Magyarország, 1911. október (18. évfolyam, 233-258. szám)
1911-10-01 / 233. szám
XVIII. ÉVFOLYAM 233. SZÁM, VASARNAP BUDAPEST, 1911. OKTOBER 1 Főszerkesztő Előfizetés) ára negyedévre 1 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Szerkesztőség és kiadóhivatal « Teréx*körut 59 sz* Hirdetések milmét&rszáanká.csaj díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket,hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt szíveskedjenek lehetőleg gyorsan intézkedni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen Báró Wesselényi nyilatkozata. Az ellenzéki küzdelem jogosultságáról Budapest, szeptember 30. A kormány és pártja így tesz, mintha erősen készülődnék a házszabályok erőszakos megváltoztatására. Az a budapesti és bécsi sajtó, amelyet a kormány inspirál, egyértelműig hirdeti, hogy a kormány türelmének olaja elfogyott,ami természetesen az eddigi várakozó politika teljes kudarcát jelenti) minélfogva itt az ideje a cselekvésnek, az ellenzékivisszaélések megszületésének. Minden józaneszis ember belátja azonban, hogy az erőszak — feltéve, hogy sikerül, amiben pedig erősen kételkedünk— nem a megoldás útja. Erőszak útján jogrendet, nyugodt, biztos állapotokat teremteni nem lehet, mert hiányzik a jogszerű alap, amelyre az új építményt rárakni lehessen. Az a törvény, amely erőszak útján jö létre, nem törvény, mert hiányzik belőle megalkotásának törvény- és jogszerűsége. Ennélfogva annak a „törvénynek“, mely nem a maga jogos és törvényszerű útján jött létre, az érvényességét bárki is mindenkor kétségbevonhatja és attól az engedelmességet meg is tagadhatja. Az ellenzék tisztán, világosan jelezte a maga álláspontját úgy a házszabályok módosításának, mint a véderőjavaslatoknak kérdésével szemben. Ne1mi zárkózik el a házszabályok módosítása elől, ha az a valódi nemzeti akarat szabad megnyilvánulását biztosító választójogi reformmal kapcsolatban történik, és nem akadályozza meg a véderőjavaslatokat, ha a szabadon megnyilatkozó valódi nemzeti akarat azokat magáévá teszi. Most kívülről, igen tekintélyes helyről, Wesselényi Miklós báró koronaőr részéről Szilágymegye törvényhatósági bizottságában hangzott el olyan nyilatkozat, mely teljesen fedi az ellenzék álláspontját, és amely oly velősen jelöli az egyedül lehetséges magyar és nemzeti álláspontot, hogy érdemesnek tartjuk azt szóról-szóra ide iktatni. Nem tudok elképzelni olyan józan gondolkozású embert, aki a normális viszonyok közt az obstrukciót helyeselné. De viszont olyan józan gondolkozású magyar embert sem képzelek, aki, a mi adott viszonyaink közt, ezta most folyamatban lévő technikai obstrukcziót ne helyeselné, miután, — elég fájdalom, — ez l az obstrukczió maradt utolsó törvényes védő eszköze- ennek a mirátul kijátszott parlamenti rendszerünknek és papirosalkotmányunknak. A most fennálló választási törvényeink mellett, könnyű szerrel akadnak olyan érdekcsoportozatok, amelyek osztrák érdekek javára ajánlván fel szolgálataikat, bécsi milliókkal, osztrák katonasággal, erőszakkal, terrorral, hivatalos presszióval, — szntén elég könnyű szerrel, — olyan többségeket tudnak összehozni az ország házába, amelyekkel aztán Béssnek akármit is megszavaztathatnak. Éppen ezért új és egészen más választási törvények kellenek minekünk, mégpedig szabadelvű, demokratikus, egyenlő, általános választói és titkos szavazati joggal, de államiságunk magyar jellegének feltétlen hözosításával. Ha egyenlő és általános lesz a választói jog, akkor, mondhatni, választó lesz az egész nemzet, márpedig, még Pécsnek megszámlálhatatlan milliói sem képesek megvásárolni egy egész nemzetet. Titkosnak pedig azért kell lennie a szavazásnak, mert éppen e szavazások titkossága által lesz lehetetlenné téve mindenféle vesztegetés, és azért, mert csak akkor fog felszabadulhatni mostani e a jázó állapotából, sok olyan függő heretben lévő exisztenczia, akiket a hivatalos presszió, gyakorta legjobb meggyőződésük ellenére, szokott a szavazóurnákhoz kényszeríteni. Csak akkor fogják ők is szabadon követhetni hazafias meggyőződésüket. A nemzet akaratának szabadon megnyilatkozhatása hivatott kifejezője lesz az egész ország közvéleményének, ez ellen aztán nincsen és nem lehet obstrukció. Ez egységes közvélemény hatalmas nyomása pedig előidézője leend a nemzet és király közötti kölcsönös egyetértésnek, melynek üdvös bekövetkezését már olyan rég várjuk és kívánjuk. Ha meglesz a kölcsönös egyetértés akkor annak is eljött ideje, hogy, ha úgy tetszik, a házszabályok közmecinyaoívásra módosíthatók legyenek. De addig nem lehet elítélni ezt a mostani obstrukciót, sőt inkább üdvözölni kell, mert hazafias missziót teljesít. E nélkül az obstrukció nélkül ez a mostani, felülről csinált többség már rég megszavazta volna, és pedig megszavazta volna minden nemzeti vívmány biztosítása nélkül ezt a napirendre tűzött véderőjavaslatot, és megterhelte volna újra roppant vér- és pénzáldozatokkal ezt a már most is nehéz viszonyok közt küzködő, szegény magyar nemzetet. Megszavazta volna pedig ez a híres többség, még híresebb vezérének saját szavait idézve: «minden gondolkozás nélkül», amint azt ő kifejezetten követelte is. De hát ez nem lehet, s el sem tudom képzelni, hogy Szilágy vármegye hazafias jó hírnevét ilyen könnyű szerrel sárba hagyná tipratni. A véderőjavaslat tárgyalását meg kell előzni az új választási törvényjavaslatnak, amely, ha szakbadelvű,demokratikus, egyenlő, általános és titkos szavazati lesz, akkor az ennek alapján megválasztandó képviselőház bizonyára hivatott kifejezője lesz a nemzet közvélemé-nyének. Ez a közvélemény döntsön és határozzon aztán afelett, hogyhajlandó-ea nemzet, minden nemzeti vívmányok biztosítása nélkül is, újabb és terhesebb vér- és pénzáldozatok hozatalára. Az utolsó betűig aláírjuk azt, amit a nemes báró, a magyar szent korona törvényes őre, Szilágy vármegye közgyűlésén elmondott. Ez a kibontakozás útja, nem pedig az, amit Tiszáék őrülete elképzel, és amit most, úgy látszik, hhuen is, nem tudjuk, mennyire kénytelenül és kelletlenül, a magáévá tett. A Khuen-Tisza féle rendszeres őrület csak újabb és nagyobb zavarokat okoz az állami gépezetben és a nemzet életében, pedig az idők, a nemzetközi viszonyok most éppen nem alkalmasak arra, hogy a dinasztia hatalmi állását nagy belső bonyodalmak és megrázkódtatások gyöngítsék és aláássák. A bekövetkezendőkért mindenesetre a kormányt és ugratóit terheli a rettentően súlyos felelősség. Mi azonban alig tudjuk elképzelni, hogy mértékadó helyen az utolsó pillanatban vissza ne riadjanak a magyar kormánynál és tancsadóinál okosabb emberek attól a merénylettől, amely egy ízben már olyan keserű tapasztalatokat okozott a dinasztiának. Bármi történjék is, az ellenzék készen áll és el van határozva a harcrot a végső konzekvenczákig megvívni. Latiunk mai száma 44 oldal. A nagy felbuzdulás. Irta: Búza Barna. Budapest, szeptember 30. Nagyon lelkes a munkapárt. Van miért lelkesednie. A nemzetre igazságtalan s megbizhatatlan terheket rakni a magyar nyelv jogait csúfosan elárulniolyan czélok, amelyekért lobogó lelkesedéssel harczolhat a Jeszenszky pénzér összegyűjtött hazafiak tábora. Milyen szerelmesek abba a létszámemelésbe. Semmi egyéb nem létezik számukra a világon, csak az. Nem látnak, nem ismernek más szükségletet, más kötelességet; az ország ezer baja mind meghalt, csak ez az egy és élettük: a létszámemelés. Kínál nekik az ellenzék százféle hasznos, javító, alkotó munkát: nem, ők megfogadták, hogy nem nyúl addig máshoz a kezük, míg a létszámemelés nagy művét be nem fejezik. Hát igaz, más nemzet is volt már olyan kényszerhelyzetben, hogy idegen, önkényes akarat előtt meg kellett hajolnia, hogy igazságtalan terheket a