Magyarország, 1915. február (22. évfolyam, 32-59. szám)

1915-02-01 / 32. szám

2 A nyugati A francia hivatalos jelentés Genf, január 31. (S­a­j­á­t t­u­d­ó­s­í­t­ó­n­k­t­ó­l.) A január 28-án délután 3 órakor kiadott hivatalos francia jelentés így hangzik: A német csá­szár születésnapja alkalmából ellenfeleink tegnapra nagy erőfeszítést hirdettek, ami be is következett, ámde nem az ő javukra feje­ződött be. A nap az arcvonal egész terjedel­mén kedvezően telt el ránk nézve. A németek összes támadásait visszautasítottuk, viszont az összes francia támadások előbbre haladtak. Belgiumban az el­lenséges hadállásokat tüzérségünk lödözte és több árkot elpusztított. Lysnél az angol tüzérség tűz alá vette a német csapatok út­vonalait és gyűjtőhelyeit. Auras, Albert, Roye, Noyon és Soissons szakaszain tüzér­ségi és gyalogsági tűzharcok folytak. Az el­lenséges gyalogság különböző pontokon kí­sérleteket tett az árkokból való kihatolásra és támadásra, azonban heves tüzelésünk visszakényszerítette őket. Craonne környékén a németeknek ja­nuár 25-én és 26-án szenvedett összes vesz­teségei­ fölérnek egy dandár létszámával. Az elfogott német katonáknak az a benyomá­suk, hogy nagy kudarcot szenvedtek a né­metek. A mi veszteségeink e két napon ha­lottakban és sebesültekben avagy eltűntek­ben mintegy 800 ember és az a kétszáz főnyi legénységünk, mely az ellenséges tűz elöl egy kőbányában védekezett s a bánya be­­omlása folytán a külvilágtól elzáródva, a harc első részében ellenséges kézbe kerü­l­­hetett. Ellentámadásainkkal visszafoglaltuk az egész területet, melyért az ütközetek foly­tak’, Reims szakaszán és Reimstöl az Argon­­neokig ágyuharc folyt, melyben győzedel­meskedtünk az ellenséges ütegek fölött. A’ mint tegnap már jelentettük, az Argonneok­­b­an a németek három támadását Fontaine Madame-nál 6 órakor, 10 órakor és délben egy órakor teljesen visszautasítottunk, ha­sonlóképp visszavertünk három német tá­madást Ailly erdőben St. Mikiestől dél­keletre, Parrónál és Buresnél ellenséges kü­lönítményeket ,visszaszorítottunk. A Vogézekben Senonestól északra előre­nyomultunk Signal Henry magaslatain.­­Tér­­hódításunk közel négyszázméternyi. Ha­sonlóképp téret hódítottunk Senonestől dél­nyugatra és Ban de Saptban Launisnál és az ellenség segéderődítési műveit megtámad­tuk. Elzászban, Ammertzviller környékén, Burnhautnál és Le Basnál előrenyomultunk és a meghódított területen berendezkedtünk. Cernaynál visszautasítottuk egy német zászlóalj támadását. A holttestek számából, amelyeket január 25., 26. és 27-én a csata­téren Yprestől keletre, La Bassénél, Craon­­nenál, az Argonneokb­an, a­­Voevreban és a Vogézekben találtak kitűnik, hogy az ellen­ség vesztesége több­, mint húszezer e­m­­b­e­r. A belga partok újabb bombázása Rotterdam, január 31. Az angol flotta január 30-án rendkívül hevesen bombázta a belga partokat. A bombá­zás különösen a Weste­n­d­e körül levő ma­gaslatok ellen irányult. harctérről Német léghajó Nancy felett Amsterdam, január 31. (A Magyarország tudósító­jának ex­­pressz-távirata.) Huszonkilencedikén reggel egy Zeppelin repült el Nancy fölött. A fran­cia ágyúk tüzeltek a német léghajóra, azon­ban nem találták el. H- L. Német repülőgépek Bailleil felett Páris, január 31. (Havas.) Több német Taube-repülőgép pénteken átrepült Bailleil fölött és több bom­bát dobott le. A bombák a pályaudvar köze­lében estek le és némi kárt okoztak. Marokkóban kivégzett németek Lyon, január 31. A Progrés jelenti Parisból. Fitzke és Grundier német alattvalókat, akiket január 13-án a casablancai haditörvényszék a marok­kóiak közti lázítás és kémkedés gyanúja miatt halálra ítélt, január 28-án kivégezték. Egy Brand nevű németnek hasonló gyam­okok alapján hozott halálos ítéletét tíz évi fegyház­büntetésre változtatták át, mert a bizonyítási anyag nem volt kielégítő. A belga kormány Belgium semlegességéről Paris, január 31. * A Matin jelenti Havreből. A belga kor­mány Hugsmans miniszter előszavával röpira­­tot fog közzétenni a belga semlegességről. MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. hétfő, február 11.­ A németbarát spanyol sajtó Milánó, január 30. (A Magyarország eredeti tu­dósítása.) A francia külügyminiszté­riumhoz közel álló «Le T­emps» nap­nap után keserves hangú cikkeket és tv-, dósításokat közöl Spanyolország hangula­tának megdöbben­tő fordulatáról. Egyik madridi tudósítása így szól: — Már jelentettük, h­ogy a s­­n­a­­­ti y. pl konzer­v­atív és k­a­t­h­o­l­i­k­u­s­­p­á­r­t túl­n­y­o­m­ó n­a­g­y r­észé­n­e­k á­l­­lásfoglalása minden te­kint­et­il­en a n­émetekr­e a legked­vező­bb. A hivatalos francia értesítések megérde­melték volna, hogy ha már nem is több szívességgel, de legalább pártatlanul és igazságosan fogadják azokat. Ám nem így történt. A német kegyetlenkedésekről szóló hivatalos francia közleményt az összes konzervatív lapok, valamint a liberális sajtó­­o­rgánumai is teljesen megemlítés nélkül hagyták. És ugyanezek a lapok, amelyek alné­met seregek bűneit elhallgatták, megjegy­zés és bírálat nélkül köztik az ellenséges részről származó összes híreket. Így tör­ténhetett, hogy a legnagyobb szabadelvű spanyol lap közölte, hogy francia hadi­­tengerészek elfogtak egy olasz hajót, ame­lyen egy német család is utazott és annak tagjait — közöttük egy terhességben levő asszonyt — kivégezték. Ezek a németbarát lapok annyira­­ mennek, hogy még a lőweni pusztítást és Reims fölgyújtását is igazoltnak mond­ják. A «Coruna» tartomány konzervatív, pártjának az elnöke Suarez Carrero a minap felolvasást tartott, alaptalannak je­lentette ki a németek ellen felhozott vá­­­­dakat és hangoztatta, hogy a németek min­­­­dig a hadijog értelmében jártak el. Ami pedig Belgium- semlegességének megsér­tését illeti, annak ódiuma az entente-ot illeti. Az előadó politikus végül Vilmos­ császár nagy érdemeit hangoztatta, aki a keresztény erkölcsök legna­gyobb v­é­d­ő­j­e a földön. Vilmos csá­szárnak azt is nagy érdeméül tudják be, hogy amikor Spanyolország Marokkó miatt válságos helyzetbe jutott, felaján­lotta kardját Spanyolországnak. Mind­ebből — fejezi be cikkét a Tiemps tudósítója — kiolvashatni, mi­,­lyen a felfogás Spanyolországban most, holott a háború kezdetén­­az egész ország a­ szövetségesek mellett foglalt állást. A hurtebisei csata A Berliner Lokalanzeiger­ neki út német főhadiszálláson, lévő haditudó­sítója a következőket írja lapjának a január 25-én és 6-án lefolyt hurtebisei csatáról: Alig egynapi járóföldre Soissonstól, tehát nem nagyon messzire a január 13. és 14-iki csatatértől,­­ünnepelték január 25-én a szászok újabb nagy győzelmüket. A harcok a kraoni fensikon, tehát törté­nelmi földön folytak le. A hurtebisei major, a­melynek birtokáért 1814 március 7-én és 6-án a franciák és az oroszok elkeseredett harcokat vívtak, míg végre az utóbbiakat felgyújtották és kiürítették, — ma is fel van égetve és össze van lövöldözve a francia tüzérség gránátjai­tól. A majorság közvetlenül a német hadállá­sok közepe mögött van, melyekből a támadás megindult. A majorságból kiindulva a német lövészárkok keleti és nyugati irányban a Che­­min des Dames-nek, a kraonnei fensikon vé­gig vezető magas útnak irányát követik. A né­met lövészárkokkal közvetlenül szemben hú­zódtak hármas sorokban a franciák árkai.­ A legszélső vonaluk teljesen úgy, mint Soissons­­nál, a fensik déli peremét foglalta el és így, rendkívül előnyös hadállást nyújtott a gya­logság eredményes kihasználására és a tüzér­ségi megfigyelések céljaira. A balszárny emel­lett egy erős, jól kiépített földerődítményre­ támaszkodott, a centrumban pedig a ch­reulei barlangban bombamentes búvóhelyre talált az erős tartalék. A tágas barlangot hajdan a­ la­kosság borpincének használta, később istálló­nak rendezték be. 1814-ben itt kerestek védet-:,­met a csata tartama alatt a lakosok a tüzérség lövedékei ellen. A kölcsönös pozícióharcok köz­­zepette egy ilyen helyiségnek a birtoka nem megvetendő jelentőséggel bírt. A cél az volt, hogy a franciáktól az emlí­tett állásokat, a földerődítménynyel és a bar­langgal együtt, elvegyük. Hatásos tüzérségi előkészítés után a gyalogságunk, amelynek Gerzdorf és von der Planitz tábornokok voltak a parancsnokai, míg a főparancsnokság, de Elsa gyalogsági tábornok kezében volt összponto­sítva,­­ az egész vonalon támadásba ment át. A földerődítmény és a tüzérségünk tüze­lése folytán erősen megingott első francia vo­nalat néhány perc alatt rohammal elfoglaltuk. Rövid idő múlva a második vonal is német ké­zen volt. Ezután a barlang fölött megkezdődött a roham a harmadik és utolsó hadállás ellen. Egy félórán belül a támadók birtokukba vet­ték a földerődítményt és az ellenségnek mind a három vonalát, kivéve a jobbszárnyat, ahol az ellenség elkeseredett ellentállást fejtett ki. A barlang maga, amelynek csak keskeny kijárata van dél felé, szintén a franciák birtokában volt még. Mialatt csapataink a barlangtól délre las­­san kint elhelyezkedtek az elfoglalt hadállások­ban, körülfogtuk a barlang bejáratát is és he­ves gépfegyver-tüzelést indítottunk feléje. Éj­fél volt már, amikor a háromszáz főnyi bezárt

Next