Magyarország, 1914. június (21. évfolyam, 130-154. szám)
1914-06-03 / 130. szám
2 a lelkészek kepe-gabonájából összegyűjtött panaszos kenyér. — Másfél évtizednek állandó országos és páratlan apostoli munkája révén a népek millióinak szive és lelke szerint Magyarország legnagyobb és legelső főpapja gróf Majláth Gusztáv Károly — mondja az alispán felhívása. És igazat mond. Ezer deputáció, ezer arckép, ezer katonabanda, ezer biborosi kalap és ezeregy ágyulövés sem változtathat ezen. — Egymaga egy püspöki kar, egy vitéz hadsereg volt a magyar jogok megvédelmezésében; pár szaváért földi kincsek és a legmagasabb egyházi méltóság tulajdonosa lehetett volna, de meggyőződését áruba nem bocsátotta — mondja tovább a felhívás. És Csernoch János? Ő nem így cselekedett. Hat évvel ezelőtt még csak kanonok és néppárti képviselő. A koalíció tagja. A koalíció nevezteti ki püspökké. És azután jön a panama, erőszak és korrupciós rendszer. Tisza törvénytelen, erőszakos cselekedetei. A Csernoch János politikai barátainak és jótevőinek a képviselőházból való kidobatása. És Csernoch János a politikai barátait és egész politikai múltját a faképnél hagyja. Az erőszak mellé áll. Az erőszak védelmében beszél a főrendek előtt. Tisza István gróf a képviselőházban beismerte, hogy a véderőjavaslatot házszabálysértéssel szavaztatta meg. Csernoch János egy héttel később a főrendiházban igy szól: Kétséges, hogy történt-e házszabálysértés ? Ennyire ragadta a sietés, a törtetés! A boldogulás még nem boldogság. Csernoch boldogult. Mindenki boldogul ebben a boldogtalan országban, aki a szolgaságot szolgálja. Csernoch is hercegprímás lett, övé a külső dísz, a vagyon, a földi hatalom, a bíborosi kalap. Övé a függők hódolata, a lelkiszegények üres hízelgése. Övé a panamarendszer dicsérete, a katonabandák víg muzsikája. Csak amit dekrétumba foglalni nem lehet: a szeretet, a benső tisztelet nem az övé. Az a Majláthé. «Magyarország legnagyobb és legelső főpapjáé.» Az igazi apostolé, szakértelmet igényel. A fölírások rendszerint eltérők. Ezenkívül sokszor sajtóhiba csúszik bele; a papírpénz jobb és bal alsó sarkán lévő «büntettetik» szót egy «t»-vel írják. Ezekre mind vigyázni kell Ha magyar anyanyelvű a hamisító, a német szövegbe csúszik hiba; ha nemet hamisítja, akkor egyszerűen botrányos! De ezeket mi mind el fogjuk kerülni, s különösen az aláírásokra vigyázzunk, melyek a bankjegy alsó részének a közepén vannak, s igen" nehezen utánozhatok; valamint vigyáznunk kell a bankjegyek sorszámaira is. Minden bankjegynek más és más sorszáma van; ha tehát fényképészeti uton is dolgoztunk, a sorszámot minden egyes esetben külön kell ráhamisítanunk, s ez nehéz. S meg fogjuk figyelni mi a papírpénzen lévő női arcokat is, mert éppen ezek szokták fölmutatni a két pénzen a jellemző eltéréseket. Büszke láng csillant föl a szemében: — A hamis bankjegy szine más, mint az eredetié, mert ezt a legnehezebb utánozni, különösen az újabb bankjegyeknél, melyek kék és piros szint mutatnak; ez a két szin egymásba foly. Ha nem van nekem, uraim, egy külön, magam találta módszerem! Meg fogjátok látni, olyan bankjegyet csinálok, hogy a valóditól nem tudjátok megkülönböztetni! Mert én rajztanár voltam... s ma is az lennék, ha... Hirtelen elhallgatott. — Akkor te jól tudsz rajzolni? — jegyezte meg félig kérdő hangon Tesiró rövid hallgatás után. — Tudok! Szétnézett — Adjatok papírt Az Írnok fölugrott: — Tessék. Sárga pakkoló-papír volt. — Mással nem szolgálhatok... Ceruzát vett elő és a leányra mosolygott: — Ha megengeded, lerajzollak. Rózsi megszeppent. — Gyere csak elő! — hizlalták. — Nem... nem... — Ep ! dever (ne beszélj!) — kiáltotta apja, a fekete Toló. — No! Előállt — Ne mozdulj. Rajztanárnak készült volt, de atyja halála tanulmányaiban megakadályozta. Nagy és éles tehetsége volt. Most bezzeg hasznát vette! Néhány határozott s valóban nemesmi vonallal, olyan hűen és nagyszerűen lerajzolta a szép havasi rózsát, hogy az elragadtatás kiáltása hangzott föl a barlangban, először is a ven írnok ajkáról: -- Hiszen él és mosolyog ez a kép! XI. Vörösbarna homályban Bor került elő a barlang zugából és iddogálni kezdtek. Páka távozott. A detektív bejött s egész délután jó szóval és tanácscsal tartotta a gamerillát, csak magáról nem beszélt. Estefelé egy orvvadász őzet hozott. Nagy lakomát csaptak. A detektív már a társaság legkedvesebb tagja volt. Ékes, cirádás toasztot mondott rá a részeges írnak, köszöntötte és élette, mint e kedves és válogatott társaság igaz, ha barátját, végül kupát emelt és egyszerre lenyelte a félliternyi bort. A detektív, csinos, talpraesett beszédben válaszolt s a szép, fekete leányra ürítette poharát, illetve a kékmázas bögrék mert abból ivott az egész társaság. Tetszett a beszéd. A leány gyöngéén elpirult, s ha Tesiró elfordult, tekintete azonnal a detektivre szállt. Egyszer megtólalt i. — Magadról nem beszéltél... iVa-e, feleséged ,? — Nincs. Letagadta. — Akkor minek hordasz gyűrű' A detektív sóhajtott. — Szomorú története van ... Lehajtotta fejét és elmerengett. — Mondd el! — Ne kívánd... ' Totó és Tesiró valami fölött vittkozni kezdett. — Mondd el, — kérlelte a lény. — Úgy szeretem a beszédedet... A detektiv közelebb húzódott a enyhe s rövid habozás után a gyűrű törmett fogott : — Elmondom neked, hiszen nőzf, jóságos lelkeddel megérted az én szólgomat.... A leány szeme hálásan csillogott. — Meg kis diákgyerek voltam, megismertem, őt szerettem legelőbb.. A disputa megszakadt. A társasági— Hogy hívták? — kérdezte a — Mancikának, ő tizenöt éves tizenkilenc, mikor megszerettük egymás nyörű, barna lány volt, majdnem olya mint te. Nagy, villogó szeme, piros aj keze haja és nyúlánk, ringó teste volt. Utunk egymás közelében, s én minden nyarkor átsuhantam a kertjükbe és mát, ezer édes tervet szőttünk a rózsák ! Valami csendes áhitat ült a gönc arcára, elhelyezkedtek a moha-ágyon élesen hallgatták a detektív beszédét. MAGYARORSZÁG Budapest, 1994. szerda,únius 8. „Munkapárti aknák“ — Nyilatkozat — Négy radikális szervező szigorú hangon kutatja, várjon ki írta a Magyarország „Munkapárti aknák“ című cikkét. Nos hát, inkvizitor urak: a szerző azonos azzal az emberrel, akit önök vagy másfél év előtt forró szerelmi vallomásokkal a liga egyik elnökének választottak meg. Megfogadván sűrű könyhullatással, hogy őt soha többé meggyőződésében meggyanúsítani nem fogják. Azonos azzal az emberrel, akit a Désy- Lukács-per befejezése után a reformklubban szeretettől csöpögő szónoklatokkal ünnepeltek. Azonos azzal az emberrel, akinek még most is, néhány nap előtt, Andrássy Gyula gróf és Károlyi Mihály gróf utján kegyesen fölajánlották a „progresszió díszvezérségét“. Azonos viszont azzal az emberrel is, akinek a múzeumlépcsőjéről egykoron nyakravalót ígértek. Hála istennek, hogy a nyakravalóhoz szükséges pántlikát újra sikerült a torkukból kihúznom. Az ilyen őszinte hangokat szeretem. Hogy miért nem írtam alá a nevemet? Ugyebár köztudomású, hogy mikor közöl egy lap cikket név nélkül ? De ha más okot keresnek , kétség nélkül, mert reszkettem önöktől. Nem hallják, hogy fogaim most is hangosan vacognak ? Lássák, tisztelt inkvizitornak, semmi- féle gorombáskodás nem válthat azon a tényen, hogy alakulásuk pusz tervével is csak a kormánynak használtai Olvassák el a kormánypárti sajtót. Mind él a tervnek. Vészi József vasárnap újra mosdotta zászlójukat és az ő aranyos kezelte be rúdjába az első szöget. Aveterán-dabont, akinek kormányához fűződik a idő-sztrájk, a nyomdák erőszakos ostroma, az általa gyűlölt koalíció későbbi berlini szalmi embere, Lukács kuriális ,választógának lelkes dalnoka, Tisza rendszeréne alázatos hárfása: ez a szent atya örös könnyeket hullat ,ifjú fejükre. Még most ie eszmélnek? Még most sem látják be, hgy milyen meggondolatlanság nem is aktuál nem is megérett kérdések elővonszolását zavarni az egységet, ilyen után mestersége indokot keresve új alakulásukra. Ezt mondta meg Önöknek a Vk, körgyetlen nyíltsággal nem ál-ellenzdéknek, hanem csak rövidlátó politikai distánsokknak tartva önöket. Még durva támassuk — amely engem már nem érinthet, irt ezen túl vagyok — sem tarthat vissza a skk értelmének ilyen megállapításától. Mi lássák, itt van a különbség kettőnk köütt. Én kiporoltam önöket, de atyai szerettel, hogy a jó útra térjenek. Mert hiszen nemzettem önöket, míg önök a rossz gímek izzó gyűlöletével támadnak, aki nem győzik megvárni, míg meghal az apja, hol mind előbb örökölhessen utána. Dr. Vázsonyi ,Vinos, Budapest, junis 2. Az Erdélyi Szövetség nagygyülte. Az erdélyi magyarság védelme érdekben a múlt év december 7-ikén Erdély ezetőférfiainak kezdeményezésére megfakult, az Erdélyi Szövetség. Apáty István dr., Kenéz Béla dr. és Jászlai Béla dr. egyetemi tanárok és Fhrma Miklós nyugalmazott alispán az fakulós gyűlés óta összeállították a szövetsz proogrammjának tervezetét s annak megmer