyáltalában a Khuen-kormány valami új, műveltebb, udvariasabb szótárt hozott divatba a magyar politikai életben. Most már mindent szebb és finomabb szóval fejeznek ki. Például: a Khuen-kormány megígéri a nemzetnek a készfizetést. Hozzá köti magát, mint egyetlen nemzeti követeléséhez. Aztán teljesen lemond róla. Ezt azelőtt így hívták volna: a készfizetés elárulása, vagy szelídebben: elejtése. Ma Kinnenféle finomsággal így mondják: a készfizetés rendezése. Vagy: a kormány megígérte az általános választói jogot. Most ezt nem akarja megcsinálni. Ezt is úgy hittük volna ezelőtt: a választójog kijátszása. Ma úgy hívják: a választójog szabályozása. Végül most kérnek tőlünk a hadseregre sok millióval többet, mint eddig. Ezt egyszerű emberek teheremelésnek neveznék. Khuen így hívja: a költségvetési tételek helyesbítése. A jó Isten oltalmazza az uj esztendőben a magyar nemzetet Khuenék finom kifejezéseitől. S a legfelsőbb szózat arról is felvilágosítja ezt a nemzetet, hogy miért kell azt a szörnyű sok pénzt a jövő esztendőn kiizzadnia. Azért, mert külügyi viszonyaink minden irányban örvendetesen alakulnak, s a béke föntartása, sőt szilárdítása biztosítva van. Miután senki se bánt minket, miután szilárd a béke, hát eszeveszetten kell fegyverkeznünk. Minden hatalom feltétlenül békét akar, tehát minden pénzünket a háborús készülődésre kell , volt valami ügyes a vezetésben. Majd másképp vezet Klapka! Ez megint Bárczy Palit szólaltatta meg: 1 — Klapka? Az a gyerek? Hisz alig huszonhétéves! Rendes időben főhadnagy se lehetne még! ' ;'i 1 i: . i ;j Az «öreg úr» rendreutasitotta: 1 — Ham, ha én idősebb létemre engedelmeskedem Klapkának, te se kicsinyelheted. Egy osztrák generálisnak hatvanéves korában sincs annyi hadvezéri esze, mint ennek a fiúnak van huszonhétéves korára. Én mondom, én láttam. Aztán mit akarsz? Napóleon huszonhétesztendős korában generális volt. Farkast emlegetnek, a kert alatt van. Az ajtó nyílt, s belépett Klapka. Szép szál erős fiatal ember, fekete szakállal, nyugodt, barna arczcal. Csupa mosolygó önbizalom, csupa komoly bátorítás a tekintete. Élj énnél fogadták. Egyszerre lelkes lett a hangulat. Az ezredes Tokajból jött. Félrehívta Schultzot, közölte vele a rendelkezéseket. Azután leült a tisztek közé. Elmondta, hogy Herzmanovszky az osztrák balszárnynyal holnap készül indulni Piszkáról Kisfalud felé, alighanem meg kell vele ütközni holnap. Készen legyen minden. Már akkor bíztak a sikerben. Melegedtek az arczok. Sok üres palack állt már az asztalon. A Hegyalja és vulkánjainak borrá olvadt tüze kezdte már hevíteni a tisztek szívét. A méz és a láng, ami összeforrva együtt van a tokaji bor fogékony aranyában, megtette a feladatát. A méz eloszlatta a telkek keserűségét, a láng fellobbantotta a szívek tüzét, költenünk. És imádkozzunk, hogy jövőre még jobban ne akarják a békét a hatalmak, mert akkor még többet kell majd fizetnünk katonai czélokra. De megvigasztal a trónbeszéd : gazdasági hasznot is fog ám hozni az a sok kiadott pénz. Tudniillik az új hajók mind az osztrák hajógyárban fognak készülni és Magyarországra roppant haszon az, ha az osztrák hajógyár sokat keres. Tehát ne búsuljunk , költeni kell ugyan a hajókra, de legalább a családban marad a pénz. Ha pedig valaki csodálkozik azon, hogy mégis hogy lehet ilyen kézzelfogható képtelenségeket a magyar delegácziónak beadni, az vegye figyelembe, hogy ez tulajdonképp az osztrák delegácziónak volt mondva, s ott igaz is. Magyarra csak lefordították a német szöveget, s ez a rész is benne maradt. Tény, hogy ami az osztrák delegáczió számára tiszta igazmondás, az szinte gúnyolódásnak látszik, ha a magyarok előtt mondják el. Mert az ugyan teljesen bizonyos, hogy nekünk az összes dreadnought hajókból — ha csak tényleg nem építenek egyet Fiúban — egy fillér gazdasági hasznunk nem lesz; ha tehát Bécs mégis gazdasági haszonnal biztat, az tisztára tréfálkozás. De ne vegyük ezt olyan tragikusan. Milyen elegáns, mondhatni, milyen magasztos az, hogy mi az összes nagy katonai terheket, magát a létszámemelést is úgy szavazzuk meg, hogy nem kérünk és nem kapunk érte Bécstől ellenértékül semmit. Milyen előnyös színben tüntet ez fel minket az egész világ előtt. Mi nem teszünk úgy, mint sötét emlékű őseink, akik, ha katonai segélyt kért tőlük az udvar, kalmár módon mindig kértek ezért valami ellenértéket, ha egyebet nem, legalább a százszor elismert, de soha nem érvénem ittunk előtte tokaji bort. A holnapit meg fogjuk nyerni Amire aztán a háziasszony fölvonultatta a pincze legdrágább kincseit. Az évtizedes, barna mohval borított palaczkokat. Ez a moh a tokaji bor királyi palástja. Az a király, a borok királya, ami ezekben a mohos üvegekben van. A hires üstökös bor, az 1611-iki. A többi bor még csak főherczeg, vagy más eféle. Most maga a borok királya vonult föl, hogy a másik király, a bécsi király ellen harczra tüzelje a honvédeket. Két király harcza lesz ez egymás ellen. . ! ! 1 " Bizony, nem maradt több üstökös bor a Mudrayné pinczéjében. Mind fölhozatta, a honvédeknek. Hadd nyerjék meg még jobban azt a holnapi csatát. Ha — Isten őrizz — holnapeste Schlick találna idejönni vacsorára, már ő csak idei egresbort kaphatna. Pedig itt akar vacsoráim holnap. Két hét múlva pedig Debreczenben akar lenni. Ezt beszélik felőle. .fr is Klapka csendesen megszólalt:— No, én meg bízom benne, hogy két hét múlva nem ő lesz Debreczenben, hanem én leszek Kassán! Erre már harsány éljen riadt fel s lelkesen kocczintottak a tisztek. (Oda is ért Klapka éppen két hét múlva Kassára.) Csak Bárczy Pali nem vett részt az általános lelkesedésben. Sőt politizálni kezdett: I-— Hiszen szép lenne győzni, de mégis okosabb, ha megegyezünk a császárral." Ki tudja, mi lesz a háború vége? A megegyezés biztosabb. Én nem félek a harcztól, de minek ontsunk annyi mégt, mikor tülkét köthetünk. A enyesült nemzeti jogok újabb elismerését. Valósággal uzsoráskodtak a bécsi udvarral szemben. Mi a Tisza István felvilágosításai után ezért határozottan elitéljük őket, s nem követjük ezt a sötét középkorba való eljárást. Gavallérok vagyunk, adunk és nem kérünk érte semmit. Meg is jutalmaznak ezért a gavallérságunkért. íme, a magyar nemzet megkapta jutalmul legfelsőbb helyről az érettségi bizonyítványt. Kijelentette a trónörökös, hogy eddig éretlenek voltunk, s jó hírnevünk meggyengült a világ előtt, mert nem akartuk utolsó ingünket is odaadni a véderőre. De most, hogy hódolattal megszavazunk mindent, s még a bőrünket is odaadjuk, most már érettek vagyunk. S ha jövőre még többet fogunk fizetni, még érettebbek leszünk. Hát kell ennél több egy érző magyar kebelnek ! Mindenben, ami a közös véderőnek kell, a legnagyobb bőkezűség; mindenben, ami az ország fejlődésére kell, a legszűkkeblűbb takarékosság. Ahol takarékoskodni kellene, ott pazarolunk, ahol hasznos czélokra bőven kellene áldozni, ott zsugorgatunk. Növekvő kivándorlás, gyilkos drágaság, elviselhetetlenül emelkedő közterhek, így indul az érett magyar nemzet a XX. század második évtizedébe. /Ibudapest, ISZT. vasárnap, január 1. MAGYARORSZÁG Borsy kapitány jókedvűen jegyezte meg: »ÄÄlÄIÄSiimÉL A delegácaiók határozatainak jóváhagyása. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király a magyar delegácziónak az 1911. évi három hónapos indemnitásra vonatkozó határozatait jóváhagyta és megerősítette. A szerb egyházi kongresszus egybehívása. A hivatalos lap mai számra jelenti, hogy a király deczember 22-én kelt elhatározásával megengedte, hogy a gör.-kel. szerb nemzeti egyházi kongresszust a gör.-kel. szerb érsek-metropolta császár megadja nekünk az egész alkotmányunkat, csak azt nem akarja engedni hogy külön hadügyminiszterünk, meg külön pénzügyminiszterünk legyen. Ha lemondunk a hadügyminiszterről, meg a pénzügyminiszterről rögtön kész a béke. Nem tetszett ez a nagy bölcseség senkinek. Az asztal végéről kipirult arccal ugrott föl Fekete Pista, egy fiatal főhadnagy. Odament a kapitányhoz és erős hangon felelt neki: — Hát tudd meg, hogy nem leszünk gyávák , nem hódolunk meg a császár előtt. Nem engedjük el se a pénzügyminisztert, se a hadügyminisztert. Harczolni fogunk, csak azért is, amíg bírjuk, és ha már csak két magyar ember marad ezen a földön, akkor is az egyik pénzügyminiszter lesz, a másik hadügyminiszter! 1 -11 Hatalmas éljénnél Helyeselték a tisztek a kemény szót. De Tworzniczky őrnagy békételenkedett .— Lássátok, ilyenek vagyok ti magyarok. Hogy tudtok itt hősködni, milyen nagyokat mondtok! De ha meg kell halni a csatában, nem vagytok ott. Pedig csak az a nép érdemli meg a szabadságot, amelyik meg tud érte halni. Fekete Pista indulatosan felelt rá: — Azt mondod, hogy én nem tudok meghalni a szabadságért. Hogy csak beszélek. Hát megmutatom, hogy meg tudok halni. Fogadj velem, hogy holnap az ütközetben meg fogok halli. i . i ' Körülfogták, csitították, részeg vigy, ne bolondozz, — de Fekete Pista egyre hangoztatta, hogy, 6, állja a fogadást, holnap meg- 3 Budapest, deczember 311.