Magyarország, 1916. szeptember (23. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
St MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. péntek, szeptember 11 A románok támadása Románia ultimátumot intéz Bulgáriához Rotterdam, augusztus 31. ADailyTelegraph szalonikai jelentése szerint Románia ultimátumot fog intézni Bulgáriához és követelni fogja Szerbia kiürítését és a bukaresti szerződésben a balkáni háborúk után megállapított területi status quovisszaállítását. Miért nem lépett közbe tavaly Románia ? Zürich, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) A Schweizerische Telegraphen-Information római tudósítója szerint Sonnino a következő kijelentést tette Románia beavatkozásáról: — Románia már tavaly, Olaszországgal egyidőben, akart közbelépni. Anyagi okból azonban ez lehetetlen volt. Hogyan készültek az oláhok a háborúra ? Kolozsvárról jelentik: Egy Gáláéról menekült magyar úriember beszélte, hogy az oláhok már a múlt hét szerdáján megkezdték a Galac közelében levő Tulcsa város kiürítését. A Tulcsával szemközt fekvő Izmail orosz városban nagyobb számú orosz csapatot koncentráltak, azzal a rendeltetéssel, hogy ezek Tulcsán át vonuljanak be Romániába. Csütörtökön reggel az utolsó oláh csapatok is elvonultak Tulcsából és az oroszok már nagyban dolgoztak a dunai hídon. Szombaton már meg is kezdődött a csapatok átvonulása. Maga az oláh nép az utolsó pillanatig tájékozatlan volt a döntés felől. Nem hittek a háborúban, amelyet csak néhány ruszofil államférfiú és nagyravágyó tábornok erőltetett és bíztak abban, hogy a koronatanjács most is a semlegesség mellett fog állást foglalni. Szombaton utazott el Gáláéból , éjjel vonata öt óra hosszat egy állomáson vesztegelt, egymást követve robogtak a magyar határ felé a katonavonalak, amelyeken ilyen felírások ékeskedtek: „La Brassov“ (Brassó felé). Az oláh hadüzenet hatása Bihar megyében Nagyváradról írják, hogy a belényesi, vaskohi, magyarcsékei, déli és élesdi járások főszolgabirái a hozzájuk intézett kérdésekre azt válaszolták, hogy valamennyi helyről azt az értesítést kapták, hogy a lakosság a legnagyobb nyugalommal, az intelligencia pedig a legnagyobb megdöbbenéssel vette tudomásulaz oláh orvtámadást. A hangulat a vármegyében általában véve bizalommal teljes. A kiürített községek Az oláh betörés következtében szükséges kiürítés a következő községek lakosságát érintette : Bereck, Bélafalva, Szárazpatak, Kézdiszentlélek, Kézdivásárhely, Kézdiszentkereszt, Lemhény, Kézdialmás, Kézdiszászfalu, Kézdimartonos, Nyújtód, Osdola, Kézdisárfalva, Oroszfalu, Hilib, Gelence, Imecsfalva, Zabolapáva, Kovászna, Szentkatolna, Hatolyka, Kézdimártonfalva, Alsó- és Felső-Csernáton, Ikafalva, Futásfalva, Torja, Petőfalva, Dalnok, Kézdi-Albis, Sepsziszentgyörgy, Csíkszereda és más oldalon Nagyszeben. A török hadüzenet méltatása Berlin, augusztus 31. Törökország Romániához intézett hadüzenetéről a Berliner Tageblatt ezeket írja : Németországban és a szövetséges országokban a hírt szívélyes megelégedéssel fogadják, mint oly tényt, amelyet biztosan lehetett várni. Magától értetődőnek látszik, hogy Románia ellen, mint valamennyi közös ellenség ellen is, Németország, Ausztria-Magyarország, Bulgária és Törökország szövetséges népei szorosan össze fognak tartani és szilárd fegyverközösségüket meg fogják őrizni, amely a mai napig minden nehézségen átsegítette őket, nagy sikereket tett lehetővé és továbbra is a győzelem biztosítéka marad. A Lokalanzeiger írja: Török csapatoknak Galíciába történt küldése messze látható kifejezése volt török szövetségesünk amaz akaratának, hogy a központi hatalmakkal vállvetve álljon ellen az antant rohamának mindenütt, ahol a politikai és stratégiai szükségesség ezt kívánatossá teszi. A román reménykedések a Fekete-tengeren túl az akadálytalan dardanellai hajózásra irányulnak és Romániának szorosabb csatlakozása Oroszországhoz, amelynek Konstantinápoly birtoka még mindig politikai célja, ezt a kérdést előtérbe állította. Törökország felismerte, hogy hol vannak barátai. Szövetségi hűsége ez esetben megfelel jól felfogott érdekének. A hadüzenet előtt Bern, augusztus 31. A román s követség a lapokban hirdetést tett közzé, hogy orvosokat és gyógyszerészeket keres magas fizetés mellett. Hogy a román kormány a háborút már a koronatanács előtt régen elhatározta, mutatja az is, hogy a svájci Vöröskereszt már augusztus 2-j-én megkapta a románok kérését, hogy ez irányban legyen segítségükre. (Pol. Hir.) A román király és királyné nyilatkozata Bécs, augusztus 31. A Central News bukaresti táviratban közli, hogy a román király közvetlenül a koronatanács előtt fogadta von Busche bukaresti német követet, aki izgatottan kérlelte a királyt, hogy óvja meg a semlegességet, mire Ferdinand király így válaszolt: — Én román nemzeti király vagyok, engedelmeskedni tartozom a nemzet akaratának! Lausanne, augusztus 31. A bukaresti szikra távirati ügynökség jelentése szerint a román királyné amerikai hírlapíróknak kijelentette, hogy ő és a király, nehéz pillanatokat él át. — Azt hiszik, — mondotta — hogy családi eredetünk és összeköttetésünk befolyást gyakorol magatartásunkra. Ez tévedés. Mi mindenekelőtt Románia boldogulását kívánjuk és csak román érdekeket ismerünk. Én és a király egyértelműleg egy nagy Románia után áhítozunk. Anyám születésére nézve orosz vér. (Mária orosz nagyhercegnő, Alfréd kóburgi uralkodóherceg özvegye. Szerk.) A háború kitörése óta Kóburgban tartózkodik, ahol sokat kellett szenvednie a németek bizalmatlansága miatt. (Az Est.) Hála Románia döntésének Rotterdam, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Leni Robert Cecil külügyi államtitkár kijelentette az alsóházban, hogy a Balkánon, hála annak az előrelátó bölcseségnek, mely a sz ironikus bázist megteremtette sezzel nagy lehetőségek számára nyitott perspektívát, továbbá hála Románia döntésének, új események vannak küszöbön, melyekre nézve a kormány legközelebb az alsóházat már tájékoztathatja, de egyelőre erről bővebbet nem mondhat. — Görögországot illetőleg, — mondotta — tudjuk, hogy bizonyos idővel ezelőtt Anglia és szövetségesei kényszerítvő voltak arra, hogy erélyesen lépjenek fel s bizonyos követeléseket támaszszanak Görögországgal szemben, amelyeket az ország teljesített is. Skuludisz, az akkori miniszterelnök lemondott, az új minisztériumot Zaunisz alakította meg, aki általánosan tisztelt, pártok felett álló férfiú, aki a nép és király elött egyaránt nagy tekintélynek örvend. Ahogy én tudom, viszonyunk vele és a kormánynyal teljesen kielégítő. A jövőről ma még nem nyilatkozhatom. A berlini, román követ Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger értesülése szerint a német kormány már augusztus 28-án délután 6 órakor rendelkezésére bocsátotta Beldiman berlini románkövetnek az útlevelétEgyben azonban megengedte, hogy a követ még egy ideig Berlinben maradhasson. Frankfurt, augusztus 31. (Saját tudósítónktól) Beldiman román követ augusztus közepén levelet intézett a Frankfurter Zeitung-hoz, tiltakozván a lap egy cikke ellen, amely arról szólt, hogy Románia a központi hatalmak ellen fog fordulni. Beldiman akkor azt írta, hogy ő ugyan nem,beschwichtigungs-diplomata, mégse nézheti nyugodtan, hogy túlzott, riasztó hírek kerüljenek a lapokba, amelyek csak megnehezítik a diplomaták munkáját s a román értékek árfolyamát károsan befolyásolják. A lap szerkesztősége erre azt válaszolta, hogy nagyon meg volnának elégedve, ha a férfgek Beldimant igazolnák. Minthogy ennek ellenkezője következett be, bebizonyosodott most, hogy a román követ még most is csak a‘„beschwich- tigrng“-diplomata szerepét játszotta. Nem Sonnino, hanem Delcassé Kopenhága, augusztus 30 . (Saját tudósítónktól.) A Reuters ügynökség párisi jelentése szerint a francia lapok Románia beavatkozását Delcassé fáradozásának eredményeként ünneplik. Szaszonov a román kérdés miatt bukott meg A bukaresti Steagul, amely mint a Ma rghiloman Sándor elnöklete alatt állói konzervatív párt orgánuma, a központi hatalmak érdekei mellett szállott síkra, legutóbb Budapestre érkezett számában közli a pétervári «Rjecs»-nek egy cikkét, amelyet Mirjiukov, a kadettpárt elnöke írt Az orosz politikus a bekövetkezendő román háborúról elmélkedett és ezzel kapcsolatban Szaszonov orosz külügyminiszter bukásának körülményeivel is foglalkozott. Miljiukov megállapítja, hogy Szaszonov hallózása volt az oka annak, hogy Románia már előbb nem indította meg a háborút a monarchia ellen. Ez a habozás volt a logikai alapja annak, hogy Szaszonov nem fejtette ki azt a diplomáciai nyomást, amelyet utódja Stürmer gróf oly sikeresen alkalmazott. Szaszonovnak az volt az álláspontja, hogy ezt a jelszót, Ausztria-Magyarországot fel kell osztani, nem lehet megvalósítani. A monarchia sokkal erősebb volt Szaszonov szemében, semhogy kalandorpublika színezete nélkül belevihette volna Romániát az Ausztria-Magyarország elleni háborúba a siker reményével. Szaszonov tulajdonré éppen a román kérdésben bukott meg. Miljukov fejtegetéseire megtelzi a «Steagu»e: íme, a mi álláspontunk helyessége: Maga a felelős tényezője az orosz külügyek intézésének nem tartota lehetségesnek azt, hogy Románia megkapja Erdélyt. Hogy bízhassunk mi ebben a hitben!? Mi abban a hitben vagyunk, hogy Erdélyt úgy fogják védeni támadásaik ellenében, mint Magyarország erősségét. A mi álláspontunk — fejezi be aSteagu.