Magyarország, 1914. december (21. évfolyam, 307-336. szám)

1914-12-01 / 307. szám

­ A nyugati Francia hivatalos jelentés Paris, november 30. (Rómán át.) November 25-én éjjel 11 óra­kor a főhadiszállás a következő hivatalos je­lentést adta ki: Aránylag az egész nap nyugodtan telt el. Itt-ott volt csak ágyúzás. A fronton az Argonnokban volt csak néhány német táma­­d­­ás, melyet felfogtunk. (Pol. Hir.) Paris, november 30. (Rómán át.) Az elmúlt hét eseményeinek szemléjét közölvén a lapok, megemlítik, hogy ennek a hétnek támadásai nem voltak olyan hevesek, mint a múltban, úgy, hogy az egész hét jellege a relatív nyugalom volt. A francia gyalogság nem igen sok pozíciót vesztett, s fő­gondját az képezte, hogy az általa elfoglalt vo­nalon pozícióit megerősítse. Ami kis területet elvesztettek, erre vonatkozólag a mentségük csak az, hogy becsületbeli kötelességüknek hir­detik, h­ogy ezeket visszafoglalják. A németek 21 centiméteres mozsarakkal bombázták Tracy de Val városát. Azután gyalogsági rohamba mentek át két zászlóaljukkal s előre nyomultak egészen a templomig, ahol szuronyrohamot in­tézve a francia csapatok ellen, azokat visszavo­nulásra kényszerítették és eközben a franciák­tól egy gépfegyvert is zsákmányoltak hivatalos jelentés szerint. Az ellentámadásnál egy sza­kasz zuáv nagy hősiességgel vetette magát a németekre, hogy az elvesztett gépfegyvert visz­­szaszerezzék, de e törekvést a németek vissza­verték és eközben a zuávok közül nem kevesebb mint száz halott maradt a csatatéren. Különö­sen nagy önfeláldozást tanúsítottak, mondják tovább a francia lapok, a francia csapatok az Argonnokban és a Vogézekben, ahol minden egyes talpalattnyi föld nagy véráldozatba ke­rül. Chauvencourtnál, a Meuse-folyó balpart­ján, Saint Middel mellett, a francia csapatok kétszer egymásután vettek be két kaszárnyát, s amelyek a község nyugati oldalán állanak,­­de i'bár kétszer foglalták el ugyanazon pontot, k­ét­­­­szer verték is ki csapataikat a németek, s ami­kor harmadszor helyezkedtek el a francia kato­nák a kaszárnyákban, a németek felvonultat­ták nehéz tüzérségüket, mire a franciák a pin­cékbe húzódtak le. Erre a németek a pincéket mindenütt aláaknázták és felrobbantották. E közben a francia csapatoknak kétszáz halottjuk volt, nem számítva a sebesülteket. Természe­tes, hogy a németeknek is nagy veszteségeik voltak. (Pol. Hir.) A belga király megsebesült Berlin, november 30. Brüsszeli távirat megerősíti, hogy Albert király az Yser mentén legutóbb vívott ütköze­tek egyikében karján megsebesült. Az újabb jelentés szerint a belga király sebesülése meg­lehetősen súlyos. Belga tisztek az angolok ellen Berlin, november 30. A belga hadseregnek több tisztje, akik az előző harcokban vitézül viselték magukat s ezért Albert király a Lipót-renddel tüntette ki őket, most önként adták meg magukat minden ok nélkül, holott az előző harcokban vitézül küzdöttek. Mikor eziránt kérdést intéztek hoz­zájuk, végtelen elkeseredéssel felelték: — Nem tudtuk többé nézni, mint áldoz­zák fel az angolok százszámra honfitársainkat, mint tolják őket előre a legveszedelmesebb he­lyekre, csakhogy a saját bőrüket biztosítsák. A független "Belgiumnak úgyis vége van. Mi­nek áldozzuk fel testvéreink életét és vérét má­sok érdekeiért. A királyunk, aki ezelőtt a leg­nagyobb energiával tervezete a haza védelmét, bábja és játékszere lett az angoloknak és a franciáknak. Ennyit mondunk most. Majd ké­sőbb, ha itt lesz az ideje, meg fogja tudni az egész világ, hogy kik voltak azok, akik Belgium végpusztulását előidézték. A harcok Verdun alatt Amsterdam, november 30. A „Telegraaf“ közli Verdunből: A fran­cia előőrsök, amelyeket a legtávolabbra küld­tek ki, még mindig több mint tizenöt kilomé­ternyire állanak a német harcvonaltól. 4 Budapest, 1914. kedd, december 11 MAGYARORSZÁG3 - ----------—-—■— -------------­ Olyan hosszú vonalak a hegyről,­­mint a tollszáram. Ezek a fedezékek és ezek mö­gül hallatszik a mogyorózörgés, vagy kukoricam­orzsolás. Kürtszót lesek és nem hallok. Pedig gépfegyverek gyakran ket­­tegnek ss ha gépfegyver ketteg, akkor ro­ham van és ha rohamra mennek, bizo­nyára szól a trombita is.­­Az ideirányitott ágyutűz nálunk is, fűrn­an is elhallgat. Most a szurony dönt. •­ És ekkor a községből húzódó aléban megmozdul egy tömeg, az orosz tartalék ide készül, az első tollszárat akarja el­érni ,különben a mieink elfoglalják ezt a pozíciót. ■c A­ Kálvária-hegy gerince ágyúinkat lövi, amelyek a mi ütegünktől jobbra van­nak,­­ a mi ütegünk pedig beletüzel az aléba. Három kereső lövés csattan­ott le, után­a négy­ szatvét ad mind a tizenkét ágyunk. Elől az orosz,­­hátul a mi vonalunk és a vonalak közelednek egymáshoz. A hátulsó közelíti az elsőt, kicsit megáll s íme, a két tollszár oly közel van egymás­hoz, hogy gyufaszállal nem tehetnék kö­zibe. Valójában ez legalább harminc méter távolság. Most megmozdul az innenső tollszár, rövid füstöcskék csapnak, az ellenséges hegyen megújul a­ zenebona, de az álé­ban nincs már tartalék és előttünk nincs mái­ ellenség, szurony rohammal ez a po­zíció a mienk lett. És k­i tudja, kiténik amott tulua, melynek panorámáját az erdőtől és a hegytől nem láthatjuk? . Az ágyuk torka folyton-folyvást üvölt, a hegyek zengenek, sir az erdő, jajgat az egész tájék, sebesültkocsik cammognak, betegek vánszorognak az országúton, a mogyorózörgés el nem hallgat, nyög, si­­vit a levegőég, csupa ideg itt még a fa­gyos rög is. Három nap és három éjjel tartottak S­ szörnyű tusák, míg a negyedik éjjelen messzi elűztük az ellent. Másnap reggel ismert pozíciójuk­ban hiába kerestük tüzérbarátainkat. Azt az információt kaptuk, hogy jóval előbbre mentek. Hál Istennek, gondoltuk, vidámak voltunk s csak most jutott eszünkbe azt kérdezni, féltünk-e s csak most jutott eszembe, hogy mily boldog voltam, ha láttam és hallottam, amint emberek közé szántottak lövéseink, mélyen a földbe csapódtak, aztán szétszórtak mindent, éle­tet és gépet maguk körül. A holttestek e tájon százszámra be-,­vertek. Damó Oszkár. ^AA/VV^%^VWteVWVVWVWVVWVVlWVW^ fAVVVVVl^%WVVWVVVVWWVW^WVVVVV^ Belgium hadisarca Brüsszel, november 30.. A Belgiumra kivetett hadisarcot tekintet-,­tel az ország súlyos helyzetére végérvényesen 375 millió frankban állapították meg. A Banque Societé Generálét támogatják a többi bankok s a bank felhatalmazást nyert 420 mil­lió bankjegy kibocsátására, amelyből 375 milliót a német kormányzóságnak fognak át-­­adni. Antwerpenben megnyílik a német biro­dalmi bank fiókja, Antwerpen, november 30. Az itteni városi képviselőtestület rendkí­vüli ülésén elhatározta, hogy a városra kive­tett 50 milliós hadisarc, valamint egyéb vá­rosi szükségletek fedezésére kölcsönt fog föl­venni. Belgiumban nem lőttek német -­ katonákra ♦ Brüsszel, november 30.­­ A Nieuwe rotterdamsche Courant által ter­jesztett hír, mely szerint Strabrüggenél, Mal­­deghem mellett (Nyugat-Flandria) német ka­tonákra lőttek és Maideghem 40 lakosát túszul elhurcolták, hamis. Az illetékes katonai pa­rancsnokság a leghatározottabban kijelenti, hogy se német katonákra rá nem lőttek,­ se túszokat el nem vittek. .Valótlan az a hír is, hogy két német katona eltűnt. Pánikszerű menekülés az angol keleti partról Brüsszel, november 30. is Angliába menekült belgák itteni roko­naikhoz irt leveleikben ,vázolják azt a rémes pánikot és menekülést, amely az egész an­gol keleti partvidéken Folkestonetól Norvi­­chon át Scarborough­ig uralkodik. Aki csak teheti, családostul az ország belsejébe me­e­nekül. Sok gazdag angol pláne egészen el­hagyja hazáját s Hollandiába ,vagy Ameri­kába vitorláz, hogy a háború kellemetlensé­geitől, főleg a fenyegető kényszersorozástól megszabaduljon. A gissingenbe érkező gő­zösök zsúfolva­­vannak menekülő ango­lokkal. Japán részvétele a világháborúban Krisztiánia, november 30.: . Tokióból táviratoztak a „Temps“-nek .­aku­ma gróf japáni külügyminiszter kijelen­tette, hogy Japán részvétele a háborúban Kiaucsau elfoglalásával még nem ért véget. Németországnak számolnia kell azzal, hogy a háború során még többször fog találkozni Japán hadseregével és hajóhadával. Genf, november 30. ] Pichon volt miniszter a „Petit Journal­ban nagy megelégedéssel konstatálja, hogy az az eszme, hogy japáni csapatok menjenek Orosz­országba és Franciaországba, mindinkább tért hódít. A leghívebb pártolói ennek a franciák, akik nagyra értékelik a japánok hősi szelle­mét. Az oroszok már elfelejtették egykori le­győzőjük iránt táplált haragjukat és Anglia titokban mindent elkövet, hogy Észak-Amerika hozzájárulását megadja. Ezidőszerint Észak- Amerikában sok hang hallatszik Japán ellen. Angolország azonban elegendő garanciákat nyújtott. Pichon üdvözli az entente-hatalma­­kat abból az alkalomból, hogy új vitéz harco­sokat vezetnek be az európai hadszíntérre.

Next