Magyarország, 1918. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
Gyászos beköszöntő Nem volt még eset az alkotmányosságnak 1867-ben történt helyreállítása óta, hogy kormánykinevezés, kormányprogramra ilyen hideg, ilyen fagyos fogadtatásban részesült volna a magyar képviselőházban, mint ma. Máskor a diadalra jutott politikai irány hívei lelkes ujjongással fogadták kormányukat, ma éppen azok, akik legjobban érvényesültek az új alakulásban, voltak a legcsüggedtebbek és leggyászosabbak. Hajh, mert a személyi érvényesülésnek nagy ára van: a zászlóhagyás, az elvek szegre akasztása, a hosszú politikai múltnak a megtagadása. A mai programmbeszédnek kellett volna ezt a zászlóhagyást igazolnia, de ez nem következzett be. Hanem bekövetkezett más: a Tisza István gróf felhívása a függetlenségi elvek, a negyvennyolcas zászló elhagyására. Mennyi keservvel tetézi ezt az amúgy is szomorú aktust az, hogy annak a Tisza felhívása nyomán kell bekövetkeznie! Nem mondhatjuk azonban, hogy a politikai helyzet némileg nem tisztult volna a mai beköszöntővel kapcsolatban. A koncentráció körvonalai immár teljes tisztasággal kezdenek kibontakozni. Az a rokonszenves fogadtatás, amelylyek Tisza István részesítette az új kormányprogrammot, annak újabb konstatálása, hogy Tiszáékat az új alakulásból csupán a választójog kérdése választja el; újabb felajánlása ebben a kérdésben is a kompromisszumnak (miért is ne egyeznének meg az urak a nép rovására?) és ennek a kérdésnek az eliminálása után a támogatás felajánlása: mindezek bizonyítják, hogy a mai napon nagy közeledés történt Wekerle alakuló pártja és Tiszáék között. Persze, sokan vannak az új alakulásban, akiknek ez nem tetszik, de ezek az urak jegyezzék meg azt, hogy amikor az órainga nem balra megy, akkor annak jobbra kell mennie. A Tisza-Wekerle-féle közeledés természetes és elmaradhatatlan következménye a Károlyi-párt mesterileg kieszelt és végrehajtott kiszorításának. Sajnos, ez alkalommal nem mondhatjuk el azt a szokásos újságírói frázist, hogy „egyéb baj nem történt". Mert igenis történt. Az egyik az, hogy világosan kitűnt a kormánynak az az elhatározott szándéka, hogy az ország gazdasági függetlenségét Németország és Ausztria javára hosszú időre, tehát legalább húsz évre feláldozza. A másik pedig az, hogy a hadsereg kérdésében a magyar közjog elemei közé fölvette az osztrák kormány vétójogát. Ezért tartjuk mi a mai beköszöntőt nemcsak a Wekerle-kormányra, hameri az országra nézve is gyászosnak. wV P - / i j ' *L '"ru— -••JiVJft- " . ' * - -,|,' t^'1 ‘rUL *LJt'L~Ti~|f|WaWWOTOiaBW&(«—aagaroamaiiirr^- n".I-- .-A BUDAPEST, 1918. FEBRUÁR I.______________PÉNTEK XXV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM jTtSSSs^tstss: I«—. " r5wrffi55?Ea5^;' TgEUtaszai; gsafaSSiWSSffOtMKsa I MVJbzy wSrtsn»»•• •*»■■ t«» » «■*. Kiadóhivatal is-97. ( He?s3e£ése9c milliméter számítással díjszabás szerint r*"~ -J"ltM”""rr'" *UU-Lt- I II '■III—1‘ I !M»ii«».aUJ›JMM«rBnLn.rTO».v.»iTM. I ....—■- — -------------- . .. Wekerle tij program mjs tartamú gazdasági kisgyeses* akar - A sereg kérdésében az osztrák kormánynyal * árnyal A válassfióroglémuszhoz ragaszkodik (Saját tudósítónktól.) Az új Wekerle-kor- Iriviny bemutatkozott. Elhangzott az új kormányprogramra, mely elé az egész ország közvéleménye nagy várakozással nézett. Ez a várakozás kifejezésre jutott a képviselőház mai ülésének külső képében is. Már tíz órakor sűrű csoportok feketülettek a folyosókon, de valami különös nyomottság ült a kedélyeken ; semmi lendületesség, semmi emelkedettség a hangulatokban, főképp pedig az Apponyi-párt és az alkotmánypárt köreiben volt észlelhető az elmúláson érzett aggodalom s a bizonytalan jövendőhöz fűződő borongás. A karzatok tömve úgy az első, mint a második emeleten. Az első sorokban elegáns hölgyek, míg a férfihallgatóság hátrább szorongott. Féltizenegy óra körül nyitotta meg Szász Károly elnök az ülést. A folyosók kiürültek s a képviselők a terembe siettek. Első pillanatra feltűnt, hogy a jobboldali padsorokban nagy hiányok vannak, a horvátok helyei pedig egészen üresek. Miér nem jöttek el a horvátok Wekerle bemutatkozására, az új kormányprogramoi meghallgatására ? Elmaradásuk szinte tüntetés, úgy halljuk, hogy, a horvátok elmaradása szándékos. Valami lényeges differencia támadt állítólag köztük és Wekerle közt. Az elnöki bejelentések után, megült a teremben a szokásos zaj és Wekerle miniszterelnök átadta az új kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratokat, amiket a jegyzők felolvastak. Az új miniszterek nevei anélkül hangzanak el, hogy valami emóció lenne. A szokásos éljenzések is elmaradnak. A hangulat lagymatag. Azután feláll Wekerle, hogy előadja az új programmot. Mélységes csönd minden oldalon. Eleintén ez a csönd a figyelem jele, de azután kevéssé, egyre kínosabbá válik. A programm nem vált ki a hallgatóságból se örömet, se lelkesedést. Néha-néha kiérzik, hogy Wekerle vár valami hangulatnyilvánítást. De a kínos csöndet nem szakítja félbe semmi. Wekerle beszél a választói jogról, melyet el kell intézni a nemzeti szempontok figyelembevételével és elsősorban a szociális kívánalmakról, némely szociális reformokról, majd a közigazgatás javításáról, a tisztviselők élethossziglani választásával; beszél a sajtószabadságról is, sőt ígéri a sajtót törvény revízióját is. Itt-ott a képviselők csak a fejüket csóválják. Következnek a gazdasági, birtokpolitikai, ipari és kereskedelmi kérdések. Rengegeteg ígéret, természetesen nagy általánosságban , az ígéretek sűrű zápora. Mintha már hallottuk volna ezeket, nem is egyszer. Az ígéreteknek ezt a köpönyegét mutogatja minden úji kormány. Azután beszél Weckerle a békéről. Ennél a kérdésnél már valamivel élénkebb a hallgatóság. Ismétli a Czernin-féle elveket. Ezek tetszenek is. Egy kis fenyegetés a felbomlási tünetek ellen, a felbomlás csiráinak elfojtására. Most következnek a nagy kérdések:’a gazdasági őr’Tőség és a hadsereg kérdései. A közgazdaság'. önállóság elvének hangoztatása mellett az önálló vámterület elejtése. Csak a Károlyi-pártban' hangzik fel a nagy racfiackaikocás. az Apponyi-párt és az alkotmánypákt sorai mélységes hallgatás, mig . odaát a műnk ."'árián gúnyos mosolyra derülnek ,az ábrázaiuk. *''ckerle észrevehető zavarban van. iv.i hogy ezen a ponton van az ö nagy gyöngéjévé. Kissé felemeli a hangjai és a doktriner alpontok ellen sunyog. Hiába. .« hangúiéi -v n változik. És ezt a hangulatot, ezt is egy kedve... - segnét nem változtatják meg Wekerlének a magyar hadseregről tett kijelentései sem. Mert ezek is csak ígéretek, törekvéseknek a hangoztatásai a királyi szimpátia lángja mellett kissé felrachgitve. Itt-ott tetszés morajlik, sőtgyógytaps is hangzik, de amikor Wekerle azt mondja, hogy bizonyos vonatkozásokban a hadsereg reformja kérdésében az rákokkal is tárgyalni kell, felzúg,a szélsőbalon a haragos tiltakozás, — de különben a Ház többi oldalán tovább uralkodik a csönd. Köveszik az utolsó akkord,, a mindenkihez, pár különbség nélkül való felhívás, az új programra alapján leendő együttműködésre. Ez se vált ki tetszésnyilvánításokat, ,s amikor Wekerle befejezi beszédét és leül, csak az alimtnái:-;'parti keskeny mezőn hangzik fel a helyeslés, meg néhány tenyér összecsattanása. Soha ilyen hideg, lagymatagos modorban nem fogadtak kormányprogrammot a magyar képviselőházban. A pártok részéről elsőnek Tisza István szálait fel. Nagyjában és egészében hozzájárult Wekerle fejtegetéseihez, ámbár a közigazgatás kérdése körül csinált egy kis korteskedést. Kedvére való a kormánynak gazdasági politikája, hiszen elejti az önálló vámterületet, tetszik neki a hadseregre vonatkozó ígérgetés, hiszen ő is ezt akarta, csak járni kellett az érett gyümölcsre. Most itt van. Némely kiszólásai tiltakozást támasztanak a Károlyi-párton. És Tisza István egyenes felhívást intéz a függetlenségi pártokhoz, hogy a fenforgó viszonyok mellett adják fel a függetlenségi politikát. Ez az Apponyi-pártnak szól. Micsoda kuriózum. Az Apponyi-párt furcsa megadással hallgatja ezt a felhívást, melyben benne van a párt elvhűségének lebecsülése. Ámde van egy pont, amelyen Tusza István megüzeni a harcot az új kormánynak. Ez a választójogi reform. Itt kitör belőle a reakciós politikus egész szenvedélye . Ha nem jöhet létre kompromisszum, akkor a munkapárt harcba áll a választójog ellen, mert a javaslatra Tiszának még mindig nincs más jelzője, mint a „szerencsétlen" szó. A munkapárton néhányon ------------------------------------------------------------- lapjak sasi atéma 12 oldal