Magyarország, 1911. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)
1911-09-01 / 207. szám
. Így távolítódnak el a mi szerencsétlen helyzetünkben az ország éléről a jobbak, érdemesebbek s jutnak oda a nemzet akaratát meghamisító erőszak révén a mindenre vállalkozók, a mindenről lemondók, így megy ez már négyszáz esztendeje. A nemzet legjobbjai ragaszkodnak a nemzet jogaihoz, érdekeihez, boldogulásának feltételeihez. Ezeket letöri, megrontja, kiüldözi az osztrák. A nemzettel tartó, a nemzetért küzdő főúri családok egymásután kipusztulnak, megsemmisülnek s helyettük fejlődnek, gazdagodnak azok, akik nemzetük ellen a bécsi hatalom szolgálatába állanak. Rákóczi, Bercsényi kibujdosnak, a mindenre vállalkozók gazdagodnak és erősödnek. A természeti kiválogatódás törvénye szerint úgy fejlődnek a fajok, hogy a legjobb, a legértékesebb, a legkülömb egyedek maradnak meg az élet harczában s azok jó tulajdonságaikat utódaikra átörökitve terjesztik s nemesítik tovább a fajtájukat. Nálunk az osztrák uralom négyszáz év óta valami megfordított kiválogatódást hozott be. A legjobbakat, a legértékesebbeket pusztította, a hitványabbakat, a selejtesebbeket terjesztette, védte és szaporította. Csuda-e, hogy ennyire megromlott ez a nemzet? Mintha egy kertész a nemes, hasznos növényeket folyton szenvedélyesen irtaná, s a gazt, a gyomot, a dudvát ápolná nagy szeretettel. Micsoda kert lenne abból? Ilyen kertet igyekszik csinálni Magyarországból négyszáz év óta Ausztria. Ma ugyanaz történik Magyarországon, ami négyszáz év óta mindig. Uralkodnak az önzők, a haszonlesők, a nemzet jogait s érdekeit a saját egyéni boldogulásukért s hatalmukért czinibudának bizonyult. Most már azért is itt maradok. Holt fogok lakni? — Nem adok szállást! — hördült föl a pópa. — És fölkérem, hadnagy úr, távozzék udvaromról, mert... Elhallgatott. Hebegett az indulattól. Botár hadnagy farkasszemet nézett vele. Még nagyobb dühbe jött. Rekedten folytatta: — ... mert, ha nem, erőszakot fogok használni . — Erőszakot? — Igen... Oldalt lépett Botár hadnagy. Hatalmas melleelőrevetődött, mint egy szikladarab. A katonák bakancsa megcsattant. — Szuronyj fel! — vezényelte s a szuronyok megvillantak a napsütésben. Odafordult a pópához: — Főtisztelendő úr... Ijedt sikoltás hangzott. Maricza leszaladt a verandáról és odaállt a két ember közé: — Apám! Hadnagy úr... Nagy, lobogó szeme könyörögve tapadt a daliás tisztre. Az marczónán állott az udvar porondján, mint egy gyönyörű hadisten. Csend lett. A pópa sápadtan zihált. A leány átölelte Szaggatott suttogással szállt el a szó remegő ajkáról: — Ne... ne tegye, hadnagy úr! Az én apám... Olyan volt, mint egy pihegő galamb? Galamb, aki a fekete sast védi... Keserű mosolyra rándult Botár hadnagy képe, aztán intett a katonáknak? A pópára nézett. — Főtiszte’rendő úr? Szava nyerő volt. Úgy állott, mint egy bronzból öntött szobor. A pópa csíkos zsebkendőivel megtörülte homlokát a megszólalt, ésan feláldozók. Folyik a megfordított kertészet, a gyomnak és gaznak ápolása és hizlalása. S míg az alkotmányos élet más boldog és szabad országokban kifejleszti a legjobbak uralmát, nálunk az alkotmányosságnak csúfolt önkényuralom egyre veszedelmesebben fejleszti ki s ápolja a megfordított arisztokrácziát, a bűn és hitványság arisztokrácziáját, a legrosszabbak uralmát. Ennek az uralomnak 1867 óta legkárhozatosabb két kinövése, tetőpontja volt a darabont-világ s a munkapárt garázdálkodása. Az egyiket lerázta magáról a nemzet, a másikat se kell már sokáig tűrnie. De nem elég a munkapártot megbuktatni. Az ország jövője csak akkor lesz biztosítva, ha ennek a négyszázados rendszernek, a legrosszabbak uralmának a folytatását örökre lehetetlenné tesszük. Ennek pedig egyetlen módja : a magyar parlamentarizmusnak helyes választási reform által való újjászületése, hogy soha többé itt Ausztria mindenre vállalkozó, lelketlen szolgái erőszakkal, vesztegetéssel többséget ne kaphassanak. Wfl GY/» FORSZAG Budapest, 1317. péntek? szeptember 8. Budapest, augusztus 31. A sépviselőház ülése. A képviselőház holnap, pénteken, ülést tart, amelynek napirendjére kilenc, név szerinti szavazást és a véderőjavaslat általános tárgyalását tűzték ki. A plevljei véres határinczidens, Konstantinápolyból jelentik: A határnak a plevljei inczidens által sürgőssé vált kiigazítása nehézségekbe ütközik. Míg ugyanis Ausztria-Magyarország azt kívánja, hogy a bizottságok a helyszínen, a határon üljenek össze, Törökország ragaszkodik ahhoz, hogy a határkiigantást Konstantinárokban tárgyalják', — Igen... tudomásul veszem... Az erőszaknak engedek... de utólag panaszszal fogok élni... — Azt megteheti. Most pedig szíveskedjék megjelölni, hogy hol szabad tartózkodnom ... — Ott... ott, a kerti lakásban... Hej, fáta! Bekiáltott a pitvarba. Boglyas szolgáló bujt elé és a katonák felé szerénykedett. — Mutasd meg a házikót a... a hadnagy ... urnák... — mondta a pópa és hallotta Botár hadnagy, hogy szép csendesen megcsikordul a foga. — Mutasd meg... A fáta bólintott és a kert felé indult. Botár hadnagy meg keményen szalutált a pápának s a papkisasszony előtt meghajolva, belépett a kertbe. III. Deszkából épült, düledező nyári lakásba vezette a fáta. Nem is lakás volt, csak filagória. Ágy sem volt benne, semmiféle bútorzat, csak egy mohos asztal s kell erős bükkfaszék, hogy fájdalom volt nemcsak ráülni, de még ránézni is... — Gazember! — mormogta s intett a fálénak, hogy elmehet; rendelkezett a katonákkal is, azzal leült az egyik székre s hosszan, merően nézett ki a káposztaföldre. A pópa hangja behallatszott az udvarról: — Nem adni semmit... Mig itt lesz, ki ne mozduljon a lakásból senki. Hogy verje meg az Isten, amennyi... amennyi... No, de lesz még ennek folytatása... Behallatszott minden szó, de Botár hadnagy meg se rezzent. Mélyen aludt lelkében a harag. Egykedvűsen rágta a czigaretta végét." — Jönnek... ! A kertkapun kilépett és látta, I hogy a pap-' kisasszony a verandán áll, úgy áll, mintha valamit mondani akarna... Szép volt. Fiatal. Mosolygós arczts. Köszönt neki. Szívesen fogadta. És csupa lelki finomság volt a mosolygása, hogy Botár hadnagynak megint eszébe jutott, de’ különös is, hogy a fekete sasnak kedves galamb a fiókája... IV. A faluba nagy zajjal vonult be az ezred. De egy óra múlva csend lett. Ki-ki beszállt a kvártélyába. A nagy melegben rettenetes volt a menetelés. A fáradt bakáik pihenőre tértek. " Hazafelé indult Botár Hadnagy. Dudorászva lépett a paróchia udvarára. Nem látott eleven lelket. Belépett a kertbe, végigmentó káposztaföldön s hirtelenében tetten érte a pap- kisasszonyt, amint rendezgeti a boglyas cseléddel az ő lakosztályát... — Kisztihand! : — Jó napot, hadnagy úr._.. Megbocsá$..** hogy.*. Kossuthék a harcz mellel!. — A mai döntő határozat. _ Budapest, augusztus 31. Kétségtelenül országos jelentősége van a Kossuth-párt mai állásfoglalásának. A politikai világ érdeklődése méltán fontait a párt mai határozata felé. Khuen összes reménységeit tudvalevőleg arra alapította, hogy sikerül neki a Kossuthpártot — köznapi nyelven szólva — írószerein. Azt hitte, hogy majd a párt "T"i szembe helyezkednek a másik két függőségi párttal, a katonai javaslatok ellenitatott harczból félreállanak s Kimennek könnyebbé teszik a diadalt. A Kossuth-párt határozását a párt egyik előkelő tagja avetkezőképp jellemezte: s a Khuennek összes számát tettük. Khuen hónap már elejtett ember mert mi minden félreértés nélkül kimondjuk, hogy a harczot a Khuen-kormány és a véderőjavaslatok ellen a végletekig folytatjuk. Minden törvényes eszközt megragadunk, hogy úgy a kormányt, mint javaslatait megbuktassuk. A Kossuth-párt döntő elhatározása főbbi pontjaiban a beavatott politikai körökben már a képviselőház ülésén ismeretessé lett. Az ellenzék soraiban mindenfelé nagy megnyugvást és örömet keltett. Észrevehető volt ez a Hangulat már a Ház mai ülésén is, amikor egyes jeleneteknél szemmel látható volt, hogy a Kossuth-pártnak még eddig csendesebb tagjait is magával ragadja a lelkesedés és a harczi készség. Kossuthot és Apponyit állandóan nagy tábor vette körül. Kossuthnak mindenkihez volt egy-egy megnyugtató és felvilágosító szava. Apponyi azonkívül a másik függetlenségi párt tagjaival is élénk eszmecserét folytatott. Kossuthék mai elhatározásából a következő szempontok nyernek megerősítést: 1. A párt kimondja a javaslatok elleni végletekig menő harczot. , széles, napsütött homlokán azonban finom árnyékok rajzolódtak, amint elgondolta, Hogy, hány ilyen pópa van a magyarok földjén, pópa és daszkál, akik elhintik a gyűlölet magvát, szítják az elkeseredés tüzet s titkos gázlókon viszik szegény, félrevezetett népüket az örvények felé... Órájára tekintett. Az ezred mindjárt itt lesz. Fölcsatolta kardját s a dombról, a filagória ajtajából a hegyszorosra nézett, amelyből úgy futott ki egy keskeny út, mint egy fehér kígyó. Jönnek már! Az ezred éle kibukkant a szoros torkából.