Magyarország, 1911. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-30 / 75. szám
IST )*Magyarország Budapest, 1911. csütörtök, márczius 30. (fl ) város kapuja, amelyen túl az illyriai Hegyek látszanak. A régi zenedarabokat Kun László hangszerelte. E darab teljes szereposztása a következő: Opsina: Garamszeghy Sándor, Sebastian: Nádasy Béla, Antonio: Mihályfi Károly, Curio: Szőke Lajos, Valentin: Bónis Lajos, Böffen Tóbiás: Horváth Jenő, Keszeg Andor: Kürthhy György, Malvolio: Gabányi Árpád, Fábián: Kovács Mihály, Bolond:- Rózsahegyi Kálmán, OSkia: Aczél Ilona, Viola: Paulay Erzsi, Mária: D. Ligeti Juliska. Ebben a szereposztásban adják a vígjátékot szombaton, vasárnap és hétfőn is. Nyilvános főpróbája a sajtó meghívott képviselői előtt kivételesen az előadás napján, pénteken, délelőtt fél 11 órakor lesz. (J£ Wagner-tetralógia.) Az Operaház igazgatóága az olcsó helyárakkal, elővételi díj nélkül, rendezendő iWagner-tetralógia előadását a következő beosztással tervezi: április hóján, hétfőn: «Rajna kincse»; április 5-én, szerdán: teWalkony; április 7-én, pénteken: «Siegfried»; április 10-én, hétfőn: «Istenek alkonya» kerül színre. «Adrajna kincses előadására már holnaptól kezdve árusítják a jegyeket — CAI trachisi nők.) Az Orsz. m. kir. Színművészeti Akadémia április hét-én, szombaton, saját színpadán (Uránia) Sebestyén Károly tanár vezetése mellett gyakorlati előadást tart. Ez alkalommal Sebestyén Károly fog értekezni Sophoklestragikus művészetéről, utána pedig előadják Sophokles egyfelvonásos tragédiáját: A trachisi nőket A főbb szerepeket Bányai Katicza, Kerényi Irén, Mátray Ida, Mátray Erzsi, Rákos Alice, Rónai Alice, Tasnády Ilona, Lóránt Vilmos, Marosffy Lajos, Pető Pál, Petriki József és Szászhalmi József játszszája. (Haxmath Hedvig betegsége.) H a r m a t h /Hedvignek, a Vígszínház művésznőjének állapota az év folyamán kielégítő volt. A közérzés javult, bár a hajnali órákban a láz ismét emelkedett. Herczeg tanár most már bízik a beteg felépülésében. A művésznő állapota iránt a társadalom minden rétegéből nagy érdeklődés mutatkozik. ■— (Dalestély.) Kevés, oly őszinte sikerekben gazdag estjét jegyezhetjük fel az idei hangyár- kenyévadnak, mint Thomán Istvánné tegnapi dalestélyét. Az ő intim, bensőséges művészete, — amely igen disztingvált publikumot vonzott a Royalterembe — nemcsak élvezetes estét szerzett, de fényesen demonstrálta egyúttal azt is, hogy az előadó művészet ezernyi finom árnyalatával szemben, a nyers hangerő mily kis súlylyal esik a trérleg serpenyőjébe. Mert az ő művészetének az erősségét nem hanganyagában kell keresnünk. Előadásának közvetlensége és elragadó bája, művészi eszközeinek olyan finomságaival ismertetett meg, amely bőségesen kárpótolt egyéb fogyatékosságokért. Brahms, Schubert, Wolf, Gréry, Paladishe, Massenet, Hubay és Thomán szerzeményeit hallottuk tőle s még vagy Ugyanennyi ráadást, amelyekkel a lelkes közönség viharos tapsait köszönte meg. Az est keretében a művésznő kongeniális hitestársa, Thomán István működött közre Scarlatti, Chopin és saját szerzeményeiből összeállított műsorral. Fölösleges tán Thomán sokat méltatott kiváló művészetéről e helyen bővebben megemlékeznünk. Elég annyit feljegyeznünk, hogy a közönség szeretetteljes, meleg ováczióit alig győzte megköszönni. A művésznőt tisztelői valóságos virágerdővel halmozták el. — (A római magyar kiállítás megnyitása.) Rómában — mint onnan táviratoztak — kedden délután volt a kiállítás magyar pavilonjának ünnepies megnyitása. A királyi pár és kísérete kocsin érkeztek a pavilion elé, hol üdvözlésükre megjelent Miklós Ödön magyar kormánybiztos, Mérey osztrák-magyar nagykövet, San Martino, a kiállítási bizottság elnöke, a szenátus és a kamara elnökségei, több képviselő és szenátor, Di San Giuliano külügyminiszter, Credaro közoktatásügyi miniszter, Di Scarea külügyi államtitkár, Nathan polgármester, Cape 11, a mezőgazdasági intézet elnöke, számos előkelőség és igen sok hölgy. A pavillonba vezető lépcső fényesen volt díszítve. Az uralkodó pár Miklós Ödön kiállítási biztos kíséretében a pavillonba lépett és meghallgatta az üdvözlő beszédet, amelyben a kiállítási biztos olasz nyelven köszönetet mondott az Uralkodó-pár megjelenéséért. A királyi pár ezután körülsétált a termekben és csodálkozásának adott kifejezést a látottak felett. A királyi pár közel egy óra hosszat időzött a magyar pavillonban és különösen nagy elragadtatással nyilatkozott Szinnyei-Merse Pál, Benczúr Gyula, László Fülöp, Brocky Károly műveiről. A királyné érdeklődését különösen Róna faszobor-kompozícziója vonta magára, míg a király Savoyai Jenő lovasszobráról nyilatkozott nagy elismeréssel. Különösen tetszett még Fadrusz Mátyás szobra, Mészöly, Kacziány, Karlovszky, Iványi-Grünwald, Magyar-Mannheimer, Ferenczy, Csók, Perlmutter, Vaszary és Kosztolányi művei A királyi pár hosszasabban időzött a Mednyánszky-teremben, majd elragadtatással szólva a látottakról kijelentette, hogy a magyar paviliont ismételten fölkeresik. Ezután a pavilion túlsó oldalán levő Gerbeaud-féle czukrászatba mentek, hol a királyi pár a részükre fölállított díszpáholyban foglalt helyet. A király tokaji borral töltött serlegét Magyarország jövőjére ürítette. A királyné ismételten kijelentette, hogy gyermekeivel többször eljön e szép helyre és a király is ismételten hangsúlyozta a kormánybiztos előtt, hogy mily elragadtatással és élvezettel szemlélte a kiállított műveket és újra elismerését fejezte ki a pavilion rendezése fölött. A megnyitási ünnep mindvégig páratlanul fényes és bensőséges volt. A királyi párt távozásakor lelkesen megéljenezték. (A Műbarátok Köre) április hó 7-én, pénteken délután 5 órakor tartja meg az Iparművészeti Múzeum dísztermében rendes évi közgyűlését. A közgyűlés napirendje a következő: 1. Festetich Pálné grófné elnöki megnyitója.^ £■ A választmány jelentése a lefolyt évi működéséről. 3. Az 1910. évi zárószámadás és vagyonkimutatás feletti határozat. 4. Az 1911-iki költségvetés megállapítása. 5. Öt tagú számvizsgáló bizottság megválasztása. 6. Az alapszabályok módosítására vonatkozó tervezet tárgyalása. 7. Az elnökség és a választmány lemondása, az új elnökség és választmány megválasztása. 8. A közgyűlés előtt 8 nappal előbb bejelentett indítványok tárgyalása. A közgyűlés elé terjesztendő évi jelentés nagy vonásokban beszámol a múlt évben kifejtett tevékenységről. A jelentés kiemeli, hogy a kör hagyományaihoz képest iparkodott megfelelni az alapszabályokban kitűzött czéljának. Az elmúlt évben a kör tizenkét összejövetelt tartott, amelyeket közel 1400-an látogattak, élénk bizonyságául az érdeklődésnek. Az összejövetelek fényét nagyban emelte az, hogy azokon több ízben részt vett József főherczeg és Auguszta főherczegasszony is. A választmány elhatározta, hogy a jövő évtől kezdve népszerű, ismeretterjesztő és főképp zenei előadásokat is rendez és pedig ingyen, vagy mérsékelt árban azon társadalmi osztály számára, amely nem rendelkezik annyi anyagi erővel, hogy ilyen előadásokat hallgathasson. Ezen tervnek részletes kiviteli módját a kör még tanulmányoztatja. A kör rendes tagjainak száma 413. A pénztármaradvány 13.989 koronát tüntet fel. Az értékpapírok 18.200 korona névértéket képviselnek. Az alapítványokkal és a szabadrendelkezési vagyonnal együtt a kör összes vagyona 33.889 koronát tesz ki. A közgyűlést megelőzőleg április 7-én választmányi ülés lesz. (Művésznövendékek kiállítása.) A Képzőművészeti Főiskola növendékei az intézet Andrássy-úti termeiben április hónapban kiállítást rendeznek. A kiállításon résztvesznek Ferenczy,Balló, Zemplényi, Révész és Hegedűs művésztanárok növendékei, továbbá Deák Ebner női festőiskolájának tagjai és Olgyay grafikai osztálya. A kiállítás megnyitása április 9-én lesz. A kiállítást Darvassy Istvánnal az élén tíztagú bizottság rendezi. (Yvette Guilbert Judit asszonyról.) Most, hogy a nagy franczia disense külföldi körútján Bécsben is megfordult, egy ottani újságíró hosszabb beszélgetést folytatott vele, s a többi között Judit asszonyt is szóbahozta, akinek állapotáról az utóbbi időben olyan szomorú hírek keltek szárnyra. Nagyon érdekesek azok a megjegyzések, amelyeket Guilbert a francziék Blahanéjáról tett. — Azt hiszem — mondta egyebek közt — Judit még nagyon sokáig ráért volna áttérni az anyaszerepekre, ha az alakja nem lett volna olyan erős. De ezzel a gömbölyűséggel szubrett nem maradhatott. Ezt maga is belátta, mert okos aszszony volt, s meg volt benne a színésznőknél oly ritka adomány: az önkritika, ő nevetett a maga korpulens voltán, a vidáman játszotta tovább az anyákat s nagyanyákat, de így is megmaradt a közönség szívében. Párisban és a külföldön, férfiak és asszonyok, mindenütt és mindenki bolondult utána. De olyan kedves, kedves is volt! Tizenkilencz évvel ezelőtt, amikor a Variétében debütáltam, láttam őt először, az akkor már híres, főképp a nevetésének köszönheti, öh, hogy tu Sanspelt művésznőt. Azt hiszem, a hírnevét Jtrdicdott nevetni! Még sohasem hallottam nevetni így. Szív, kedély, szellem és a legelragadóbb nőiesség volt ebben a nevetésben. Mint egy kedves, hunczut, szemtelen kis kobold, suhant a közönség szívébe ■ ez a nevetés. Amikor szó került arról, vájjon Judit az volt-e, amit a párisi nők típusának neveznek, Guilbert erélyesen tiltakozott: — Franczia nő volt testestől-lelkestől, de párisi enne, az nem volt. És azzal a magától értetődő, szinte gyermekien naivsággal, amelylyel a legeszesebb színészek is mindig a maguk személyét állítják a dolgok középpontjába, egészítette ki Guilbert a szavait: — Látja, én épp úgy vagyok párisi nő, mint franczia nő, de Judicban csak a nemzet, a haza szelleme lobogott, a városé nem; a parisienne, az egy kis ideges, delejes lény, olyan, mint a külseje is, csupa ideg és — hogy úgy mondjam — csupa pointe. Judicnek azonban nemcsak a külsejében, hanem az egész lényében volt valami szélesség és rusztikus egészség, ő mindig ártatlan, friss, eredeti maradt... une ingenue quoi... A «Nitouche», a «Ninette», és a «Femme papa» ezek voltak az ő parádés szerepei egykor. De szubrett abban az értelemben, amint az újabb bécsi operettek kívánják, olyan Judit nem volt és ezt nálunk egyáltalában nem is ismerik. Judicnek — és itt Guilbert a mutató- és a hüvelykujját egymástól egy félcentiméternyire húzta szét — ilyen kis hangja volt, — és mégis nagy művésznő lett belőle. Yvette most egyszerre elkomolyodott. — A Judic mégis csak nagy és erős egyéniség volt, ő a franczia színházak történetének egy korszakát jelenti. És ha meghal, egy művészetben gazdag korszak utolsó maradványa tűnik el vela Guilbert vidám szemére nedves fátyol borult s mintha e pillanatban az ő híres vörös haján is ott lángolt volna valami abból a tűzből, ami e kor művészi életét beragyogta. Halkan mondta: • — Olyan szomorú, hogy meg is kell halnia annak, aki így tudott nevetni — la pauvre, pauvre femme... — (Magyar művész amerikai hangversenykörútja.) Kada Jenő zenetanárt Délamarika több városába meghívták, hogy hangversenyezzen. A megtisztelő meghívást Kada Jenőel is fogadta és 1912. június havában egy amerikai filharmonikus társulattal fog hangversenyeket rendezni. Többnyire magyar szerzők műveit fogja előadni a fiatal művész, aki már 15 éves koraiban Amerikában kereste szerencséjét és művészi érvényesülését. Négy év alatt bejárta egész Európát és Amerikát, de végre is haza vágyott és Budapestre jött, ahol az országos magyar zeneakadémiáiban végezte tanulmányait Thomán István és Herzfeld vezetése alatt. Kada Jenő csak októberben tér vissza Magyarországba. (A VI. szimfonikus est műsora.) ’AZ Orsz. Szimfónias Zenekar április 9-iki estélye méltó befejezése lesz a szezon folyamán tartott hangversenyek sorozatának. Az estét Humperdinck «Kénytelen házasság» czímű nyitányával kezdik, amely ez alkalommal kerül Budapesten először előadásra. Ez után három magyar szerző művével ismertetik meg a közönséget: Horváth Attila Humoreszk-jét Merkier Andor Aubade mauresque-je követi, ezt pedig ifj. Tody László Bu re s e á-ja. Mindhárom szerzemény pompás példája komponistáink ötletességének és tudásának. A hangverseny első részét Baoh Sebestyén Toccatája, a klassziczizmus ragyogó példányképe fejezi be. Az est második részét Csajkovszky III. Szimfóniája (d-dur), az orosz mester remeke tölti be. — Ezzel a hangversenynyel zárul a szimfonikusok ezidei bérleti estéinek cziklusa. (Iskolai Hangverseny.) A budapesti I. kerületi állami főgimnázium ifjúsága az intézeti zászlóalap javára az intézet tornatermében tegnap este kitűnően sikerült hangversenyt rendezett. A hangverseny programmján az intézet növendékeinek előadásain kívül több olyan szám is szerepelt, amelyet az intézetnek művészekké lett volt növendékei adtak elő. Az intézeti énekkar több dalt adott elő, melyeket ifjabb Himpfner Béla, az intézet igazgatójának nagytehetségű fia vezényelt. Ugyancsak ő tanította be az intézeti zenekart, amely önálló számokként Schubert hetedik szimfóniájának adagiatételét és egy potpourrit játszott a «Herczegkisasszony»-ból igen nagy tetszés miesett, továbbá ki-